Hogyan Bánhat Így Velem? – Megsebezve…

Hétfőn kaptam ezt a levelet, és jó alaposan megválaszoltam. Biztatlak Benneteket is, hogy kérdezzetek itt a blogon, én alkalomadtán válaszolok. Nagyon sokat tudunk egymás konkrét élethelyzeteiből, példáiból tanulni, ezért szoktam kérni, hogy kommenteljetek is bátran. Sosem lehet tudni, kit melyik történet, mondat vagy szó érint meg. Adjunk ennek minél nagyobb esélyt! És megköszönöm, ha legalább egy álnevet biggyesztetek a kommentetek alá, így könnyebb beazonosítani, kinek is válaszolunk éppen.

Szia Andi!

Előkerült L, megláttam egy másik lánnyal sétálgatni. Én nem értem ezt az egészet. És most nem a Munka által megvizsgálandó dolgokra gondolok. Hogyan lehet az, hogy valaki, akin láttam, oda vissza van értem, s még ráadásul mondta is, hogy a lelkem, lényem tetszik neki és testem meg pont olyan, amilyet szeret. Folyton fogtuk egymás kezét, és mikor eszébe jutott, hogy ott vagyok, mindig adott egy puszit. Nem értem Istent, hogy megmutat egy csodát, már ami kettőnk között van, aztán meg elveszi. Ráadásul, neki pottyant egy másik lányt. Azt sem értem, hogy ha valaki ennyire odavan, hogy lehet már közben mással. És ráadásul írtam L-nek levelet, hogy beszéljük meg, hisz a kapcsolatunk alapja az őszinteség volt (?). Semmire nem reagált, és nem vette fel nekem a telefont. Aztán írtam, ha ő már továbblépett, segítsen nekem is, csak írja vagy mondja meg, búcsúzzunk el szépen. És még azt írtam, hogy van egy buta megérzésem, hogy ő szeret engem, s addig, amíg nem írja meg az ellenkezőjét, ezt fogom hinni. Miért nem volt, és mai napig sem képes legalább egy sms-t írni, hogy csá vagy köszi, ennyi volt? Bennem megingott minden, a hitem az életben, az önismeretben… 7 éve csinálom, és egy olyan fiút vonzok be, aki így bánik velem. S ráadásul olyan „kerek” volt vele minden, hogy nem tudom, fogok e valaha ilyet érezni valakivel. Valamilyen szinten nagyon együtt voltunk…

Mi a véleményed? Z.

Drága Z,

Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. A következő támpontokat tudom adni. Nem véleményt, hanem átgondolni valókat.

1. Amit leírtál, az a szenvedés receptje. A nélkülözésé, a hiányé, a szomorúságé. Recept arra, hogyan is tudnád magad minél szörnyűségesebben érezni. Először is úgy, hogy elhiszed, bármi olyasmi történt, és úgy történt, ami és ahogy nem történhetett volna. A fő megvizsgálandó hiedelmed a történetből: „Nem szabadott volna elhagynia.”

Amíg én akarom kitalálni, diktálni, hogyan nézzen ki a valóság, addig folyamatosan szenvedek.

2. Nagyon fontos pont, hogy Te ezt az egészet érteni akarod. (És ezzel a hagyományos módon gondolkodó emberek mind így vannak.) Addig nem nyugszol, amíg meg nem mondja az igazat, addig folyamatos feszültségben tartod magad. És azt hiszed, hogy ő felelős a te bánatodért, közben pedig az a hiedelem, hogy „Meg kéne magyaráznia, miért csinálta.”

Amíg érteni akarom, miért is történt valami, addig folyamatosan szenvedek.

3. Minden gondolatodban az ő dolgával foglalkozol. Tudod, van a három dolog: az én dolgom, a másik dolga, és a Valóság/Jóisten dolga. Az, hogy ő mit csinál, kivel, szeret-e, túllépett-e rajtad, válaszol-e az sms-edre, valaha is megmagyarázza, miért tette, ez mind nem a Te dolgod. A Te dolgod annyi, és pont ezzel a helyzettel kapsz lehetőséget erre, hogy megvizsgáld a történtekkel kapcsolatos gondolataidat. Amíg a másik dolgával foglalkozol, addig mindig szenvedsz, mert semmi, de semmi ráhatásod nincsen arra, hogy ő mit csinál, vagy mit nem csinál. Gondolhatod azt, hogy tudod, mi a legjobb a számára és a számodra, a valóság azonban most nagyon máshogy gondolja.

Amíg a másik ember vagy a Jóisten dolgával foglalkozom, addig folyamatosan szenvedek.

4. Bevonzás és Önismeret. Úgy értelmezem, hogy összefüggést vonsz a között, hogy mennyire ismered önmagadat (bármit jelentsen is ez számodra), és hogy milyen embereket kellene „bevonzanod”. (Ismersz már, ez az egyik kedvenc témaköröm.) És ez úgy hangzik, mintha azért csinálnád ezt az egészet, hogy egyre „jobb” legyél, és így egyre „jobb” embereket „vonzzál be”. Mindig az jön be az életedbe, aki épp bejön, és az megy ki belőle, aki épp kimegy. Te pedig történetet gyártasz róla, hogy ő milyen. Pont olyan, mint amilyenre neked épp szükséged van, hogy szembesülj magaddal, azzal, amit még nem tudsz magadról. Ahogy Katie mondja: „Minden és mindenki csak a dolgát végzi, hogy Te végre felébredhess az álomból.” És nézd meg az ellentmondást a saját szavaidban: ő egyrészt egy csoda, másrészt viszont egy szemét, aki képes volt így bánni veled. Most akkor milyen embert is „vonzottál be”?

Az önismeret nem egy verseny, aminek a végén majd megkapjuk a nekünk járó jutalmat a nekünk legjobban tetsző formában. (Biztos olvastad a Honnan Tudhatom, hogy Rendben Vagyok című bejegyzést, azt már Neked is szántam válaszként. Illetve a Létezik-e a Titok is ide illik. Meg nagyjából az összes nyolcvanvalahány.)

Amíg azért tanulok önismeretet bármilyen formában, vagy amíg azért végzem a Munkát, hogy ez által „csodás” embereket és eseményeket „vonzzak be” az életembe, addig folyamatosan szenvedek. (A Valóság ennél jóval kifinomultabb és segítőkészebb, hisz honnan vennénk észre, hogy még mindig csak ámítjuk magunkat képzelt belső békénkkel, ha kívül minden királyosan sirály lenne?)

5. Hibáztatás és áldozatiság. Magadat is és őt is hibáztatod a történtekért. Azt gondolod, valamit rosszul tettél, elrontottál, ő pedig csúnyán bánik Veled. „Nem szabadna így bánnia velem.” Aranyos, Te hányszor bántál magaddal az életben ugyanígy? Hányszor kérted magadat, hogy bánjál jobban magaddal, aztán mégis tovább szenvedtetted magad? Mint most is. Mikor fogod végre tisztelni önmagadat, és abbahagyni a szenvedést? Mikor fogod másokról levenni azt a terhet, hogy úgy kell cselekedniük, ahogy Te akarod, különben boldogtalan leszel? Meddig fogod még másoktól függővé tenni a boldogságodat?

Amíg bárkit is hibáztatok bármiért, magamat is beleértve, addig folyamatosan szenvedek.

6. Milyen hosszú egy szerelem, vagy egy kapcsolat? Egy kapcsolat mindig olyan hosszú, amilyen hosszú. Egy élet is mindig addig tart, ameddig tart. Egyetlen pillanattal sem többet vagy kevesebbet. Mi, emberek, azonban azt hisszük, hogy „Tovább kellett volna tartania.” Sőt, mi több: „Örökké kellett volna tartania.” Ezek újabb megvizsgálandók. Mondd, ha az elején kerek-perec közlik Veled bármilyen „forrásból”, hogy ez a szerelem eddig fog tartani, és az általad csodálatosnak nyilvánított élményeket, érzéseket, rezdüléseket, érintéseket fogja tartalmazni, és tegyük fel, lett volna döntési lehetőséged, akkor vajon nemet mondtál volna? „Nem, köszönöm, ezt így inkább nem kérem.” Nem mintha lenne választásunk. Mondd, hogyan tekintenél erre a szerelemre, ha nem tudnád elhinni azt a gondolatot, hogy egyetlen pillanattal is tovább kellett volna tartania, és bármennyivel is többet kellett volna kapnod belőle, mint amit kaptál?

Amíg azt gondolom, hogy valami vagy valaki nem kerek egész úgy, ahogy van, addig folyamatosan szenvedek.

7. Boldogság. Kicsit ismerem a Történetedet. Attól félsz, hogy soha nem fogod megtalálni azt az embert, akivel boldog lehetsz, egyre fogy az időd, és így esetleg nem lesz majd gyereked. Univerzális női félelem-történet. És mennyi nő hiszi úgy, hogy ha nem ragaszkodik ezekhez az elképzelésekhez foggal-körömmel, akkor majd biztos nem is fognak megtörténni ezek a dolgok az életében. És persze az egész boldogságunk ettől függ, gondoljuk. A boldogságod nem ott kint van. A boldogságodat nem egy szerelem, nem egy csodás férfi, nem egy gyerek, nem egy bármi fogja elhozni Neked. Ők a hab a tortán (és csodálatos, ha vannak). A tortát viszont nekünk saját magunknak kell biztonságos alapokra helyeznünk. Egész életünkben hajszoljuk azt a boldogságnak nevezett valamit, csak senki nem nagyon mondta, hogy nem ott kéne keresnünk, ahol keressük. Amíg attól vagyok boldog, hogy megszereztem, megkaptam valamit, titokban mindig rettegek is, mert bármikor elveszíthetem. Katie ezt úgy fogalmazza meg, hogy: „Minden öröm fájdalom.” Ez lenne vajon akkor az a hőn áhított boldogság? Boldogság ügyben most csak egyetlen ismérv: onnan tudod, hogy valóban „megérkeztél” a boldogságba, hogy semmilyen okot nem tudsz mondani arra, miért is vagy boldog. Ezt hívják ok nélküli boldogságnak.

Amíg egy embertől, tárgytól, történéstől, vagy bármi mástól várom a boldogságomat, addig folyamatosan szenvedek.

Még tovább tudnám folytatni, de azt hiszem egyelőre bőven elég ennyi. Még egy kis megvizsgálandó hiedelem lista:

- Félek, hogy soha többé senkivel nem fogok ilyet érezni.
- Ez nem fair az élettől és Istentől.
- Isten egy szadista. (Nagyon általános emberi hiedelem.)
-Van egy megérzésem.
-Tudom, hogy mi zajlik a másik emberben. (Szeret engem.)

Drága Z. Kérlek, mélyen engedd be magadba a szavaimat, és alaposan vizsgáld meg a kiemelt hiedelmeidet a Négy kérdéssel és a megfordításokkal. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen felismerésekre jutsz saját magadtól, én csak a saját tapasztalataimat tudtam leírni Neked. Keresd meg a saját igazságodat, és szabadítsd fel magadat a félelmeid szorításából. És tudd, ezt nem csupán magadért teszed. Hanem az összes többi nőért, férfiért, és gyermekért. Ha benned tiszta elme és békesség lesz, akkor másoknak sokkal könnyebb dolga lesz. Köszönöm, ha komolyan veszed a boldogságodat.

Szeretettel, Andrea