Szinte nem látok olyan kapcsolatot, ahol a pár valamelyik tagja – leginkább mindkettő kölcsönösen – ne sárkányoskodna a másikkal. És az ne tévesszen meg senkit, hogy az egyik fél esetleg nem meri kimondani, amit gondol, és csak a fejében zakatoltatja a sárkányos gondolatokat! :) „Ezt csináld, azt csináld, így csináld, úgy csináld, ekkor, ne pedig akkor; hogy lehettél ilyen, mért nem hívtál fel, mért jöttél később haza, mért kell már megint elmenned, mért nem segítesz, mért azt vetted fel, mért nem figyeltél oda?” Végtelen a csesztetés-lista, csak nézd végig őszintén a saját életedet és kapcsolatodat.
Mi mindent vágsz szóban vagy gondolatban a párod fejéhez? Hogyan érzed magad, miközben ez történik? Hogyan bánsz ilyenkor vele, hogyan nézel rá, milyen hangsúllyal beszélsz? És miket gondolsz közben saját magadról? Az a helyzet, hogy ezekkel a gondolatokkal tartjuk távol magunkat a párunktól. Én rengeteget figyelem ezt magamon, amióta megismertem a Munkát. Felbukkan egy gondolat, hogy ő ilyen vagy olyan, ezt vagy azt kéne (értem) tennie, ő pedig huss, eltolódik tőlem. Nem ő csinálja, én tolom el magamtól az elhitt gondolatommal. Aztán láss csodát, megvizsgálom, ő pedig visszajön hozzám, visszaengedődik, pedig mindeközben egyáltalán semmit nem tett. Én kérdőjeleztem meg a gondolatomat vele kapcsolatban, én láttam rá magamban, én láttam meg magamat benne, így nekem van lehetőségem máshogy viszonyulni. Elbontom a falamat minden egyes ilyen alkalommal. Az őt tőlem elválasztó falat, és a magamat magamtól elválasztót is. Ő pedig valami érdekes okból kifolyólag, jön velem, és változik. Varázslatos folyamat ez, csodás megélésekkel gazdagíthatja az életedet és a kapcsolatodat, ha hajlandó vagy megvizsgálni a Párodról szóló füstölgéseidet. Így szép fokozatosan felszámolhatod sárkány-létedet, és ehelyett igazi meghitt mókában és kacagásban élhettek együtt.
Ennek illusztrálására illeszkedik ide egy rövid részlet Byron Katie, Szükségem Van A Szeretetedre, Vagy Mégsem című könyvéből.
Sokan kérdezik, miért javasolja a Munka párkapcsolatunk passzív elfogadását, bármilyen rossz legyen is az. Erre azt szoktam felelni, hogy a Munka nem javasol semmit. Hogyan is tehetné? Hiszen az egész csupán négy kérdésből és néhány megfordításból áll. Az emberek mégsem értik ezt meg egykönnyen. Azt kérdezik: „Ha úgy szeretem a páromat, ahogy van, az nem egyenlő azzal, hogy vele maradok és elfogadom a hibáit? És mi van, ha tényleg hibás?” Milyen érdekes kérdés! Vizsgáljuk csak meg jobban!
„Olyan figyelmetlen: behozza a sarat a házba, ráül a frissen cserélt ágyneműre a piszkos munkásnadrágjában, hogy bekösse a cipőfűzőjét, és nem hallja, amit mondok neki, mert annyira belemerül a focimeccsbe”; „Horkol”; „Rosszul csinálja”; „A fehér ruhákkal együtt egy piros zoknit is bedobott a mosógépbe, úgyhogy most már csinálhatok velük bármit, örökre rózsaszínűek maradnak”; „Abbahagyta a sportolást és meghízott: nézd, hogy áll rajta az a szűk ruha!”; „Képes úgy elindulni állásinterjúra, hogy közben egy odaszáradt tojásdarab lóg a szakállán!”
Első ránézésre bizony nem mindig tiszta, miért történnek ezek a dolgok. De ha megállsz, és jobban szemügyre veszed a helyzetet, rájössz, hogy az ilyenek valójában nagyszerű alkalmak, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. Csakhogy nem úgy, ha passzív maradsz. Az egész a te fejlődésedről szól; arról, hogy képes vagy-e a maguk valóságában, ugyanakkor a szeretet lencséjén keresztül szemlélni a dolgokat. Ha elvégzed a Munkát a pároddal kapcsolatban, megérted, hogy minden problémád belőled ered, hiszen a te gondolataid mondják meg neked, hogy ki is ő. Ha úgy látod, hogy bármiben hibás, biztos lehetsz benne, hogy ráleltél egy pontra, amivel kapcsolatban vitázol a valósággal, és vak vagy saját magaddal szemben. A legkönnyebben úgy ismerheted fel ezeket a pontokat, ha megnézed, hol érzed a legjogosabbnak a párod ellen intézett támadásodat. Menj vissza a forráshoz – nézz magadba.
Nézzük a tojásos szakállú férj példáját! Őt kétféleképpen szemlélheted. Az egyik, ha hibásnak látod: „Ó, édes istenem, egy nagy tojásdarab himbálódzik a szakállán! Hé, állj csak meg! Tojásos a szakállad! Micsoda trehány egy alak vagy! Nem is tudom, mit képzelsz – mosd már le! De siess, mert már így is késésben vagy! Á, hagyd, majd én leszedem. Miért mindig nekem kell figyelmeztetnem téged ezekre a dolgokra? Így sosem lesz állásod. Annyira idegesítő tudsz lenni – minek is mentem hozzád? Na, ne, ácsi, eszem ágában sincs megcsókolni! Hagyj békén, és indulj már a dolgodra!”
A helyzetet azonban szemlélheted úgy is, hogy közben tudod, a férjed nem hibás, hisz ez egyszerűen lehetetlen. Azt mondhatod: „Nicsak, egy nagy tojásdarab himbálódzik a szakállán! Istenem, de vicces – biztos nagyon siet, hogy még ezt sem vette észre. Majd én leszedem neki. Egy sor oka van, hogy miért történik mindez. Egyrészt persze azért, hogy én észrevehessem, és megkímélhessem őt egy elrontott naptól. Együtt nevethetünk, ahogy elképzeljük, hogyan festett volna az állásinterjún azzal a tojásdarabbal a szakállában. Azáltal, hogy én törlöm le neki, gazdagabbak lehetünk egy kedves meleg, vicces és intim helyzettel. Ha nem lenne ez a tojásdarab, talán eszembe sem jut, hogy még búcsúcsókra is van időnk, így viszont ez is megvolt. (Érdekes, hogyan tágul ki az idő, amikor azt gondolod, hogy nincs idő.) És nem utolsó sorban, így nekem is szerepem lehet benne, ha megkapja az állást!
(Byron Katie, Szükségem van a szeretetedre, vagy mégsem? – Édesvíz)
Három régebbi bejegyzést is a figyelmedbe ajánlok Párkapcsolat témában, érdemes felfrissíteni őket:
Párkapcsolati Játszmák Vagy Valódi Szeretet:
Krízisben:
PárosMunka:
4 hely maradt az október 1-2-i ÖnMunka Alaptanfolyamra. Ha szeretnéd végre tényleg a saját kezedbe venni az Életedet, és gyakorlatban, profin, mélységeiben, támogató légkörben megtanulni Byron Katie Munka-Módszerét, szeretettel várom a jelentkezésedet szept. 5-ig. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése