Olyan végtelenül egyszerű, ha odafigyelek a belső hangra. Tedd ezt, ne tedd azt. Írjál, ne írjál. Találkozz vele, ne találkozz vele. Feküdj le aludni, kelj fel. Az életet a róla szóló történeteinkkel bonyolítjuk agyon. Katie egyik alapmondata: „Kövesd az egyszerű utasításokat!” Ez a Munka Négy kérdésére is vonatkozik, természetesen, hisz nem létezik ennél egyszerűbb módszer történeteid lehántására. Leírod a stresszes gondolatodat, felteszed a kérdéseket, magadba engeded őket, megvárod, hogy a válaszaid a felszínre emelkedjenek, megfordítod az eredeti gondolatot, és példákat keresel a megfordítások igazságára. Utána a Munka tovább dolgozik benned, neked semmit nem kell kitalálnod.
Mint ahogy nekem sem kitalálnom, hogy mit csináljak épp most. Írok, figyelem a képernyőn sokasodó betűket. Te pedig épp olvasol. Vagy épp abbahagyod, mert nem érdekel, vagy megszólal a telefonod, vagy kedved szottyan egy jó kis teára. És amikor az megvan, máris ott a következő utasítás. A tiszta elme meghallja az egyszerű utasításokat, és így teljes egyszerűségben éltet. És hogy mit fogok az utolsó betű legépelése után csinálni? Majd kiderül. Végtelenül izgalmas és tökéletes.
Egy újabb fejezet Byron Katie, Az Öröm Ezer Nevéből. Rövidke. Csak olvasd, a pillanat tökéletességében.
Öröm 53 – A nagy Út egyszerű, az emberek mégis a mellékutakat választják.
A nagy Út egyszerű. Az, ami épp most fedi fel magát, ebben a pillanatban. „Mosogass el.” „Válaszolj az e-mailre.” „Ne válaszolj az e-mailre.” Ez a nagy Út, mivel ez az egyetlen út. Bármi, amit teszel, vagy nem teszel, az a te hozzájárulásod a valósághoz. Semmi sem lehetne egyszerűbb. Semmi más nem kívántatik; nem tudod rosszul csinálni.
A mellékutak az ítéleteid arról, hogy mit teszel, vagy éppen nem teszel. Nagyon megnehezíti az életet, hogy ha „rossznak”, „hülyeségnek”, vagy „feleslegesnek” minősíted azt, amit teszel, vagy tettél. Összevetni azt, amit tettél azzal, amit tenned kellett volna, azt gondolni, hogy valami külső szabványnak kell megfelelned, nagyon nehéz út. Ami van, az mindig úgy van, ahogy éppen lennie kell, és mindig máris a múlt története. Ellenkezhetsz a múlttal, amennyit csak akarsz, és miután előálltál a legjobb, legmeggyőzőbb, leghumánusabb indokokkal, hogy miért kellett volna máshogy történnie, a múlt akkor is az, ami. Tanulj a múltból, mindenképpen, de ha bűntudatot vagy szégyent érzel miatta, akkor csupán saját magadat erőszakolod, az erőszak pedig nem működik. A tiszta út, a nagy Út, most kezdeni.
Nem tudod megváltoztatni a kivetített világot, de meg tudod változtatni a kivetítőt, az elmét. Csak vedd észre, amikor a dolgok kibillennek az egyensúlyi állapotból. Nem kell találgatnod. Van egy beépített jelzőrendszer, ami mindig tudomásodra hozza az egyensúlyvesztést: úgy hívják, hogy stressz. Az élettel kapcsolatos megkérdőjelezetlen gondolataid hitetik el veled, hogy valami nem jól működik, és ez sosem lehet igaz. A stressz tudatja veled, hogy mikor érkezett el az önvizsgálat ideje. Ítéld meg a felebarátodat, írd le, tedd fel a négy kérdést, és fordítsd meg. Önmagában, az élet erőfeszítés-mentes. Ha úgy gondolod, hogy probléma van, vizsgáld meg, egészen addig, míg azt nem látod, hogy ami van, az tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése