Kedves Andi!
Azt szeretném kérdezni, hogy: Melyik módszert látod
eredményesebbnek? Melyikkel lehet átütőbb és jelentős változásokat rövid időn
belül elérni? Sok dologba belenéztem - és ici - pici változások voltak, vannak,
de igazán mélyen egyik sem "segített".
Időnként megnéztem videókat és a bejegyzéseket itt a blogon,
ami láttán csökkent a "bátorságom" nehéznek találom az ellentét
állítást, illetve a milyen lennék állításokat megtalálni, pontosan
megfogalmazni egyedül...
Viszont nagyon vágyom a pozitív változást, hogy tudjam végre
jól érezni magam a bőrömben.
Köszönettel,
Kedves!
Köszönöm a kérdésedet. Névtelenül megosztottam a zárt
csoportunkban, kíváncsi voltam, kiből milyen válasz kívánkozik ki leveled
olvastán. Először röviden összerakom a saját meglátásaimat, utána pedig a
többiek megosztásait olvashatod.
Szóval, hadd legyek kicsit drámai az elején: soha semmilyen célban és soha semmilyen
eredményben nem fogod megtalálni azt, amit keresel. Soha semmilyen cél
elérésében és eredmény megvalósításában nem fogsz tartós
„jól-érzem-magamat-a-bőrömben” állapotot találni. Mégpedig azért nem, mert
mindaz, amit célnak, eredménynek érzékelsz, az elméd meséje, az elméd által a jövőről vetített képek és szavak
sora, amikről elhitted, hogy „oda” kell
eljutnod. És amíg „oda” el nem jutsz – meséli az elme a történetét -, addig
még nem lehetsz jól. Mert így, ahogy vagy, még nem lehetsz jól. Először meg
kell változnod.
Mi az pontosan, ami miatt nem érzed jól magad a bőrödben?
Fedezd fel, hogy semmi más, mint amit az
elme mesél arról, ami szerinte van, és arról, ahogy szerinte lennie kéne,
ahhoz, hogy te és a dolgok „jól” legyenek. Amíg az elmének ez a történet-mesélő
mechanizmusa működésben van, amíg ezek a gondolatok megvizsgálatlanul
elhívődnek, addig mindig lesz valamivel „bajod”.
Az ÖnMunka mindkét módszere az elmét „tanítja ki” a megtanult, bekondicionálódott működéseiből.
Ez egy folyamat. Gondolj csak bele,
hány éve használódik az elméd ugyanazon a módon, hány éve nézegeti ugyanazokat
a képeket, történeteket, értelmezéseket, azokat híve az igazságnak, a
valóságnak, az életnek, a szépnek és jónak, illetve a rossznak és csúnyának. Az
elme be van gyepesedve, be van dugulva, el van akadva a megszokott
működéseiben. És amíg ezek a működések nem lazulnak fel, amíg az elme nem
rugalmasodik, addig ugyanabból a merev
struktúrából tudunk csak lenni, csak ennek a merev struktúrának a
viszonylataiból látni.
Türelem, kitartás,
önmagadra figyelés, kíváncsiság, elszántság, nyitottság. Ezek ennek a folyamatnak a segítő minőségei, és ezeket nem tudod „csinálni”. És ha
működésben vannak, nem tudod nem csinálni. J Tapasztalatom szerint vagy
működnek benned, vagy nem. Vagy elindulsz ezen az úton, vagy nem. Vagy
beleszerelmesedsz ebbe az egész önvizsgálatba, vagy nem. Vagy kinyílik az
elméd, vagy nem. És egyik sem a te érdemed, és nem a te hibád.
És még annyit, hogy ha egyedül nem mennek azok a
megfordítások, és nem megy a negyedik kérdés, kérj segítséget. Lehet, hogy épp annyi hiányzik a fejesugrásodhoz,
hogy egyetlen egyszer megtapasztald a
saját bőrödön, hogy „Ki vagy a történeteid nélkül”. Ki vagy, ha semmit nem
tudsz arról, hova kéne tartanod, mit kéne elérned, miben kéne változnod? Mert ez
az, aki valójában vagy, és már most is ez vagy. Sehova sem kell menned „érte”.
Csak meg kell állni, le kell lassulni,
és észrevenni mindazt, ami eltakarja előled saját magadat. Ezek az önvizsgálatok
erre valók. Lecsendesülésre, jelenbeli ránézésre, jelenbeli ön-megtapasztalásra. Nem pedig a kondicionált elme által
vetített képek megvalósítására. Hisz azok mindig is csak képek maradnak. És
amíg valaki képeket szeretne hajkurászni, szíve joga. Ha ebbe belefáradt, akkor
kitárt karokkal várják az önvizsgálatok.
Szeretettel ölellek, Andi
Drága Kérdező,
egy zsákutcába futsz, ha bármelyik módszert azért végzed el, hogy jobban érezd
magad. A valódi kiindulási pont ezekhez az olthatatlan, fékezhetetlen
kíváncsiság, hogy végre meglásd a saját igazságodat, önmagadat, a valóságot és
azt, hogy mennyi gondolattal automatikusan azonosultál, amik eddig irányították
az életedet, választásaidat. Ezekre most alkalmad van rátekinteni. A Munka és
az UI ez a rátekintés. Semmit nem akarunk csinálni a gondolatainkkal. Nem
akarjuk megváltoztatni őket. Üdvözöljük és megvizsgáljuk őket, és az eredmény
az lesz, hogy átláthatóbbá válnak ezek a gondolatok és működések. A
megfordítások is ezt szolgálják, hogy meglásd, akár gondolhatnád az
ellenkezőjét is, az is igaz lenne sokféle módon.
Biztatlak, hogy kezdj hozzá, ne halogasd tovább!
Ahogy a gondolatok és az igazságok más szemszögből is láthatóak lesznek számodra, ahogy felismered, hogy nem elhinni kell őket, hanem megvizsgálni, mintegy mellékhatásként egyre jobban átéled, micsoda fantasztikus lény vagy, önmagadban egy csoda, akinek minden oka megvan arra, hogy imádja az életét és minden pillanatot, amit a bőrében tölthet! Szeretettel gondolok rád! (M.)
Biztatlak, hogy kezdj hozzá, ne halogasd tovább!
Ahogy a gondolatok és az igazságok más szemszögből is láthatóak lesznek számodra, ahogy felismered, hogy nem elhinni kell őket, hanem megvizsgálni, mintegy mellékhatásként egyre jobban átéled, micsoda fantasztikus lény vagy, önmagadban egy csoda, akinek minden oka megvan arra, hogy imádja az életét és minden pillanatot, amit a bőrében tölthet! Szeretettel gondolok rád! (M.)
Nekem
mindkét módszer erőteljes változásokat hozott, nem venném egyiket a másik elé,
mert teljesen jól kiegészítik egymást. És talán az is jó, ha az ember nem
sürgeti magát, hanem a saját magad tempójában hagyod, hogy a magaddal történt
munkákat az idegrendszered is feldolgozza. Andinak már tökéletes segítői vannak
- Facilitátorok - mindenképpen fogadd meg ajánlását/segítségét. És amikor
valamit kiválasztasz a magad számára, akkor vesd bele magad és ne csak
felületesen alkalmazd. Onnantól kezdve erősödik az önbizalmad és az önbecsülésed
is.
(A.)
Kedves…!
Az egyik eredményesebb, mint a másik! A kérdés csak ez: Mi az, hogy eredményes?
Amióta az önvizsgálatokat végzem erre jutottam: az eredményesség, mint minden más fogalom, csak értelmezés és viszonyítás. Az önvizsgálat ezeket az értelmezéseket és viszonyításokat lazítja fel. Ez okozza a békességet, és ezt a békességet éljük meg pozitívnak. (M.)
Az egyik eredményesebb, mint a másik! A kérdés csak ez: Mi az, hogy eredményes?
Amióta az önvizsgálatokat végzem erre jutottam: az eredményesség, mint minden más fogalom, csak értelmezés és viszonyítás. Az önvizsgálat ezeket az értelmezéseket és viszonyításokat lazítja fel. Ez okozza a békességet, és ezt a békességet éljük meg pozitívnak. (M.)
Drága
kíváncsiság! Újabban nekem a hiedelmek olyanok, mint egy jól becsomagolt
ajándék, szép nagy piros masnival átkötve. Jön egy gondolat, hiedelem én már
előre örülök, hogy jajj de jó ismét kaptam valamit. És szép lassan kérdésekkel,
elsősorban a munkával és még az Anditól és a többiektől ellesett kérdésekkel
bontogatom ki szépen az én kis csomagomat, amit úgy képzelek el mint sok egyre
kisebb és kisebb dobozba tett legkisebb, amibe ott rejlik számomra a
meglepetés. Na és ezt a icike-picike csomagot meg szépen jól UI-val meg
nézegetem.
És képzeld, mit találok SEMMIT, ez egy olyan dobozka, amit ha kinyitsz nincs benne semmi, csak egyetlen dolog a SZERETET.
És képzeld, mit találok SEMMIT, ez egy olyan dobozka, amit ha kinyitsz nincs benne semmi, csak egyetlen dolog a SZERETET.
Ja, és ne azért
csinálj bármit is, hogy jobb legyen azután, mert egyszer eljön az az idő,
amikor már olyan mélyre jutsz önmagadba, hogy lehet, hogy nem fog az olyan
kellemes élményeket okozni, ott akkor hirtelenjében, hisz több évtized
érzelmeinek is felszínre kell törni. Lehet, hogy hetekig nem tudod magadról még
azt sem, hogy fiú vagy e vagy lány, lehet, hogy szerződést kötsz az energia
szolgáltatóval, mert akkora feszültség lesz benned, de akkor is csináld, mert a
legvégén a kis dobozkádba neked is ott lesz a SZERETET. Hajtson a kíváncsiság
és semmi más. Nagy-nagy szeretettel. (E.)
Azt, hogy kinek
melyik módszer fér bele jobban a rendszerébe, melyiket tudja inkább alkalmazni,
szerintem nem lehet előre megmondani.
Úgy tartom, ez a két önvizsgálati módszer nem arra van, hogy elérjünk velük bármit, amúgy erre a többi se alkalmas). Azt meg főleg nem lehet megjósolni, hogy valami mikor, vagy mennyi idő alatt történik meg az életünkben (ha egyáltalán úgy alakul).
Az a tapasztalatom, a változásokat sehogy se lehet elérni (legfeljebb látszólag), azok csak történnek velünk, miközben megéljük, ahogy telik az élet. Azért érezzük magunkat rosszul a bőrünkben, mert elhittük, hogy az adott helyzet számunkra "kizárólag" rossz lehet. Vagy azt, hogy valami piszkosul hiányzik. És ha majd eleget módszerezünk, meg bigyózunk, szorgalmasan, türelmesen, mindent beleadva, akkor egyszer csak végre "jó"-ra fordulnak a dolgok, sőt, elmúlik a hiány is.
Az ÖnMunkával megkereshetjük, hogy mit hittünk el valamiről idáig, és mit nem vettünk észre, ami a vizsgált történetnél még szóba jöhet. Megmutatja, hogy az élet milyensége - beleértve mindent - számunkra attól függ, honnan nézzük. Ha ezt akár csak egy pillanatra képesek vagyunk megélni, és levenni a címkét/hiedelmet a vizsgált helyzetről, alatta/mögötte megtalálhatjuk a valóságot, értelmezés nélkül. Ott, ahol nincs értelmezés, mindennek a lehetősége fennáll, mert az elvárás is elmúlik, hogy minek miként kéne lennie, hiszen mindenhogyan rendben van.
A Megtalálhatatlan Önvizsgálat pedig a hiány-énjeinkkel foglalkozik. Mivel elhittük, hogy vannak, azt gondoljuk, hogy a bennünk "meglévő" hiányt csak valaki más tudja megszüntetni, ha úgy viselkedik, ahogy nekünk tetszik, ahogy várjuk tőle. Ebbe aztán jól beleéljük magunkat, utána meg csodálkozunk, hogy ez az elképzelés rángat minket ide-oda, és sehogy se tudunk kikeveredni belőle. Ilyenkor érdemes az UI-hoz fordulni. (M.)
Úgy tartom, ez a két önvizsgálati módszer nem arra van, hogy elérjünk velük bármit, amúgy erre a többi se alkalmas). Azt meg főleg nem lehet megjósolni, hogy valami mikor, vagy mennyi idő alatt történik meg az életünkben (ha egyáltalán úgy alakul).
Az a tapasztalatom, a változásokat sehogy se lehet elérni (legfeljebb látszólag), azok csak történnek velünk, miközben megéljük, ahogy telik az élet. Azért érezzük magunkat rosszul a bőrünkben, mert elhittük, hogy az adott helyzet számunkra "kizárólag" rossz lehet. Vagy azt, hogy valami piszkosul hiányzik. És ha majd eleget módszerezünk, meg bigyózunk, szorgalmasan, türelmesen, mindent beleadva, akkor egyszer csak végre "jó"-ra fordulnak a dolgok, sőt, elmúlik a hiány is.
Az ÖnMunkával megkereshetjük, hogy mit hittünk el valamiről idáig, és mit nem vettünk észre, ami a vizsgált történetnél még szóba jöhet. Megmutatja, hogy az élet milyensége - beleértve mindent - számunkra attól függ, honnan nézzük. Ha ezt akár csak egy pillanatra képesek vagyunk megélni, és levenni a címkét/hiedelmet a vizsgált helyzetről, alatta/mögötte megtalálhatjuk a valóságot, értelmezés nélkül. Ott, ahol nincs értelmezés, mindennek a lehetősége fennáll, mert az elvárás is elmúlik, hogy minek miként kéne lennie, hiszen mindenhogyan rendben van.
A Megtalálhatatlan Önvizsgálat pedig a hiány-énjeinkkel foglalkozik. Mivel elhittük, hogy vannak, azt gondoljuk, hogy a bennünk "meglévő" hiányt csak valaki más tudja megszüntetni, ha úgy viselkedik, ahogy nekünk tetszik, ahogy várjuk tőle. Ebbe aztán jól beleéljük magunkat, utána meg csodálkozunk, hogy ez az elképzelés rángat minket ide-oda, és sehogy se tudunk kikeveredni belőle. Ilyenkor érdemes az UI-hoz fordulni. (M.)
Szerintem az lesz
atutobb amelyiket megcsinalja Vagy
nem. Gyorsan, sok eredmenyt....egy pillanat muve mindig az egesz ugyhogy attol
fugg, mennyire van "átütô" es "jelentôs eredményeket hozó"
hangulataban. En ugy
tapasztaltam, hogy amikor nagy szarban vagyok es nincs vesztenivalom,
hihetetlenul bator leszek, haha. Szoval, szerintem annyit kap akarmilyen
modszertol, amennyit beletesz. Jo kostolgatast neki a bufeben.
Ja es en neha meg
mindig neheznek talalom a Munkazast, mint o, es nekem is elmegy neha a
batorsagom igy evek meg tobb szaz itelolap utan is. Ugyhogy szivesen ajanlom
neki a facilitatori szolgaltatasomat, jo kezekben lesz. J
Es eszrevettem
hogy sok dologba "belenezett", nem derul ki mennyit probalt is ki. En
is nagy "belenezo" vagyok neha es azzal en sem szoktam sokra jutni.
(B.)
Ha szeretnél
GYAKORLATBAN megismerkedni az ÖnMunka két módszerével, várlak szeretettel a
következő tanfolyamokon:
Önszeretet/Önértékelés
Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. március 1-2. (péntek-szombat). Jelentkezési határidő: február 11.
2-NAPOS MUNKA-ALAPTANFOLYAM,
BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: 2013.
március 22-23. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: február 25.
Vidéki tanfolyamok is indulnak,
minden információt itt találsz.
Kedves Kérdezőnk ezt küldte a válaszaink olvastán:
VálaszTörlésDrága Andi!
Nagyon köszönöm!
Először megijedtem, hogy a kérdéseim lettek a téma.............. Majd elolvastam a válaszokkal együtt.
Annyira megérintett, hogy így ismeretlenül ennyi segítséget kapok.
Annyira hálás vagyok mindenkinek aki hozzátette önmagát. Olyan figyelmet, szeretetet éreztem az olvasás közben...... csak peregnek könnyeim.
Köszönöm mindenkinek - írásban és gondolatban is........
Szeretettel