2011. június 8., szerda

Képtelen Vagy Befogni a Szádat…?


Todd amerikai Munka Facilitátor. Személyesen nem ismerem, rátaláltam a honlapjára. Szeretem más facilitátorok cikkeit, tapasztalatait olvasni – mindannyiunk másként csinálja kicsit, mindenkinek megvan a saját stílusa, megtapasztalásai. Úgy gondoltam, érdemes Todd néhány cikkét megosztanom Veletek, le is fordítottam egyet.

Képtelen Vagy Befogni A Szádat, Amikor A Párod Vitázni Kezd?

Patterson Tábornok beviharzott az irányító központba. A katasztrófa nagyobb volt, mint bármi, amit a világ korábban látott, és ráadásul az ő felügyelete alatt történt. Egy ideje már gyanakodott, most azonban már túl késő volt. Az az őrült az irányítópultnál megnyomta a gombot.

Patterson iszonyodva figyelte, ahogy 157 Polaris nukleáris rakéta repül a valamikori Szovjet Unió felé. Nem, képtelenség, hogy ez történik. A Hidegháborúnak már rég vége, Moszkvából fél óra múlva mégsem marad semmi. A tábornok tehetetlen volt, mert tudta, nincs mód a halálos küldetés megszakítására.

Szoktad Azt Érezni, Hogy Képtelen Vagy Kivonni Magad A Szócsatából, Ha Már Elkezdődött?

Lehet, hogy a büszkeség. Lehet, hogy az igazságérzet. Lehet, hogy csak nem akarunk veszíteni. De amint egy veszekedés beindul, legtöbbünk nem képes befogni a száját, amíg jó nagy rombolást nem végzünk.

Emlékszem egy esetre, amikor a párom azzal vádolt meg, hogy sosem viszem ki a szemetet. Számomra ezek a harc szavai voltak. Hangosan tiltakozni kezdtem, és kijelentettem, hogy én igenis kiveszem a részem az otthoni munkákból. A büszkeségem sérült, és további sértéseket vágtam a fejéhez.

Láttam, ahogy a szemem láttára harc egyre durvul. Nem akartam én veszekedni, de teljesen tehetetlennek éreztem magam az abbahagyására. Kétségbeesetten kerestem a megszakító gombot, de semmit nem találtam.

Amíg Eszembe Nem Jutott A Munka

Épp benne voltam a sűrűjében. Csak kapkodtam a fejem az újabb és újabb ütésváltásoktól. Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy előkapjak egy papírt, és leüljek egyet Munkázni.

Nem, mindössze tizedmásodperceim voltak a becsapódások között. És az egyik ilyen tizedmásodpercben feltettem magamnak a kérdést, „Tényleg igaz az, hogy mindig kiveszem a részem?” A Munka többi kérdését már nem állt módomban megkérdezni, mert az az egy leállított.

Hirtelen kinyílt az elmém. Ráláttam, hogy milyen gyakran vontam ki magam a házimunka alól. Mindig túl elfoglalt voltam más dolgokkal. Valójában csak nagyritkán vittem ki a szemetet. Mindezt egy szempillantás alatt láttam be, és a haragom meg a harci kedvem hirtelenjében megcsappant.

Aznap valami nagyon értékeset tanultam meg.

Megtanultam, Hogy „Repülés Közben” Is Végezhetem a Munkát

Természetesen, mindig az a legjobb, ha leülsz, és papíron végzed a Munkát, vagy facilitátor (kérdező-segítő) segítségét kéred, de vészhelyzetben rengeteg nyomorúságtól mentheted meg magadat, ha „repülve” vizsgálod meg a hiedelmedet. Amikor egy vita kellős közepén vagy, kérdőjelezd meg a saját védelmedre felhozott állításaidat, és arra ébredhetsz, hogy már semmi veszekednivalód nem maradt.

De Nem Leszek Ettől Egy Lúzer?

Most azt gondolhatod, hogy akkor ezentúl majd nem leszel képes kiállni magadért. Pedig nem ez szokott ám történni, amikor elkezdesz Munkázni, még ha csak ezt a rövidített formát csinálod is.

Amikor Munkázol, akkor egyszerűen csak megfontolod annak a lehetőségét, hogy tévedhetsz, és hogy a másiknak van igaza. Tárgyilagosan kezded el látni a dolgokat, nem az eddigi egyoldalú nézőpontodból.

A Munkának nem az a célja, hogy bebizonyítsa, tévedsz. Nem farokbehúzva, vesztesként fogsz elkullogni a helyszínről. A Munka azoknak szól, akik az igazságot szeretnék tudni. Annak pedig semmi köze ahhoz, hogy éppen kinek van igaza.

Sokkal erőteljesebb úgy élni, ha az igazságot keresem, mintha a haragomban fulladozom, és jobbra-balra hajigálom a sértéseket.

De Légy Óvatos, Nehogy Elhibázd

A Munkavégzés és az igazságkeresés hevében nagy a csábítás arra, hogy immár a Munkát alkalmazzuk fegyver gyanánt. Könnyű azon kapni magunkat, hogy azt vágjuk a másik fejéhez, neki is Munkáznia kéne.

Ha úgy gondolod, hogy valakinek Munkáznia kéne, neked kell elvégezned a Munkát. Ez ennyire egyszerű. Vagyis, ne használd a Munkát mások sértegetésére. Alkalmazd szépen magad, és találd meg a saját igazságodat.

Összefoglalásként

Ha veszekedés közepén fejben végzed el a Munkát, akkor abban a pillanatban abbamaradhat a vita. Miközben épp nyakig vagy a vitázásban, felteheted magadnak a kérdést, hogy vajon igazak-e az állításaid, az érveid. És ha valóban tudni szeretnéd az igazságot, azon kaphatod magadat, hogy a haragod elpárolog, bármikor, ha önvizsgálatot végzel.

Patterson tábornok is vizsgálatot végzett azokban a válságos pillanatokban. Felhívta a Fehér Házat, és megtudta, hogy létezik egy titkos módszer a fél kontinenst leromboló rakéták megállítására.

Az igazság az volt, hogy valaki már felkészült egy hasonló krízishelyzet bekövetkezésére. Néhány másodperc leforgása alatt a Fehér Ház új irányt adott a rakétáknak, melyek így kisuhantak a világűrbe. A moszkvai emberek pedig mindössze érdekes csillagászati jelenségeket figyelhettek meg, amikor a lövedékek felrobbantak.

És mi lett a férfival, aki megnyomta a gombot? Nos, börtönlakóként folytatta karrierjét.

A Következő Lépés

Ha a hadsereg képes volt megtalálni a rakéták megállításának módját, nagyon valószínű, hogy te is képes vagy kivonni magad a vitázásból, jóval azelőtt, hogy nagyobb károkat okoznál a párodban vagy a kapcsolatotokban. Ha „repülés közben” végzed el a Munkát, már akkor lecsapolhatod a gőzt egy vicsorgó veszekedésből, amikor a rakétákat ki sem lőttétek.

„A védekezés a háború első lépése. Ha azt mondod nekem, hogy irigy, rosszindulatú, kemény és elutasító vagyok, akkor megköszönöm neked, és azt mondom: „Igen, én is látom, hogy mindez megvan bennem, úgyhogy igazad van. Mondd el nyugodtan, amit velem kapcsolatban látsz, és segíts, hogy jobban megértsem magam. Nélküled hogyan is vehetném észre azokat a kellemetlen tulajdonságokat, amik láthatatlanok? Szeretném, ha nem fognád vissza magad! Nézz a szemembe és mondj el mindent!” Ez az igazi barátság. És ezt hívják önazonosságnak. Tudom, hogy mindenféle van bennem, és ha te valamilyennek látsz, az nekem egy lehetőség, hogy magamba nézzek, és felfedezzem, hogy mi történik az életemben. Ha valóban olyan voltam, mint mondod, rájövök, megkérdezek másokat is, hogy megerősítsenek. Hogy is nevezhetne bárki olyasvalaminek, ami soha életemben nem voltam? Amikor olyat mondasz nekem, ami védekezésre késztet, egy gyöngyszemet mutatsz nekem, amely bennem van, és arra vár, hogy felfedezzem.” (Byron Katie)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Andi, megosztanád kérlek a weboldalát? Köszönettel

    VálaszTörlés
  2. András, voilá: http://www.theworkasmeditation.com/blog/

    VálaszTörlés