Hogyan Csípjem Nyakon?

Támpontok a Jól-Tudom Elmével/Egóval való azonosulások felismeréséhez, avagy a Tisztulás Útja

Ma egy részletes listát olvashatsz arról, honnan ismerheted fel, hogy éppen a Jól-tudom Elméd kezében van a gyeplő. Igazából, a legegyszerűbben onnan, hogy valami feszültség mocorog benned, vagy még a kellemes pillanatokban is ott ólálkodik valami sötét árnyék (esetleges félelem a boldogság elveszítésétől). Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a Jól-tudom elme nem az ellenséged. Amíg harcolsz ellene, semmit nem fogsz elérni, ő a világon a legfifikásabb trükköző-művész. Ha barátságba kerülsz vele, és feldolgozod a „tartalmát”, akkor pont ő tud elvezetni abba a békességbe, ahová mindig is vágytál. (Erről már részletesen olvashattál a Jól-tudom Elme… című bejegyzésben.)

         Szóval, azt javaslom, a következő listát kezeld úgy, mint egy használati utasítást saját magad „jóltudomságának” felismeréséhez. Figyeld magad, és ha felfedezed, hogy valamelyik ismertető jegyet éppen produkálod, akkor, kérlek, ne haragudj magadra. Pont ellenkezőleg, köszönd meg magadnak, és legyél hálás azért, hogy nyakon csíptél egy megnyilvánulást. Például, ha észreveszed, hogy haragszol valakire, megsértődtél, vagy épp vehemensen panaszkodsz, akkor állj meg egy pillanatra, és üdvözöld a Jól-tudom elmének ezen hírnökét. És ha úgy döntesz, jobb lenne a végére járni ennek az ügynek, akkor papír, toll, szék, asztal: írd le, hogy éppen milyen történet zajlik benned. Pl. azért haragszom rá, mert nem hívott vissza; azért sértődtem meg, mert elfelejtkezett a szülinapomról; azért panaszkodom, mert bunkó volt az eladó a boltban.

         A Munkát a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal ugyebár konkrét hiedelmeken tudod elvégezni; vagyis a következő lépés az, hogy kibogozod a történetedből a hiedelmeket. A fenti példák esetében ilyesmi lehet, hogy: „Vissza kellett volna hívnia.” „Eszébe kellett volna jutnia, hogy szülinapom van.” „Az eladónak kedvesnek kellett volna lennie.” Ha megnézed, szinte minden mondatban felbukkan a kellene/nem kellene szócska: ez az a szó, amivel minden pillanatban ellene megyünk a valóságnak, és máris rosszul érezzük magunkat; nem jó nekünk úgy, ahogy éppen van, ez viszont fáj. (Erről részletesen az Ami Éppen Van… bejegyzésben.)

Itt persze megint mehetünk mélyebbre is, az „alvilágodba”, ahol az rejtőzik, hogy miért is van neked azzal problémád, hogy valaki nem hívott fel a szülinapodon. Ezzel részletesen az ÖnMunka Alaptanfolyamon foglalkozunk.

         És persze azt is pillanatok alatt nyugtázhatod, hogy Kinek a dolgával foglalkozol éppen. Ehhez olvasd el újra a Három Dolog… című bejegyzést.

És akkor a lista. Ne feledd: Örülj, ha nyakon csíped! Ne harcolj ellene! Fogadd barátként, írd le, és vizsgáld meg! És hamarosan szabad ember leszel, ezt veheted ígéretnek.

·          Véleményezés, címkézés, ítélkezés, kritizálás

·          Szenvedéseim, drámáim, múltam felhánytorgatása: „Én és a történetem”, „Én, szerencsétlen”, „Ezt hallgassátok meg”, „Az a szemét, mit tett velem”

·          Panaszkodás, önsajnálat

·          Sértődés, megbántódás, hibáztatás, bármilyen ellenállás

·          Aggodalmak, félelmek, rettegés, hogy mi lesz, mi fog történni

·          Akarás, többre vágyás, „majd akkor boldog és kiteljesedett leszek, ha…”

·          Összehasonlítás: „jobb, mint/nem olyan jó, mint”

·          Pletykálás

·          Vágy az elismerésre, dicséretre, csodálatra, észrevételre: „Hú, de király vagyok”,,Mondja már valaki, hogy mennyire jól csinálom”

·          Többnek vagy kevesebbnek érzem magam, mint mások; magamat jónak látom, másokat rossznak

·          Konfliktusigény, ellenségigény, mások szidalmazása, sértegetése

·          Én tudom jobban, nekem van igazam, enyém az utolsó szó

·          Testem kinézetével való azonosulás, testem minősítése

·          Betegséggel való azonosulás: „én szívbeteg vagyok”

·          Érzelmekkel való azonosulás: „dühös, szomorú, csalódott vagyok”

·          Vallással/nemzetiséggel/foglalkozással/fajjal/társadalmi osztállyal/politikai nézetekkel/birtoktárgyakkal történő azonosulás

A Jól-tudom Elme legfőbb ösztönző-ereje: kitűnni, különlegesnek lenni, elkülönülni, ezáltal eltüntetni a senkinek levéstől való félelmet. Ez az ember legalapvetőbb és legősibb egzisztenciális félelme. Ez valójában a halálfélelem. Erről majd később.