2012. július 6., péntek

Mi Köze Egy Vécéülőkének a Boldogsághoz?



„Amikor az életedet felülvizsgálatlan vélekedések alapján éled, és erről még csak nem is tudsz, akkor egyfajta éber álomban jársz-kelsz. Néha ez az álom felkavaróvá vagy akár lidércnyomássá is válhat.” (Byron Katie)

Mostanában elég sok új olvasót üdvözölhetünk a blogon, számukra, és persze a Munka-gyakorlók számára is hasznos lehet ez a Munka alapjait és mibenlétét igen élvezetesen bemutató részlet Byron Katie: A Négy Kérdés című könyvéből. (A könyv eredeti címe: Loving What Is – Szeretni, Ami Van. Kicsit más üzenete van, mint a magyar elcímzésnek. J)

TUDATOSÍTSD MAGADBAN A SZTORIJAIDAT!

Gyakran használom a sztori szót, amikor olyan gondolatokról vagy gondolatsorokról beszélek, amelyeket igaznak nyilvánítunk. A sztori vonatkozhat a múltra, a jelenre vagy a jövőre. Szólhat arról, mi lenne a leghelyesebb és miért. Sztorik napjában több százszor is felbukkannak az elménkben, például, amikor a párunk szó nélkül kikel az ágyból, és kisétál a szobából; ha valaki mosolytalanul bámul ránk; ha valaki nem hív minket vissza; vagy amikor egy vadidegen ránk mosolyog; miután felnyitunk egy fontos levelet; miután szokatlan fájdalmat érzünk a mellkasunkban; amikor a főnök behív az irodájába; vagy a szerelmünk furcsa hangsúlyt használ. A sztorik azok a felülvizsgálatlan értelmezések, melyek megadják a dolgok és történések jelentését. És általában még csak nem is gyanítjuk, hogy nem egyebek puszta kitalációnál.
         Egyszer, amikor bementem egy étterem női mosdójába, egy hölggyel váltottuk egymást az egyetlen vécéalkalmatosságon. Egymásra mosolyogtunk, magamra zártam az ajtót, ő pedig énekelve a kezét mosta. „Milyen kellemes mosdó!” – gondoltam. Aztán, amikor hallottam, hogy a hölgy elmegy, észrevettem, hogy a vécéülőkén csurog a vizelet. „Hogyan lehet valaki ilyen neveletlen? – gondoltam. Hogyan tudta lepisilni a vécét? Csak nem állt rá?” Aztán eszembe ötlött, hogy a nő valójában transzvesztita, aki fejhangon énekel a női vécében. Megfordult a fejemben, hogy utána megyek, és jól beolvasok neki. Miközben az ülőkét tisztogattam, azon járt az agyam, miket vágnék a fejéhez. Aztán lehúztam a vécét. A víz pedig fröcskölve árasztotta el az ülőkét. Én meg csak álltam ott nevetve.
         Ebben az esetben a dolgok természetes rendje világosított fel sztorim hamisságáról, mielőtt még tovább szőhettem volna. Általában azonban nem így történik. Mielőtt rátaláltam az önvizsgálatra, sehogyan sem tudtam véget vetni ennek a fajta gondolkodásnak. Márpedig a kisebb léptékű történetek nagyobbakat szülnek, és ezek még nagyobbakat az élet egészéről, meg arról, hogy a világ milyen veszedelmes hely. A végén ahhoz sem volt erőm, hogy elhagyjam a hálószobámat.
         Amikor az életedet felülvizsgálatlan vélekedések alapján éled, és erről még csak nem is tudsz, akkor egyfajta éber álomban jársz-kelsz. Néha ez az álom felkavaróvá vagy akár lidércnyomássá is válhat. A hasonló esetekben talán felülvizsgálhatod a nézeteid helytállóságát a Munka segítségével, ami mindig megszabadít a kellemetlen sztoriktól. Ki lennél a sztorijaid, a feltételezéseid nélkül? Életed mekkora részében támaszkodsz megvizsgálatlan történetekre és feltételezésekre? Soha nem tudhatod meg, amíg nem kérdőjelezed meg őket a négy kérdéssel.

KERESD MEG A SZENVEDÉST OKOZÓ GONDOLATOT!

Még sosem éltem meg úgy feszültséggel teli érzést, hogy az nem egy hamis gondolathoz való ragaszkodásból fakadt volna. Valamennyi kellemetlen, gyötrő érzésünk mögött egy számunkra nem igaz gondolat lappang. „A szélnek nem kéne fújnia.” „A férjemnek egyet kéne értenie velem.” Olyan gondolatokat melengetünk tehát, melyek szembehelyezkednek a valósággal. Mindez pedig feszültséggel teli érzéseket ébreszt bennünk, és ezzel cselekvésre késztet. Ez pedig újabb és újabb stressz forrása lehet. Ahelyett, hogy megértenénk a kiváltó okot – a gondolatot -, a kellemetlen érzésen próbálunk meg változtatni, mégpedig úgy, hogy önmagunkon kívülre tekintünk. Megpróbáljuk megváltoztatni a másik embert, belemenekülünk az evésbe, a szexbe, az alkoholba, a drogokba, esetleg a pénzhajhászásba. Ezek pedig ideiglenesen megnyugvást hoznak, és azt a látszatot keltik, hogy urai vagyunk a helyzetnek. A kiindulási ok azonban még mindig a helyén van.
         Mivel az embert könnyen elsöprik az érzelmi viharok, sokat segít, ha ilyenkor az eszünkbe idézzük, hogy valamennyi zaklató érzés ébresztőóraként működik, mely arra figyelmeztet, hogy ideje kikászálódni az álmok világából. A depresszió, a félelem, és a szenvedés valójában ajándékok, melyek így szólnak hozzánk: „Édesem, nézd csak meg jobban, mit is gondolsz most éppen. Olyan mesét hiszel éppen el, mely nem igaz számodra.” Az álmok országában rekedve megpróbáljuk megváltoztatni és manipulálni kellemetlen érzéseinket, mégpedig úgy, hogy önmagunkon kívülre tekintünk. Rendszerint már a gondolat tudatosulása előtt ellepnek minket a vele járó érzések. Ezért is mondom, hogy az érzés ébresztőóra, amely arról ad hírt, hogy olyan gondolatot dédelgetünk éppen, melyet talán érdemes lenne alávetni a Munkának. Ha a Munka fegyvertárával eredünk a nyomába egy-egy hamis gondolatnak, mindig visszajutunk az alapkérdéshez: kik vagyunk valójában? Fájdalmas ügy, ha másnak hisszük magunkat, mint amik valójában vagyunk, és ha más történetet élünk, mint a boldogságé.
Ha tűzbe ér a kezünk, senkinek nem kell ránk szólnia, hogy rántsuk el, nem igaz? Ugye, hogy nincs szükség hosszadalmas fontolgatásra? Nem: amint a kezünk a lánghoz ér, kirántjuk a tűzből. Irányítanunk sem kell, a kéz önmagát mozgatja. Hasonlóképpen, ha egyszer önmagunkba tekintve megértjük, hogy ez vagy az a hamis gondolat szenvedéseink forrása, eltávolíthatjuk a közelünkből. A gondolat felbukkanása előtt nem szenvedtünk, és amennyiben felismerjük a hamisságát, szintén megszűnnek kínjaink. Így működik a Munka. „Hogyan reagálok az adott gondolatra?” Bedugom a kezemet a tűzbe. „Mit tennék nélküle?” Kirántanám a kezemet a lángokból. A lángok nyaldosását érezve a bőrünkön, ösztönösen is elrántjuk a kezünket, senkinek nem kell erre utasítást adnia nekünk. Amennyiben a kínzó gondolat ismét jelentkezik, az elme gépiesen visszahőköl a fájdalom forrásától. A Munka tudatosítja bennünk belső történéseink oksági láncolatát. Ha egyszer felismerjük, hogyan működik a szenvedésünk, minden fájdalmunk elenyészik.

(Byron Katie: A Négy kérdés – Édesvíz – néhány helyen módosítottam az eredeti fordítást)

Ha szeretnél felébredni az éber álomból, ha szeretnéd, hogy a lidércnyomásnak vége legyen, tanuld meg a Munkát: gyötrő gondolataid megkérdőjelezését. Profin, gyakorlatiasan, intim csapatban, szeretetteljes légkörben.

A következő 2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. augusztus 11-12. Jelentkezési határidő: július 25.
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

17 megjegyzés:

  1. 1.
    nekem olyan van, hogy pl. néznek a lányok és zavarba jövők. még nem volt kapcsolatom. na most mi okozza azt, hogy zavarba jövők? lámpalázas,gátlásos,szorongó leszek. tudatosan nem volt semmi negatív gondolatom. tudat alatt lehet, hogy volt, de ha nem tudom melyik gondolat okozza, akkor nehéz megmunkázni. lehet azért, mert tudat alatt félek, hogy tetszem nekik. az is lehet azt gondolom tudat alatt, hogy nem vagyok magabiztos. ezernyi féle gondolat lehet. társas helyzetekben zavarba jövők, de tudatos gondolatom nincs. tudatalatti programok futhatnak bennem szerintem.
    2.
    a másik amit nem értek. pl. Byrok Katie-t zavarta a gyerekei által elszórt zoknik.
    a valóság az, hogy elszórják. nem érdemes szembeszállni a valósággal, de azért valljuk be jobb olyan szobába lakni, ahol nincs rendetlenség. én értem, hogy Byron Katie elfogadja a szétszórt zoknikat, mert ha nem fogadja el, akkor szenved. mert szembeszáll azzal, ami van. akkor nincs a valóságban olyan hogy helyes és helytelen? jó és rossz?
    a világ olyan amilyen, csak a gondolataink teszik rosszá? érzem legbelül, hogy ez az igazság. de olyan furcsa.. lehet, hogy nem vagyok még elég érett hozzá(szellemileg,lelkileg), hogy mélyen felfogjam. szeretnék elmenni a tanfolyamra csak hát az-az igazság, hogy szégyellem. mit mondok itthon? hova megyek? ha azt mondom megyek Andihoz Önmunkát tanulni, akkor lehet hogy kinevetnek. akkor beismerem ezáltal, hogy valami nincs rendben velem. hogy lelki beteg vagyok. egyébként tényleg az vagyok. elég súlyos depresszióm van és szorongásom. de szégyellem ezt kimondani vagy beszélni róla az apukámnak,tesómnak...stb. nagyon furcsa megérteni, hogyha pl. odajön hozzám egy lány és zavarba jövök, akkor azt egy a tudatalattiban futó gondolattal való azonosulás hozza létre.
    a gondolattal való azonosulás hozza létre az érzelmet. amikor szorongok a lányoktól(egyébként mindentől) akkor nincs gondolat sehol. legalábbis tudatosan biztos nem. mert tudatos én önmagam nem bántom. hanem tudat alatt vannak ezek a gondolatok. amikor depresszióm van öngyilkossági érzések ott viszont vannak tudatos negatív gondolatok is, mert az olyan erős.
    Péter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Péter!

      Vizsgáld meg ezeket :

      Nem kellene zavarba jönnöm, ha néznek a lányok.
      Nem kellene lámpalázasnak (szorongónak, gátlásosnak) lennem lányok társaságában.
      Tetszenem kellene a lányoknak.

      És egyébként egészen jól látod a dolgokat! Nincs olyan, hogy helyes és helytelen, jó és rossz, csak a gondolataink teszik valamilyenné a világot. A gondolataink, hiteink meggyőződéseink, hiedelmeink miatt minősítünk, kategorizálunk. És ezzel sincs semmi baj, mert mindannyian ezt tesszük, erre nevelnek minket a szüleink, az óvoda, az iskola, a társadalom.

      Ez egy zseniális meglátásod: "a világ olyan amilyen, csak a gondolataink teszik rosszá? érzem legbelül, hogy ez az igazság. de olyan furcsa"

      Igaz az, hogy a saját meglátásodhoz nem vagy elég érett? Ugye viccelsz ??

      Én a helyedben, (ha tényleg el akarsz menni a tanfolyamra), azt mondanám, hogy "találtam egy tök jó személyiségfejlesztő módszert, és van egy csaj Magyarországon, aki segít ezt elsajátítani, egészen olcsón. Arra jó az egész, hogy jobban megismerjem önmagam meg a világot és könnyebben boldoguljak bárhol, könnyebben tudjam a konfliktusos helyzeteket kezelni".

      Persze, ez így nem egészen igaz, hiszen nem személyiségfejlesztésről, hanem személyiség lebontásról van inkább szó, de szerintem jól hangzik.

      Mónika

      Törlés
  2. Szia!

    Miért tetted a mondatok elé, hogy: Nem kellene?

    Köszi!

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Péter,
    41 éves vagyok, négy gyerekes anya. A jövő héten megyek el az alaptanfolyamra! (Ezért az én válaszom csak egy anya válasza, és nem egy Önmunkásé)
    Az írásodból ahhoz tudok leginkább kapcsolódni, hogy nem tudod, hogyan mondd ki a szüleid, testvéreid előtt, amire vágysz, mert akkor kiderül, amit titkolni akarsz.
    Az én férjem rendszeresen vicceket fabrikál a számomra fontos dolgokból, ami engem sokáig rettenetesen bántott. Ezért én sokáig inkább eltitkoltam a véleményemet és hogy ki is vagyok valójában, aztán szörnyen szenvedtem a magánytól és attól, hogy nem lát engem annak, aki én vagyok.
    Aztán ez már tarthatatlan lett és valami csoda folytán elegem lett a lapításból és a megfelelésből és bevállaltam, hogy akkor látszódjak hibbantnak, vagy egyszerű hülyének, de látszódjak már.
    Csak nemrég jöttem rá, hogy kénytelen viccelni, mert különben éreznie kellene, hogy menyire fél ezektől a megfoghatatlan dolgoktól (pl az érzések), és attól, hogy nem tud sem engem, sem a világot kontrollálni. Így már nem kell azt éreznem, hogy hülyének tart, hanem azt érzem, hogy az rendben van, ha viccel, mert neki erre van szüksége.
    Ha a családod kinevet, az olyan sok minden miatt lehet. Lehet, hogy nem tudnak mit kezdeni a te érzékenységeddel. Legbelül félhetnek, idegenkedhetnek a számukra szokatlan ötletektől, aggódhatnak érted, tehetetlennek érezhetik magukat, zavarban lehetnek, stb.. És ezzel szembenézni nagyon nehéz, egyszerűbb ilyenkor poénkodni egyet, és másfelé terelni a szót. Ha tudnának másmilyenek lenni, akkor biztos megtennék a kedvedért, hogy másmilyenek legyenek..

    Mit gondolsz, Péter? Meg tudod engedni nekik, hogy reagáljanak úgy ahogy tudnak? Ha nekik úgy könnyebb elfogadni, tudnál a tanfolyamról úgy beszélni, mintha egy érdekes tanulmány lenne, vagy valami szórakoztató kísérlet? Szerinted mit tudna Apukád és a tesód könnyebben elfogadni?

    Én csak ma mondtam meg a férjemnek, hogy a héten két napot szeretnék eltűnni. Olyan szigorúnak képzelem mindig a válaszát és a valóság annyira más minden alkalommal! Ma is kellemesen csalódtam, mert amikor előálltam a tervemmel (próbálom könnyedén, de persze belül feszülök), olyan meglepően elfogadó volt. Ma még egy poént sem eresztett meg.. Megkérdezte, mettől meddig lesz naponta, és villámgyorsan eltervezte, hogy még az autót is vigyem, de csak a metróig, mert úgy lesz nekem gyorsabb. Beszarás!

    Annyira klassz, hogy már ilyen közel vagy a tanfolyamhoz, olvasod a könyvet és már érik benned a sok infó.. Kívánom, hogy neked is sikerüljön meggyőzni magadat és aztán előállni vele, kimondani, szorítok neked, hajrá!!!
    Szeretettel:
    Mari

    VálaszTörlés
  5. Kedves Péter! Amikor szorongunk és teljesen a történeinkkel azonosulunk, akkor nem lehet a gondolatokat azonnal beazonosítani. Pont a gondolattal vagyok azonosulva, így nem tudom meglátni, valahogy így tudom érzékeltetni. Ha elkezdesz Munkázni, akkor egy fokozatos "távolság" keletkezik "közted" és a gondolataid között, nem szippantódsz be olyan örvényszerűen a történeteid okozta érzelmekbe, érzésekbe, így be tudod őket azonosítani, és utána megvizsgálni. És vannak kifejezetten olyan gyakorlatok is, melyek ezt elősegítik. Keresd meg a blogon a "Mihez kezdjek a rossz érzéseimmel?" című 2 bejegyzést, javaslom a jobb margón található keresőmezőt ebből a célból.
    Mari olyan szépen leírta Neked a családoddal való vívódásoddal kapcsolatos szívbéli meglátásaid, köszönöm, Mari!
    Mónika pedig azért írta oda, hogy "Nem kellene", mert mindig a kellene/nem kellene szavakkal fejeződnek ki azok a gondolataink, melyek ellene mennek annak, ami van. Tehát kétféleképpen is érdemes pl. a következő gondolatkört megvizsgálnod: 1. Nem tetszem a lányoknak. 2. Tetszenem kéne a lányoknak. Vagy, a valóság az, hogy még zavarba jössz, ha néznek. Ilyenkor azt nézzük meg, hogy: "Nem kéne zavarba jönnöm."
    Ajánlom figyelmedbe Katie 2 magyarul megjelent könyvét is, tán elsőre a Szükségem van a szeretetedre, vagy mégsem címűt. Az pont Neked szól. Sajnos kapni már nem nagyon lehet, ajánlom a Vaterát, vagyvalahol antikvár példányt. Bár nem sokan szokták eladni, ha egyszer elolvasták. :))
    Szeretettel ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  6. Kedves Mari és Andi!

    Köszönöm a válaszokat.

    "Én csak ma mondtam meg a férjemnek, hogy a héten két napot szeretnék eltűnni. Olyan

    szigorúnak képzelem mindig a válaszát és a valóság annyira más minden alkalommal! Ma is

    kellemesen csalódtam, mert amikor előálltam a tervemmel (próbálom könnyedén, de persze

    belül feszülök), olyan meglepően elfogadó volt. Ma még egy poént sem eresztett meg..

    Megkérdezte, mettől meddig lesz naponta, és villámgyorsan eltervezte, hogy még az autót is

    vigyem, de csak a metróig, mert úgy lesz nekem gyorsabb. Beszarás!"

    Pontosan erre gondoltam, hogy az ember fél felvállalni a gondolatait,tetteit mások előtt

    vagy akár családja előtt. Szerintem azért, mert kevés az önbizalma. Szerintem ezért

    szégyellem magamat, hogy elszerertnék menni Andihoz. Az önbizalomhiány miatt. Az

    önbizalomhiányt meg lehet, hogy a negatív gondolatokkal való azonosulás hozza létre.
    Az családom szeret engem. Az a baj, hogy pesszimistiák. Velem meg az a baj, hogy érdekel

    az, hogy pesszimisták. Ez olyan mint, amikor érdekel hogy mások mit gondolnak rólam.
    Az elmém lefáraszt a gondolataival. Mindig mondja pl. hogy nem jó az ruha, ami rajtam

    van..stb. Tudatosan hiába gyözöködöm magam, hogy jó a ruhám. Ekkor a tudatalatti bepöccen

    és 10*-es erővel mondja, hogy nem jó a ruhám. Tudatalatti gondolatból van a több. Ezt

    onnan sejtem, hogy amikor szorongok, akkor nincs tudatos gondolat csak az érzés. Ma pl. az

    egyik lányra nagyon sok negatív gondolatot "dobtam". Nem bántásból tettem. Az elmém be van

    kattanva(tudom hiedelem).
    Aztán egyszercsak odajött és mosolygott meg nevetgélt és beszélgetni akart. Mondtam neki

    bocs nem vagyok most jól(mindig ezt mondom). Nem tudok vele beszélegetni, mert az elmém

    utálja azt a csajt. Pedig tök aranyos,kedves mindekivel. Nem is láttam még ilyen nyitott,

    magabiztos csajt. Biztos neki csak pozitív hiedelmei vannak.
    Pl. Zavarja az elmém, hogy velem nem beszélget. Azért, mert az a csaj egész nap beszélget

    mindenkivel.. és úgy beszélget, hogy nem szorong. Nincs benne semmi gátlás. Ha Barack

    Obamaval kéne beszélni, akkor is ugy beszélne vele, mint az anyjával. Olyan

    természetesen..
    És rájöttem, hogy hiszen mindig idejön hozzám és megáll, mert szeret beszélgetni, de én
    vagyok az, aki nem beszélget vele. Azért, mert gátlásos,szorongó vagyok és mert nincs

    közös téma. Én itthon ülök. Nem tudok miről beszélgetni. Ezek miatt, hogy szorongó vagyok

    stb. az elmém letámadja a csajt. Természetesen fizikaliag nem bántom, mert mindenkivel

    kedves,aranyos. Egy rossz szót nem lehet rá szólni. Amúgy is békés,kedves vagyok csak az

    elmém más.
    Az is zavarja az elmém, hogy boldog és vidám. Sokat nevet és mindig mondja nekem az elmém,
    hogy rajtam nevet... De honnan tudhatom biztosan, hogy rajtam nevet? Nem tudom, de a

    lényeg az, hogy az elmém és tudatalattim hülyeségei miatt szenvedek. Ha rajtam nevetne,

    akkor se lenne nagy ügy, mert egy magabiztos ember nem foglalkozna vele. Azt mondaná: Hadd

    nevesen rajtam, nekem ehhez nincs közöm. Lehet, hogy csak irigy vagyok a pozitív

    tulajdonságaira és ezért támadja le az elmém. Nem tudom. Meg kell vizsgálnom az elmém,

    mert bonyolultan működik.

    Andi elolvastam a bejegyzéseket.
    Tehát amikor szorongok, akkor csak érzés van. Persze előtte van gondolat is(tudat alatt).
    Gondolatból születik az érzelem.
    Akkor úgy látom, hogy a szorongás témakörében meg kell munkáznom kb. 30-40 hiedelmet is és

    akkor talán valamelyikkel eltalálom a gyökérhiedelmet.
    Mert ugye lehet, hogy attól a gondolattól jövők zavarba, hogy tetszem a lányoknak vagy

    attól, hogy nem leszek magabiztos, ha odajön hozzám vagy másik 100 féle gondolat.
    Lehet, hogy több 100 hiedelmet kell megmunkáznom.
    Olvastam a Tüzoltó és a Beszéltető módszert is. Kiprobálom őket. Megszereztem a Szükségem

    van a szeretetedre könyvet is. Most megyek olvasom. :)

    Péter

    VálaszTörlés
  7. bocsánat nem tudom miért hagyott ki sorokat..

    VálaszTörlés
  8. Péter, örülök, hogy megszerezted, és jó olvasást! Köszönöm a beszélgetős-vidám lányos megosztásodat, az jutott eszembe, hogy az elméd engem sem kedvelen, mert én is vidám és boldog, beszélgetős vagyok. Ja, és sokat nevetek is, és ezt tényleg magukra szokták venni néhányan, akiknek hasonló történetei vannak, mint neked. Úgyhogy, az én érdekemben lehet, hogy jobb, ha még nem jössz még, nehogy már ne szeressél!!!! :DD Nagyon jól látsz mindent, egy kis gyakorlással könnyedén belejössz. A szorongással kapcsolatban azt javaslom, írj le mindent, ami feljön, és aztán válaszd ki a legerőteljesebbeket, szoktam javasolni, hogy skálázzátok be, mennyre hiszitek el az adott hiedelmet 0-10-ig. Minél felkavaróbb, miél több kép, emlék, helyzet jön fel hozzá, annál erőteljesebb a hozzá való ragaszkodás. És a Munka meditáció, már a megvizsgálandó hiedelem kiválasztását is ilyen magadba figyelve, elcsendesedve próbáld megcsinálni. És már a gondolataid leírásával is nagyon sokat teszel. Ha szeretnéd, tudok Neked ajánlani profi facilitátort, aki egy pár alkalommal Skype-on Munkázik Veled, nagyon normális áron, így még a családodnak sem kell elmondanod. Ehhez, kérlek, az oraveczandi@yahoo.com címre írj nekem. És az önbizalom egy felfújt történet. Ha megvizsgálod a történeteidet, csak Ön-Bizalom marad, ami egész máshogy működik, mint egy felturbózott énbizalom. Ajánlom még elolvasásra a Casanova titkok című bejegyzést.
    Ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  9. sajnos nem egyedül lakom a szobába és engem zavarna, ha más is hallaná a beszélgetést. de köszönöm a felajánlást. szeretek én mindenkit. :) csak az elmém nem szeret, mert akiket szeretni kéne azok nem úgy viselkednek,élnek a világban, ahogy az elmém diktálja.
    az elmém túl érzékeny. bolhából is elefántot csinál. nem a valóságra reagál, hanem a képzetekre és gondolatokra. ez a bajom. most szeretnék belemélyülni a Byron Katie könyvébe. meg kell értenem jobban. lassan, nyugodtan kell haladnom, mert az egész Önmunka még szokatlan az elmém számára.
    Péter

    VálaszTörlés
  10. Drága péter, mindenki elnéje így működik: bolhából elefántot, nem a valóságot látja, hanem, amit hisz róla, stb.stb. Nem kell magadat emiatt különlegesen nehéz esetnek gondolnod. Kellemes elmélyülést! És figyeld, amikor az elme ezerrel tiltakozni kezd, meg ellenállásba mész, azok fontos pontok. Ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  11. Kedves Péter!

    Olyan jó volt olvasni téged.
    Valahogy eltöltött a hála irántad. Talán azért mert valahol magamra is ismertem benned.:)

    Én is problémáztam azon, hogy az emberek bizonyos helyzetekben rajtam nevetnek amikor nevetnek, rólam ítélkeznek. Most már valahogy nem nagyon tudom elhinni, hogy mindenkinek tele van a feje velem mint ahogy nekem magammal.:D

    Tetszik az ahogy elindultál ezen az önmunkás úton.
    És nagyon sok AHA érzést, felismerést kívánok Neked.

    Üdv: Marika

    VálaszTörlés
  12. köszönöm Nektek. Péter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Péter!

      Nekem egyetlen egy dolog furcsa kicsit a hozzászólásaidban. Úgy írsz az elmédről, mintha egy rajtad kívülálló, hibás valami volna, ami nem úgy szemléli a világot, nem úgy cselekedtet téged, ahogy te ( de elme nélkül ki is az a te? ) akarod.
      Az elméd nélkül hogyan írnád meg a leveleket, a kérdéseket, hogyan tanulánál, hogyan csinálnál bármit?
      Az elme nem egy különálló valami. Nem egy megjavítandó, elromlott legyőzendő gonosz.
      Az elme az emberi lényünk, egységünk része.
      Az elme nélkül nem volnánk emberek.


      Mónika

      Törlés
  13. Szia Mónika!

    Az igaz, hogy elme által olyan eszközök születtek, mint a gyufa vagy az autó. Az elmének megvan a maga helye és szerepe. Könnyebb Boeing-el átrepülni Amerikába, mint fürdőruhába átúszni az óceánt. De van az elmének egy része(lehet, hogy nem jó kifejezés), lehet hogy az egó, ami tudatos és tudat alatti negatív gondolatokkal áraszt el, amikkel tudatosan és tudat alatt azonosulva jönnek létre a negatív érzelmek. Nekem ez a bajom. Úgy látom, hogy elméből,egóból is van egészséges és beteg. Mert munkahelyen vannak munkatársaim, akik nem szenvednek(legalábbis annyit, mint én). Nem hiszem, hogy ők spirituális könyveket olvasnak és ezért lettek ilyenek. Az egyik embernek egészséges egója van a másiknak beteg.
    Buddhának meg Jézusnak pedig nincs egója. Az egó kialakulása függ a szülőktől,környezettől..stb. Valami ilyesmi folyamatok játszódnak le bennem, de fogalmam sincs, hogyan működik az elme. Csak kapizsgálom. Akinek egészséges az egója, annak szerintem nem jelentkeznek túl negatív gondolatai. Lehet, hogyha az egészségesa egóval rendelkező ember ránéz az egyik munkatársára, akkor nem az a gondolat éri el a tudatát, hogy: "Vajon szeret engem?" vagy
    "Mérges rám?" Hanem lehet, hogy pozitív gondolat pl. "Tök aranyos a munkatársam." Lehet ez a különbség egészséges és beteg egó között.
    Ugyanúgy azonosulhat a gondolatokkal, de mivel neki nem negatív a gondolat ezért jobban érzi magát. De csak találgatok.
    Remélem Andi felvilágosít. :)

    Péter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az egészséges ego a szavakat jelzőként-pontosításként használja nem ítéletként

      Lehet, hogyha az egészséges egóval rendelkező ember ránéz az egyik munkatársára, akkor nem az a gondolat éri el a tudatát, hogy: "Vajon szeret engem?

      figyeld meg magad másodpercenként gondolsz mást és mást arról akivel épp most ismerkedsz... kap hideget és meleget is.. de még nem bánsz vele egyformán... eszerint.. fura lenne másod percenként kedvesek lenni majd undoknak ?
      ha ők "idegenek" szabadok ... munkatársaid is szabadok
      voálá ... te is szabad vagy
      másod percenként kedvesek lenni majd undoknak ...
      minthogy a cselekedetet reagálod le.. nem az embert

      v

      Törlés
  14. Kedves Péter!

    Szerintem az egészséges és a beteg is ugyanolyan kategorizálás, mint a jó és rossz, a negatív, pozitív. A szenvedéseink pont ebből születnek. Jelzőket aggatunk mindenre.
    Ha azt gondolod, hogy beteg az elméd, az egód, akkor meg akarod gyógyítani, valami mássá akarod tenni, mint amilyen éppen lenni bír. Azaz harcolsz a valósággal, hiszen más szeretnél lenni, mint ami most ebben a pillanatban lenni tudsz, ami megadatott a számodra.
    És haragszol magadra, mert nem olyan vagy, mint amilyennek az egészséges egojú embereket gondolod . Az okozza a kínlódást, hogy azt hiszed, nem vagy úgy jó, ahogy vagy.
    De nézz őszintén, egészen mélyen magadba, és kérdezd meg : Igaz az, hogy nem vagyok így a legeslegtökéletesebb .... Péter, aki lehetek ?? Igaz az, hogy valaki másnak kellene lennem? Igaz az, hogy boldogabb lennék, ha nem pont ilyen lennék?

    És még néhány költő kérdés: Igaz az, hogy Jézusnak és Buddhának nem volt egoja? Igaz az, hogy a munkatársaid nem szenvednek annyit mint te?


    Egyszer az egyik kedves ÖnMunkás barátom írta ezt: "nem akarok tőled semmit, úgy vagy jó, ahogy vagy". Tetszett a mondat, és aktív Munkás révén azonnal meg is fordítottam. Azóta ez a kedvenc szövegem, és amikor sokat nyafogok az élet, meg saját magam "nem jó" mivolta miatt, előveszem, és mondogatom : " Nem akarok magamtól semmit. Úgy vagyok jó, ahogy vagyok".


    Isten hozott a Munka világában!

    Mónika

    VálaszTörlés