„Az önvizsgálat segít a szenvedő elmének, hogy kimozduljon a valósággal való vitázásból. Segít nekünk, hogy haladni tudjunk az állandó változással. A változás így is, úgy is megtörténik, akár tetszik nekünk, akár nem. Minden változik, ez nyilvánvaló. De amikor ragaszkodunk azokhoz a gondolatainkhoz, melyek azt diktálják, hogyan kéne kinéznie ennek a változásnak, akkor fájunk, szenvedünk és teljesen beszűkülünk.” (Byron Katie)
Ma egy klasszikus Byron Katie videó és egy igen zaklató hiedelmünk kerül terítékre. Érdekes, hogy a pénz témaköre az egyik legérzékenyebb önvizsgálat szempontjából. Akinek pénz-problémái vannak, az sokszor képtelen megengedni magának azt, hogy akár még csak egy kicsit is kevésbé görcsösen ragaszkodjon a pénzzel kapcsolatos félelmeihez. Pontosabban, attól félnek az emberek, hogy ha nem kapaszkodnak foggal-körömmel pl. ahhoz a hiedelmükhöz, hogy „Több pénzre van szükségem”, akkor soha többet nem lesz már nekik több. Nem is, hogy több; egyenesen attól tartanak, hogy majd még kevesebb lesz, hogy soha többé semmit sem fognak tenni azért, hogy legyen.
Ebből is látszik, hogyan működik az elme: folytonos félelmet kell gerjesztenie. Mi pedig annyira megszoktuk ezt a folyamatos félelemmel és feszültséggel teli állapotot, hogy azt hisszük, erre a félelemre és feszültségre van szükségünk ahhoz, hogy egyáltalán reggel felkeljünk és végigcsináljuk a napunkat. A félelmet és a feszültséget tanultuk meg motivációs forrásként használni. Ez a félelem és feszültség pedig mindig az elhitt történeteinkből, hazugságainkból származik.
Nagyon fontos egy tipikus félreértést tisztázni, amit sokakon érzékelek, akik ismerkednek a Munkával. A hiedelmeink megkérdőjelezése nem azt jelenti, hogy az eredeti hiedelem ellentétét fogjuk ezentúl hinni. Hanem azt, hogy a kérdésekkel meglazítom az eredeti hiedelemhez való ragaszkodásomat, mintegy kiszabadítom az elmémet az eddigi beragadásából, a megfordításoknál pedig a példákon keresztül felfedezem, hogy azok is legalább annyira igazak, mint az eredeti állításom. Vagyis kinyitom az elmémet, olyasmiket fedezek így fel, amiket eddig a beragadásom miatt képtelen voltam meglátni. Az elme innentől kezdve nem tud beragadni az egyik polaritásába sem, és a Munkában semmiféle „pozitív” átírás sem történik. Nem programozom az elmét, hanem felszabadítom. Ebből fakadóan kitágul a világom, megsokszorozódnak a választási lehetőségeim és a kreativitásom. Nem menekülök tovább, nem különülök el, mivel már nem a félelem mozgat. Elképzelhető, hogy ha nem félek, és nem vagyok tele feszültséggel, hanem békés és harmonikus az érzelmi és elmeállapotom, akkor sokkal többre vagyok képes? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy a félelemmel teli hiedelmeid által gerjesztett stresszre van szükséged ahhoz, hogy egyáltalán nekiállj cselekedni? Ki lennél a történeted nélkül?
Amíg elhiszem a stresszes hiedelmemet, beszűkült állapotban vagyok: vakon. Amikor megvizsgálom őket, ők elengednek, én pedig kitágulok: látok. Így pedig egy teljesen más valóságot vagyok képes érzékelni, mint beszűkülten, agyonstresszelve. Te melyiket választod?
Azért imádom a Munkát, mert az életemet és a cselekedeteimet teljesen egyértelművé teszi. Teljes felelősséget tudok vállalni saját magamért, nincs szükségem többé a körülményeket, más embereket, a világot okolni semmiért. Minden bensővé válik, minden bennem zajlik, s minden folyton változik. Én pedig csak áramlok ezzel a folytonos változással, s ha még fennakadok valamin, akkor van egy csodás eszköz a kezemben, amivel megvilágosíthatom önmagam az igazságra. Erre pedig Te is képes vagy: ne halogasd tovább önmagad.
És akkor nézzük a mai Katie videónkat, ami az egyik legalapvetőbb pénzzel kapcsolatos hiedelmünket veszi górcső alá: „Több pénzre van szükségem” – Igaz ez?
Javaslom, hogy végezd is Katie-vel az önvizsgálatot, gyönyörűen vezet végig a kérdéseken és a megfordításokon. Jó Munkát!
Ha szeretnéd profin, alaposan, szeretetteljes légkörben megtanulni, hogyan tudod megkérdőjelezni bármilyen témájú stresszes gondolataidat, várlak szeretettel a májusi Alaptanfolyamokon:
2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 5-6.
Hétköznapi tanfolyam: május 14-15.
Jelentkezési határidő: április 10. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html 
"A hiedelmeink megkérdőjelezése nem azt jelenti, hogy az eredeti hiedelem ellentétét fogjuk ezentúl hinni. Hanem azt, hogy a kérdésekkel meglazítom az eredeti hiedelemhez való ragaszkodásomat, mintegy kiszabadítom az elmémet az eddigi beragadásából, a megfordításoknál pedig a példákon keresztül felfedezem, hogy azok is legalább annyira igazak, mint az eredeti állításom. Vagyis kinyitom az elmémet, olyasmiket fedezek így fel, amiket eddig a beragadásom miatt képtelen voltam meglátni. Az elme innentől kezdve nem tud beragadni az egyik polaritásába sem, és a Munkában semmiféle „pozitív” átírás sem történik. Nem programozom az elmét, hanem felszabadítom. Ebből fakadóan kitágul a világom, megsokszorozódnak a választási lehetőségeim és a kreativitásom. Nem menekülök tovább, nem különülök el, mivel már nem a félelem mozgat."
VálaszTörlésEZ A MUNKA!
Tegnap újra ugyanerre jutottam én is!
Köszönöm Andi! Csodálatosan fogalmazol, mi több, éled!
Misi, nagyon sokszor találkozom a fent említett félelemmel teli félreértéssel a Munkával kapcsolatban. Ezért tartottam fontosnak valahogy összerakni megint egy másik megközelítésből, mi is zajlik itt. Örülök, ha minél többen megértik és megélik. :) Ölellek, Andi
TörlésKedves Andi!
VálaszTörlésNéha úgy érzem, kb. sejtem miről szólhat a munka aztán jön egy ilyen videó és megint bizonytalanná válok. A videóban látható példa szerint kilakoltatnak és ülök a járdán és látom milyen szép az ég és látom a virágokat és örülök, hogy nem kell többé fizetni a jelzálogot. De mi van ha éppen mínusz 12 fok van és az összes hajléktalan szálló tele van és szakad a hó vagy nyár van, meleg és hajléktalan ként érzem, hogy csípnek a tetvek és a rüh atkák. ilyenkor inkább fizetném a jelzálogot. Arra gondoltam, hogy pont azok a témák érintenek így amelyekről "erősebbek" a saját történeteim de van a blogon olyan példa is ami nálam telibe talál és mégis érzem, hogy itt a megoldás is a problémámra.
A másik dolog, hogy nyilván kell lennie olyan állapotnak amikor egy kilakoltatás sem képes "kicsinálni" de ez meg olyan távolinak tűnik számomra. Mintha Buddháról vagy Jézusról beszélnénk.
Ma magyarországon az is belefér, hogy ha nem fizetsz levágjuk a kezedet vagy baleset éri a gyerekedet... És ez akkor is megtörténhet ha hivatalos feljelentést teszek és vigyáz rám a rendőrség. Minden harag és gonosz szándék nélkül kérdezem vajon B.K, hogyan reagálna egy ilyen fenyegetésre? nem akarna több pénzt, hogy megmentse a családját? Olyan nehéz az én kis nyomorult beszűkült világomból megérteni ezeket a dolgokat.
Úgy érzem, hogy nekem több pénzre van szükségem de tudom, hogy van egy olyan anyagi helyzet aminél nem kell jobb és több.
Ha pl. nem tudok új autót venni akkor használom a régit amíg nem lesz pénzem újra vagy ha tönkre megy nem használom nem gond de ha mondjuk kiraknak a lakásomból az keményen megviselne. Viszont ha megnyerném a lottón a jelenlegi 2 milliárd forintot akkor tuti, hogy maximum a 10%-át tartanám meg (és még az is rengeteg) és a többit elosztogatnám mert mi a túrót kezdenék ennyi pénzzel?
A videó azt az érzést kelti bennem, hogy ne is tegyek semmit azért, hogy több pénzem legyen inkább tanuljam meg, hogyan örülhetek az egyre kevesebbnek(már megint egy nyomógomb).
Persze Neked sem lehet könnyű elmagyarázni egy pincében élő embernek, hogy mit látsz a tizedik emeleti ablakból.
Maradok névtelen.
Üdvözlettel.
Kedves Maradok Névtelen! :)
VálaszTörlésKöszönöm a kérdésedet, teljesen érthető minden, amiről írsz, jó, hogy megosztottad velem és a többi olvasóval.
"A videó azt az érzést kelti bennem, hogy ne is tegyek semmit azért, hogy több pénzem legyen" - írod. Ez az, ahogy az elme értelmezi, nem képes másképpen. És pont ez az, amiért sokan elfordulnak a Munkától, mert egyszerűen nem lehet felfogni, hogy mi van "ott", ahol már nem hiszem el a hiedelmeimet. És ez az, amiért kicsit félve is teszek fel ilyen anyagokat, hisz az én célom végképp nem az, hogy elriasszam az embereket a Munkától, hanem hogy biztassam őket a rendszeres önvizsgálatra. Aztán mégis csak felteszek ilyen anyagokat, mert azoknak, akikben megmozgat valamit, pont erre van szükségük, és a segítségükre van.
A lényeg annyi, hogy "ott" nem passzivitás van, hanem az ami épp van teljes átölelése, amiből elképesztő kreativitás fakad, erről írtam a bejegyzésben is. Azt tanultuk meg, hogy a cselekvésünk fő motivációja a félelem, és el sem tudjuk képzelni, hogy félelem nélkül nem cselekednénk. Félelemeink nélkül olyan állapotban vagyunk, amikor minden pillanatban teljesen evidensen ott van előttünk a következő meglépendő lépés, felhívandó telefonszám, "semmiből" felbukkanó barát, segítő kart nyújtó ismeretlen. Minden pillanatunkban támogatva vagyunk, csak amíg a félelemink szűkítik a tudatállapotunkat, addig ezek a pillanatról-pillanatra felbukkanó támogatások láthatatlanok maradnak előttünk. Erről is próbáltam valamit magyarázgatni fentebb. Miért ne tennék meg mindent a családomért? Nem lehet, hogy sokkal szélesebb körben látok megoldási lehetőségeket, ha nem a félelmemtől vagyok összezavarodva? Nos, ez az, amit az elme el sem tud képzelni, mivel e félelemből táplálkozik, és vetíti a képeket folyamatosan, ahogy azt az első bekezdésben le is írtad. Hogyan élem az életemet, ha mindezeket a képeket nézegetem a fejemben? Folyamatos rettegésben. Pedig még semmi sem történt velem, minden a legnagyobb rendben. Csak hallottam, láttam, meg mesélték, és rögtön saját magamat is rettegtetni kezdem, azt hívén, hogy így fogom megtalálni a megoldást, és így fogom tudni elkerülni az általad írt szörnyűségeket. Miközben a fejemben már folyamatosan élem is ezeket a szörnyűségeket, életem minden pillanatában. Mintha ezáltal élnék "felelősségteljes" életet. Ha nem félnék, rettegnék, akkor már felelőtlen lennék - ez egy hihetetlen módon erőteljes és gúzsba kötő hiedelmünk.
A Munka arról szól, hogy minden pillanatban képes vagyok felelősséget vállalni a mentális állapotomért, aminek köszönhetően nem a pánik fogja mozgatni a cselekedeteimet, hanem valami hihetetlenül intelligens útmutatás-áramlásba kerülök. És ez nem jelenti azt, hogy esetleg nem kerülök az utcára, ha az életem során eddig olyan döntéseket hoztam, melyek ide vezettek. Ha ez bekövetkezik az életemben, akkor sem pánikolok, hanem megyek tovább, és nem felejtek el hálát adni azért, ami még így is rendelkezésemre áll a világban, anélkül, hogy bármit tettem volna érte. És nem győzök majd továbbra is hálát adni azért a rengeteg segítségért, amit ilyen állapotban kapok. Mert a segítség minden irányból áradna felénk, csak mi ezt észre sem vesszük a rettegésünktől. Képzeld csak, milyen ország, milyen világ lenne azt, ahol sok-sok nem pánikoló, nem rettegő, nem összezavarodott ember él, hanem tiszta elméjű, szeretetteljes emberek. Ezek az emberek szerinted nem nyújtanak segítséget a másiknak, csak passzívan üldögélnek és nézik mások szenvedését? Néhány ide kapcsolódó Katie idézet, (folyt köv a következő ablakban):
Andi!
TörlésEzt elképesztő jól foglaltad össze!
Az elmúlt fél évben hasonlót tapasztaltam meg, de nem tudtam így megfogalmazni.
Köszönöm!
Ágnes
A szeretet nem álldogál, hanem fénysebességgel cselekszik.
VálaszTörlésSztori és ellenség híján a tettek spontának, célratörők és végtelenül szelídek.
Vagy elhiszed, amit gondolsz, vagy megkérdőjelezed; más választásod nincs. Az utóbbi révén szeretetteljes emberré válsz.
A nyitott és félelemmentes elme hamar megtalálja az alternatívákat.
Ha búcsút mondasz régi terveidnek, az elméd azon nyomban megtelik új lehetőségekkel.
Végül pedig, a történeteink nélkül mind Jézusok és Buddhák vagyunk. Most pedig még ott vagyunk, ahol éppen vagyunk, mindig onnan indulunk, ahol vagyunk. Nem kell sehova "eljutnunk", csak szép sorban megvizsgálni a felbukkanó rettegést okozó történeteinket, és napról-napra könnyebbíteni saját szenvedésünket, és ez által a közöset is. Ahogy a Munka egyre elmélyül bennünk, úgy válik teljesen automatikussá is bennünk, és szép lassan felszámolja az összes rettegésünket. Mert rettegés és félelem csak az elhitt gondolatokból és az általuk kivetülő képekből származhat. A pillanatban élő elme pedig már nem képes elvándorolni a múlt és a jövő félelmeibe, és valami elképesztő élménnyé válik.
Remélem, sikerült átadnom valamit abból, amit szerettem volna.
Szeretettel üdvözöllek, Andi
Hálásan KÖSZÖNÖM!
VálaszTörlésL'
Kedves Andi!
VálaszTörlésIgen sikerült átadni valamit. Elég sokat.
Köszönöm, hogy időt szakítottál egy ilyen alapos, hosszú válaszra.
Szép napot.
Maradok névtelen.
Sziasztok!
VálaszTörlésA héten fölhívott anyukám, és kérte, hogy vegyek neki a patikában ezt-azt, majd utólag megadja. De (hónap vége lévén) nem volt annyi pénzem, hogy ezeket megvegyem. Akkor most gondoljam azt, hogy neki biztos jobb, ha nem is kapja meg ezeket a gyógyszereket? Vagy mégis több pénzre lett volna szükségem?
Engem frusztrál, hogy nem tudtam anyukámnak segíteni, és semmiféle megfordítás ezen nem segít.
És ha megkérdezed anyukádat, oda tudja-e adni előre a gyógyszerek árait? Talán ez is egy megoldás lenne....
TörlésKedves Névtelen! Nagyon jól beazonosítottad, hogy mi frusztrált: nem az, hogy nem volt elég pénzed megvenni a gyógyszereket, hanem az, hogy elhitted, így nem tudsz anyukádnak segíteni. Ha nincs pénzem, akkor nem tudom megvenni sem magamnak, sem neki a gyógyszereket. Miért vagyok attól előrébb, ha ezen még frusztrálódom is? Ha nem lennék frusztrált, akkor már nem is szeretném az anyukámat, vagy nem lennék vajon jókislány? Kérlek, nézd meg ebben a helyzetben hogyan igaz az, hogy anyukádnak akkor és ott nem volt szüksége ezekre a gyógyszerekre. Ha az én anyukámnak lenne szüksége és olyan gyógyszerekre, amik szerintem akkor számára nagyon fontosak, akkor kérnék mástól erre pénzt. Mindehhez nem kell frusztráltnak lennem, sőt, sokkal kreatívabb megoldások jutnak eszembe, ha nyugodt vagyok. És ha nem tapasztalod meg, hogyan segít a négy kérdés és a megfordítások, akkor valóban nem nagyon tud semmi sem segíteni. És ennek semmi köze a pénzhez.
TörlésSzeretettel üdvözöllek, Andi