2011. november 28., hétfő

Alvilág - Nem Az A Problémád, Amit Annak Gondolsz


„Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad leszel.” (Byron Katie)

Azt tapasztalom, hogy még a gyakorló ÖnMunkások sincsenek tisztában ezzel a fontos hiedelem-felkutató módszerrel, ezért külön bejegyzést szentelek neki. Nézzük, mi is az az ún. „alvilág”, és hogyan férkőzhetünk hozzá.

Tegyük fel, hogy elhagy a párod egy másik nőért/férfiért. Furcsán hangozhat, de a problémád alapvetően nem ez a történés, hanem az, amit Munka-nyelven „alvilágnak” nevezünk. Úgy szoktam magyarázni, hogy történik valami az életemben, például a fent említett esemény, és ez beindítja azt a sok-sok mélyen meghúzódó hiedelmemet önmagamról, a páromról és az életről, amikről általában fogalmam sincsen. És ezek a hiedelmek elárasztanak az érzelmi hatásukkal is: teljes felkavarodás lesz bennem. De nézzük konkrétan, miről is beszélek. Kérlek, fejezd be a következő mondatot magadnak, annyi módon, ahány módon csak eszedbe jut. Csukd be a szemed, és keresgélj. Idézd fel a helyzetet, mintha épp most történne veled.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”

Mondok néhány tipikus példát, Te keresd meg a sajátjaidat, nem biztos, hogy ezek a hangsúlyosak nálad, bár, mint tudjuk: nincsenek új stresszes gondolatok, mindegyiket újrahasznosítjuk.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”
  • A férfiakban/nőkben nem lehet megbízni.
  • Örökre egyedül maradok.
  • Sosem leszek boldog.
  • Az élet kegyetlen.
  • Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
  • Valamit elrontottam.
  • Jobban kellett volna figyelnem.
  • Óvatosabbnak kellett volna lennem.
  • Figyelnem kellett volna a jelekre.
  • Nem kellett volna így kiadnom magam.
  • Visszaélt a bizalmammal.
  • Valami baj van velem, mint férfival/nővel.
  • Nem vagyok képes boldoggá tenni valakit.
  • Mellettem nem lehet megmaradni.
  • Szörnyűséges vagyok.
  • Megérdemlem, hogy így büntessenek.

Szóval, amikor a párod közli, hogy elmegy, akkor ezek a történetek mind egyszerre indulnak be, vagyis nem csoda, ha nagyon lesújtva érzed magad. De nézzük csak vissza ezeket a hiedelmeket, például azt, hogy „Valamit elrontottam” – elképzelhető, hogy ez egy másik eseményre is vonatkozhat az életedben? Mondjuk, nem kapod meg azt a hőn áhított fizetésemelést, amit már oly régóta ígérgetett a főnököd. Felmerülhet-e benned ebben az esetben is az a gondolat, hogy „Valamit elrontottam”? Vagy, mondjuk „Nem érdemlem meg”? Vagy éppen, „Az élet kegyetlen”?

Ezek az alvilági vagy mögöttes hiedelmek már nagyon régen velünk vannak, a legtöbb elmélet szerint legkésőbb 6-7 éves korunkig magunkévá tesszük őket, ők szépen lesüllyednek a tudatalattinkba, mi pedig velük együtt éljük az életünket, és azon csodálkozunk, miért is nem megy nekünk ez a dolog. Hogy miért ismétlődnek látszólag ugyanazok a történések, ugyanolyan típusú emberek, események, problémák. Zárójelben: nagyon fontos, hogy nem az események ismétlődnek, hanem az, ahogy mi megéljük őket, hiszen a meglévő hiedelem-szűrőink nem engedik másképp megélni a történteket. Vagyis, a pillanat tört része alatt vetítődnek rá a hiedelmeim az éppen zajló történésre, én pedig csodálkozom, hogy mitől érzem magam már megint szörnyűségesen. (Erről részletesebben egy régebbi bejegyzésben írtam, érdemes felfrissíteni: http://onmunka.blogspot.com/2010/10/miert-erzekelem-vilagomat-olyannak.html)

Nézzünk még két példát, teljesen aktuálisak, tegnap merültek fel a Facebook csoportunkban. Éld bele magad a helyzetekbe, nézd meg, mit találsz odabent.

„Nem tudok meggyógyulni a betegségemből, és ez azt jelenti, hogy…”
  • Kicseszett velem az élet.
  • Sosem leszek boldog.
  • Nem vagyok teljes értékű.
  • Valami baj van velem.
  • Az élet egy küzdés.
  • Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
  • Valamiért büntetve vagyok.
  • Nem lehet gyerekem.
  • Örökké szenvedni fogok.
  • Nem vagyok szerethető.
  • Nem tudom jól csinálni.
  • Meg kell találnom a megoldást.
  • Nekem kell ezt megoldanom.
  • Ha meggyógyulok, boldog leszek.
  • Reménytelen eset vagyok.

Előbb hittem el azt, hogy „Valami baj van velem”, és hogy „Az élet küzdés”, mint hogy ez a betegség belépett volna az életembe. Tudom, úgy tűnhet, mintha ez az esemény hozta volna létre ezeket a hiedelmeket, igazából azonban pont fordítva van. Képzeld csak, ha nem tudnád többé elhinni mindazt, amit itt az alvilágokban találunk, akkor nem tudnának életed történéseire rávetülni, és képes lennél az életet úgy megélni, ahogy az éppen van. Gondolati ellenállás és érzelmi szenvedés nélkül. Melyik állapotban áll rendelkezésedre vajon több energia és kreativitás? Költői kérdésnek szántam. :)

Katie úgy fogalmazza ezt meg, hogy „Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad vagy.” Természetesen, ez egy folyamat. Újabb és újabb rétegeidhez lesz hozzáférésed, ahogy haladsz az önfeldolgozásoddal. És ahogy fogynak a hiedelmek, úgy éled meg egyre könnyedébben az életedet, hisz már nincs történet, ami rávetülne az éppen zajló élethelyzetre. Csak tiszta elme marad, mely történetmentes, és nem kommentálja a háttérből, hogy most szerinte épp mi folyik. Mert persze nem az folyik, csak amíg hiszem, amit hiszek, addig nem tudok mást látni, érzékelni.

És akkor a másik tegnapi példánk:

„A nők csak barátnak akarnak engem, és ez azt jelenti, hogy…”
  • Nem vagyok vonzó férfi.
  • Valami baj van a férfiasságommal.
  • Rosszabb vagyok más férfiaknál.
  • Valamit rosszul csinálok.
  • Valahogy meg kell szereznem a nőt.
  • A nők hülyék és vakok.
  • Sosem találom meg a páromat.
  • Sosem leszek boldog.
  • Kicseszett velem az élet.
  • Keményebbnek kell tűnnöm.
  • Férfiasabbnak kell látszanom.
  • A nők a macsókat szeretik.
  • Macsónak kell lennem.

És még úgy is megnézheted az adott hiedelem alvilágát, hogy kicsit átfogalmazod a következő módon:
„Azért hagyott el a párom, mert…”
„Azért nem tudok meggyógyulni, mert…”
„Azért csak barátnak akarnak a nők, mert…”

Valószínűleg nagyon hasonló dolgokra fog így fény derülni, de elképzelhető, hogy új aspektusokra is rábukkansz.

Mindebből pedig teljesen nyilvánvaló, hogy miért is nem működik a pozitív gondolkodás, a pozitív megerősítések. Amíg nincs kihívást okozó helyzet az életemben, addig nyugodtan elvagyok azzal, hogy „Csodás életem van, csak pozitív dolgok történnek velem az életben, mindenki szeret engem”, stb. De ha beüt a ménkű, akkor felloccsan a szmötyi az alvilágból, mint azt a kedvenc kakikupacos és tejszínhabfújós hasonlatommal érzékeltetni szoktam. (A pozitív gondolkodásról, illetve a vonzás törvényéről itt rántom le a leplet: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/miert-is-nem-mukodik-vonzas-torvenye.html

Byron Katie Munka-módszerével megkérdőjelezheted a kupacocskádat alkotó hiedelmeket, és soha többé nem kell erőlködnöd azon, hogy valami jóra, pozitívra gondolj. Elég fárasztó tud ez lenni. Ha már Te is belefáradtál, tanuld meg a Munkát és végezd rendszeresen. Ha szeretnéd a módszert gyorsan, profin, kis csoportban, bensőséges, segítő légkörben megtanulni, várlak szeretettel egy ÖnMunka Alaptanfolyamon.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2012. január 14-15. Jelentkezési határidő: december 16. péntek
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

22 megjegyzés:

  1. Puszillak Andi :)

    Gábor

    VálaszTörlés
  2. "Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy..."
    - Örökre egyedül maradok.
    - Valamit elrontottam.

    Az első: Mert nem érdekel más. Így döntöttem.
    A második: Miután egy tapló voltam vele, valószínűleg nem a szomszéd kutyája cseszte el. Persze elhihetem azt is, hogy én aztán semmit nem szúrtam el, mindent tök jól csináltam, de hogy akkor hogy tanulok belőle, arról fogalmam sincs.

    Ez van.
    V.

    VálaszTörlés
  3. Kedves V. Dönthetsz úgy, hogy nem érdekel más. Üdv a Pokolban. És gondolhatod azt, hogy valamit elcsesztél, újabb útlevél a Pokolba. Kérlek, nézd vissza a "mindannyian ártatlanok vagyunk" című bejegyzést, és vizsgáld meg, vajon tudtál volna másképp viselkedni vele akkor és ott? Akkor és ott mi vezetett ahhoz, hogy tapló voltál vele? Ezeket kell megvizsgálnod, mert amíg ezek ott vannak, addig újra és újra tapló leszel. Főleg Önmagaddal, de ezt már úgyis tudod.
    A másik pedig: mi az, amit szerinted csak ő tud Neked megadni, amire más férfiak képtelenek? Mit jelent ő számodra? Ki vagy vele és ki vagy nélküle? És az így találtak várnak feldolgozásra.
    Szerettel üdvözöllek, Andi

    VálaszTörlés
  4. Kedves Andi!
    Néha úgy érzem, hogy folyton ide járok bosszút állni a bejegyzéseiden a problémáim miatt. De remélem azért te tudod, hogy miért is csinálom. Az a bizonyos pokol.
    Igen, ez itt az.
    Akkor és ott azt tettem amit, és nem tehettem mást, ezt világosan látom. De ez valahogy semmivel sem teszi könnyebbé a dolgot.
    Mi az amit csak ő tud adni nekem, más nem? Hogy ő ő, és nem valaki más. Gyötörtem egy ideig a vele kapcsolatos kérdéseket, aztán meguntam, hogy még mindig ott vannak, és csak annyit sikerült elérnem a munkával, hogy a megfordítások közben rájöttem még pár dologra, amit jól elszúrtam. Aztán megvizsgáltam ezeket is, de nem történt semmi. Úgyhogy most pihentetem ezt az egészet, mert csak felbosszantom magam. Még ennél is jobban.

    Van pár dolog, amiben határozottan nem értek egyet Katie-vel. Hú, most nem akarom kifejteni, párkapcsolathoz kötődő dolgok. Úgyhogy ezen a téren kifejezetten nehéz dolgom van.
    Ettől függetlenül köszönöm neked is és Katie-nek is ezt az egészet. Biztos van valami haszna nálam is, csak még nem nagyon látom :)
    V.

    VálaszTörlés
  5. Szia, Andi, már nap közben olvastam ezt a posztot, és akartam is írni, hogy milyen klasszul megfogalmaztad és érthetővé tetted ezt a kissé nehezen megfogható dolgot, de aztán csöngött a telefon és elsodortak az események.
    Aztán egy valójában apró dolog miatt olyan indulat csapott ki belőlem, mint régen nem, egyszerűen elsöpört. Mint többé-kevésbé gyakorló, de mindenképpen gyarló önmunkásnak fel kellett fognom, hogy ahol ennyire magával ragadják az indulatai az embert, ott valami nagyon erős "elhívés" van. Mintha a párom szavai (mert vele csaptunk össze, röviden, de hevesen, viszont gyorsan megbánva a hirtelenségünket) a legmélyebb alvilágomba villámlottak volna bele. Nagyon kihúzott a cipőmből. Most meg, lehiggadva, azon kell gondolkodnom, hogyan tudnám a Munka kérdésévé fogalmazni a dolgot. Általában ez okozza nekem a legnagyobb problémát, hogy megtaláljam a megfelelő kérdést a helyzethez. És minél erősebben érint érzelmileg a konfliktus, annál nehezebben találom meg a megfelelő kérdéseket. Mintha egy örvényből akarnék keresztmetszetet készíteni : ).
    Próbálom alkalmazni mindazt, amit ma az alvilágról írtál.
    Arany

    VálaszTörlés
  6. Kedves V! Örülök, ha itt vagy velünk, és tudod: mindenkinek a saját tempójában. Sokunknak rengetegszer kell, hogy bekopogtassanak az ajtónkon, hogy végre kinyissuk. Majd, ha már dörömbölnek, hátha nem fogsz többet félni megnézni, mit akarnak. Ahol nem értesz egyet Katie-vel, pont ott kopogtatnak a legerőteljesebben. Nem mintha egyet kellene értened vele, csupán ő már végigment a szenvedés és a szeretet útján, így amíg még szenvedünk, van miben támaszkodni rá. És igen, sokak számára Katie túl radikális, én épp ezt szeretem ebben az egészben, bár őszintén szólva finomabban tálalom a dolgokat, mint ő, mert még emlékszem, milyen voltam, amikor én is elmenekültem volna, ha valaki ilyen "őrültségekkel" jön nekem. KITARTÁS! Ha elég volt, hagyd, úgyis hozza majd az élet a következő lépést. Ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  7. Kedves Arany! Ajánlom, hogy kérj a 3-naposaink közül Munka-partnert, illetve ha egyedül dolgozol, akkor kifejezetten úgy nézd meg, hogy becsukott szemmel abba a bizonyos szituációba menj vissza, és így töltsd ki az Ítélkezőlapot: Pl. "Haragszom ...-ra, mert abban a helyzetben... "arra van szükségem, hogy x abban a helyzetben ... stb. Amit írsz, teljesen természetes, mert egy bizonyos időnek el kell telnie önmagunk megfigyelésével, mire olyannyira képesek vagyunk már érzékelni, hogy egy adott pillanatban mi zajlik bennünk gondolati és érzelmi szinten, hogy egy pillanat alatt "átlátjuk" a helyzetet. mintegy kívülről látom már az egészet, és közben sorakoznak a gondolatok, melyek ott vannak.
    Téged is ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  8. Kedves Andi!
    Igazán köszönöm!
    Eleinte azt gondoltam, hogy igenis munkáznom kellene, aztán erre végülis működött a munka: nem kellene :) Majd ha kell, akkor úgyis csinálom. (Bár néha még felmerül bennem, hogy csak szimplán lusta vagyok....)
    A Katie-vel egyet nem értéssel az a helyzet, hogy valami hasonlót, mint amit ő mond, már kipróbáltam, és nekem nem jött be. Igaz, nem olyan állapotban, amilyen állapotban ő van.
    Viszont mióta megvan az álmom, a saját álmom, amit nem a környezetem tuszkolt a fejembe, azóta valahogy szebb a kép. Tény, hogy így még nehezebb párt találni, de ha sikerül, sokkal boldogabb lesz a végeredmény. Szerintem :)
    V.

    VálaszTörlés
  9. Kedves V. Ha a boldogságodat egy külső álom megvalósulásától teszed függővé, akkor már megint a P betűs szóval kell, hogy jöjjek Neked. :) Bocsi. "Semmi rajtad kívül lévő nem tudja megadni neked azt, amit keresel." "Ha kíváncsi vagy életed szerelmére, nézz bele a tükörbe." Ez most pont azért történik Veled, hogy minderre rájöhess és meg is élhesd. Lehet húzni-halasztani, csak akkor önámítással megy el az élet, úgy, hogy azt hisszük, hogy majd ez meg az, meg x vagy y fog minket boldoggá tenni. Nem fog. Mert amíg önmagamban nem vagyok teljesen örömben, addig ezt vetítem ki, és mindig megtalálom majd azt, ami nem tetszik.
    Arról pedig, hogy attól még nem jobb, hogy megláttad, hol szúrtál el dolgokat: most már legalább látod, és ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülsz, akkor már nem kell elszúrnod. ezért sem lehet ezt elszúrásnak értelmezni, mert pont hogy tanulhatsz belőle. Na, most elég belőlem ennyi. :)
    Szép napot Neked, Andi

    VálaszTörlés
  10. Szia Andi!
    Megcsináltam a "Mit akartam ettől az embertől". Utána ha ezeken végig mentem a 6. kérdést kell megmunkáznom? Vagy mit tegyek, ha mind a hat kérdésre válaszoltam? Előre is köszönöm!

    VálaszTörlés
  11. Húúú, milyen 6 kérdés??? :) 4 kérdésünk van, és a 3. kérdésnek van ezernyi alkérdése. Inkább úgy állj hozzá, hogy úgy fogalmazod meg:
    "Csak x tudja megadni nekem ezt" vagy "Azért van x-re szükségem, mert..." - és ide illeszd be, hogy mit is. Pl. Csak Béla képes engem ilyen melegen szeretni. Csak Béla tud engem úgy elfogadni, ahogy vagyok. Csak ő tudja megadni a biztonságomat. Csak vele jó a szex. Csak neki mondhatom el az összes titkomat.
    Azért van Bélára szükségem, mert humort hoz az életembe. Azért van Bélára szükségem, mert eltart. Azért van Bélára szükségem, mert úgy szeret, ahogy vagyok. Stb.
    Elvileg lesz egy jó hosszú listád. Ebből megláthatod, amit úgy szoktam csúnyán fogalmazni, hogy mire is tartod ezt az embert. Mindannyian valamiért tartjuk a másikat, ezért hisszük, hogy képtelenek lennénk nélkülük élni.
    Na, és utána Négy kérdés+megfordítások:

    1. Igaz az, hogy csak Béla képes boldoggá tenni?
    2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy ....:
    3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy csak B...?
    - ő pedig nincs itt nekem
    - hogyan bánok vele gondolatban?
    - hogyan bánok más férfiakkal?
    - hova menekülök, mivel vigasztalom magam? (függőségek)
    - milyen hasznom származik ebből a gondolatból (pl. sajnálhatom magam, utálhatom az életet, nem kell boldognak lennem, panaszkodhatom, stb.)
    - mire nem vagyok képes, amikor elhiszem?

    4. Ki vagyok a gondolat nélkül h csak B tud boldoggá tenni? Hogyan élem az életemet, ha soha többet nem tudom ezt elhinni? Hogyan viszonyulok más férfiakhoz, ha életemben többet meg sem fordul a fejemben ez a gondolat?

    Megfordítások:

    +Nem csak Béla képes boldoggá tenni engem.
    3 konkrét példa, amikor, akár csak egy rövid időre is, más is boldoggá tett. Szem becsukva engedem, hogy felbukkanjanak a konkrét példák, ezekben van az erő.

    +Csak én vagyok képes boldoggá tenni Bélát.
    Mennyire hittem el ezt, milyen téren hittem ezt el? Hogy csak velem lehet boldog, hogy csak rám van szüksége, hogy nélkülem semmit sem ér az élete?

    + Csak én vagyok képes boldoggá tenni önmagamat.
    Hát, senki nem fogja ezt végelegesen megadni nekem, erről írtam fentebb. Minden, amit a listádra írtál, Rád vár, hogy megadd magadnak, csak így és csak Te tudod önmagadnak megadni mindezt. Amíg Te nem adod meg magadnak, addig hosszú távon más sem fogja, és Te is fájdalommal fogod másoknak adni, illetve játszmából, hogy cserébe majd ő jól adja meg neked, amiben szerinted neked van hiányod.

    Kíváncsi lennék a listádra. Szerintem minden egyes Olvasó is magára ismerne belőle, már így is eléggé felzaklattuk őket, azt hiszem...

    VálaszTörlés
  12. Kedves Adni!
    Nem is úgy értettem, hogy valaki más tegyen engem boldoggá. De azért nem szeretnék remete lenni. Mégiscsak társas lény az ember. És ha már társról van szó, akkor legyen az a kapcsolat olyan, ami szerintem a legjobb, és ne olyan, ami más szerint a legjobb.
    A tanulás meg... Nos igen. De nem érzem hasznosnak a sok-sok tudást, ha végül remete leszek :)

    VálaszTörlés
  13. Akarom mondani, Andi!
    Már megint "Adni"-nak gépeltem a neved! :) Bocs! :)
    Ja, és V. :)

    VálaszTörlés
  14. Kedves V, tudom h V. :) És lehet, hogy nevet változtatok? :)
    Hát épp arról beszélek, hogy ne legyél remete, hanem próbáld ki magad újra, ha úgy adódik az élet. És ez nem olyan tudás. A fejben levő tudásnak semmi értelme, a megélt "tudásnak" van, az már az enyém. És remeteként elég nehéz megélni. És ne aggódj, amíg nincs új kapcsolatod, addig a körülötted éppen levő emberek is folyamatosan nyomkodják a gombjaidat, figyelj csak rájuk, "tanulj rajtuk", éld meg, és akkor gyakorlatot szerzel. :)
    Maradok A.

    VálaszTörlés
  15. Kedves A! Itt V. :)
    A gombjaimat nyomkodják, az már biztos. Majd rácsapok a kezükre. Kis vandálok! :D
    Azt hiszem amíg nem akarok változtatni azon, ahogy épp gondolom, addig úgysem fogom megpróbálni, és utána is csak akkor fog megváltozni, ha hagyom magamnak. Na meg ha eljött az ideje :)
    Ha most nekiállnék ennek, akkor azt hiszem az nem munka lenne, hanem erőszak. És gondolom nem ez a cél.
    Azért az is valami, hogy nem durcázok felette, hogy "de én ezt nem akarom", hanem elfogadom, hogy "én ezt nem akarom". Azthiszem :)
    V.

    VálaszTörlés
  16. Szia Andi!

    Köszönöm a válaszodat!

    Tehát a 6 kérdés! Ez a feladatlap kérdései!

    1.Mit akartál attól az embertől? Sorold fel a céljaidat!
    Azt akartam, hogy szeressen, hogy én legyek a számára a legfontosabb.Azt akartam, hogy velem éljen. Az imponált benne, hogy diplomás, jó anyagi körülmények között él, és jó kapcsolatokkal rendelkezik. Ha engem választott volna, így én értékesebbnek éreztem volna magam.

    2.Hogyan próbáltam manipulálni a rólam kialakult képét? Készíts listát a módszereidről! Állandóan sminkeltem magam. A frizurám mindig rendben volt. Ügyeltem rá,hogy a külsőm mindig rendben legyen. Parfümöt használtam és váltogattam az illatokat. Figyelmes voltam, szemkontaktus, kedves mosoly, kikértem a tanácsát, ha valamit nem tudtam. Készítettem neki kávét, ügyeltem az ebédjére. Teljesen kiszolgáltam, lestem minden kívánságát.

    3. Mit akartál, milyennek lásson téged? Jegyezd le!
    Azt akartam, hogy háziasnak, szépnek, szexisnek, kívánatosnak, kedvesnek,okosnak, ügyesnek, ellenállhatatlannak lásson.

    4. Voltak olyan dolgok, amikkel kapcsolatban hazudtál vagy túloztál?
    Nem vagyok olyan házias és nem szeretem kiszolgálni a férfit, inkább én várom el tőle ugyanezt felém.

    5. Valóban odafigyeltél a másik emberre vagy inkább azzal voltál elfoglalva, hogy megmutasd neki, hogy milyen érdekes, vonzó vagy okos vagy?
    Nem figyeltem oda, inkább azzal voltam elfoglalva, hogyan manipuláljam, hogy elérjem nála, amit én akarok tőle.

    6. Mi az, ami rossz volt, miközben a szeretetét és elfogadását kerested?
    Ha nem az én elvárásaimnak megfelelően reagált, akkor magamat hibáztattam, hogy valamit nem jól csináltam, vagy, hogy nem érdeklem, nem vagyok elég jó, szép, érdekes, okos, szerethető, szexi. Tehát alul értékeltem magam.

    Mi az ami jó volt, miközben ellen áltál a kísértésnek, hogy a szeretetét és elfogadását keresd?
    Na ilyen nem volt.

    Hát ezeket szedtem össze. Rájöttem, hogy az összes párkapcsolatomban ezt csináltam.
    Amit reagáltál az előző beírásomra, úgy fogom csinálni. Ha még van valami, amivel kiegészítenéd, ne fogd magad vissza.
    Előre is köszönöm!

    VálaszTörlés
  17. Kedves V.,
    saját tapasztalataim szerint két – itt már Andi által is többször taglalt - dolgot érdemes mindig észben tartanod. Ezek megbízható mankók lesznek a Valóság tiszta észlelésében. Egyszerű dolgok, de könnyen felejthetőek.
    1. minden épp fordítva van.
    2. a ragaszkodásaink miatt szenvedünk.
    szenvedünk, mert szenvedni komfortosabb, mint szabadnak lenni. Biztonságos, ólmeleg. pedig a szabadság az egyetlen biztonság. persze, kinevetjük ezt az igazságot pedig nagyon igaz. ragaszkodunk a történeteinkhez rémülten, félelemmel telve vagy gőgösen, heroikusan. Legtöbbje romantikus idea tud lenni, ezek a legveszélyesebbek és legmasszívabbak, főleg amelyek a szerelemmel kapcsolatosak.:)
    „Csak ő tud, boldoggá tenni, ő az igazi, nem lelem a párom, engem senki nem fog szeretni etc.”. Badarság, nincs egy igazi, ennél jóval több van, csak hát akkor mi lesz az eddigi történeteimmel, ha elengedem ezt az ideát s mi lesz velem, hogy a Valóságban bebizonyosodik, hogy tényleg?
    S ez a valódi bökkenő. ragaszkodunk mert azt gondoljuk, hogy ezek vagyunk mi, ez a valódi identitásunk, pedig valójában éppen ezeken a történeteken túl kezdődünk.
    Szóval, ha nem segít a munka, meditálj a ragaszkodásaidról s akkor rájössz, hogy BK minden sora igaz, azaz „ egyetlen gondolat sem igaz”, mert a történeteid nem te vagy s ha belátod, tényleg kacagni kezdesz, végtelen nevetés, aztán derű lesz minden napod.
    Önmagad igazi felfedezése pedig nem tesz remetévé. Sőt, belátható, hogy igazából most vagyunk remeték, de nagyon. Riadt, önző, kapcsolatokat, elismerést és önértékelést sóvárgó remeték...mert „szükségünk” van rá. De csak akkor leszünk társas lények, ha elengedjük ragaszkodásainkat. Mert a társas lény az aki ad, spontán módon, magától értetődően, természete szerint, mert általa fejeződik ki a Létezés öröme. Mert adni mindenki tud, amint nem ragaszkodik ahhoz, hogy nem tud.:) András

    VálaszTörlés
  18. Szia András!

    Először is köszönöm az iránymutatást!
    Az előző beírásommal kapcsolatosan a következőkre jöttem rá.
    A gazdagságtól nem vagyok értékesebb! Itt a fizikai anyagi dolgokat értem.

    Három megfordítást találtam, melyek a következők:
    Nem emeli értékemet a gazdagság.
    Az én értékességem emeli az ő gazdagságát!
    Az én értékességem emeli a saját gazdagságomat!

    És itt jön a csavar, mert az én gazdagságom a megélt, saját tapasztalataimat jelenti. Ez az érték, ez a gazdagság,mert ez egyedi, senkihez nem hasonlítható, saját minta. És ezt tudom "csak" egy párkapcsolatba belevinni. Ja és nem veszíthető el sem, mint a külső gazdagság.
    Jelenleg ennyire jöttem rá, de még nem végeztem.
    Köszönöm,hogy megoszthattam.

    VálaszTörlés
  19. Kedves V! Te nem az Ítélkezőlappal dolgozol, hanem úgy tűnik, hogy a Szükségem van a szeretetedre könyvből vettél egy kérdéssort, ami nagyon jó, és végül is megláttad magadat benne, és hogy mindig ezt csinálod a párkapcsolataidban. Ez a kérdéssor igazából arra világít rá, hogyan akarunk a másiknak megfelelni.
    Amit napi szinten használunk a Munkában, az az ún, Ítélkezőlap, ami innen letölthető más segítséggel együtt:
    http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html
    Azt hittem, hogy ezt már ismered, jártál a kincsamivan oldalamon.
    Szóval, ajánlom, hogy ítéld meg Őt jó alaposan, haragosan ezen a lapon, utána egyenként vizsgáld meg az állításaidat a 4 kérdéssel és Megfordításokkal, mindig 3 példát is keresve, ahogy azt fentebb részletesen leírtam.
    Amire pedig itt legutóbb rájöttél a gazdagsággal kapcsolatban, az pont olyasmi, amikre hatalmas tömegben fogsz rálátni, ha őszintén megengeded magadnak a magadba nézést.
    Köszönöm, hogy megosztottad, szép estét, Andi

    VálaszTörlés
  20. Kedves András!
    Igen, a nem egy igazi van, hanem bárki lehet igazi dolgot próbáltam már. Na az volt az, amiről azt írtam, mások véleménye. Én nem így gondoltam, de megadtam magam ennek. Volt is belőle szenvedés. Igen, az én verzióm is egy álom. De legalább boldogabbá tesz, mint az előző hülyeség.
    Jelenleg ennyi telik tőlem. Köszönöm a véleményed.

    Kedves Andi!
    Az utolsó válaszod mintha nekem szántad volna, de vasorrúbába nem én vagyok. Kezdenek keveredni a V-k :)
    V.

    VálaszTörlés
  21. kedves V.,
    a hangsúly nem azon van, hogy keress mást, mert az is csak ragaszkodás. ne ragaszkodj ahhoz, hogy csak ő, de ne ragaszkodj ahhoz sem, hogy majd más vagy mások. s legfőképpen vedd észre, ahogy ragaszkodsz a ragaszkodáshoz ( olyanok vagyunk, mint a 3-4 éves gyermek, ki reszketve, dideregve áll a térdig érő tengerben apa vagy anya kezét rémülten markolva s eszébe sem jut, hogy valójában kitűnően tud úszni ).
    azt írod, az " én verzióm egy álom". igen, az s ez az álom és az ehhez való ragaszkodás lehet veszélyes, mint minden álom mely az életünk bármely szeletével kapcsolatos.
    az a lényeg, hogy ne "álmokon" keresztül lásd az életet, hanem csak a Valóságot nézd. persze ismét felkiált egy újabb romantikus közhely, miszerint "szükségünk van az álmainkra", de ez sem igaz. a Valóság sokkal szebb, mint az álom, ahogy haladsz az egyre mélyülő önismeretben. az álom lényegében csak kollektív sóvárgás, egy koncepció, mely folyamatosan egyre rugalmatlanabb és élettelenebb lesz s egyre több nyugtalanságot, szenvedést okozhat, mert viszi az energiáidat. természetesen ez ettől való elválás egyáltalán nem könnyű s én sem a Mount Everestről osztom az észt:) kezd kis dolgokkal s a szabadságod erősödni fog.

    sok sikert hozzá!
    András

    VálaszTörlés
  22. Hát, az biztos, hogy nem fogok olyasmit erőszakolni magamra, amit nem akarok...
    V.

    VálaszTörlés