Most egy nagyon szimbolikus modellt mutatok be Neked, megint csak nem tudományos alapossággal, hogy képet kapjál elméd működésének néhány aspektusáról. (Holnap ugyanerről a témáról gyakorlati megközelítésben.)
Képzeld el, hogy a világ összes végtelen tudása és bölcsessége az elméd egyik oldala, melynek igaz természete a tiszta szeretet. Csak a kedvességet, a tiszta igazságot ismeri. Rendben? Mindannyian ilyen tiszta elmeként születünk. Ennek az elmének Katie a Nem-tudom Elme nevet adta (később megérted, miért), ugyanakkor Mindentudó Végtelen Elmeként is utal rá.
Most pedig képzeld el, hogy elméd másik oldala, a rémült elme, az ő elhitt gondolataival, aki szembeszegül, vitatkozik, harcban áll a másik oldal bölcsességével és tisztaságával. Ezt hívjuk Jól-Tudom Elmének, mely a születésed óta elhitt gondolatokból, hitekből meggyőződésekből áll. Természete a rettegés és a folyamatos harc. Rémületében és tudatlanságában, a „Jól-tudom” összezavarodott állapotában mindent felülír; bármit megtesz és bármit elhisz azért, hogy igaza legyen. Győznie kell ahhoz, hogy létezzen, a tiszta szeretet ereje ellen azonban sosem győzhet. Ha csak egyetlen őszinte pillanatra képes lenne leállni, és meghallani a bölcs oldalnak az „Igaz ez” kérdésre adott válaszát, abban a pillanatban a bölcs oldal venné át az irányítást. Hagyományosan egó-nak is nevezik a Jól-tudom elmét, és számos irányzat ellenségként tekint rá, melytől meg kell szabadulni, ki kell irtani. Vagyis, pont úgy próbálnak ellene küzdeni, ahogy ő küzd: harccal, félelemmel, pusztítással. Persze ettől a Jól-tudom elme csak még erősebbé válik, csak már másfajta, még nehezebben felismerhető álarcokba bújik. A Munka azonban teljesen máshogy fogadja: barátként közelít hozzá. Katie úgy is szokott utalni a Jól-tudom elme hiedelmeire, mint kitagadott gyermekeinkre, akiknek semmi másra nincs szükségük, mint szeretetteli elfogadásra.
A Munka a négy kérdést és a megfordításokat helyezi a el a középpontban, az elme két oldala közé. Mintegy hidat képez kettejük között, a tényleges középpontot. Ebben a középpontban semmilyen vélemény nincsen, még csak olyasmi sem, hogy a Jól-tudom elmének le kéne lassulnia, lecsendesednie, vagy odafigyelni a bölcs oldalra (vagyis saját maga másik oldalára). A középpont, mely otthont ad a kérdéseknek, még csak azt sem gondolja, hogy az ő kérdéseit bárkinek is meg kéne hallania, vagy megválaszolnia. Ő egyszerűen egy nem-elhívő, és a Jól-tudom elme hajlandóságára bízza, hogy az használja-e a kérdéseit, vagy sem. Barátként létezik, kéne, nem kéne, akarom és szükségem van rá nélkül. Benne nincsenek „mert”-ek és „de”-k. Mindig ott van, mindig rendelkezésre áll, csak úgy van, és vagy használják, vagy nem. És ha a Jól-tudom elme hajlandó használni a négy kérdést a másik oldal eléréséért, aztán elegendő időt hagy arra, hogy a bölcs oldal válaszoljon, akkor ebben a szünetnyi időben a bölcs oldal tiszta szeretete és bölcsessége beléje fog hatolni, és örökre megváltoztatja. Végül pedig a Jól-tudom elme átlényegül bölcs elmévé, ahol már minden tudott, így többé semmit nem kell tudni. Ekkor érkezik el a harc vége, a saját magával, az elmével és az egész világgal folytatott harcé.
Amikor a Munkát végzed, akkor lehetőséget adsz a tudatlan, rémült, elképzelt énnek, hogy ráébredjen saját szerethetőségére. Amikor hagyod, hogy a kérdésekre érkező válaszok behatoljanak, akkor oktatod az elmét, és megvilágosítod, felszabadítod nem valós félelmeitől, bármennyire valósnak tűnjenek is. Felébred, és felszabadul a hamis, félelmekkel teli, elképzelt énjéből, megszabadul a saját téves identitásaitól.
A Munka csak akkor működik, ha az összezavarodott elme igazából és őszintén meghívja és meghallgatja az ő legkedvesebb „barátját”, és így megadja magát magának. És ebben a megadásban, tanúja lesz a legnagyobb erőnek, az egyetlen erőnek, a mindentudónak, a vágyottnak, a Valóságnak.
Katie a következőt írja a tudásról és nem-tudásról a magyarul még nem megjelent Az Öröm Ezer Neve című könyvében (fordítás tőlem):
„Amikor azt hiszed, hogy tudsz valamit, akkor egy múltbeli történetet hiszel el. Ez pedig őrültség. Minden alkalommal, amikor úgy gondolod, hogy tudsz valamit, az fáj, mert valójában nincs semmi, amit tudnod kéne. Kapaszkodsz valamibe, ami nem is létezik. Nincs semmi megtudnivaló, és nincs senki, aki tudni szeretné.
Annyival könnyebb azt tudni, hogy nem tudod. És egyben kellemesebb is. A nem-tudom elme igazán szeretetreméltó. Amikor tudod, hogy nem tudod, akkor természetes nyitottság van benned a valóságra, és hagyhatod, hogy oda vigyen, ahova csak akar. Eldobhatod az identitásodat, és egyszerűen csak az lehetsz, aki valójában vagy: a határtalan, a megnevezetlen. Az emberek Katie-nek szólítanak, de én ezt sosem hiszem el.”
| Jól-Tudom Elme | A Munka 4 Kérdés + Megfordítások | Nem-Tudom Elme/ Mindentudás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése