„A szeretet azt mondja, ’Szeretlek, minden körülmények között.’ A szeretet azt mondja, ’Rendben vagy úgy, ahogy vagy.’ És ez az egyetlen dolog, mely gyógyítani képes; ez a kapcsolódás egyetlen útja. Ha úgy gondolod, hogy a Férfinak/Nőnek másmilyennek kéne lennie, mint amilyen, nem szereted. Abban a pillanatban azt szereted, aki majd a manipulációd eredményeképpen lesz. Eldobható, egészen addig, amíg olyanná nem válik, mint a fejedben lévő kép.” (Byron Katie)
Drága Férfiak!
Nézlek Benneteket. Csodálatosak vagytok. Nyílt szívűek, bátrak, szeretettel teliek, ragyogók. Rengeteget tanulok Tőletek. Tanulok kapni. Tanulok adni. Tanulok meghallgatva lenni. Tanulok szeretve lenni. Tanulom magamat még mélyebben felfedezni. Tanulom elfogadni tudni mindezt. Néha nem könnyű. Néha még úgy gondolom, nem érdemlem én ezt meg. Hogy az Élet nem lehet olyan kegyes hozzám, hogy ennyi csodás Férfit ismerhessek. Aztán hál’ Istennek, eszembe jut a Négy kérdés és a Megfordítások.
Mert az Élet végtelenül kegyes hozzám, amióta én kegyes vagyok magamhoz, és felülvizsgálom ön-nemszerető gondolataimat. Annyira kegyes, hogy előfordul, sírok. Olyan hálát érzek mindezért, hogy ilyen ügyetlen szavakban próbál ez most megfogalmazódni. Nem baj, ha ügyetlen, szeretném megosztani Veletek. Szeretném, ha tudnátok, micsoda ajándék vagytok. Nekem. Nekünk. Magatoknak.
Köszönöm Nektek, hogy ennyi félék vagytok. Köszönöm, hogy beleláthatok a világotokba. Köszönöm, hogy a szemembe néztek, hogy rámmosolyogtok, hogy bátran elmondjátok, mit gondoltok és éreztek. Köszönöm, hogy keresitek Önmagatokat a félelmeken túl, hogy van erőtök és bátorságotok szembenézni mélyre elásott rettegésetekkel. Köszönöm, hogy komolyan veszitek Önmagatokat, a boldogságotokat, az Életet. Köszönöm, hogy nem kívánjátok továbbadni az évezredes generációs Férfi-szenvedést, és hogy tudjátok, csak Ti személyesen vagytok képesek felülvizsgálni és visszacsinálni mindezt. Köszönöm, hogy végzitek a Munkát. Önmagatokért, a Férfiakért, a Nőkért, a Gyermekekért, Mindenkiért.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe egy őszinte ÖnMunkás Férfi jóvátevő levelét a saját Munkájáról. (És aki gyakorlott Munkás, az fordítsa meg az összes szavamat és az itt következő levél szavait is a Nőkre, és persze Önmagára.)
Drága ___!
Bocsánatot kérek Tőled, mert néha egy telhetetlen, önző, undok dög vagyok Veled, akinek nem elég, amit éppen ad neki a pillanat és a Valóság, többet akarok kapni és ennek hangot is adok időnként. Bocsánatot kérek azért is, mert a történeteim miatt néha még most is Tőled várom a saját boldogságom beteljesítését és beteljesülését, holott tudom, hogy ez egyszerűen nem lehetséges. Nem akarom Rád tenni a saját terheimet, de időnként mégis ezt teszem.
Az élettől azért kell bocsánatot kérnem, mert néha nem veszem észre azt a csodát, ami pedig itt van az orrom előtt.
Úgy szeretném jóvátenni, hogy egyre több Veled és velünk kapcsolatos történetet vizsgálok meg, hogy minél inkább elfogadóvá és befogadóvá váljak a Valóság számára, és hogy mindig olyan őszinte lehessen a kapcsolatunk, amilyennek indult, és amiről Te is írtál a saját leveledben. Igyekszem megélni az élet minden pillanatát olyannak, amilyen, azon leszek, hogy ne kelljen újabb és újabb történetet gyártanom, és oda tudjam tenni a boldogság megtalálásának felelősségét, ahová való: önmagamba. Igyekszem maximálisan értékelni mindazt, amit Tőled és a pillanattól kapok, ezzel is annyira teljessé téve az életet, amennyire csak lehetséges, hiszen amit már eddig is kaptam, az szavakkal alig leírható. Gyönyörű, áramló, őszinte, maga a Lét csodája. Abban a pillanatban, mihelyt azon kapom magam, hogy követelőzöm, akárcsak magamban is, azonnal leállok és megvizsgálom a követelőzésemet. Mert így élhetem át mindazt, amit az önmagában áramló lét nyújthat nekem, minden történet nélkül. Nem leszek türelmetlen és önző, szeretném megtalálni minden perc szépségét, akár Veled, akár nélküled telik el.
Végtelenül hálás vagyok Neked, mert nem engedtél elmenekülni saját magam elől a nehéz pillanatokban. Hálás vagyok Neked, mert általad megajándékozott az élet egy csodálatos Emberrel, egy nagyszerű Nővel. Hálás vagyok Neked, mert nemcsak, hogy fogod a kezem, de néha felemelsz, és az öledben viszel engem a hazavezető utamon. Köszönöm, hogy megláttad bennem mindazt, amiről én már elfeledkeztem, hogy tükröt tartasz nekem, hogy csúnyán nézel néha, mert tudom, mindez szeretetből fakad. Köszönöm, hogy megajándékoztál a léteddel, a szereteteddel, a tudásoddal, a végtelen jóságoddal, a jókedveddel és az életszereteteddel.
Szeretettel ölellek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése