Byron Katie alapkönyvének címe: Loving What Is, vagyis Szeretni, Ami Van. Magyarul ez A Négy Kérdés címmel jelent meg, nekem ez nem mondana semmit, ha nem tudnám, milyen kincs van ebben a könyvben bemutatva. Abban, hogy „Szeretni, ami van”, minden benne van. Ez a kiindulási pont, és ez a „megérkezés” is. Ha megtanulod nem csupán elfogadni, hanem szeretni, ami éppen van, akkor bármi is történjék az életedben, mindent szeretni fogsz. Hívják ezt megadásnak is. Sokan elméletben értik a megadás fontosságát, gyakorlatban azonban nem képesek eljutni ebbe az állapotba. Tapasztalatom szerint főként azért, mert nem veszik észre, hogy újra meg újra történetekbe ragadnak bele, a történetek egyre kifinomultabban tálalt hálójába, amelyekről fel sem tűnik, hogy ezek is történetek. Ráadásul a legtrükkösebbek, és számunkra a legdrágábbak, legértékesebbek. Nehogy már oda kelljen adni a meggyőződéseinket holmi megadásos békéért cserébe. A Jól-tudom Elme ennek a trükközésnek a nagymestere: mindent megtesz, hogy biztosítsa hiedelmeinek a túlélését. Kicseréli őket újabbakra, teljesen fű alatt, Te már azt hiszed, hogy hohohóóó, kicsináltam az összeset, megnyertem a csatát. Amíg csatába mész, esélyed sincsen. Amíg nem figyeled pillanatról-pillanatra, mi zajlik benned, és nem kérdőjelezed meg, át leszel verve. És amíg nem szereted a gondolataidat is feltétel nélkül, addig folytatod a csatározást.
Válogatott részletek Az Öröm Ezer Nevéből arról, mit is jelent szeretni azt, ami éppen van:
„A valóság – az, ami van, pont úgy, ahogy van, minden pillanatban – mindig kedves. A valóságról szóló történetünk az, ami elhomályosítja a látásunkat, elfedi azt, ami igaz, és elhiteti velünk, hogy a világ igazságtalan. Azt szoktam mondani, hogy pont akkor távolodsz el totálisan a valóságtól, amikor elhiszed, hogy legitim okod van a szenvedésre. Amikor elhiszed, hogy bármilyen szenvedés jogos, akkor a szenvedés bajnokává válsz, és saját magad tartod azt fenn. Teljes őrültség azt hinni, hogy bármi elmén kívül eső dolog képes szenvedést okozni. A tiszta elme nem szenved. Ez nem lehetséges. Még amikor erős fizikai fájdalmad is van, vagy amikor imádott gyermeked meghal, vagy amikor a családodat elhurcolják Auschwitzba, csakis akkor lehetséges a szenvedés, ha elhiszel egy gondolatot, mely nem igaz. Én a valóság szerelmese vagyok. Azt szeretem, ami van, bárhogy is néz ki. És akárhogyan érkezzék is el hozzám, a karom mindig tárva van.
Ezzel nem azt állítom, hogy az embereknek nem kéne szenvedniük. Igenis szenvedniük kell, hiszen ezt teszik. Amikor szomorú, ijedt, szorongó vagy depressziós vagy, ez az, ahogy épp érezned kell magad. Ha másképp gondolod, akkor ellenkezel a valósággal. De amikor épp szomorú vagy, például, akkor vedd észre, hogy a szomorúságodat ez előzőleg elhitt gondolat okozza. Azonosítsd be a gondolatot, írd le, kérdőjelezd meg az igazság szeretetének jegyében, aztán pedig fordítsd meg. Te magad tetted magad szomorúvá – senki más -, és te vagy az egyetlen, aki meg tudja szabadítani magát. Ez pedig nagyon jó hír.
Az igazság az, hogy amíg nem szeretjük a rákot, (vagy bármilyen más betegséget) nem szerethetjük Istent. Nem számít, hogy milyen jelképet használunk erre – a szegénységet, a magányt, a veszteséget – hiszen az általunk hozzájuk kapcsolt jónak vagy rossznak a fogalma az, ami miatt szenvedünk. Egyszer üldögéltem egy barátnőmmel, akinek óriási daganata volt, és az orvosok néhány hetet adtak neki. Amint készülődtem, hogy felállok az ágya mellől, azt mondta, „Szeretlek”, én pedig erre azt válaszoltam, „Nem, nem szeretsz. Nem szerethetsz, amíg nem szereted azt a tumort. Mert bármi, amit ahhoz a daganathoz kötsz, azt előbb-utóbb rám is fogod vonatkoztatni. Csak egyszer forduljon elő, hogy nem adom meg neked, amit akarsz, vagy fenyegetést jelentek egy hiedelmed számára, azt a meg nem vizsgált koncepciót rám fogod vonatkoztatni.” Lehet, hogy ez így keménynek tűnik, de a barátnőm már jóval azelőtt megkért, hogy mindig mondjak neki igazat. A szemében csillogó könnyek a hála könnyei voltak, mondta.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése