Készen van egy teljesen új fejezet Az Öröm Ezer Nevéből. Frissen. Ropogósan. Nektek.
Előtte két rövid „hirdetmény”:
1. Ez a mai madaras kép eszméletelen, nálam mindent visz. :-)
2. Ha valaki még hirtelenjében szeretne csatlakozni a most hétvégi minicsoportos, 2-napos ÖnMunka Alaphoz, 2 hely maradt. Részletek itt:
Öröm 58 – Próbáld csak erkölcsössé tenni az embereket, és máris lefektetted a bűn alapköveit.
Jelen lenni annyit tesz, hogy kontroll nélkül élsz, és mindig kielégítődnek a szükségleteid. Azok számára, akik már belefáradtak a fájdalomba, nem létezik rosszabb, mint megpróbálni irányítani az irányíthatatlant. Ha valódi kontrollt szeretnél, dobd el a kontroll illúzióját. Hagyd, hogy az élet éljen téged. Amúgy is ezt teszi. Csak épp te egy olyan történetet mesélsz, hogy ez nem így van, és ez a történet sosem lehet valóságos. Nem te csináltad az esőt, a napot, vagy a holdat. Semmi irányításod nincs a tüdőd, a szíved, a látásod, vagy a lélegzésed felett. Az egyik percben jól vagy és egészségesen, a másik percben pedig már nem. Amikor biztonságban szeretnél lenni, akkor nagyon-nagyon óvatosan éled az életedet, a végén pedig nem is lesz életed egyáltalán. Minden táplál. Szeretem azt mondani, hogy „Ne légy óvatos; még kárt okozhatsz magadban.”
Nem tudod erkölcsössé tenni az embereket. Az emberek olyanok, amilyenek, és azt teszik, amit tesznek, törvényekkel, vagy törvények nélkül. Emlékszel az Alkoholtilalomról szóló Törvényre? Ha jól tudom, ezt a törvényt igen jószándékú, erkölcsös emberek hozták, akik mindössze minket kívántak megmenteni az alkohol csábításától. Természetesen, mindez kudarcba fulladt, hiszen a józanság csak belülről fakadhat. Nem kényszerítheted az embereket józanságra, becsületességre vagy kedvességre. Ismételgetheted, hogy „Ne tedd ezt”, amíg csak bele nem kékülsz, ők azonban úgyis meg fogják tenni.
A legjobb mód, az egyetlen hatékony mód az, ha példával jársz elő, és senkire nem kényszeríted rá az akaratodat. Azelőtt folyton erkölcsössé próbáltam tenni a gyerekeimet, megmondva nekik, mit kéne, vagy mit nem kéne tenniük, és mit kéne, vagy mit nem kéne szeretniük. Zavarodott elmeállapotomban próbáltam jó anya lenni, és azt hittem, hogy ez a módja annak, hogy jó embert faragjak belőlük. Amikor pedig nem azt csinálták, amit akartam, megszégyenítettem és megbüntettem őket, azt hívén, hogy mindezt az ő jobbításukért teszem. Így pedig sikerült megtanítani őket arra, hogy megszegjék a szabályaimat, és legyenek nagyon óvatosak, nehogy mindeközben lebukjanak. Megtanítottam nekik, hogy nálunk úgy lehet csak béke, ha bújócskázunk és hazudozunk. Sok dolgot, amivel kapcsolatban azt vártam tőlük, hogy ők ne tegyék, én saját magam is műveltem titokban, sőt olyanok is voltak, melyeket a szemük előtt folytattam. És azt vártam tőlük, hogy ne csinálják ugyanezt, egyszerűen csak azért, mert én azt mondtam. Hát, ez egyáltalán nem jött be. Receptet adtam a kezükbe az összezavarodottsághoz.
Húsz évvel ezelőtt elveszítettem a gyerekeimet. Először is megláttam, hogy soha nem is voltak az enyémek. Ez pedig szélsőséges veszteség volt: valóban meghaltak a számomra. Felfedeztem, hogy az, akiknek hittem őket, soha nem is létezett. És a mostani megtapasztalásom róluk sokkal intimebb, bensőségesebb, mint hogy azt szavakkal képes lennék leírni. Ma, ha a gyerekeim megkérdezik tőlem, mit tegyenek, azt mondom, „Nem tudom, édesem.” Vagy, „Én ezt tettem egy hasonló helyzetben, és nekem működött. És szeretném, ha tudnátok, hogy mindig itt vagyok, hogy meghallgassalak titeket, és mindig szeretni foglak benneteket, bármilyen döntést hozzatok is. Tudni fogjátok, mit tegyetek. És még valami, édeseim, nem tudjátok elrontani. Ezt megígérem nektek.” Végre megtanultam igazat mondani a gyerekeimnek.
Fájdalmas azt hinni, hogy tudod, mi a legjobb a gyerekeid számára. Reménytelen. Amikor azt gondolod, hogy meg kell védened őket, szorongást és függőséget tanítasz. De amikor megkérdőjelezed az elmédet, és megtanulod, hogyan is ne legyél mentálisan a gyerekeid dolgában, végre van egy követendő példa a házban: valaki, aki tudja, hogyan is éljen boldog életet. Ők pedig észreveszik, hogy összerendezted magad, és hogy boldog vagy. Mindent tőled tanultak a szorongásról és a függésről, most azonban valami mást kezdenek el tanulni, valamit arról, hogyan is néz ki a szabadság. Ez történt az én gyerekeimmel. Manapság már nem igazán látnak problémát maguk körül, mivel olyasvalaki jelenlétében, akinek egyetlen problémája sincsen, ők sem tudnak máshogy létezni. Ha a boldogságod a gyermekeid boldogságán múlik, akkor a túszoddá teszed őket. Én kihagyom őket, és alapból boldog vagyok. Ez sokkal épelméjűbb. Feltétel nélküli szeretetnek nevezik.
Miért is adnék én tanácsot a gyerekeimnek, amikor fogalmam sem lehet arról, mi a legjobb a számukra? Ha az, amit csinálnak, boldoggá teszi őket, akkor én is azt akarom; ha boldogtalanná teszi őket, akkor pedig azt akarom, mert mindebből azt tanulják meg, amit én sosem voltam és lennék képes megtanítani nekik. Ünneplem a valóság útját, ők megbíznak ebben, én pedig bízom a valóságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése