Itt egy újabb Byron Katie videó, melyet teljes egészében Arany fordított és feliratozott nekünk, köszönöm, köszönjük, Kedves Arany. A videó témája örökzöld sláger: Katie egy fiatal lánnyal vizsgálja meg azt a hiedelmét, hogy pasira lenne szüksége. Hogyan éled az életedet, hogyan közeledsz egy neked tetsző férfihoz, nőhöz, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy partnerre van szükséged? Manipulációk milyen arzenálját veted be, hogy tetszetősebbé varázsolhasd magad és meghódíthasd? Mennyi feszültség van ebben? Ki lennél a történeted nélkül?
A témában figyelmedbe ajánlom még a Pasit/Nőt Akarok című tavalyi bejegyzést, ahol végig is csinálhatod a hiedelem megvizsgálását. Itt találod:
én nőt akarok
VálaszTörlésTudom, hogy rávágjátok, hogy az elmém játéka, de mi van ha ez az egész Munka, és minden ami hasonló célt szolgál, valójában csak menekülés a fájdalmak elől? Persze logikus menekülés, de akkor is... Nem csak az? Nem lehet, hogy csupán pirulák helyett ezt vesszük be? Nem lehet, hogy a világ valójában sz*r úgy ahogy van, csak van aki egyszerűen áltatja magát, és elfordítja a fejét, mondván, annak pont úgy kel lennie?
VálaszTörlésVan erről valakinek valami véleménye azon kívül, hogy ez csak az elmém játéka?
V.
Senki nem mondja, hogy "pont úgy kell lennie", csak azt, hogy "pont úgy van, ahogy van" és nem másként. Gondolhatom róla, hogy ez a létező világok legjobbika és gondolhatom róla, hogy sz*r, de a véleményemtől nem változik meg a világ. Rám viszont nagyon is hat a saját véleményem: ha azt mondom, sz*r minden, akkor rosszul érzem magam. Ha elismerem, hogy olyan, amilyen, akkor meg tudom nézni, mit tehetek.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy alkalmat adtál rá, hogy ezt végiggondoljam.
Arany
Kedves V. A Munka pont a fájdalmainkkal való szembenézésről szólNem púderozunk, nem írunk felül semmilyen fájdalmat valamilyen csiribiri pozitív történettel, "mindössze" végre szembenézünk önmagunkkal. Megállunk, befelé fordulunk, és így feltárul a valódi belső világunk, ami nem tud sz*r lenni. Ha ez még felmerült Benned, akkor kívánok egyre elmélyülő önmagadba figyelést a négy kérdés segítségével. Vagy máshogyan.
VálaszTörlésSzeretettel üdvözöllek, Andi
Mindig elfelejtjük, én legalábbis még gyakran, hogy duális világban élünk. Ki gondolhatja azt, hogy teljesen érteni fogja ketté hasadtságban -jó és rossz - hogy is van az élet? Óriási leomlásban és felépülésben volt részem egy alkalommal néhány percen belül. Megláttam, hogy illúzió mikor azt hisszük, hogy másokkal egyek vagyunk. Az egyek az "ek" miatt ugyan is már nem 1, hanem rögtön 2. Pont úgy mint a dualitás, a jó és a rossz gondolata. Nem létezik egyek. Megláttam ahogy leomlik a férfi és nő mint lény, mint energia, mint ffi,női oldal. Nincs is férfi meg nő.. CSAK EGY VAN. Nem kettő. S mégis szemlélhettem magamat, mint Egy, ahogy a társammal -együtt- ugyan Kettő voltam, de mégis teljesen, nemtelenül Egy voltam. Fölötte minden gondolatnak és a világ "törvényszerűség, és kinyilatkoztatás" elméleteinek, melyek állítólag, vagy akár tudományosan is stabilan igazak. Amikor bármiért is, de megtalál egy ilyen belső meglátás, akkor nincs több kérdés arról, hogy a világ áltat-e minket magával, vagy mi áltatjuk-e magunkat bármivel,amit kitalálunk a világról.. Amikor Egy van akkor - azon az Egyen kívül nincs más. Sem az egó öröme, sem kétség, sem gondolat, sem ítélkezés. Egy van: a Van. És, ami éppen Van az elég Mindenhez, ami van és lesz. S mindez ráadásul Teljes, minden hiánytól Teljes. /Mert, hogy a kétség, ami keletkezni tud, - mint pl.a "menekülés a fájdalmak elől" c. gondolat az a hiány. A hiány perspektívája még sosem engedte meg, hogy Fentről,és 360 fok teljességével tekintsünk a gondolataink vacogásaira./
VálaszTörlésez szép megtapasztalás lehetett. bár szeretek óvatos lenni a meghatározásokkal, de az írás intenzitásából és töménységéből ítélve azt hiszem ezt hívják megvilágosodásnak, felébredésnek.:) András
VálaszTörlésA világ egyszerre sz@r és egyszerre csodálatos. Az emberlét legszebb feladata véleményem szerint az, hogy ezt önmagamban kiegyensúlyozzam. Minden emberi lénynek kijár élete során az öröm, fájdalom, bánat, szenvedés, vidámság, küzdelem. Ezek egyike sem kerülhető el, mert ez az élet - de kiegyensúlyozható: elfogadjuk önmagunkat, a sorsunkat olyannak, amilyen. De nem azért hogy sajnálkozzunk magunkon, hanem kihívásként. A kihívásban erő van.
VálaszTörlésÉletünk eseményei, fájdalmai, örömei és küzdelmei ettől nem törlődnek el - de egy kihívásként megélt életben erő van, míg egy áldozatként élt életben nincs. A szabsdság pedig az erő függvénye.
Morfeusz mindkét kapszulát megmutatja: a pirosat veszed be, vagy a kéket? Ez az egyetlen valódi döntésünk egész életünkben.
Köszönöm.
VálaszTörlésEzeket most emésztem egy ideig :)
V.
mi van, ha a megvilágosodás un. megtapasztalása is csak az elme játéka? T
VálaszTörlésKedves Terézia, Katie úgy fogalmaz, hogy csak elme létezik, minden elme. Semmi sincs, ami az elmén kívül esne, vagyis a "megvilágosodás" sem. Az itt leírt megtapasztalást én egy másszintű megélésnek nevezném, ez az az állapot, amikor az elme nincsen azonosulva "én"-ként, hanem azonosulásmentes. És attól még elme. :)
VálaszTörlésKatie amúgy egyáltalán nem foglalkozik a "megvilágosodással", sőt azt javasolja, vizsgáljunk meg minden erre vonatkozó hiedelmünket. Én főleg azoknak a feltárását szoktam javasolni, hogy miért is akar valaki annyira megvilágosodni. Általában főként menekülésből, és ezzel nincs semmi baj, csak időben érdemes észrevenni. "A megvilágosodás ennyi: elhittem és már nem hiszem." (Byron Katie)
Szeretettel üdvözöllek, Andrea