Miért Érzékelem a Világomat Olyannak, Amilyen?

Ez egy nagyon leegyszerűsített "folyamatábra", hogy mindenki megérthesse, hogyan működteti a Világát, függetlenül attól, mennyit tud már erről. Az én célom nem a tudományos részletezés, hanem a gyakorlatban történő megváltoztatás. 

Szóval. Zajlik az élet, a valóság, mindentől függetlenül, senkitől nem kérdezi meg, hogy milyen legyen. Ő mindig olyan, amilyen éppen, leegyszerűsítve: semleges. Ha süt a nap, süt a nap, ha esik az eső, esik az eső. Ráadásul egyáltalán nem kíváncsi az én véleményemre. És nincs is semmilyen jelentése, csak van.

Jövök én, aki érzékszerveimen keresztül felfogom ezt a valóságot: látom, szagolom, hallom, tapintom, ízlelem. De mitől válik ez az élmény kellemessé vagy kellemetlenné? Itt szól közbe az én szűrőrendszerem, a hitrendszerem, az összes gondolat, ítélet, amit én a születésem óta elhittem. Ezek beleszólnak a folyamatba, mintegy értelmezik a valóságot, a semlegest, az én élményemmé. Eltorzítják a valódit egy illúzióvá, aszerint, hogy mit tanultam meg gondolni róla. Ettől válik „jóvá” vagy „rosszá” az én élményem. És ekkor jelennek meg az elhitt gondolataim érzések formájában a testemben is. Ha az elhitt gondolat kellemetlen, rossz érzés keletkezik a testemben, ha azonban kellemes, akkor jól fogom magam érezni

Mindez a pillanat ezredrésze alatt zajlik, életem minden pillanatában. Folyamatosan ezt a megtanult gondolatcsomagot vetítem rá a valóságra, így teremtem a pillanatnyi életem megélését és érzékelését. Ez egészen addig tart, és addig hat, amíg nem tudatosítom magamban ezt a folyamatot, és nem vizsgálom, kérdőjelezem meg azokat a hiedelmeket, amiket „ártatlanul” elhittem. Mert, amint a hiteim szűrőjét felszámolom, nem lesz ellenállás, ellenkezés bennem azzal kapcsolatban, ami éppen van, mivel nem fogom tudni értelmezni azt. Tiszta elmével szemlélem a világot, ahol minden úgy tökéletes, ahogy van. Ez pedig a valódi boldogság kulcsa: mindig, minden pillanatban békében lenni az Élettel, azzal, ami van.

Figyeld meg, hogy ez a folyamat már az elmédben felbukkanó képek hatására is beindul, nincs szükség hozzá arra, hogy a fizikai világban megtörténjen valami. Elég, ha csak arra az elhíresült citromra gondolsz, máris összefut a nyál a szádban, pedig a citrom nincs is itt. Csak épp megtanultad, hogy savanyú, ez pedig beindítja a fizikai válaszreakciót a testedben. Vagy, ha egy csúnya veszekedésre gondolsz vissza, már csak a kép megjelenése az elmédben kiváltja a rossz érzésedet, pedig az egésznek már réges-régen vége van. Így tartod magadat folyamatosan a múltban, a hiedelemrendszeredet vetítve ki a jövőbe, ahol aztán majd semmi más nem tud történni, mint ami eddig is történt veled. Illetve, pontosabban, bármi is történik veled, te azt ugyanúgy fogod érzékelni, megélni, mert a szűrőid nem változtak.

Tapasztalataim szerint a szűrőid igen hatékonyan távolíthatók el a Munka segítségével. A Munkában nagyon fontos elem, hogy nem új hiteket tanulsz, "teszel be" a régiek helyére, hanem egyszerűen "semlegesíted" magad tőlük: nem tudod többé elhinni őket, hiszen megéled, megtapasztalod, hogy semmi sem igaz abból, amit eddig hittél. És akkor a Valóságod elképzelhetetlenül kedvessé válik. Ismerkedj meg Te is ezzel a Valósággal.

"Azt szeretnéd, hogy igazad legyen, vagy a szabadságot választod?"

"Amikor megkérdőjelezetlen, óvodás gondolatokban hiszünk, mindannyian gyermekek vagyunk. Vajon te már túl vagy az érettségin?"

"Ha a közvetlen utat  járod, mindig arra van szükséged, és azt szereted, ami van. És ami van, az addig tágul, míg végül a teljesség már túl enyhe szó lesz a kifejezésére."

"A legrosszabb dolog, ami valaha történt és történhet, az egy megvizsgálatlan gondolat." (Byron Katie)