Valami Felgyorsult

Az utóbbi időben valami felgyorsult. Bennem is és azokban az ÖnMunkásokban is, akikkel rendszeresen találkozom. Azt látom, hogy néhányan pillanatok alatt ugranak akkorákat önfelfedezésükben, önmagukra ismerésükben, ami korábban lehetetlennek tűnt. Hozzá kell tennem, hogy épp az utóbbi néhány hétben körvonalazódik bennem valami mélyből parázsló felismerés, hogy létezik rövidebb út, mint amin én jártam eddig, és úgy látszik, ez ragadós. Magát a Munkát is már egy gyorsított folyamatként éltem meg, lehet, hogy azért, mert amikor nekikezdtem, sem volt a hitrendszerem túl „terhelt”, és valahogy nagyon könnyen engedtem magam „szabadon”. Mostanra ez az állapot odáig fokozódott, hogy valami mintha elképesztő intenzitással folyna, sugározna, áramlana kifelé belőlem, és ez a valami körbefonja, megcirógatja, majd mintegy „felfalja” azokat az embereket, akiknek már van nyitottsága érteni az „ő” szavát. Érdekes, hogy mindig a megfelelő szavak találódnak meg és jönnek ki belőlem, pont azok, amikre akkor annak az embernek épp szüksége van, hogy értsen, hogy megnyugodjon, hogy engedjen. A szavak találnak meg engem - nem logikáznak, mégis logikusak, nem akarnak kapcsolódni sehova, mégis kapcsolódnak, nem kívánnak megnyugtatni senkit, mégis megnyugtatnak. Varázslatos!

„A teljes nyugalom akkor jön el, amikor megszűnik benned minden ellenállás a mozgással, az állandótlansággal, az életteliséggel és a változással kapcsolatban. Ha nincs többé ellenállás, teljes csend lesz – élettel teli, vibráló csend. Ez az állapot csak azért tűnik nyugodtnak és mozdulatlannak, mert hiányzik belőle a konfliktus. Képzeld el, hogy egy vonaton ülsz, mely százhatvannal dübörög a síneken. Egy olyan speciális vonatról van szó, amelyben belülről nem érezhető, nem hallható a légellenállás, a kerekek súrlódása, tehát utasként a legkisebb zötykölődést, rázkódást sem tapasztalod. Így – bár rendkívül gyorsan haladsz előre – a vonat belsejében élve abszolút nyugalmat érzel, és olyan, mintha egyáltalán nem is mozognál. A lét nyugalma ugyanilyen. Amit mi állandóságnak nevezünk, az valójában egy véget nem érő, ellenállásmentes mozgás.” (Adyashanti: Az Üresség Tánca)