Szülő – Gyermek Kapcsolat 2.

A tegnap megkezdett Szülőség-Gyerekség témakör újabb felvonása. Mára idézeteket fordítottam Byron Katie idézetes könyvéből, Question Your Thinking, Change The World – Kérdőjelezd Meg A Gondolataidat, Változtasd Meg A Világot címmel. Kellemes szemezgetést. :)

„Mindannyian ötévesek vagyunk. Fogalmunk sincs, hogyan is kell csinálni ezt az élet nevű dolgot. Épp most tanuljuk, hogyan.

Én ezt mondtam a gyermekeimnek:”Tökéletes anyátok van. Én vagyok a felelős az összes problémátokért, és ti vagytok a felelősek a megoldásukért.”

A gyermekeink, a szüleink, a házastársaink és a barátaink szorgalmasan nyomogatják az összes létező gombunkat, egészen addig, amíg fel nem ismerjük, mi az, amit még nem akarunk megtudni saját magunkról. Minden alkalommal megmutatják nekünk a szabadságunkhoz vezető utat.

Az a dolgom, hogy távol tartsam magam a gyermekeim dolgától, és helyette inkább szeressem őket.

Kinek a dolga a gyerekeim? Az ő saját dolguk! Amikor mentálisan nem avatkozunk a gyerekünk dolgába, akkor lehetőséget kapunk a boldogságra, meg ők is, mert végre van egy érdemleges példa a házunkban.

Hogyan lehet egyszerre szabályokat szabni, és távol tartani magad a gyermekeid dolgától? Felejtsd el a szabályaidat, és csak figyelj! Azt fogod látni, hogy a gyerekeid, saját maguktól, minden szabályt meg fognak élni, amit tanítottál nekik, és lehet, hogy némelyik nem is fog tetszeni neked. A gyermekeid a tökéletes tükörképeid. Kiderül róluk, hogy ők te.

Elmagyarázom, hogyan hall téged a gyereked: mondasz neki valamit, ő pedig rárakja a saját értelmezését a szavaidra. És ezt hallja meg. Még soha senki nem hallott meg téged.

Ha valamelyik gyermekem azt mondaná, „Utállak”, én erre azt felelném, „Hadd nézzem ezt meg magamban. Megértelek. Hisz nézd csak meg, hogyan is bántam veled hosszú éveken keresztül. Mit tehetek? Mit javasolsz?” Ha pedig ő erre kijelentené, hogy „Cseszd meg magadat a spiri dumáddal! Soha többé nem akarlak látni,” akkor nem mondanám még egyszer azt szeretetteljesen, hogy „Megértelek.” Hallgató vagyok. Magamba megyek és megértem. Ezen a ponton már nem kell megosztanom vele ezt a felismerésemet. Ha ekkor azt mondanám, „Szeretlek,” az olyan lenne, mintha kést ragadnék, és beledöfném a szívébe.

Azt mondja a gyereked, hülye vagy. Lehet, hogy igaza van! Ki tudja, hogyan kell gyereket nevelni? Mindannyian elég hülyék vagyunk ez ügyben. Mindössze annyit mondott, hogy hülye vagy – miért kelnél vitára ezzel? Ki lenne annyira hülye, hogy vitába bocsátkozik azzal, akit szeret, ha ismerne valamilyen másik utat?

Mondhatnád azt, hogy „Édesem, mit tanácsolsz? Tényleg hülyének érzem magam. Szeretlek, és nem tudom, hogyan csináljam.” Ez az igazság. Mindannyian intelligensen cselekednénk, ha tudnánk, hogyan kell. És ez a Munka ereje – a megfordítások megélése, az itt talált válaszok megélése. Csak hazamennél, és azt mondanád a gyermekednek, „Többször mondtad már nekem, hogy hülye vagyok, és megtaláltam ezt magamban. Én tudtam meg legutoljára. És igenis hülye vagyok azzal kapcsolatban, hogyan szeresselek. Szükségem van a segítségedre. Szeretnélek meghallgatni.

Fájdalmas azt hinni, hogy tudod, mi a legjobb a gyermekednek. Ez teljességgel reménytelen.

Amikor a gyerekeim megkérdezik tőlem, mit tegyenek, én azt mondom, „Nem tudom, kicsim.” Vagy, „Én a következőt csináltam egy hasonló helyzetben, és nekem működött. És azt mindig tudd, hogy itt vagyok, és meghallgatlak, és mindig szeretni foglak, bármilyen döntést hozzál is. És még valami, Édeském, nem tudod elhibázni. Ezt megígérem neked.” Végül is megtanultam az igazat mondani a gyermekeimnek.

A szülő csak akkor lehet bölcs, ha felhagy a tanítással.

Már nincs kapcsolatom a gyermekeimmel. Ehelyett intimitás, totális bensőségesség van köztünk.

Nem vagyok rendben azzal, ha ordítozom a fiammal. Ezt észrevettem. És ennek semmi köze a világ elvárásaihoz, erkölcsi normáihoz. Ezért aztán, ha bármikor is megharagudnék rá, akkor jól megítélném, leírnám, feltenném a négy kérdést, megfordítanám, és rájönnék, hogy nem ő az én problémám – én vagyok a saját problémám. A gyerekeim imádják, hogy van nekem ez a Munka!” (Byron Katie)

Tehát, semmi más dolgod nincs, mint megítélni a gyermekedet (Ítélkezőlap), majd jól átereszteni ezeket az ítéleteket a Négy kérdésen és a Megfordításokon. És akkor se búslakodj, ha nincs gyermeked, hiszen az összes körülötted élő ember a Te boldogságodat szolgálja, még ha sokszor úgy tűnik is, hogy pont az ellenkezőjét teszik. Még inkább így: pont akkor szolgálják leginkább a boldogságodat és a szabadságodat, amikor kibuksz rajtuk. Mert ekkor kapsz esélyt a felbukkant hiedelmeid nyakon csípésére, és megvizsgálására. Tudod, amiről nem tudsz, azt nem tudod megvizsgálni.

Tehát, várd örömmel, kíváncsian a következő alkalmat, amikor valakivel valami „bajod” támad, köszönd meg neki, hogy megmutatta, hol van magaddal bajod, írd le, és irány a Munka.

Én most hamarosan kivonom magam kicsit a munkából - már amennyire nekem ez az -, a Munkából azonban semmiképpen. Még csütörtökön jövök egy bejegyzéssel, aztán legközelebb csak július 4-én. Addig szeretettel ajánlom figyelmetekbe a már összegyűlt kincsesbányát itt a blogon, és természetesen a Munkát. Hisz van is egy olyan régi mondás, hogy „A Munka nemesít.” Én ezt elhiszem, lesz, ami lesz! Soha rosszabbat. :)