„Végül még az úgynevezett igazságok is eltűnnek. Minden igazság a Valóság (az ami van) eltorzítása. Az utolsó igazság, és ezt nevezem én az utolsó ítéletnek ennyi: „Isten minden, és Isten jó.” Végső soron még csak ez sem igaz. De ameddig működőképes számodra, azt mondom, tartsd csak meg, és élj csodálatos életet.” (Byron Katie)
Karma, sors, reinkarnáció, újjászületés, negatív minták, megszabadulás a karmából – sokakat érdeklő témák ezek. Rengeteg információ áll is róluk rendelkezésünkre mindenféle spirituális hagyományok tanításai révén, melyeket vagy elhiszünk, vagy nem. Byron Katie sosem tanít kézzelfogható „tényeket”, hisz a Munka lényege pont a megkérdőjelezés. Ő azt javasolja, hogy minden tanítást kérdőjelezzünk meg, ne félelemből haladjunk pl. spirituális úton, hanem azért, mert a saját belső igazságunkra vagyunk kíváncsiak. Ugyanakkor nem azt mondja, hogy ez vagy az nem lehet így vagy úgy. Mindenki kérdezze meg saját magától, és tapasztalja meg saját válaszainak igazságát. Hiszen honnan is tudhatnám most, hogy mi fog történni a halálom pillanatában, és utána? Legfeljebb elhinni tudom, hogy ez vagy az. És ennek megfelelően esetleg félelemben élek. És teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy volt előző életem, és hogy újjá fogok születni? És még egyszer hangsúlyozom, nem azt állítjuk, hogy nem így van. Hiedelmeink életünkre gyakorolt hatását vizsgáljuk, és nagy-nagy barátságot kötünk a nem-tudással, a nem-tudom elmével. Katie minden, de minden elméleti „tudás” mély megvizsgálását javasolja a Négy kérdéssel és a megfordításokkal, nem ad kész válaszokat.
Ez a bevezető azért kívánkozott ide, mert a következő cikkben több utalás is történik karmára, reinkarnációra, a halál megélésére. Egy újabb Ram Giri írást fordítottam le, ő a Munka Facilitátorok spirituálisabb vonalához tartozik. Az a szép a Munkában, hogy jól megfér a teljesen „hétköznapi ember” életében is, és a „spirituális keresők” útjába is fantasztikusan illeszkedik. Hisz alapvetően semmi különbség ezek között az emberek között, ezt is csak jól elhittük. Mindannyian ugyanazoktól a gondolatoktól szenvedünk, esetleg kicsit másfajta köntösbe bújtatva, és a jól-tudom elme tán azt hitette el velünk, hogy mi jobbak vagyunk, vagy előrébb járunk más embereknél. Ha bármilyen ilyen történeted van magaddal kapcsolatban, ajánlom, hogy sürgősen kérdőjelezd meg.
Depresszió ügyben pedig már számos alkalommal írtam az én 20 éves ilyen jellegű tapasztalatomról. Valóban semmi más nem volt az okozója, mint az önmérgező gondolataim. És ezeknek teljességgel a végére lehet járni a Munkával. Aki nem hiszi, járjon utána! :)
És akkor olvassátok Ram Giri írását:
Hogyan Vess Véget Negatív Karmádnak És A Depressziódnak
Létezik-e az antidepresszánsok szedésénél jobb alternatíva a szenvedés abbahagyására? És létezik-e módszer a negatív sorsmintád/karmád megváltoztatására? A következő történettel azt szeretném bemutatni, hogy létezik olyan út, melynek révén nem csak átmenetileg és feltételesen érezheted jobban magad, hanem a szenvedésed legmélyebb gyökereitől szabadulhatsz meg, és így nem kell tovább ismételgetned a negatív életmintázatokat.
Anne, és ez nem a valódi neve, munkanélküli fogorvosi szakasszisztensként éldegélt. Bármennyire próbálkozott is, képtelen volt a végzettségének megfelelő állást találni. Ezért aztán topless táncolásra adta a fejét, néhány hónapig ezzel kereste a megélhetését. A topless munka igen jól fizetett, sokkal jobban, mintha fogorvosi rendelőben tevékenykedett volna. Mégis, amikor két évvel később eljött hozzám, nyomorultul érezte magát, szorongott, tele volt szégyennel és saját maga iránti undorral.
Olyan gondolatok gyötörték, melyek szerint rossz ember, aki nem bízhat meg a saját döntéseiben, és hogy valami nagyon-nagyon nincsen rendben vele, és egyáltalán nem érdemli meg a boldogságot. Mocskosnak tartotta magát, és nagyon nem érezte jól magát a bőrében. „Könnyű nőként” tekintett önmagára, prostituáltként. Klinikai depresszióban szenvedett, mely jócskán megnehezítette hétköznapi életét.
Amikor a Munka segítségével elkezdte megtisztítani az elméjét és az érzelmeit, megtanulta megkérdőjelezni a gondolatait, és felfedezte magában, mi is vezette arra, hogy topless táncosként dolgozzon. Négy kicsi gyermekről kellett gondolskodnia; a férje elhagyta és nem támogatta őket. Intenzíven utálta a táncolást, de úgy érezte, ki kell tartania. És amint talált magának másik munkát, abba is hagyta.
Meglátta saját önmaga legmélyebb igazságát, és ráébredt, hogy egyetlen okból vállalta el a táncos munkát: a gyermekei iránti mély szeretetből és elköteleződésből. Szeretetből cselekedett. Az egész folyamat olyan egyszerű volt, alig akarta elhinni, hogy ez így lehetséges. Feszültsége azon nyomban felengedett, és ez az állapot később tartósnak is bizonyult. Úgy párolgott el az önmegvetése, depressziója és öngyűlölete, mint amikor bevilágítunk egy sötét szobába.
Felismerte, hogy milyen fantasztikusan mélyen tud szeretni, és hogy emiatt választotta azt a látszólag „mérgező” megélhetési forrást. Még csak nem is kellett megbocsátania magának; a Munka végzésekor ez egy automatikus folyamat, nem is tudunk többé semmiben sem hibát találni. Öngyűlöletének helyét mély békesség töltötte be. „Végre újra tudok lélegezni,” mondta. A változás elképesztően gyors és látványos volt.
Nézzük, milyen más lehetőségek álltak volna még Anne rendelkezésére. Ha antidepresszánst szedett volna, vagy úgy próbált volna „megbocsátani” magának, hogy még mindig azt hiszi, valami rosszat tett, mi lett volna vajon az eredmény? Lehet, hogy a felszínen jobban érezte volna magát, fájdalmának és szégyenének magvai azonban még mindig a tudatlattijában maradtak volna – továbbra is mély meggyőződése lett volna, hogy hibázott, és valami csúnyaságot művelt. És nem kellett volna sok ahhoz, hogy ezek az elnyomott gondolatok újra a felszínre bukkanjanak.
Életét továbbra is tudattalan feszültség lengte volna be, nem értette volna, miért is ment el a tettvágya, és csappant meg a boldogságérzete. A legtöbben így élnek: nincsenek tisztában a mélyen fekvő okokkal, csupán az elfojtás hatásait élik egy igen boldogtalan élet formájában. Legtöbbünk igen profi szinten fojtja el szégyenéről és öngyűlöletéről szóló gondolatait. Ezek pedig valamikor mindenképp a felszínre fognak bukkanni, ha máskor nem, akkor halálunk előtt, vagy annak pillanatában.
A halál pillanatában képtelenek vagyunk továbbra is elnyomni a magunkról szóló negatív, fájdalmas gondolatainkat. Szemtől-szembe találjuk magunkat önmagunkkal, és ha nincs megfelelő eljárás a kezünkben, igen védtelenek és tehetetlenek leszünk ezzel szemben. Ez az a bizonyos „végítélet”, melyről számos vallás is beszél. Amit azonban ezek a vallások nem tanítanak meg, az az, hogy az ítélkezést nem a Jóisten végzi. A Teremtő feltétel nélküli, totális szeretet. Bármit tettünk is, minden megbocsáttatott. Az ítélet csakis a sajátunké! A pokol pedig, ami ránk várhat, csupán a saját elmeállapotunk.
Ha a fenti gondolatok újra felbukkannának Anne elméjében haldoklásának idején, akkor ugyanúgy elhinné, hogy egy mocskos, gyenge prostituált volt, aki óriási hibát követett el, és nem bízhat magában. És mindezek a gondolatok elárasztanák érzelmi szinten az önundorral, önutálattal, szégyennel és megalázottsággal. Nem túl kellemes megélése a halálnak.
És ha még egy kicsit tovább tekintünk, azt látjuk, hogy a spirituális hagyományok így bölcselkednek: a halálunkkor meglévő utolsó gondolatainknak meghatározó szerepe van újjászületésünkkor. Ezek szabják meg a következő életünkben megtapasztalandó körülményeket.
Bár Anne csupán néhány hónapig dolgozott topless táncosnőként, az ezzel kapcsolatos gondolatai óriási fájdalmat szültek benne. És ez a tisztátalan szexualitáshoz, áldozatisághoz és prostitúcióhoz kapcsolódó fájdalom előrevetítheti a következő inkarnációját. A probléma eltussolása pedig csak tovább súlyosbíthatja a helyzetet.
A Munka segítségével egyszer és mindenkorra lezárhatóak a fájdalomciklusok, és így oldódik a negatív sorsminta/karma. Ha valakiben elég vágy él a szabadság iránt, akkor ezt a folyamatot gyorsan, alaposan, és teljességében elvégezheti az önvizsgálat csodálatos eszközével. Ez pedig valódi okot ad az örömre.
Szeretettel, Ram Giri
(Ram Giri egy másik írását itt találod: http://onmunka.blogspot.com/2011/07/te-hogyan-allsz-szeretet-utjaba.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése