2012. október 2., kedd

Mit Is Tükröznek Pontosan a Kapcsolati Küzdelmeink?




„Éveket tölthetünk önmagunk elemzésével vagy problémák átdolgozásával, egyiket a másik után, ahogy felbukkannak a kapcsolatainkban. Ez fárasztó lehet, még ha valamilyen szinten hasznos is. Ebben a módszerben mi mélyebbre hívunk, a kapcsolatokat arra használva, hogy megvilágítsák a központi elégtelenségi történetet.” (Scott Kiloby)

Elképesztő ereje van a központi hiány-történeteink felismerésének és megkérdőjelezésének. Egészen addig, amíg tévesen azonosítom magam egy hiánnyal, elégtelenséggel, nem rendben levőséggel, nincs más mód, mint hogy ez belőlem kitükröződik a külvilágba, az emberi kapcsolataimba. Ezt fogom visszatükröződve érzékelni másoktól, sokszor még akkor is, ha a lehető legkedvesebb, legszeretőbb módon fordulnak felém. Az én adóvevőm a speciális nem megfelelőségem jeleit fogja érzékelni, és azt fogom hinni, hogy azok a bizonyos „mások” bánnak velem ilyen meg olyan csúnya módon. Ennek következtében, a megoldás is csak nálam lehet: átláthatok ezeken az eredendően téves hiány történeteimen. Scott Kiloby Megtalálhatatlan Önvizsgálata gyengéden, mégis sebészi pontossággal szedi szét ezeket az azonosulásokat. Hihetetlen eszköz, mely valóban a gyökerénél néz rá az összes szenvedésünket okozó „történeteinkre”.

Folytatva a Kiloby-sorozatot, ma egy újabb fejezetet ajánlok figyelmetekbe a készülő magyar változatból.


A központi hiány-elégtelenség és a kapcsolatok

A központi hiány-elégtelenség az én-központ fő története. A legtöbb ember hordoz egy olyan elégtelenségi történetet, ami az énkép legközepébe mér csapást. Az elkülönülés érzése magában hordoz egy olyan érzelmi sebet, ami azzal a mentális történettel együtt jelenik meg, hogy valamilyen módon elégtelenek vagyunk. Ez a központi elégtelenség gyakran belobban a kapcsolatokban.
A kapcsolatoknak van egy beépített tükröző hatása. Úgy növünk fel, hogy valamilyen módon elégtelennek hisszük magunkat. Ahogy haladunk az életben, az emberek és más tárgyak, úgy tűnik, hogy visszatükrözik ránk ezt a központi hiány-ént.
Ez a tükörhatás mindenütt ott van, ha figyelsz. Például az az elképzelés, hogy mások sikeresek, gyakran tükröz vissza egy elégtelen, „sikertelen én”-t. Amikor egy szeretted nem úgy reagál rád, ahogy vártad, vagy amikor véget ér egy szerelmi kapcsolat, ez gyakran egy „nem-szerethető én”-t tükröz vissza. A vonzó emberek egy „visszataszító én”-t tükröznek vissza. A világ szemében fontos emberek egy „jelentéktelen én”-t vagy „értéktelen én”-t tükröznek vissza. Amikor valaki megítél vagy kritizál téged, ez egy nem elég jó én-t tükrözhet vissza. Amikor olyan valaki zaklat téged, aki arrogánsnak vagy parancsolónak tűnik, ez egy gyenge, erőtlen, bizonytalan vagy kicsi én-t tükröz vissza. Még az olyan jövőbeli tárgyak, mint a megvilágosodás, felgyógyulás és önfejlesztés is olyan én-t tükröznek vagy mutatnak vissza rá, amely jelenleg kevés vagy hiányos.
Ahhoz, hogy képet kapj arról, hogy az elégtelenségi történet mennyire befolyásolja azt, ahogyan a világban és a kapcsolatokban mozogsz és cselekszel, próbáld ki a következőt. Képzeld el magad - a hiány-én-t - egy szoba közepén ülve, és körben körülötted az összes ember és más tárgyak az életedből. Menj végig a teljes körön, ránézve minden egyes tárgyra és személyre. Amint ránézel minden egyes személyre vagy tárgyra, figyeld meg, hogyan tükrözik vissza rád, hogy valamilyen módon elégtelen vagy. Ez a panoráma kép az emberekről és tárgyakról az életedből, segíteni fog meglátnod és megnevezned a konkrét hiány-én-t, akinek tartod magad.
A hiány-történet arra hajlamosít, hogy magunkon kívül, tárgyakban és emberekben keressük azt, amit szerintünk belül nélkülözünk. A szeretetet, figyelmet, megerősítést és jóváhagyást keressük. A történet olyan hajlamot is kreál, hogy megítéljünk és kritizáljunk másokat, azért, hogy megkíséreljük kiegyenlíteni az egyensúlyhiányt és ellentétet, amit időnként a kapcsolatokban tapasztalunk. Emiatt akarjuk azt, hogy mindenáron igazunk legyen, mert az a kilátás, hogy tévedünk, felszínre hozza az elégtelenség érzését. Féltékenyek vagy irigyek lehetünk másokra, akik jobbnak, szerethetőbbnek, fontosabbnak, tökéletesebbnek, erősebbnek, vonzóbbnak, értelmesebbnek vagy spirituálisabbnak tűnnek, mint amilyennek magunkat hisszük.
Az ellenkezője is igaz. Amikor tévesen azt hisszük, hogy nagyon is fontosak, hatalmasak vagy másoknál hitelesebbek vagy értékesebbek vagyunk, akkor másoknál keressük ennek a hamis identitásnak a megerősítését és visszatükrözését. Amikor teljesen őszinték vagyunk magunkkal, meglátjuk, hogy csak azért hisszük magunkat jobbnak másoknál, mert mélyen legbelül elégtelennek érezzük magunkat. Az elménk túlkompenzációjával rejtjük el az elégtelenséget, azzal, hogy egy hamis én-t kreálunk, hogy elrejtsük ezt az elégtelenséget magunk és mások elől. Mindez az eredendő elkülönülésbe vetett hiedelemből származik. És az elégtelenségi hiány-történet rejlik e hiedelem magjában.
Amikor nem vagyunk tudatában annak, hogy az elégtelenségi történet hogyan tükröződik vissza ránk minden nap a kapcsolatainkban, akkor folyamatos szenvedést, keresést és konfliktust tapasztalunk. A jó hír az, hogy meg tudjuk változtatni a hozzáállásunkat ezzel a tükörhatással kapcsolatban és eszközként használhatjuk ahhoz, hogy átlássunk az elkülönült hiány-én hiedelmén.
Amikor csak beaktiválódik ez a hiány-én egy kapcsolatban, a következőt csináld: kérdezd meg magadtól, hogy mit tükröz vissza rád ez a személy vagy tárgy a hiány-én-ről. Aztán adj a hiány-én-nek egy konkrét nevet (pl. nem-szerethető én, beteljesületlen én, hiányt szenvedő én, nem teljes én, megtört én, sikertelen én vagy képtelen én, stb.). Mihelyt megnevezed ezt a hiány-én-t, próbáld megtalálni a Megtalálhatatlan Önvizsgálat (MÖ) segítségével.
Éveket tölthetünk önmagunk elemzésével vagy problémák átdolgozásával, egyiket a másik után, ahogy felbukkannak a kapcsolatainkban. Ez fárasztó lehet, még ha valamilyen szinten hasznos is. Ebben a módszerben mi mélyebbre hívunk, a kapcsolatokat arra használva, hogy megvilágítsák a központi elégtelenségi történetet. Nem kell belesüllyedned annak elemzésébe, hogy mennyire vagy elégtelen és hogy lehetsz jobb ember. Ehelyett csak figyelj a testedre. Amikor már a gondolatmentes tudat terében pihensz, a nap folyamán, tökéletes helyzetben vagy ahhoz, hogy egyszerűen észrevedd, milyen érzelmi energiák jelennek meg bizonyos történetekkel kapcsolatban, amiket magadnak mesélsz, vagy bizonyos kapcsolatoknál, amiknek részese vagy. Az elégtelenségi történet főleg a testben mutatkozik meg, mint mély fájdalom, összehúzódás, düh, szomorúság vagy félelem.
Még csak nem is kell használnod a Megtalálhatatlan Önvizsgálatot, ha nyitott vagy arra, hogy egyszerűen néhány másodpercre lelazítod az elégtelenségi történetet és hagyod az érzelmi energiát szabadon felbukkanni és eltűnni. Ülj együtt az elégtelenségi történettel kapcsolatos legfájdalmasabb érzelmekkel, de anélkül, hogy megpróbálnád elemezni, semlegesíteni, megváltoztatni őket vagy megszabadulni tőlük. Ha erre képtelen vagy, a MÖ segíthet meglátnod a hiány-én ürességét.
Amint megtapasztalod a hiány-én hamis érzésétől való szabadságot, természetes módon könnyebbé válik önzetlenebbül és magabiztosabban mozogni, cselekedni és reagálni a kapcsolatokban, tiszta elmével és nyitott, félelem nélküli szívvel. Ekkor a szeretet automatikusan megmutatkozik. Még csak ápolnod sem kell (a szeretetet), vagy felöltened egy szerető vagy spirituális ember hamis álarcát. A szeretet az emberi tapasztalás természete, amikor átlátunk az elkülönülés hiedelmén.

(Scott Kiloby: Élő Felismerés – Living Realization)

13 megjegyzés:

  1. huh, ez ütős. Végre valaki értelmesen elmagyarázta - úgy hogy én is megértettem végre -, mi is a tükör. Köszi! :)
    Igaz tantuszleesés volt. És még mélyebb felismerésekhez vezető ajtó.

    VálaszTörlés
  2. Igen, nagyon máshogy tekintünk a tükörre hagyományosan, és az is a helyén van. Csak ez valahol a legmélyén. Ölellek, Duende :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, Andi, hogy ezt mind leírtad nekem, mert ez a "mit tükröz ez rólam" kérdés sokszor nagyon nehezen megválaszolható.
    Kérlek, magyarázd meg, mit jelent az, hogy "...hogy megkíséreljük kiegyenlíteni az egyensúly hiányt és ellentétet,.."
    A kapcsolatokban időnként tapasztalható hiányt és annak ellentétét, aminek egyensúlyban kell lenni, próbáljuk újra egyensúlyba hozni - kiegyenlíteni - a kritizálással és ítélkezéssel?
    Köszi <3 ezek a fordítások nagy ajándékok nekem:) is:)

    VálaszTörlés
  5. Marikám, kiegyenlíteni az egyensúlyhiányt (inkább egy szóban) és ellentétet (a másik féllel fennállót), mindenféle módszerekkel, azt híve, hogy revansot kell vennünk a másikon, amiért elnyom, nem figyel rám, nem vagyok fontos neki, nem szeret, stb. És megtalálódnak a saját tudattalan módszereim, ahogy kiegyenlítem a számlát. Így érthető?
    A mit tükröz el rólam kérdés részletesebben: kiteszem magam elé a személyt vagy helyzetet, és megnézem, mit nem kapok én meg ettől az embertől? Mi nincs rendben velem, mi hiányzik belőlem ahhoz, hogy boldog legyek? És sokszor ez egy hosszadalmasabb keresési folyamat, többféle "én" is felbukkan, aztán azzal dolgozom, amelyiknek épp legerősebb az érzelmi töltete.
    Hamarosan gyakoroljuk. ;) puszpusz

    VálaszTörlés
  6. Még egy kicsi finomítás, mert a zárt csoportunkban is érkezett kérdés ezzel kapcsolatban: Folytatva: Tehát, azt nézem meg, én mit várok a másiktól, amit az a "szemét" nem ad meg nekem. Pl. Azt élem, hogy ha bármikor hozzászólok, mintha meg sem hallaná, amit mondok. Kiteszem magam elé ezt a helyzetet csukott szemmel, és belenézek, mit mond ez az egész az én hiányomról. Mi hiányzik itt nekem. Mit kéne neki adnia nekem ahhoz, hogy jól legyek: figyelmet? szeretetet? elismerést? Ezek szerint van egy Nem figyelnek rám, nem ismernek el, nem vagyok szerethető stb. hiány-énem. A másik így tükrözi vissza teljesen akaratlanul azt, amit én magamból hiányzónak hittem el. Ha én egy "Nem vagyok fontos én"-ként hittem el magam, akkor mindenhol ennek a bizonyítékát fogom felfedezni, a legkisebb gesztusokból, egyetlen szóból stb. Már ezt vonom le, sokszor még akkor is, amikor a másik belegebed abba, hogy fontosnak érezzem magam mellette.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Andi

    Köszönöm, már kezd összeállni a kép nekem is.:) Ez nagyon jó.

    Üdv. Marika

    VálaszTörlés
  8. Kedves Andi

    Magamra ismertem a Marikanak irt valaszod sorai kozott."..A masik igy tukrozi vissza teljesen akaratlanul azt,amit en magambol hianyzonak hittem el." Es ha idaig eljutottam, megertettem,es elhiszem,hogy nem o a "szemet" hanem en kell valtozzak, HOGYAN TOVABB??(olyan nem szeretnek lenni,mint amilyen emberekre O felnez)

    Udvozollek Monika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mónika, semmit nem kell "változzam". Nem tudom, olvastad-e a Megtalálhatatlan Önvizsgálatról szóló, Scott Kiloby nevével fémjelzett többi bejegyzést. Ha nem ,akkor augusztus végétől tedd meg. "Magamból hiányzónak HITTEM EL", a lényeg ezen van. Ez csupán nagyon meggyőző illúzió, nem a valóság.A MÖ segítségével úgymond "szétbontjuk" ezeket az identitásokat, ennyi. És hogy utána mi változik, az már nem a mi dolgunk, "mindössze" már nem azonosulok pl. "nem vagyok fontos" én-ként. Esetleg elképzelhető, milyen könnyebbedést, és a kapcsolataink milyen változását idézi elő ennek a hiánynak a többé nem jelenlevősége. És semmit nem kell elhinnem, csinálnom, ez az egész csupán ún. "nézés" és "nemtalálás", mely során "szétboncolódik" mindaz, ami eddig oly valóságosnak tűnt.
      Magáról a MÖ-ről még nem írtam a blogon konkrétan, mert egyszerűen szinte átadhatatlan írásban, de azért hamarosan szülök egy bejegyzést a mikéntjéről.
      Ölellek, andi

      Törlés
    2. Sziasztok,

      Először is köszönöm Andi ezt a megint csak nagyon értékes írást. :)

      Igen, ez a „hogyan tovább” bennem is sokszor automatikusan felvetődik. Azt vettem észre, hogy amikor ez a kérdés megjelenik a „megértettem és elhiszem, hogy nem ő a szemét” és az „én kell hogy változzak” gondolatokkal együtt, akkor csak csavarok egyet a dolgon. Kvázi megfordítom az előjeleket. Eddig úgy gondoltam, hogy ő a szemét, a rossz, neki kell változnia és én vagyok rendben, a fix, a jó, hozzám képest kell változnia. Aztán a csavarás, kifordítás után azt gondolom, hogy ő van rendben, ő jó és nekem kell változnom hozzá képest. Ekkor lényegében nem történt semmi, ugyanaz a harc, diszharmónia él bennem, hogy a valóság nem jó ahogyan van, csak annak a fegyvernek az élét fordítom magam felé, amivel eddig őrá támadtam.
      A bennem lévő (magamról elhitt) hiány, amitől úgy érzem, hogy harcolnom kell a valósággal, az ebben az esetben megmarad elhitt történetnek. És ezt az elhitt hiányt érdemes észrevenni, mert emiatt gondolom, érzem úgy, hogy a valóság nem jó úgy ahogy van.
      Persze látszólag ez is egy változás, változtatás magamban, viszont ilyenkor nem valakihez képest változom, hanem csak nullára hozom az egyenlet végeredményét magamban. De pontosan fogalmazva ilyenkor csak meglátom, észreveszem, hogy mindig is nulla volt, vagyis meglátom, hogy az a hiány magamban nincs is ott, csak valamikor, valamiért elhittem.
      Ezt a bennem lévő hiányt pedig annak nyomán tudom megtalálni, ami a leginkább zavar.
      Mónika, nálad, ha jól értelmeztem, ez abból indul ki, hogy azt szeretnéd, hogy ő felnézzen rád. Tehát ezt érdemes szemrevételezni az Andi által fentebb említett cikkekben található útmutatások alapján. Vagy megcsinálhatsz egy Byron Katie módszerén alapuló Ítélkezőlap-ot, ez is nagy segítség tud lenni:
      http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html

      Üdv,
      Kriszta

      Törlés
  9. Sziasztok!
    Köszönöm, hogy itt lehetek!
    Az a kérdésem lenne, hogy szerintetek miért pont az a személy "tartja" a tükröt, akivel épp bajunk van? Miért pont ő? Belegondoltam, nem különb, mint más, mégis tőle többet várok.
    Üdv. Melinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Melinda! Nos, először is, igazából csupán elméleteket állíthatunk fel azzal kapcsolatban, hogy miért is pont ő az. És igazából, nincs is jelentősége, és az önvizsgálatokban ezeknek semmi jelentősége. Sosem azzal foglalkozunk, hogy miért van, ami van, hanem egyszerűen észrevesszük, hogy van, és ránézünk az önvizsgálatokkal. A gondolkodással nem jutunk közelebb önmagunkhoz. Persze, lehet érdekes a miérteken gondolkodni, ez is az elme egyik függősége, mert addig sem kell nézni, megtapasztalni, mi van itt a jelenben.
      Tehát, javaslom, merülj bele inkább az önvizsgálatba, bárki mutassa is a tükröt.
      Szeretettel ölellek, Andi

      Törlés
    2. Kedves Andi!
      "ez is az elme egyik függősége, mert addig sem kell nézni, megtapasztalni, mi van itt a jelenben"
      Milyen igaz! Észre sem vettem magam, hogy ezzel is csak agyalok :)
      Köszönök mindent, hálás vagyok a munkátokért, az oldalért!
      Üdv: Melinda

      Törlés