Pusztító hatású megkérdőjelezetlen hiedelem gyakorlott önkeresők körében is, hogy „Az mutatja, hogy rendben vagyok bent, ha kint is minden rendben van az életemben.” Vagyis, van karcsú testem, önmegvalósításra alkalmas munkám, mely anyagilag is bőséget biztosít, persze a kapcsolatok kapcsolatát élem, lebegve a párommal a hetedik mennyországban, fantasztikus a szexuális életünk, soha nem vagyok beteg, és a körülöttem levő emberek is egytől-egyig rendben vannak. Ja, és minimum 100 évig élik, de még inkább halhatatlan leszek. És sorolhatnánk a „rendben” lévő külvilág elképzelt „bizonyítékait”. Ezek egy éretlen elme gondolatai, elképzelései és hiedelmei arról, milyennek is kellene lennie a világnak. Éretlen elme alatt azt értjük, amelyik megkérdőjelezés nélkül elhiszi a gondolatokat; az érett elme ezzel szemben megkérdőjelezte önmagát és már nem hisz el semmit – vagyis nem az ellenkező előjelű hiedelmeket próbálja elhinni a kiindulási hiedelmek helyett. Az érett elme hajlandó nem tudni, és így mindennel rendben van.
Egyik kedves ÖnMunkás Barátnőm ragadt bele teljesen ebbe a „rendben levő élet” hiedelemkörbe. Úgy gondolja, hogy amíg nem tudja felmutatni az általa rendben lévő életnek a fizikai bizonyítékait, addig ő nem hiteles az ÖnMunkájában. És persze a családja is pont ebben a formában jelzi vissza neki a megkérdőjelezetlen hiedelmeit. Sokan járnak az ő cipőjében, ezért is foglalkozom újra meg újra ezzel a témával, mindig kicsit más megközelítésből. (Legutóbb a Létezik-e a Titok című írásban boncolgattam a témát.)
Szerinted melyek egy rendben lévő élet külső ismérvei? Honnan tudhatod, hogy valaki lelkileg, szellemileg rendben van? Onnan, hogy egészséges? Onnan, hogy boldog párkapcsolatban él? Onnan, hogy hosszú életű? Onnan, hogy anyagi bőséget tud felmutatni? Onnan, hogy azt a munkát végzi, ami a szíve vágya? Igen, hamar rávágnánk ezekre a kérdésekre az igen választ, főleg akkor, ha elhittük az ezo-spiri csiribiri hitrendszereket. Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy a felsoroltak hiánya azt jelenti, hogy valaki nincs tökéletesen rendben odabent? Ez ugyanis azt jelentené, hogy egy beteg, egyedül élő, szerény anyagiak között lévő, 55 évesen meghaló, az „ideálistól” eltérő testű ember soha, de soha nem lenne képes rendben lenni lelkileg és szellemileg? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez így van kitalálva?
Mi zajlik benned, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy mind ezen külső jegyek megléte bizonyítja azt, hogy Te odabent rendben vagy? Frusztrált vagy, elkeseredett, utálod és okolod magadat, lenézed magad, isteníted azokat, akiknek sikerül mindez, és folyamatosan erőszakolod a Valóságot, és ez által szünet nélkül erőszakolod saját magadat. Hol érzed a testedben ennek az önerőszaknak a jelzését? A gyomrodban, a szívedben, a torkodban, a fejedben, az egész testedben? Legszívesebben sikítanál és feladnád? „Nekem még ez sem jár az élettől. Valami nagy gond van velem. Soha nem fog sikerülni. Már évek óta ezen dolgozom, és semmi. Belefáradtam. Nincs ennek az egésznek semmi értelme.” Hát így nincs is. Gondolod, hogy az a belső békéhez vezető út, ha foggal-körömmel ragaszkodsz ezekhez az elképzeléseidhez? Persze abbéli félelmedben, hogy ha nem ragaszkodnál hozzájuk, akkor sosem kapnád meg ezeket a dolgokat. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy a mentális ragaszkodással, és a jelen pillanat valóságának való ellenállással fogod megkapni, amit szeretnél? Ezen a kérdésen nagyon, de nagyon fontos nyitott elmével elmeditálnod, mert itt a békéd kulcsa.
Ha ellenállsz a jelen pillanat valóságának, ha harcolsz, és egy jövőbe vetített gondolattal próbálod vigasztalni magadat vélt szerencsétlenségedért, akkor totálisan beszűkülsz. Egy bezárt és lelakatolt elmével és szívvel éled az életet, szenvedsz és kínlódsz. Szerinted milyen esélyed van észrevenni a felbukkanó lehetőségeket, ha ki sem látsz az ellenállásodból. „Na, ez biztos nem lehet az. Ez nem úgy néz ki. Ez a szokásos szarság, amivel már annyiszor találkoztam. És már nagyon UTÁLOM!!!” Nem lehetséges, hogy épp a kincset nézed kakinak ebben a mentális állapotban? Be tudod azt fogadni, hogy MINDEN ÉS MINDENKI KINCS az életedben? Csak épp nem úgy néznek ki, mint ahogy Te azt előírnád nekik.
Ki lennél a gondolat nélkül, hogy a belső rendedet bizonyos külső körülmények megléte bizonyítja? Kérlek, csukd be a szemedet, és mélyedj el ebben a kérdésben. Nézd magadat a mostani életedben, ahogy pont ugyanazt az életet éled, pont ugyanazokkal az emberekkel, csak nincs ott az a gondolat, hogy ebben a pillanatban bárminek is máshogy kéne kinéznie. Hogyan állsz magadhoz és másokhoz, a munkádhoz, az anyagi helyzetedhez a gondolat nélkül? Mikor van nagyobb energia, derű, cselekvési vágy benned: ha elhiszed a gondolatot, vagy ha nem tudod elhinni? Itt az elme egész működésének a trükkje. Hiedelmeinkkel általában pont az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk. Illetve pont a hiedelmeink gátolnak meg minket abban, hogy meglássuk azt, ami ott van az orrunk előtt, mert elhitt gondolataink folyamatosan a hiány filmjét vetítik elménk vásznára. Az elmének az a feladata, hogy bebizonyítsa neked, hogy amit hiszel, az igaz! Ezt csak akkor tudod megtapasztalni, ha végigcsinálod a Munkát, addig csak hitetlenkedni, fújjogni, félni, kifogásokat, és újabb magyarázatokat keresni vagy képes.
Légy békés innen, ahol most vagy. A belső békéd minden pillanatban elérhető, és rendelkezésre áll. Nem kell x-ből y-ba eljutni, hogy „megkapd”. Nem kell évekig szenvedni, hogy „kiérdemeld”. Nem kell külső körülményeket „bevonzanod”, hogy valódi önmagad csodás szeretetteliségét élhesd. Ha azonban nem vagy hajlandó átkukucskálni a falon, amit köré építettél, akkor örök szenvedésre ítéled magad. Katie ezt valahogy úgy fogalmazza meg, hogy „Üdv a Pokolban.” Üdv hiedelmeid poklában. Te meddig kívánsz még szenvedni és küzdeni?
„Teljesen biztos lehetsz abban, hogy az a legfelsőbb jó számodra, ha művész leszel? Hogyan reagálsz, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Nem vagy hajlandó elégedett lenni egy ennél alantasabb munkával, és aztán, ha kapsz végre valami állást, akkor szívből utálod, mert azt hiszed, hogy csak valahogy túléled addig, amíg majd végre már a művészkedésnek szentelheted magadat. Vagyis folyton a jövőben élsz, és sosem vagy jelen az életedben. Ki lennél a gondolat nélkül, hogy neked művészként kell karriert befutnod? Földre szállt angyalka lennél, akár hamburgert sütsz, akár padlót sikálsz. A kedvenc pozíciómban lennél: a szolgáló pozíciójában.” (Byron Katie)
Üdv a Földi Mennyországban. Az ajtó bármikor nyitva áll. Merd megnyitni az elmédet, a szívedet; MERJ NEM TUDNI. És szeresd, ami éppen van. Mert pont erre van szükséged az ébredéshez.
„Ha az elméd tiszta, akkor akár ebben a szent minutumban kisétálhatsz az ajtón, barátok, munka, család, pénz, minden nélkül, és totális boldogságban élhetsz. A Paradicsomban képtelen vagy nem bőségben élni. A hiedelmeken túli csendben minden tudott: hogy hova menj, mit csinálj, és mikor. Minden. Én úgy élek, hogy soha többet nem kell tudnom semmit – soha.” (Byron Katie)
Aktuális ÖnMunka Tréningek:
KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? - 5 estés ÖnMunka Tanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján – Kezdőknek és Haladóknak (Február 11-től)
Részletek: http://kincsamivan.hu/programok.html
Tiszta Kommunikáció Tematikus ÖnMunka Tréning Február 19.
Az egynapos tréning témakörei:
- A Nemet Mondás Művészete
- A Kérés Művészete
- A Kritika Fogadása
- A Nyílt Véleményközlés
- Az Empatikus Hallgatás Művészete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése