A Hang a Fejedben Nem Te Vagy - Scott Kiloby: Megtalálhatatlan Én – Megtalálhatatlan Önvizsgálat

Ma egy Minta-Önvizsgálatot olvashatsz, az önvizsgálat végzését megkönnyítő hasznos tippekkel együtt. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy tapasztalatom szerint, szinte lehetetlen ennyi alapján hatékonyan végezni egyedül a Megtalálhatatlan Önvizsgálatot. És arra is kérlek, hogy ne vonj le messzemenő következtetéseket abból, amit itt olvasni fogsz. Amikor először találkoztam a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal (MÖ), „érdekesnek” találtam, majd néhány alkalom után kezdtem el tapasztalni hihetetlen erejét. Ez egy fokozatos elmélyülés Ön-Magadba, bizonyos ideig kitartó vizsgálódásra van szükség, hogy feltárulhasson az a mélyre leülepedett „ős-történeted”, amit magadról elhittél már nagyon kicsi korodtól kezdve.

         Az MÖ igen erőteljes, gyakorlati megtapasztalást ad arról, hogy tényleg nem az vagy, aminek, akinek elhitted magad. Valóban meglátod és megéled, hogy képekben, szavakban és energiákban hittél eddig, összetévesztve mindezt saját magaddal. Ennek egy rövid példáját olvashatod a mai bejegyzésben, és jövő hétfőtől megvásárolható lesz Scott Kiloby MINDKÉT könyve: Az Élő Felismerés és Az Élő Kapcsolat is. A két könyv egy „csomagban” lesz elérhető, ami biztosítja azt, hogy a lehető legtöbb „muníciód” meglegyen az én-feldolgozáshoz. Erről hétfőn többet, most pedig térjünk a megtalálhatatlan tárgyra. J

A Megtalálhatatlan Önvizsgálat – A Megtalálhatatlan Én

Ebben a fejezetben, Caleb azt az áldozat-én-t próbálja megtalálni az önvizsgálattal, akinek önmagát hiszi. Emberek és identitások sokaságával végeztem már el ezt az önvizsgálatot, az apától kezdve, a vezérigazgatón át, egészen az értéktelen én-ig. Azt az alapvető hiedelmet is vizsgálat alá vettük, miszerint elkülönült én-ek (azaz egók) vagyunk, úgy hogy semmilyen más kiegészítő címkét nem adtunk hozzá, mint pl. „értéktelen én”. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy az önvizsgálat sokkal erőteljesebb, ha egy bizonyos címkéjű identitást keresel vele. Önmagában az „én” szó semmi különösre nem mutat. Mindannyiunknak vannak olyan meghatározó én-történeteink, amiknek magunkat hisszük. Nagy segítség, ha a történetet egy konkrét címkére szűkítjük le. A „levél” szó, például, semmilyen konkrét levélre nem mutat az erdőben. De amikor elnevezed juharlevélnek, akkor már pontosan tudod, mit is keresel. Hasonló módon, ha az én-t megcímkézed (pl. értéktelen én vagy áldozat én), akkor már pontosan tudod, mit is keresel – ez az az identitás, akinek önmagadat hiszed. Úgy gondolom, hogy a könyv további fejezetei mindezt teljesen világossá fogják tenni.

         Elsőre viccesnek hangozhat, hogy nem tudod megtalálni magad, ha tényleg elkezded keresni, mégis adj esélyt ennek az önvizsgálatnak. Nagy meglepetésben lehet részed. Furcsának hathat valami olyasmit keresni, ami ennyire egyértelműen létezőnek tűnik, épp ebben rejlik az önvizsgálat ereje. Amint elolvastad ezt a fejezetet, próbáld is ki. Az önvizsgálat természetesen egy trükk. Az én, akit próbálsz megtalálni, üresnek bizonyul. Az üres azt jelenti, megtalálhatatlan.

         Az önmagunknak mesélt történetek csak addig tűnnek igaznak, amíg közvetlenül rájuk nem nézünk, és meg nem látjuk, hogy mindössze tovatűnő gondolatok. Ez az önvizsgálat ennek a felfedését szolgálja. Ugyanakkor ezt már itt és most is észreveheted, még mielőtt magát az önvizsgálatot egyáltalán elvégeznéd. Vedd észre, hogy a tudat látja a gondolatokat jönni és menni. Ha képes vagy a gondolatot látni, akkor vajon te vagy az a gondolat? Mi néz rá a gondolatra? A tudat(osság) az, ami mélyebb értelemben az, aki vagy. A Megtalálhatatlan Önvizsgálat egyenként választja le a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, melyek, amíg összeforrottnak látszanak, hihetetlen erővel azt éreztetik, hogy a történeted igaz.

         Az MÖ-t több módon tudod elvégezni. Előnyös lehet, ha valaki más teszi fel neked a kérdéseket (egy facilitátor). Egyedül is végezheted, papír és toll segítségével. Szép nyugodt tempóban haladj a kérdések megválaszolásával. Ahogy gyakorlottabb leszel az MÖ-ben és a többi önvizsgálatban, akkor még könnyebb lesz egyedül végezned őket, egyszerűen csak ránézve a tudatban felbukkanó gondolatokra, érzelmekre és érzetekre. Nem lesz már szükséged facilitátorra, és nem is kell majd semmit leírnod többé.

Hogyan működik a Megtalálhatatlan Önvizsgálat?

1. Nevezd meg. Nevezd meg a személyt (pl. szerethetetlen én, áldozat én, nem megfelelő én). A keresendő én a saját történeted tartalmából kerül meghatározásra.
2. Találd meg. Próbáld megtalálni a keresett én-t. Menj végig az összes fő gondolaton, érzelmen és érzeten (egyenként) melyek a személyt alkotják. Minden jelenség esetén tedd fel a kérdést, „Ez én vagyok?” (Ez a gondolat én vagyok? Ez az érzelem én vagyok? Ez az érzet én vagyok?) Természetesen, ha valaki mást viszel végig az önvizsgálaton, akkor az „Ez én vagyok?” kérdés helyett azt kérdezd, „Ez te vagy?”

Megtalálhatatlan Önvizsgálat: Önvizsgálati minta

Facilitátor: Nevezd meg a személyt, akit szeretnél megtalálni.

Caleb: Szeretném megtalálni önmagamat.

Facilitátor: Rendben, elvégezhetjük az önvizsgálatot az általános én-érzet megkeresésére. De érdemes megnézni, ki az benned konkrétan, aki a szenvedésedet okozza.

Caleb: Mindig is áldozatként gondoltam magamra. Az élet igazságtalanul bánik velem. Legtöbbször nyomorultul érzem magam. A tegnapi nap egy jó példa erre. Egész nap csak ültem és egyedül éreztem magam.

Facilitátor: Jó, akkor keressük meg Calebet, az áldozatot. Lazulj el és helyezkedj el kényelmesen. Csukd be a szemedet, és nézz rá a fejedben a „Caleb” szóra. Nem kell sietned. Az a szó, hogy Caleb, az áldozat te?

Caleb: Nem, ez csak egy név, egy szó.

Facilitátor: És mi van azokkal a szavakkal, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem”? Ez te vagy, az áldozat?

Caleb: Hogy ez én vagyok-e? Nem, ez is csak egy gondolat.

Facilitátor: Légy óvatos, hogy ne intellektuális választ adjál. Közvetlenül a tudatos észleléssel nézz bele. És ne felejts el odafigyelni a testedre. Reagál-e bármi módon a tested, amikor meglátod a szavakat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem”?

Caleb: Igen, szomorúság bukkan fel.

Facilitátor: Nézz rá közvetlenül a „szomorúság” szóra. Ez a szó te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem. De visszatért az a gondolat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem.”

Facilitátor: Tedd ki a szavakat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem” egy képkeretbe a fejedben. Ez segíthet meglátni, hogy csupán csak szavak. Most pedig nézz rá a szavakra a keretben. Ezek a szavak az áldozat te?

Caleb: Nem, ezek csak szavak.

Facilitátor: Tedd bele egy képkeretbe a fejedben azokat a szavakat, hogy „Legtöbbször nyomorultul érzem magam”. Ezek a szavak te vagy, az áldozat-te?

Caleb: Igen, ez nagyon úgy érződik, hogy én vagyok! A szomorúság visszatért, összeszorulás is van hozzá.

Facilitátor: Amikor egy gondolatot a keresett tárgyként érzékelünk, akkor mindig felbukkan a gondolattal együtt egy érzelem vagy érzet. Az érzelmek és az érzetek olyanok, mint valami vészcsengők, melyek arra próbálják felhívni a figyelmedet, hogy légy a testedben, és közvetlenül érezd az érzést. Akkor most lazíts el minden szót és mentális képet, és pihenj meg tudati térként. Majd fordítsd a figyelmedet a mellkasodban lévő névtelen, címkétlen energiára. Szánj erre annyi időt, amennyi csak szükséges. Lazulj el, és engedd, hogy az energia csak legyen… Ez az energia te vagy, az áldozat?

Caleb: Úgy érzem, ez az energia én vagyok.

Facilitátor: OK. Amikor egy érzelem, érzés vagy érzet énnek tűnik, az azt jelenti, hogy valamilyen gondolat is felbukkan még vele egy időben. Milyen gondolat bukkant fel?

Caleb: Az a gondolat, hogy „Ez én vagyok.”

Facilitátor: Keretezd be a szavakat. Azok a szavak, hogy „Ez én vagyok” te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem, most tisztán látom, hogy csak szavak. És el is távoztak.

Facilitátor: Hozd vissza a figyelmedet a testedben lévő energiára, képek és szavak nélkül érezd. Ez az energia az áldozat-te?

Caleb: Nem, csupán csak energia. Már nincs rajta semmilyen történet. A szomorúság és az összehúzódás is eltűnőben vannak.

Facilitátor: Most pedig nézd meg azt a mentális emlékképet, ahogy tegnap egyedül üldögéltél és egyedül érezted magad. Ez a kép az áldozat-te vagy?

Caleb: Látom, hogy csak egy kép, mégis úgy érzem, hogy ez az áldozat-én. A szomorúság és az összeszorulás megint itt vannak.

Facilitátor: Az a két szó, hogy „szomorúság és összeszorulás” az áldozat-te?

Caleb: Nem, ezek csak szavak.

Facilitátor: Légy tudatásban a szomorúságnak és az összehúzódásnak elnevezés, címkézés nélkül. Ez az energia te vagy?

Caleb: Nem, nem én vagyok, de ez az energia be van ragadva.

Facilitátor: Amikor az energia beragadtnak érződik a testben, akkor még mindig van gondolati szintű azonosulás is. Előfordul, hogy a gondolatok mentális képek formájában jelentkeznek, nem pedig szavakként. És ezeket a mentális képeket az elme rávetíti az érzelemre, érzésre, érzetre. Csukd be a szemed és nézd meg, látsz-e bármilyen mentális képet?

Caleb: Igen, az energia egy csomót alkot. A csomó képét látom.

Facilitátor: Akkor csak a csomó képét nézd. Csak figyeld a képet, ne írd le, mit látsz, csak nézd. Be is keretezheted. Ez a kép te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem. Látom, hogy ez csupán egy kép, és most meg is lazult. Most pedig a szomorúság tör fel.

Facilitátor: Lazítsd el az összes szót és mentális képet, és csak tapasztald meg az energiát, semmit ne csinálj vele, csak hagyd, hogy legyen, ahogy van. Van időd, csak nyugodtan. Ez az energia az áldozat-te vagy?

Caleb: Hú, most az egész elment. Most már látom, hogy amikor az érzésre nem pakolódnak rá szavak és képek, akkor nem áldozat. Nem érzem áldozatnak magam.

Facilitátor: Akkor most egyszerűen csak pihenj meg tudati térként, és engedd, hogy minden szabadon felbukkanjon, és természetes módon távozzon. Megtalálod az áldozat-ént valahol?

Caleb: Látok itt-ott egy-egy gondolatot, de amikor felteszem a kérdést, hogy „Ez én vagyok?”, akkor máris látom, hogy csupán csak egy gondolat, és el is tűnik hamarosan. Van érzelem is, de amikor belepihenek, akkor az is eltűnik. Nem találom az áldozatot. Nem találom az én-t. Ez annyira egyszerű és hatásos! Szó szerint olyasmit hittem magamról eddig, amit nem lehet megtalálni, ha tényleg elkezdem keresni.

Hasznos tippek az Önvizsgálathoz

Menjünk át még egyszer a fenti önvizsgálaton, és egészítsük ki néhány hasznos tippel, melyek segítségedre lesznek, ha egyedül szeretnéd végezni ezt a munkát. Képzeld magadat Caleb helyébe.

A gondolatokat egyszerűsítsd le szavakra vagy képekre

Ha megvizsgálod, akkor megláthatod, hogy a gondolatok kétféle módon bukkannak fel: szavakként vagy képekként. Szavak alatt szó szerint azt értjük, hogy „Caleb” vagy „áldozat vagyok”. A képek pedig mentális képek, mint pl. az az emlékkép, hogy tegnap egyedül üldögéltem és egyedül éreztem magam, vagy pedig egy testrész vagy egy csomó képe. Érdemes felfedezni a szavak és képek közötti különbséget. Pontosan azonosítsd be, hogy melyikük bukkan fel, ami az elkülönült én érzetét adja neked.

         Segíthet, ha bekeretezed a felbukkant szavakat vagy képeket. Pl. lásd azokat a szavakat, hogy „Általában nyomorultul érzem magam” egy képkeretben a fejedben. Nézz közvetlenül rá a keret tartalmára. Addig nézd a szavakat, míg elkezdenek elhalványulni, és tedd fel a kérdést, „Ezek a szavak én vagyok, az áldozat?”

Ne intellektuálisan válaszold meg az „Ez én vagyok?” kérdést

Emlékszel, hogy arra kértem Calebet, hogy ne intellektusból válaszoljon? Ne gondolkozz a válaszon. Ne elemezd a kérdést. Ne kalandozz a történeted más részeibe a válasz megtalálásához. Csak ezt az egyetlen gondolatot vizsgáld egyszerre. Úgy nézz rá a gondolatra, mintha egy színt néznél, anélkül, hogy megneveznéd – csupasz, közvetlen figyelemmel. És ebből a közvetlen megfigyelésből kérdezd meg, hogy „Ez az?/Ez az áldozat én?”

         Intellektuálisan hamar megláthatod, hogy ez csupán egy gondolat, nem pedig egy személy (pl. áldozat-én). De mindig figyelj oda a tested jelzéseire az önvizsgálat során. Vedd észre, amikor a test bármilyen érzelemmel, érzettel reagál. A test ilyen módon tudatja veled, hogy valamilyen szinten azt hiszed, hogy ez a gondolat vagy. Caleb is intellektualizált, amikor megkérdeztem tőle, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat a keresett én-e. Miután megemlítette, hogy szomorúságot és összehúzódást érez a gondolattal együtt, arra biztattam, hogy figyeljen jobban befelé a testébe.

Egyszerű igennel vagy nemmel válaszolj az „Ez én vagyok?” kérdésre

Ne bocsátkozz részletes elemzésbe a válaszadáskor. Ha az áldozat valóban itt van, az elmédként és testedként, akkor nem okozhat gondot a megtalálása. Ha te valóban egy áldozat vagy, akkor a jelen megtapasztalásodban képesnek kell lenned őt megtalálni valahol a testedben vagy az elmédben, hosszas magyarázkodás nélkül. Képzeld el, hogy egy pár cipőt keresel a gardróbban. Ha épp egy ing kerül a kezedbe, akkor felesleges öt okot felsorakoztatnod, miért is nem cipő az az ing. Egyszerűen tudod, hogy az ing nem cipő. És keresed tovább a cipőt. Ugyanígy végezd ezt az önvizsgálatot is. Keresd a szóban forgó én-t, és egyszerű igennel vagy nemmel válaszolj.

Ne feledd, a személyt keresed, nem a bizonyítékot rá, nem rámutató gondolatokat, vagy a személy részeit

Az önvizsgálat során úgy tűnhet, mintha minden átmeneti gondolat, érzelem és érzet, amivel találkozol, „része” vagy bizonyítéka a személynek, vagy arra mutat. Ne elégedj meg ezzel a fajta gondolkodással. Menj mélyebbre. Keresd magát a személyt. Ha mindez az összes átmeneti dolog felé mutat, hol vagy TE - az igazi, állandó, elkülönült, tényleges áldozat? Ha az összes szó csak leírja azt, hol vagy TE? Ha ezek a jelenségek csupán részei, hol vagy TE? A TE - a tényleges áldozat - az, amit keresel. Ez bizonyul megtalálhatatlannak, amikor közvetlenül őt keresed, ahelyett, hogy gondolkoznál róla.

Például, ha az áldozatot keresed, akinek tartod magad, úgy tűnhet, hogy az „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat része az áldozatnak. Felejtsd el a részek keresését. Magát az áldozatot keresd. „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat te vagy - a tényleges áldozat? Ez a megfelelő kérdés. Gyakran feltételezzük, hogy ezek a gondolatok egy tényleges, eredendő áldozatot írnak le, vagy arra mutatnak rá, aki tényleg ott van a gondolatok alatt. Hogy bebizonyítsd, hogy az áldozat nincs ott a gondolatok alatt, eressz el minden olyan gondolatot, ami úgy tűnik, hogy leírja az áldozatot, vagy őrá mutat. Vedd észre, hogy amikor eldobod ezeket a gondolatokat, és közvetlen tudatos nézéssel keresed, akkor nem találod az áldozatot. De akkor sem találod, amikor a gondolatok ott vannak. Csak gondolatokat találsz, egyiket a másik után - tényleges áldozatot nem.

Ha egy gondolatot (szó vagy kép formájában) nézel éppen, és a gondolat a keresett személynek látszik, az mindig azt jelenti, hogy a gondolattal együtt valamilyen érzet vagy érzelem is felbukkant.

Ha a test valahogyan reagál az „Ez a gondolat én vagyok?” kérdésre, akkor válaszolj egy egyszerű igennel. Ilyenkor azonnal fordítsd a csupasz figyelmedet a testbe, és tapasztald meg az érzelmet, érzetet közvetlenül, engedve, hogy pont olyan legyen, amilyen, anélkül, hogy szeretnéd megváltoztatni vagy megszabadulni tőle. Ha azt tapasztalod, hogy az elméd szavakkal elnevezi, címkéket aggat az érzelemre, érzetre, pl. „szomorúság” vagy „összehúzódás”, kérdezd meg magadtól, „Az a szó, hogy ’szomorúság’ én vagyok?” „Az a szó, hogy ’összehúzódás’ én vagyok?” Ha nem, akkor lazíts el minden gondolatot és címkét egy pár pillanatra, és tapasztald meg az érzelem vagy érzet energiáját, történetek, címkék nélkül, a maga valójában.

         Egyszerűen csak ülj a nyers érzetben, miközben a gondolat-nélküli tudatossági térben pihensz. És aztán kérdezd meg, „Ez az energia az áldozat-én/én vagyok” Ha azt látod, hogy az energia nem az én, akkor csak engedd, hogy legyen, anélkül, hogy megpróbálnád megváltoztatni vagy megszabadulni tőle. Ez felszabadítja az energiát, ami így megmozdul, és magától változik, sokszor feloldódik. De az a legfontosabb, hogy semmitől ne próbálj megszabadulni, mert ez további keresést szül. A lényeg az, hogy meglásd, az energia nem a keresett személy/én. Amint megtapasztalod, hogy semmilyen gondolat, érzelem vagy érzet nem azonos az én-nel, onnantól kezdve már nincs jelentősége, hogy ezek a dolgok felbukkannak-e. Bármilyen jelenség felbukkanhat, az (áldozat) én-t mégsem lehet megtalálni. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a történet vagy érzelem természetes módon elcsendesüljön, erőfeszítés nélkül. A szenvedés, a keresés és a konfliktus akkor bukkannak fel, ha tudat alatt azt hisszük, hogy ezek a jelenségek (szavak, képek, érzelmek, érzetek) egy különálló én-t, elkülönült személyt alkotnak.

Ha egy testben megjelenő érzelem vagy érzet a keresett én-nek tűnik, az mindig azt jelenti, hogy az érzelemmel vagy érzettel együtt felbukkan egy gondolat is

Ha ez történik, akkor figyeld meg, hogy milyen szavak vagy képek bukkannak fel a gondolatfolyamban az érzelemmel vagy érzettel együtt. Aztán nézz rá az adott szóra vagy képre, és kérdezd meg, „Ez én vagyok?” Egy érzelem vagy érzet csak akkor tűnik énnek/személynek, amikor valamilyen azonosító gondolat bukkan fel vele együtt, mint pl. „Ez én vagyok”.

         Különösen figyelj oda a finoman felbukkanó mentális képekre, mint pl. testrészek képeire, vagy más formákra és alakokra a testben, melyekről úgy tűnik, hogy ők tartalmazzák az érzelmet vagy érzetet. Ha az érzelem vagy érzet megtapasztalásakor ilyen képek bukkannak fel, kérdezd meg, hogy az adott kép a keresett én-e. Például: „Ennek a csomónak a képe az áldozat?” Elképzelhetsz a kép köré egy keretet, ez segíthet meglátni, hogy ez csupán egy mentális kép, nem pedig egy valódi csomó. Addig figyeld a képet, míg el nem kezd megától változni, vagy elhalványulni és eltűnni.

Fedezd fel, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek nincsenek összetapadva, összenőve

Amikor azt gondolod, hogy elkülönült személy/én vagy, megfigyelheted, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek összetapadottnak tűnnek. Például, amikor felbukkan az a gondolat, hogy „Áldozat vagyok”, olyan, mintha a szomorúság érzelme hozzátapadt volna a gondolathoz, és a testi összehúzódás összetapadt volna a gondolattal és a szomorúság érzelmével. Mindhárom egyszerre bukkan fel, mintha tépőzár tartaná őket össze.

         Annyi a dolgod, hogy egyenként leválasztod a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, mindig feltéve a kérdést, hogy „Ez én vagyok?” Egyszerre egy gondolattal, érzelemmel, érzettel. Ez pedig nagyon hatásos módja annak, hogy szétbontsa, kibogozza azt az érzetet, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek össze vannak tapadva. Amikor meglátod, hogy semelyik gondolat, érzelem vagy érzet nem a keresett személy/én önmagában, akkor a keresett én ürességét tapasztalod meg (bármilyen identitást keressél is). A különálló én/személy megtalálhatatlan.

         Emlékezz vissza, hogy Caleb az alap én-érzetre szerette volna elvégezni az MÖ-t. Ennek a különálló én-nek a megkeresésére is használhatod az önvizsgálatot, anélkül, hogy pontosan meghatároznád, milyen én-t is keresel, pl. az áldozatot. A kérdés ebben az esetben is ugyanaz: „Ez én vagyok?” Ebben az esetben nem azt nézed meg, hogy egy bizonyos gondolat az áldozat-e, hanem azt, hogy a gondolat egyáltalán egy személy-e. Ez nagyon erőteljes módja lehet annak, hogy meglásd, semmilyen gondolat nem azonos azzal, aki valójában vagy. Mindazonáltal, sok esetben előnyösebb az általam Calebnek javasolt módon elvégezni az önvizsgálatot, felfedezve, hogy a történeted mely tartalma okozza számodra a legtöbb problémát. Nevezd meg azt az én-t, aztán pedig próbáld megtalálni.

(Scott Kiloby – Élő Kapcsolat – Living Relationship)