Egyik kedvenc Katie történetem a mai – szintén részlet Az Öröm Ezer Nevéből. Elolvasása előtt, kérlek, gyűjts össze magadban vagy egy papíron néhány olyan esetet, amikor szerinted hibát követtél el, vagy valaki csinált valamit – akár a te „károdra” -, amit te hibának értékelsz. Utána tedd fel magadnak következő két egyszerű kérdést:
- Ki lennék, milyen életem lenne a történet nélkül, hogy én vagy ő hibázott? Ha soha többet nem tudnám azt gondolni, hogy bárki bármit is elrontott? Mélyen engedd bele magad ebbe a kérdésbe, és csukott szemmel nézegesd az életedet – immár a hiba fogalma, lehetősége nélkül.
- Ennek a kérdésnek a megválaszolásához még nagyobb nyitottságra van szükség: Mi jó származott abból, hogy ott és akkor én, vagy az a másik ember hibázott? Kérlek, három konkrét „jótéteményt” keress, ez az, ami valóban felszabadít. Az egész életed teljesen más megvilágításba kerül. Engedd meg magadnak ezt a másik nézőpontot. Csak nyerhetsz vele.
És akkor egy nyelvi félreértésen alapuló kedves történet:
„Te vagy a bölcsesség, melyet keresel, az önvizsgálat pedig biztosítja az ehhez való hozzáférésedet, amikor csak akarod. Tapasztalatom szerint egyikünkben sincs több, avagy kevesebb bölcsesség. Mindannyiunknak egyenlően lett szétosztva. Én ennek a szabadságát élvezem. És ha úgy gondolod, hogy problémád van, akkor épp össze vagy zavarodva.
A Valóság/Isten akarata és a te akaratod ugyanaz, akár észreveszed, akár nem. Az univerzum nem hibázik. A „hiba” fogalma csakis akkor értelmezhető, ha összeveted azt, ami van, azzal, ami nincs. Az elmédben megszülető történet nélkül minden tökéletes. Nincs hiba. Még 1986-ban, amikor ráébredtem a valóságra, idegenek bukkantak fel az ajtóm előtt, és néhányuk összetette a két tenyerét, meghajolt, majd azt mondta, „Namaszté”. Azelőtt sosem hallottam még ezt a szót, hiszen Barstow lakói nem használják ezt a köszöntést. Ezért aztán úgy hittem, azt mondják, „No mistake” (Nincs hiba). Teljesen felvillanyozott, hogy az ajtóm előtt álló emberek ilyen bölcsek. „Nincs hiba. Nincs hiba.”
Teljes és tökéletes rendben élünk. A „szentség” és a „bölcsesség” csupán olyan fogalmak, melyek elválasztanak bennünket saját magunktól. Azt gondoljuk, hogy létezik valamilyen ideál, melyért küzdenünk kell, mintha Jézus bármennyivel is szentebb, Buddha pedig bármennyivel is bölcsebb lenne, mint mi vagyunk ebben a minutumban. Ki lennél a rólad szóló történeted nélkül? Nagyon stresszes úgy élni, ha olyan ideáljaid vannak, melyek csak a jövőben érhetők el, egy olyan jövőben, mely sosem jön el. Amikor már nem hiszed el többé azt a gondolatot, hogy bármit is el kell érned, a világ sokkal kedvesebb hellyé válik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése