„Te az én történetem vagy. Mesélek egy szép történetet rólad, és szeretlek. Vagy mesélek egy csúnya történetet rólad, és nem szeretlek. És az egésznek semmi köze hozzád. Te az én kivetülésem vagy.” (Byron Katie)
Alaptermészetünk a szeretet. És onnan tudhatjuk, hogy „történetben vagyunk”, hogy nem érezzük ezt a szeretetet. Ez az, ami fáj. Ez az, ami a legjobban fáj. A szüleinkről szóló történeteinkkel kezdődik, melyek egész életünkre meghatározó történeteinkké válnak. Ezek a történetek a szüleink által is élt, mesélt, tudattalanul is átadott hiedelemcsomagok (az ő szüleiktől örökölve) – önmagukról, férfiról, nőről, párkapcsolatról, pénzről, életről, halálról, stb., illetve a mi kis életünk során bekövetkezett eseményeknek saját elménk általi értelmezései.
A Valóságban sosem az van, aminek az elménk értelmezi és láttatja. A Valóságban minden csak van, és mindez történetmentes. Attól fog fájni, hogy egy történettel írjuk felül azt, ami van. És ettől fog még jobban fájni egy olyan esemény, amit pici korunkban traumaként éltünk meg. Például egy olyan ártatlan történést, hogy anyukánk egyedül hagyott minket a kiságyunkban. Amikor is az elménk elhitte azt, hogy nem vagyunk neki fontosak, nem szeret minket, nem figyel ránk, önző, és csak saját magával foglalkozik. És hogy egyedül lenni valami szörnyűség. Mert innentől kezdve, amikor csak egyedül leszünk, ez az összes mélyre süllyedt történet egyszerre kapcsol be, aktivizálódik. Sőt, emiatt fogunk menekülni az egyedülléttől, hiszen már a gondolatától is beindulnak ezek a történetek. Ezért inkább maradunk, mondjuk egy olyan kapcsolatban, ahol bántalmaznak minket. Mert az még mindig kevésbé fáj, mint egyedül lenni azzal a sok feldolgozatlan, megkérdőjelezetlen történetünkkel.
Ez egy nagyon sematikus, leegyszerűsített példa, mindenkinek megvan a saját változata, ami mindenkinél gyönyörűen feltérképezhető és feldolgozható. A hétvégi Alaptanfolyam hihetetlenül erős volt, csupa nyitott elmével dolgozhattam - óriási élmény ez. Több anya- és apa-történetet bontottunk le, rengeteget sírtunk és nevettünk. Rádöbbenhettünk, milyen ártatlanul elhitt történetekkel tartjuk is magunkat távol a szüleinktől és más emberektől. Sírni akkor szoktunk, amikor meglátjuk, mennyire egyszerű is mindez, és hány évtizedig hurcoltuk magunkkal ezeket a vélt sebeket, és bántottuk magunkat újra és újra olyasmivel, amit csupán az elménk képzelt bele a történtekbe. És rögtön kacagunk is, mert olyan felszabadító ez az egész: Hogy a boldogság és a szeretet ennyire egyszerű.
„A szeretet sosem megy sehová belőlünk, csak elveszítjük a vele való kapcsolatot.”
„Az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy Te magad légy a szeretet, az egy gyötrő gondolat.”
„A gondolataid választanak el a valóság és a szeretet érzékelésétől.”
„A valóság mindig kegyesebb, mint az a sztori, amit köréje szövünk.”
„Életed minden szereplője a képzeleted szüleménye - még saját magad is.”
„Elkezded felismerni, hogy semmi sem az, aminek látszik, és egyszerűen csak nevetned kell.”
„Az én tapasztalatom az, hogy szabad vagyok. Így élek belül. Megkérdőjeleztem a gondolataimat, és felfedeztem, hogy semmit nem jelentenek. Azóta ennek a megértésnek az örömében ragyogok. Ismerem a szenvedést, és ismerem az örömöt is, és tudom, hogy jóság vagyok. Mindannyian jóság vagyunk.” (Byron Katie)
Ma egy fantasztikus Katie videó első részét nézhetitek meg, melyben egy fiatal lánynak segít megkérdőjelezni az őt anyukájától elválasztó gondolatait. Hamarosan következik a videó folytatása.
Ha elérkezett az időd, szeretettel várlak a Munka alapos megtapasztalására, fájdalmas történeteid visszabontására:
A következő 2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. április 7-8.
Hétköznapi tanfolyam: április 16-17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése