Itt az ideje egy újabb adag Byron Katie idézetnek, melyeket Az Öröm Ezer Neve és a Kérdőjelezd Meg a Gondolataidat, Változtasd Meg a Világot című Katie könyvekből fordítottam. Nagy levegő, befelé figyelés, értsétek, élvezzétek ezeket is.
„Amíg saját magamat nem értem, nem vagyok képes sem a gyermekemet, sem a szülőmet meghallani. Ők csupán az én történetem. Azok, akik végzik a Munkát, életükben először ismerik fel a szüleiket, még ha ők hosszú ideje halottak is. (És a gyermekeinkre ugyanez igaz.)
Szeretjük a gyermekeinket: semmit nem tehetünk ez ügyben, egyszerűbb, ha megadjuk magunkat. És ebben a megadásban ők is rájöhetnek, hogy szeretnek minket, hisz ők sem tehetnek semmit ez ügyben, így egyszerűbb, ha ők is megadják magukat. Imádom, hogy a felnőtt gyerekeim még mindig jól érzik magukat a karjaimban, és ez 1986-ig nem fordult elő; kicsi koruk óta nem fordult elő. Ma pedig az a természetes számukra, hogy bebújnak a karjaim közé. Elfelejtkezünk erről a kor dologról; valami másért csináljuk, az igazságért. Csodás összeölelkezve ülni a gyermekeimmel, szavak nélkül, és a közelnél is közelebb lenni egymáshoz, közelebb annál, mit leírni lehetséges.
Amikor elkezded ténylegesen élni a Munkát, a családod követni fog. Semmit nem tehetsz ennek a megakadályozására, hisz mindannyian úgy élnek, ahogy te tanítottad, és csupán továbbra is a te tanításaidat fogják követni – nem a szavakra, hanem az életed élésére gondolok. Ennek a békességében fognak téged követni. Lehet, hogy beletelik egy kis időbe, mert tán nem bíznak benned, vagy nem hisznek neked, vagy azt gondolhatják, hogy újabb trükkös manőverezéssel akarod megetetni őket. De ha valóban megéled ezt a Munkát, abban semmi trükközés nem lesz, ez a valódi dolog, ez a szeretet maga. Végül pedig ráébrednek majd, hogy megbízhatnak ebben a szeretetben. Bármit mondhatok a gyermekeimnek, és az mindig az én igazságom. Ők pedig tudják, hogy nem kell engem megkérdezniük, ha nem kíváncsiak az igazságra. Bennem megbízhatnak.
Egy napon, néhány évvel az után, hogy megtaláltam magamban a Munkát, a fiaim elkezdtek verekedni a nappalinkban. Én a kanapén üldögéltem, nagyon közel hozzájuk. Két felnőtt férfiról beszélek, huszonévesekről, akik ott birkóztak a padlón, egymást ütlegelve és azt kiabálva: „Anya, anya, állítsd meg őt!” Én pedig mindebből azt vettem ki, hogy itt van két férfi, akik próbálnak kapcsolatba lépni egymással, de nem ismernek más módot erre. Ott ültem és egyszerűen csak figyeltem és szerettem őket, és abban a pillanatban a leghalványabb gondolat sem merült fel bennem, hogy közbeavatkozzam. Nem volt semmilyen csinálás, semmilyen trükközés benne. Aztán hirtelen észrevették ezt, és abbahagyták a verekedést. Imádtam, hogy megtalálták a saját megoldásukat. Ekkor fordult elő legutoljára, hogy verekedtek.
Mielőtt még 1986-ban ráébredtem a valóságra, volt egy ezt példázó jelképem: a gyermekeim zoknijai. Reggelente mindig ott hevertek a földön, és minden áldott reggel elhittem azt a gondolatot, hogy „A gyerekeimnek fel kéne szedniük a zoknijaikat.” Ez volt a vallásom. Mondhatni, hogy a világom irányítása egyre gyorsuló tempóban csúszott ki a kezeim közül – az elmém tömve volt zoknikkal. Én pedig dühös és depressziós voltam, mert azt hittem, hogy azoknak a zokniknak nem a földön lett volna a helye (bár nem volt olyan reggel, hogy ne ott lettek volna), és hogy a gyermekeim feladata lett volna összeszedni őket (bár nem volt olyan reggel, amikor ezt megtették volna). Én a zokni szimbólumot használom, de lehet, hogy a te fejedben lévő gondolatok a környezetre, a politikára, vagy épp a pénzre vonatkoznak. Azt hisszük, hogy ezeknek a dolgoknak másmilyennek kellene lenniük, mint amilyenek éppen most, aztán pedig szenvedünk, mert jól elhisszük a gondolatainkat.
Negyvenhárom évesen, tízévnyi depresszió és reménytelenség után, elkezdődött a valódi életem. Megláttam, hogy a szenvedésemet nem a kontroll hiánya okozta, hanem az, hogy vitatkoztam a valósággal. Felfedeztem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, amikor azonban nem hittem el őket, nem szenvedtem, és ez minden emberi lényre érvényes. A szabadság ennyire egyszerű. Azt találtam, hogy a szenvedés választható. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnt el azóta, egyetlen pillanatra sem. És ez az öröm mindenkiben ott van, mindig. Amikor megkérdőjelezed az elmédet az igazság szeretetéért, az életed boldogabbá és kedvesebbé válik.
Az önvizsgálat segít a szenvedő elmének, hogy kimozduljon a valósággal való vitázásból. Segít nekünk, hogy haladni tudjunk az állandó változással. A változás így is, úgy is megtörténik, akár tetszik nekünk, akár nem. Minden változik, úgy tűnik. De amikor ragaszkodunk azokhoz a gondolatainkhoz, melyek azt diktálják, hogyan kéne kinéznie ennek a változásnak, akkor a nem-irányítás állapota kényelmetlenséget okoz.
Az önvizsgálat által olyan területre lépünk, ahol van irányításunk: a gondolataink birodalmába. Megkérdőjelezzük a gondolatainkat például azzal kapcsolatban, hogy szerintünk a világ mily módon őrült meg. És felfedezzük, hogy az őrültség soha nem a világban létezett, hanem bennünk. A világ a saját gondolkozásunk kivetülése. Amikor megértjük a gondolkozásunkat, megértjük a világot is, és meg is szeretjük. Ebben pedig béke van. Ki lennék anélkül a gondolat nélkül, hogy a világ javulásra szorul? Boldog ott, ahol épp vagyok: a nőként, aki ül a napsütésben, egy karosszékben. Baromi egyszerű.
A gyerekeim pedig már felszedik a zoknijaikat, ahogy mesélik. Most már értik, feltétel nélkül szeretnek engem, mert amikor elcsendesedtem, akkor ők meghallhatták saját magukat. Minden, amit én visszacsinálok, azt nekik is vissza kell csinálniuk; ők én vagyok – annak a megjelenése, amit én hittem. A látszólagos világ olyan, mint a visszhang. A visszhang negyvenhárom éven keresztül ment kifelé belőlem, most pedig visszatér. Az egész olyan, mint egy lélegzetvétel, mint egy tó, amelybe, ha beledobsz egy kavicsot, akkor a hullámok ennyi éven keresztül fodrozódtak kifelé, most pedig visszajönnek. Én visszacsináltam a felfordulást, és a gyerekeim is fokozatosan hagyják el azt. Elveszítik a ragaszkodásukat ahhoz a rengeteg koncepcióhoz, elképzeléshez, melyeket én tanítottam nekik; szép lassan lecsendesednek. A Munka ezt okozza mindenkiben. Ezt értem az alatt, hogy visszatér önmagához.” (Byron Katie)
Az előző Szülő-Gyermek fejezeteket itt találod:
AndrásS
VálaszTörlés"Megláttam, hogy a szenvedésemet nem a kontroll hiánya okozta, hanem az, hogy vitatkoztam a valósággal. Felfedeztem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, amikor azonban nem hittem el őket, nem szenvedtem, és ez minden emberi lényre érvényes."
ez így igaz. én például észrevettem, hogy naponta nagyon sokat ítélkezem. nem direkt. ez automatikus. nagyon mélyről jön.
nehéz feladat elfogadni a valóságot úgy, ahogy van. zavar, hogy az egyik munkatársam kimehet munkaidőbe cigizni(mondjuk én nem cigizek), de mások cigiznek és nem mehetnek ki. ez a kivételezés. persze nem tudok ellene tenni, mert nem vagyok olyan beosztásba. az van, hogy cigizik munkaidőbe.
ha én emiatt idegeskedem, akkor annak nem sok értelme, mert azzal állok szembe, ami már van.
de nem könnyű feladat az igazságtalanságot elfogadni. alapból baj, hogy én más ember viselkedése miatt érzem rosszul magam. a másik ember viselkedése befolyásolja az én lelki állapotomat. a legjobb ha az ember csak a saját dolgával foglalkozik. akkor nem szenved, de sajnos nagyon sok a tudatlanság az emberekben. én megértem, hogy az emberek negatívak,szemetek,ostobák(tisztelet a kivételnek), mert a kondicionált elme irányítja őket. ahogy most engem is. ha ez nem lenne, akkor ennek a megjegyzésnek is más lenne a minősége. sokkal több tudatlanságot veszek észre magamban én magam körül, amióta nőtt a tudatosságszintem. a munkahelyen is ami megy..
állandó pletykálkodás.. ha jobb a másiknak(anyagilag vagy máshogy), akkor egyből megy az irigykedés.. az emberek nem szeretik egymást. és ezt nehezíti az emberek pénzügyi helyzete. persze az emberek elfogadása nem kerül pénzbe, de az emberek alapból frusztráltak a megélhetés miatt. érzik az igazságtalanságot, ami van is. azért van, mert egó is van. annyit én is fejlődtem, hogy amikor ítélkezem(10 gondolatomból 8 ilyen), akkor egyből tudatosul bennem, hogy ítélkeztem. van bennem egy háttér tudatosság. már nem veszek el mélyen az ítélkezésbe.
Andi, erre nagyon érdekelne a válaszod.
VálaszTörlésHogy ott van a pénzszűke miatti irigykedés, amit sokszor megtorlás követ, a munkahelyi pletykálkodás.
Köszönöm
Steve
Kedves Steve, oly tömörgyönyören tetted fel a kérdést, hogy nem értem. :) Egy kicsit bővebben kifejtenéd? A Munkához nagyon fontos, hogy alaposan fel legyenek tárva az adott szituáció által előhozott hiedelmeid, ebből ilyet nem tudok varázsolni. Köszönöm! Andi
VálaszTörléssajnos ilyen a magyar mentalitás.
VálaszTörlésha én szebb vagyok vagy gazdagabb, akkor dögöljek meg.
nem tudja véletlen valaki, hogy a Turn it Around filmet hol lehet megnézni magyar felirattal?
köszönöm
AndrásS
András, semmilyen Byron Katie videós anyagnak sincs még magyar feliratozása. Régóta keresek ehhez lelkes önkénteseket, mert a kép+hang a leghatékonyabb kombináció. Amúgy épp a Turn It Around-hoz már hozzáfogott valaki, és tegnap is jelentkezett egy hölgy, hogy szívesen besegítene. Úgyhogy épp azt valószínűleg hamarosan tudod majd nézni. És erről az eseményről mindenképp itt is szólok majd. :)
VálaszTörlésSzép napot, Andi