2011. május 19., csütörtök

A Munka Gyorsmenetben – Angéla Története 1.


„Az én találkozik önmagával – ez itt az egyezség. Ha Istenre várok, hogy megvilágosítson engem, hosszú várakozásra számíthatok – évekre, akár évtizedekre. Amikor térden állva könyörgök Istenhez, én vagyok a hallgató. Meg tudom-e tenni azt, amit Istentől kérek? Meg tudom-e hallgatni, hallani saját magamat? Ki más hallgat? Én a valóság szerelmese vagyok. Képes vagyok egyszerűen saját magamat meghall(g)atni? És amikor aztán meghallom magam, nincs elkülönülés. Ha azt akarom, hogy Isten tegyen meg valamit, megfordítom. És ennek a békéjében, felismerem az igazságot.” (Byron Katie)

Alig több, mint egy hónap belső és külső eseményeit olvashatjátok (április 14. - május 17.), a Munka és egy kétségbeesett nő tükrében. Aki már egyáltalán nem kétségbeesett. És ékes bizonyíték arra, hogyan tudjuk saját magunkat kihúzni a kátyúból, a Munkánál nincs feltétlenül szükség külső segítségre. (És ne haragudj magadra, kérlek, ha Neked más a tempód és a hozzáállásod: mindannyian máshogy csináljuk.) Két bejegyzésre szedtem szét Angéla történetét, szinte csak az ő e-mailjeiből áll, mert csak nagyon rövideket válaszoltam neki, vagy telefonon beszéltünk. Nézzük akkor az első felvonást:

Szia, kedves Andi!
Azért kerestelek meg, mert két napja lázban égek, ugyanis elolvastam Byron Katie 4 kérdés című kivonatát (sajnos csak ez található meg a neten) és olvastam a kincsamivan és az onmunka.blogspot.com honlapokat és azóta öröm van a szívemben, ami azt súgja… megtaláltam, ez az! Az első kérdésem csak annyi, hogy pontosan hogyan kell végezni a megfordításokat. A Munkalapokat a honlapodról töltöttem le, az alapján csináltam. Szeretném jól csinálni, nem szeretném, ha elmúlna a lelkesedésem esetleg amiatt, hogy bizonytalan vagyok, jól csinálom-e. Sajnos egyelőre nem tudom megengedni magamnak az alaptanfolyamot sem és az egyéni konzultációt sem.
A második kérdésem az, hogy 10 éve tanítványa vagyok egy spirituális Mesternek (közben egyszer már elhagytam, nemrég mentem vissza az útjára), Ő már eltávozott a Földről, és elég szigorú szabályai vannak. El kellett küldenem a barátomat, akivel együtt éltem már 4 éve. De úgy éreztem, nem élhetek spirituális út nélkül, ezért megtettem. De Neki is nagyon hiányoztam és Nekem is nagyon hiányzott. Ezért amikor az apja kirúgta otthonról, akkor megengedtem, hogy hozzám költözzön, míg nem talál magának szállást. Persze nem ez lett a vége, hanem egyre több és több lett belőle. Nagyon szenvedtem, mert ketté voltam szakadva. Egyrészt nem bírtam Nélküle, de nem bírtam spiritualitás nélkül sem. Így végül visszaköltözött az apjához. Ez az egész herce-hurca egy év alatt zajlott le és iszonyatosan szenvedtem. Teljesen depressziós voltam. Most már túl vagyok mindezen, de... Azért mondom el mindezt, mert a Mesterem (ha még az) mellett nem lehet más Mesterrel kapcsolatom, de egy jó ideje már keresgélek, mert csak bűntudatot érzek iránta. Nagyon erős ellenállást érzek Vele és a tanításával kapcsolatban. Próbáltam ezt leküzdeni és próbáltam szeretni Őt, mert Ő a hatalom jelképe számomra, de csak a szigort látom rajta és az elutasítást. Csak olyan dolgok jönnek elő, amiben nem értek egyet Vele, sőt sosem értettem.
Most már megszoktam, hogy külön vagyunk a barátommal, sőt így sok mindennel nem kell megküzdenem (pl.: félelem attól, hogy elhagy), bár nem vagyok túl vidám magányosan sem, még mindig nem teljesen „normális” érzés. Tehát, ne haragudj, hogy mindezt Rád zúdítottam, de nem tudok kivel beszélni erről és annak ellenére, hogy kínos, mert nem akarok elárulni egy Spirituális Mestert, de nem bírok tovább színlelni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mikor minden egyes nap kínlódóm és erőlködöm már egy éve. Ennek egyenes következménye, hogy tovább keresgéltem, hátha valaki megnyugtat, hogy minden rendben van. Először Eckhart Tolle-t olvastam, aki elvarázsolt, teljesen a hatása alá kerültem, Ő inspirált, hogy olvassak Byron Katie-től. Amikor olvastam a 4 kérdést, izgalom és öröm lett úrrá rajtam, és kitört belőlem a megkönnyebbült sírás. Így hatott rám. Persze most bűnösnek érzem magamat, hogy elárultam a Mesteremet. Tudom, hogy most már tisztában vagy vele, hogy nagyon sok bűntudatot tápláltak belénk Vele kapcsolatban, de tényleg olyan érzésem van, ha elhagyom, akkor elmúlik a spirituális késztetésem, mert úgy tanultam, hogy Tőle jön. Egyszerűen félek. Talán felmentést szeretnék Tőled, hogy nem így van... ezt ne vedd komolyan, sosem várnék senkitől semmi ilyet. De ha esetleg tudsz valami megnyugtatót mondani Byron Katie-től, azt hálásan fogadnám. A szívemben érzem, hogy Ő igaz. 
Előre is nagyon köszönöm a válaszodat!
Szeretettel: Angéla

(Angélának ezek után felajánlottam egy ajándék konzultációt, már másnap találkoztunk is. Még soha nem láttam senkit ekkora vehemenciával belevetni magát a Munkába, a megértésbe, csak úgy záporoztak a kérdései, alig tudtuk abbahagyni, olyan magával sodró volt az egész. Főleg a Mesterével és a spirituális úttal, késztetéssel kapcsolatos hiedelmein dolgoztunk. Angéla szinte szárnyakat kapott az önmagában talált válaszoktól.)

Szia kedves Andi!
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy fogadtál. Rengeteget segítettél elindulni a Munkában.
Tegnap hazafelé a vonaton kiveséztem még egy hiedelmet. Tudod, mi volt a remek egész úton hazafelé? Az, hogy egészen máshogy néztem az emberekre. Önkéntelenül szeretetet éreztem. Szóval, most azért írok, mert szeretném elújságolni, hogy elkezdtek felgyorsulni az események.
Olyan dolgok történtek tegnap óta, amikkel már dolgozom.(Anyuékkal kapcsolatos, akik este felhívtak, nekem pedig született belőle egy jó kis Munkám iziben. Ma pedig a volt barátom hívott, ismét jó alkalmat  adva a Munkára. Közben csinálom azokat is, amiket felírtunk.)
Na, persze működött az a hiedelmem, hogy gyorsan felhívjalak és megkérdezzelek ezzel-azzal kapcsolatban. Szerencse, hogy tanfolyamod van, ami rögtön ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy még mindig egy nálam erősebb vezetését várom.
Tehát nagyjából így telik az időm. Egy kérdésem azért lenne.
Ma reggel, amikor az erdőben sétáltam és feljött egy nagyon negatív gondolat, amin fejben elkezdtem Munkázni, olyan erős hányingerem lett, hogy beszaladtam a fák közé és öklendeztem egy jót. Amúgy, amióta csinálom a Munkát, szinte folyamatosan van egy kis hányingerem a gyomrom és a torkom között. De amikor erős negatív gondolattal foglalkozom, akkor először a gyomromban is egy erős nyomást érzek. Még sosem voltak ilyen érzéseim.
Az a kérdésem, hogy ez normális? Rendben van? Vagy esetleg lassítanom kellene? (Bár én szeretnék hamar túl lenni rajta, ha mindez rendben van.)
Persze, arra is gondoltam, hogy mostanában nagyon sok „kakit” magamba szedtem és jó erősen elnyomtam, lehet, hogy ezek jönnek fel?
Olvasom az elejétől a blogot, hát nagyon sok minden benne van, hála érte, szuper jó!!!
Még egyszer nagyon jó hétvégét kívánok!
Puszi, Angéla

(Sokan erőteljes fizikai tisztulási tüneteket is megélnek az önvizsgálat végzése során. Ha évekig, évtizedekig „tunkolunk le” érzéseket, hallgattatjuk el magunkat, akkor amikor végre engedélyt adunk a szembenézésre, ezek is megindulnak. Ettől senki ne veszítse el a lelkesedését, sosem elviselhetetlen a dolog, és mindig együtt jár egy hatalmas lelki megkönnyebbüléssel, így még egyszerűbb elfogadni a tisztulás jeleit. Lassítani vagy gyorsítani nem tudsz, pont a saját tempódban csinálod, amíg meg nem vizsgálod a Munka végzésével kapcsolatos hiedelmeidet – mert ők is vannak bőven.)

Szia kedves Andi!
Azért írok, hogy jelezzem, nem tűntem el. Barátom, Csabi, végül hazament, túlságosan összezavart, és feszültebb voltam, mint egyedül. Úgy éreztem, ez Vele szemben is így fair. Most ezerrel csinálom a Munkát, úgy érzem, ez a legfontosabb.
A blog bejegyzéseket már majdnem mind végigolvastam, hála Neked, amiért annyit dolgoztál vele. Nagyon sokat segít. Katie könyvét is olvasom, mindkettőt.
Egyelőre még nincs munkám, de az benne a vicces, hogy nem nagyon bánom, mert most belülről az állandó Munkára, tanulásra, fejlődésre érzek késztetést. Úgy érzem, megkérdőjelezhetetlenül, hogy ezt kell tennem. A többi majd alakul valahogy, most ez fontosabb.
Remélem jól vagy. Azt is remélem, hogy találkozunk valamikor a nyár folyamán. Addig is fogok időnként írni. Szerencsére a káosz kezd leülepedni és kibontakozóban van valami rend, amit eddig még nem éreztem.
Szóval szép napokat, vidámságot, és boldogságot kívánok Neked sok-sok szeretettel.
Angéla


Szia megint!
Ma már írtam egy levelet, de ezt muszáj megosztanom Veled. Képzeld, amióta elment Csabi, főleg rajta Munkázom, mert Ő harsogott bennem a legnagyobb riadót, pont ezért kértem egy kis szünetet, túl sok volt...
A lényeg, ma szembenéztem az egyik legnagyobb félelmemmel, a féltékenységgel, ami kapcsolatunk idején kóros mértéket ütött meg, olyannyira, hogy már csak az Ő szemén keresztül véltem látni a nőket. Még a kapcsolatunk után is így gondolkodtam, és ez elől menekültem ezerrel. Ma szembenéztem vele, és most elképzelhetetlen öröm, hála, szabadságérzés van bennem. Szinte sírni tudnék attól a felfedezéstől, hogy nincs mitől félnünk. Csak a gondolkodásunk lenne, de az sem, mert egyszerűen csak meg kell vizsgálnunk a hiedelmünket és ez TÉNYLEG felszabadít!
Nagyon hálás vagyok Neked,  Katie-nek és Magamnak!
El sem tudom mondani, mennyire.
Még egyszer szép napot kívánok!
Puszi. Angéla

Holnap folytatom Angéla történetét, érdemes lesz továbbolvasni.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Angéla!

    Ismerős a tempó. Én is hasonló sebességgel vetettem bele magam a sűrűjébe, ha ennyire nem is, de nem kíméltem magam kicsikét sem. Azért azt gondolom, hogy ez a "hamar túl akarok lenni rajta" állapot egy idő után elmúlik, legalábbis szűnik majd. Egy idő után, amikor megérzed, hogy elkezd dolgozni Benned a Munka, már nem akarsz feltétlenül rohanni. Lecsitulnak, lecsengenek dolgok, felismerések jönnek, amik feldolgozásához idő kell esetleg. Olyan is előfordulhat, hogy dolgozol valamin, majd a "Mitől félsz, mi történne, ha..." kérdésnél (vagy bármelyiknél) hirtelen lecsapod a papírt és elkezded egy másik hiedelmeddel. Nálam legalábbis volt rá példa. A hányingerre is, nem kevésszer. Ez nyilván egyéntől függ, de azt jelzi, hogy megbirizgáltál valamit ottan. :-) Úgyhogy kitartás és hajrá!

    Üdv: Attila

    VálaszTörlés
  2. Andi, baj van! Olvasom Katie Cry in the Desert könyvét és arra jöttem rá, hogy egyszer ott kell hagynom az összes szent tanítómat, téged is, őt is, a családállítást is és jajj.

    Akkor nem mutogathatok többé, hogy nem élem az életem, akkor már élnem kell, de ez gáz, mert mi van ha akkor sem fogom tudni, mert eddig sem tudtam?

    Vagy nem lesz-e üres az életem? És szépen visszaváltok materialistává, aki már semmi spirituálisat nem fogyaszt. Hiszen egyszer a spirituális álomból is ki kell ébrednem, úgy érzem.

    Akkor is biztos folytatni fogom az önmunkát, de akkor már csak emlékeztetőnek fogom hallgatni a többi tanítót? Más módszerre már nem lesz szükségem, az előadóknál pedig rájöttem, hogy ők csak beszélnek, én ebből egy jó részt be tudok építeni, de messze sok részhez az önmunka kell. És akkor marad a nyers szakmám, a családom és slussz?

    Egy hétköznapi, sivár, privát élet, aki már túl van a spiritualitáson is és mindent kidolgozott magából, minden spirituális tanítót ért és éli amiről beszélnek? Nem lesz gáz?

    Nekem erről szólt eddig az életem: anyagelvű ,utána pedig spirituális. És mi van a két pólus után? Nagy gazdag, utána meg nagy spirituális tanító akartam lenni, és aztán leszek egy fapados szakember, átlagember?

    Segíts, mi marad? Köszönöm!
    Bálint

    (szerintem csak f*sik az egóm az identitásom elvesztésétől, most így jött egy tiszta pillanat)

    VálaszTörlés
  3. Bálint folyt.2011. május 20. 4:32

    Megosztom azt, ami jött eddig belül válaszként, biztos többünknek szólnak.

    A. Csak csináld! Túlgondolkodom egészséges túlcselekvés helyett. "Át kell gondolnom", "megfontoltan kell cselekednem." Egy filozófusnak is előadást kell tartania, vagy írnia, hogy a sok mentális masztizásból legyen valami.

    B. már az eddigi életem is rossz volt, legnagyobb típusú poklokat éltem át, ezek után ami egy ilyen öngyógyító folyamat után jön aminek a hatását már előre látom Andin és Katie-n (rajta csak a könyvekből, videókból), az már csakis jobb lehet. Ha meg nem, teljesen fel vagyok rá készülve az eddigi szenvedéseim után.

    C. Spirituálisokból nem szoktak újra materialisták lenni, ahogyan az emberek nem szoktak "másnap" meghalni.

    D. Az marad, hogy abbahagyom végre ezt a sok bullshit gondolkodást, aminek semmi értelme, csak munkát adok Andinak hogy válaszoljon, meg figyelmet követelek a kommentolvasóktól.

    E. már az eddigi életem is üres volt, illetve már ismerem a teltséges üresség érzetét, így készen állok, rosszabb nem lehet, azért sem, mert ez egy hatásos öngyógyító módszer.

    F. nem kell otthagynom senkit és semmit. szeretetből, hobbiból, jó érzésből, mulatságból bármit csinálhatok, folytathatok és van létjogosultsága más módszereknek is a Munka mellett.

    G. a valóság elég pragmatikus, ezért nyugodtan lehetek még materialista is, ha úgy tetszik. De fel vagyok szerelkezve néhány giga spirituális anyaggal és néhány doboz spirituális könyvvel, minden esetre felkészülve

    H. a nyers szakmám mellett nyugodtan eljárhatok szolgálatba közmunkára, hospice-ba, vagy szolgáltathatok ingyen a rászorulóknak Munkát ha már jó sokat megcsináltam. Vagy sepregethetek utcát. Sőt a szakmámat is felfoghatom szolgálatként és akkor már másként néz ki, más a szaga.

    I. Tök jó, hogy végre élnem kell majd. Úgyis azzal vagyok elégedetlen, hogy nem élek, hogy nem teljes az életem és állandóan csak tervezgetek, meg aztán még egy kicsit tervezgetek, és azért biztos ami biztos alapon még tervezgetek, aztán kiírják, hogy nyugodjon békében. Én se tervezgetésből születtem.

    I. b. Ha valami rossz történik, hát rajta, már történt velem elég rossz ahhoz, hogy túléljem. De ez meg hülyeség, mert nem leszek elmeintézetben, nem leszek büntetésvégrehajtási intézetben, nem leszek vagyontalan vagy hajléktalan, mogorva és emberutáló attól, hogy elvégzem a munkát és elkezdtem élni a saját életem. Ezek utóbbi néhányja már most is vagyok, tehát nincs mitől félnem, az előbbiek meg nonszensz hétköznapi neurotikus fantáziák, nem lehetőségtárogató metafantáziák.

    I. c. Amúgy is a boldogságot keresem, meg az egészséget, meg a jó párkapcsolatot, amihez az kell, hogy elkezdjem élni a saját életemet. És már eddig sem azt éltem néhány perctől eltekintve, akkor meg mi bajom van. Majd jól kiderül, hogy jól elb@sztam. Na bumm. Ezt már most is tudom eleve, akkor meg mi történhet. A Munka egy önsegítő módszer, ettől nekem csak jobb lehet.

    I.d. Hogy másoknak nem tetszik, az legyen az ő bajuk, oldják meg. Jogom van a boldogságra és a szabad életre, nemzeti és univerzális törvények alapján. Jogukban áll megváltozni, vagy begörcsölni, de mindenképp nekem békét hagyni. Vagy nem, és abban is van már tapasztalatom és már van pofám visszaszólni ha bántanak, vagy lesz türelmem és szívem hozzájuk, ha nem látják, amit én már látok. Mint ahogy Andinak volt a tanfolyamon hozzám meg a többiekhez, nekem is lesz, alapvetően türelmes, szerető a természetem, csak ezt jól antitanultam.

    Juhéjj!! :-))

    VálaszTörlés
  4. Hála mindenkinek, akik által ez az oldal, a napi blog bejegyzések és a kommentek is íródnak.
    KÖSZÖNÖM, köszönjük

    Lacka

    ui: Bálint, csodálatos a kommented, ha nincs, akkor nem tudjuk, hogy mi maradt ki

    VálaszTörlés
  5. Bálint, mi az, hogy spirituális ember? Meg mi az, hogy materialista? Ezek felsőbbrendűség megélésére alkalmas kategóriák. Amíg spirituális akarok lenni, addig nem vagyok az. Addig egy fejemben alkotott képnek akarok megfelelni, utálom magam és másokat, ha nem fér(n)ek bele valami miatt ebbe a képbe. Semmi különbség a spirituális és a materialista ember között, csupán a történeteink. Ezeket a történeteket fejtsd vissza a Munkával, és akkor a végén az EMBER marad. Te, mint EMBER, és a többiek, mint EMBEREK, skatulyáktól, címkéktől mentesen. És akkor már baromira nem fog izgatni, hogy spirituális vagy-e vagy sem. Katie sokszor mond olyan példákat, hogy semmi különbség mondjuk a tv-nézés és a meditáció között, mindegyik ugyanannyira "spirituális", még ha az elméd ezerrel tiltakozik is ez ellen. Mi zajlik Benned, ha elhiszed, hogy "Spirituálisnak kell lennem?" Nézd ezt végig a Munkával.
    Egy idevágó idézet Az Öröm ezer NEvéből, valahol már fent van a blogon, nem tudom, hol:
    "Amikor az emberek elhiszik a gondolataikat, akkor a valóságot ellentétpárokra osztják fel. Azt hiszik, hogy csak bizonyos dolgok gyönyörűek. A tiszta elme számára azonban minden gyönyörű a világon a maga sajátságos módján.
    Kizárólag a gondolataidba vetett hited által tudsz a valóságosból valótlan csinálni. Ha azonban nem különíted el a valóságot kategóriákba elnevezések, és az elnevezések igaznak gondolása által, akkor hogyan is tudnál bármit is elutasítani vagy azt hinni, hogy valamely dolgok értékesebbek, mint mások. Az elmének az a feladata, hogy bebizonyítsa, hogy amit hiszel, az igaz, ezt pedig úgy éri el, hogy ítél, illetve ezt összehasonlítja azzal. Mire jó az elme számára egy ez, ha nem tudja bizonyítani egy azzal? Bizonyíték nélkül pedig hogyan képes egy ez vagy egy az létezni?
    Például, ha úgy véled, hogy kizárólag Mozart zenéje gyönyörű, akkor a világodban már nem lesz helye, mondjuk a rap zenének. Természetesen jogod van a véleményedhez, de mások máshogy vélekednek a rapről? Hogyan reagálsz, amikor az a hited, hogy a rap ronda? Csikorgatod a fogaidat, bármikor csak meghallod, amikor pedig huzamosabb ideig hallgatnod kell (mert mondjuk szülő vagy nagyszülő vagy), akkor kínzókamrába költözteted magad. Szeretem, hogy amikor az elme meg van értve, akkor a rapnek és Mozartnak is van helye. Én semmit sem hallok zajnak. Számomra az autóriasztó pont oly gyönyörűséges, mint a madárcsicsergés. Ez mind Isten hangja. Természeténél fogva az elme végtelen. Amint megkérdőjelezte a hiedelmeit, akkor mindenben szépséget fog találni; olyannyira nyitott és szabad. Ez nem csupán filozófia. Ez az, amilyen a világ valójában.
    Amennyiben elhiszed, hogy bárki cselekedete rossz, hogyan tudod meglátni benne a jót? Hogyan tudod észrevenni a jót, ami belőle származik, de esetleg csak évek múlva mutatkozik meg? Ha bárkit is rossznak látsz, hogyan lennél képes megérteni, hogy mindannyian egyenlőnek teremtődtünk? Mindannyian tanárok vagyunk, és az által tanítunk, ahogy élünk. Egy iszákos ember sokkal többet tud tanítani arról, hogy miért ne igyak, mint egy absztinens az áhítatosságával. Senkiben sincs több vagy kevesebb jóság. Senki, aki valaha élt nem jobb vagy rosszabb emberi lény nálad." (Byron Katie)

    Jó Munkát, türelem, nyugalom, szeretettel, Andi

    VálaszTörlés
  6. Szia kedves Attila!

    Csak most olvastam el a megjegyzéseket. Köszönöm, hogy írtál.
    Megnyugtató tudni, hogy valaki ugyanazt éli, élte át. Amúgy is hajlamos vagyok segítséghez folyamodni, tanácsot kérni, az egész életem erről szól.
    Most először fordul elő, hogy saját "magamra" bízom magamat. Először nagy volt a kísértés, hogy Andihoz rohanjak minden felmerülő kérdésemmel, adjon Ő választ, úgyis jobban tudja mint én. De hát pont ebből lett elegem a spirituális utamon, hogy megkérdőjelezhetetlenül el kellett fogadnom olyan dolgokat, amikben képtelen voltam hinni.
    Ezért inkább kivártam és ezzel alkalmam nyílt meghallani a bentről jövő válaszokat.
    Ez újdonság és nagy öröm volt egyszerre.

    Szerencsére ritkulnak azok a napok, amikor feltétlenül teljesen meg akarom váltani magamat.Egyre több a "minden jó úgy, ahogy van" napom.

    Köszönöm a bíztatást!
    Minden jót kívánok!

    Üdv.:
    Angéla

    VálaszTörlés