2012. szeptember 20., csütörtök

A Jövőd Csupán Gondolat: Az Én-Központ Háromszöge 3.



A múlt héten megkezdett sorozat folytatása az Én-központ háromszögéről, Scott Kiloby Élő Felismerés című könyvéből. Ma a jövő kötegéről olvashattok.

2. A jövő kötege

Ez a gondolatköteg magába foglal mindent, amit tudsz (vagy gondolod, hogy tudsz) a jövőbeli életedről. Konkrétabban, történeteket tartalmaz arról, hogy mi leszel vagy mi fog történni - a következő pillanatban, holnap, a jövő héten vagy az elkövetkező években. Egyszerűen fogalmazva, ez a gondolatköteg tartalmazza az összes hiedelmedet arról, hogy minek kell történnie a jövőben ahhoz, hogy teljesebben önmagad légy, valamint a félelmeidet arról, hogy mi történhet, ami fenyegeti az önmagad  érzését.
A jövő köteg tartalmazza minden reményteli gondolatunkat; bízunk a jövőbeni beteljesülésben a kapcsolatokon, munkán, karrieren, pénzen, anyagi dolgokon, hírnéven, tekintélyen, figyelmen, dicséreten, elismerésen, felgyógyuláson, önfejlesztésen vagy spirituális felébredésen keresztül. A reményt az a gyakran tudattalan hiedelem táplálja, hogy csak akkor leszünk rendben, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Remélem, hogy X fog történni. Ha X megtörténik, rendben leszek. Ha X nem történik meg, nem leszek rendben. A reménykedés azért jelenik meg, mert azt hisszük, hogy az én-központ vagyunk, és megpróbáljuk manipulálni a jelenségeket, hogy irányítsuk a jövőbeni fejleményeket. Ennek a jövőbeni keresésnek a gyökerénél egy identitás-válság rejlik. Megpróbálunk egy olyan jövőt teremteni, amelyben az én-központ rendben lesz, teljes kényelemben a megfelelő feltételek között. De minden feltétel átmeneti és nem tudják megadni azt a stabil megelégedettséget, amire igazán vágyunk. Annak felismerése során, hogy mik vagyunk igazából - tudati tér -, a keresés leáll. Teljes vigaszra lelünk e felismerés melegségében. Látjuk, hogy a jövő valójában semmi más, mint a jelenben felmerülő gondolatok, amik jönnek-mennek a feltétel nélküli tudatban. Nincs hatalmuk ahhoz, hogy lerombolják ezt a megingathatatlan stabilitást. Felfedezzük, hogy örökké rendben vagyunk a jelen tapasztalás megszakítatlan áramlásában.
Amikor a jövőről szőtt reményteli gondolatokban keressük az én érzését, akkor jelenbeli tapasztalatunkat öntudatlanul elégtelennek ítéljük. Mint a karnyújtásnyira lengedező mézesmadzag, a remény zsarnokká, az élet állandó elhalasztásává válik a történetben. Elkezd uralkodni rajtunk az a hit, hogy a megelégedettség valahol a történet későbbi részén vár ránk,  amikor is mindent rendbe teszünk, vagy valahogy elrendezzük gondolatainkat és érzéseinket magunkkal kapcsolatban. Tudati térként való jelenbeli megpihenésünkkor hagyjuk a jövő köteg gondolatainak, hogy fel-és eltűnjenek, anélkül, hogy hangsúlyoznunk kellene őket az identitásunkhoz. Továbbra is lehetnek céljaink és terveink, de könnyedebben kezeljük őket. A jelenben való megpihenés nem hagy minket reménytelen kétségbeesésben. Átadjuk magunkat a jelen pillanat áramlásának, ami aztán természetes módon átnyúlik a következő pillanatba, majd a következőbe.
A remény hátoldala a félelem. A jövő köteg az összes jövőről szőtt félelemteli gondolatunkat is tartalmazza, beleértve a kudarcot, állás elvesztését, pénzügyi gondokat, válást, szégyenkezést, betegséget, szenvedést és halált. A félelem azért lép fel, mert azt hisszük, gyakran tudattalanul, hogy az én-központ valami módon kárt fog szenvedni: Félek, hogy Y fog történni. Ha Y megtörténik, fenyegetve leszek vagy meghalok. Biztosítanom kell, hogy Y ne történjen meg. Abban a hitben, hogy az én-központ vagyunk, ismét megpróbáljuk manipulálni a jelenségeket, hogy irányíthassuk a jövőbeli fejleményeket. Amikor azonban a jövőre gondolunk, igazából elkerüljük a félelem közvetlen testen belüli érzését. A Negyedik fejezetben (Érzelmek) megtárgyaljuk a félelemmel való közvetlen szembenézést, ahelyett, hogy a gondolkodáson keresztül próbálnánk irányítani a végkimenetelt. A jelenben felmerülő félelem elkerülése fogva tart minket a jövő köteg szorításában. Ki vagyunk szolgáltatva bárminek, amit egy félelemteli forgatókönyv gondolata megidézhet. Ez kimerítő mentálisan és érzelmileg is. Ez megjelenhet bármilyen formában az enyhe alap aggódástól a teljesen kifejlett pánikrohamokig.
Amikor ráébredünk, hogy a jövő csak a jelenben, a tudat terében felbukkanó és eltűnő gondolatok, természetes módon ellazulunk. A hang a fejünkben kezd elcsendesedni. És még ha a hang nem is csendesedik el, már nem érződik úgy, hogy a gondolat egy olyan jövőre mutat, ami valahogy el van választva és kívül van a tudat terén, amelyben a jövő gondolatai felmerülnek. Békére és önátadásra lelünk bármely módon, akár vannak gondolatok, akár nincsenek.
A jövő köteg folyamatos táplálásával fenntartjuk az én-központot. Itt is az a lényeg, hogy nincs semmi, amit elemezni, semlegesíteni, leküzdeni, kiókumlálni, megérteni kellene vagy megszabadulni tőle, vagy hogy szükségünk lenne bármilyen jövő kötegbeli gondolatra, mindegy, hogy reményteli vagy félelmetes gondolat. Csak ismerd fel, hogy az mind fogalom. Az én elkülönültnek érzi magát és a jövőben keresi a kiteljesedést. A kiteljesedés azonban nem az időben található, mert az idő pusztán egy átmeneti gondolat. Lehetetlen egy átmenetileg felbukkanó és eltűnő gondolat nélkül táplálni a ma délután, a holnap, a jövő hónap vagy a jövő év elképzelését.
Ne bonyolítsd túl: amint a jövő gondolata felmerül, csak vedd észre. Nem te engeded el a gondolatot, természetes módon eltűnik magától. Nem hagy nyomot, mert nem egy történet számára jelenik meg. A tudat számára jelenik meg, ami üres, mint a levegő.
A jövőbeni beteljesedés keresése feloldódik ebben a látásmódban. A reményre már nincs szükség, mihelyt felismered a szabadságot és teljességet a jelen tapasztalásban. Többé nem a félelem vezeti az életedet, és már nem kell irányítani a végkifejleteket. Ez természetes módon megtörténik ebben a módszerben a fő meghívás követésével. Nincs kierőszakolva. Nem személyes akaraton keresztül történik meg, mint pl. hogy próbálunk kevésbé reménykedők vagy irányítók lenni.

(Scott Kiloby: Living Realization – Élő Felismerés)

Továbbra is minél gyakrabban pihenj meg néhány pillanatra:

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.
Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG.

11 megjegyzés:

  1. Az élet legfontosabb, egyetlen szabálya !

    ÉREZD JÓL MAGAD ITT , és MOST!!!!
    Ez segít a pénz teremtésben,
    http://www.CashClubInternational.com/?papaja

    VálaszTörlés
  2. Fenti link bejegyzése valószínűleg úgyis törölve lesz Andi által. Mindenesetre addig is, aki olvassa: az ilyen "pénzteremtő" rendszereket kerüljétek el teljesen. Sokba került ez a "tudás", ezért mondom. Más ne járjon így, ha nem muszáj.

    VálaszTörlés
  3. Laci, nem néztem meg a linket. Most akkor azért linkelted be, mert ajánlod, vagy azért mert nem? A két hozzászólásodból nem egyértelmű. :)) A szlogenedet pedig annyival egészíteném ki, hogy "Vizsgáld felül az összes elképzelésedet arról, mit jelent "jól" lenni. Mert amíg bármilyen körülmény, testi vagy mentális történés nemjónak minősül, addig mindig küzdened kell azért, hogy "jó" legyen. Mikor pedig mindig minden pillanat épp az, ami, csak a gondolati értelmezésünk teszi azzá, aminek minősíti az elme." Ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  4. És még annyi, hogy a "pénzteremtő" cuccok a lehető legnagyobb beetetése az embernek, elhitetve egy csomó hihetetlenül hátráltató baromságot, melyek évekre gúzsba kötik az amúgy csupán önmagát beteljesületlennek elhitt én-t. Ha valaki felfedezi, hogy milyen hiánynak hitte el önmagát, és ezen "átlát", pl. az UI-Megvalósulatlan Önvizsgálattal, akkor a "probléma" a gyökerénél kezelődik. Addig minden csupán külső keresgélés, folyamatos küzdelem, félelem, harc. Plusz, ha valaki sikeres pl a pénzteremtésben, akkor egy óriásira fújt "sikeres én" kreálódik az amúgy "sikertelen én" hiány-én alapjára, és most már mindkettőt fenn kell tartani. Nagyon melós dolog. :)

    VálaszTörlés
  5. Nem biztos, hogy Andinak el kell távolítani a fenti linket. Én például 2 percen keresztül röhögtem rajta. Ezt váltotta ki belőlem na.

    Miután elolvastam a jövővel kapcsolatos dolgokat arra gondoltam, hogy mekkora divat és főleg mekkora üzlet manapság a siker és a boldogság. Talán a legjobban eladható árucikkek és érdekes, hogy mégsem működik szinte senkinél :-)
    És eszembe jutottak Popper Péter szavai:
    "Vezetik a végzetek a beleegyezőt, a tiltakozót vonszolják"

    Andi eddig nagyon tetszik az UI. Még izgalmasabbnak találom mint az önmunkát de lehet, hogy ez csak az újdonság ereje.
    Azt már olvastam, hogy egyszer csak lesz könyv amiből remélem, megtanulható a módszer. Szeretném megkérdezni, hogy a Te közreműködéseddel bele lehet kóstolni valahol, valamikor?
    Köszi.
    Szia.
    Laci.

    VálaszTörlés
  6. nekem nagyon durva elmém van.
    vannak emberek munkahelyen, akiket utálok. de nincs rá okom, mert engem nem bántottak se szóval, se fizikailag. és szerintem azért, mert zavar ha mások boldogok,nevetek és nincs bennük szorongás...
    lehet, hogy nem találom a másikban a szorongást és ezért nem tudom megerősíteni az egóm? nem tudom. eszméletlen bonyolult ez az egész.
    az a durva, hogy sokszor 8 órán keresztül a munkahelyen mindenkit elküldök a fenébe gondolatba. :D pedig senki nem bántott..
    észrevettem az elmém azt akarja, hogy utáljanak engem mások.
    ezt nem én csinálom, hanem az elmém. van olyan valakit gondolatban szidok órákig és egyszer csak odajön tök nyugodtan beszélgetni velem... az összes gondolatom róla hamis volt..

    mi az az UI?? nekem nagy szükségem van az önmunkára, mert kezdek megörülni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mi az az UI??
      Elnézést, hogy én válaszolok.
      Ha felgörgetsz az oldal tetejére a népszerű bejegyzések alatt a jobb oldalon
      "A Legalapvetőbb Identitásunk: Hiány és Nem Megfelelőség" Című cikkig és azt illetve a fölötte lévő cikkeket elolvasod kapsz egy kis ismertetőt az UI-ről és a továbbiakban majd jön a többi (gondolom).
      Na most igazi buzgómócsing voltam.
      Hi-hi.
      Laci.

      Törlés
  7. Annyi Lacink van már, hogy össze vagyok zavarodva! :)Meg kéne kérdőjeleznem a Lacikat... Nos, az UI (Megtalálhatatlan Önvizsgálat) szerintem könyvből nem tanulható meg. Ez egy még meditatívabb folyamat, mint a Munka, nem konkrét kérdésvázzal, hanem az adott emberben éppen ott és akkor felbukkanó képekkel, emlékekkel, szavakkal, történetekkel, érzelmekkel és testi érzetekkel dogozik, ezeken megy végig. Tapasztalatlanul nehéz egyszerre a belső folyamaimra is figyelni és tartani magamat a facilitálási térben is. Scott is mindig javasol legalább egy profi facilitátoros ülést, mert itt is csak az egyéni megtapasztalás tudja megéletni, mi is ez az egész. Hamarosan próbálok majd egy "értelmes" leírást adni magáról az UI önvizsgálatról, és nagyon limitáltan vállalok skype-os UI ülést. Ehhez keressetek meg az oraveczandi@yahoo.com címen.
    Ölelem az összes Lacit, Andi

    VálaszTörlés
  8. egy pillanatra elgondolkoztam ... jövőben gondolkozni rossz?
    mi van azokkal a jövő gondolatokkal amik "egészségesen" késztetnek...
    mondok példát ...anno azért szereztem-tanultam számítógépet mert féltem h a munkában majd megjelenik és én nem leszek rákészen...meg is jelent...

    tudom h a jövőképem ( félelem)motivált, nyilván megtanultam volna ...jövőkép nélkül a mostban ...de azt gondolom sokkal többet tudok róla így
    v is korábbi írásodban az én védő mechanizmusok sztem nem egyértelműen rosszak... szerinted?
    v

    VálaszTörlés
  9. Kedves V. Jövőben gondolkozni nem jó v rossz, egyszerűen csupán gondolat, mely most bukkan fel, és mint ilyen nem valós arra tekintettel, hogy mi is lesz majd abban a bizonyos jövőben. Ami azon a szón kívül h jövő, illetve azokon a gondolatokon és képeken kívül, melyek MOST bukkannak fel a tudat terében róla, nem létezik. És miért kéne félelemből tanulni bármit is? Szeretnék megtanulni számítógépet használni? Azért, hogy legyen majd munkám? Jó, akkor tanulok, a félelem részét ki lehet hagyni belőle. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha nem félnék, akkor nem csinálnám? És miért is lenne bármi baj még azzal is, ha valamit azért csinálok, mert még félek. Addig azért csinálom, aztán ennyi. :) Gondolhatom azt, hogy már "tiszta, félelemmentes elmével" kéne végeznem a dolgomat, ha még egyszer nem így van. Addig még nem az a dolgom, hogy úgy legyen. És az én-védő mechanizmusoknál, ha jól emlékszem, direkt írtam is, hogy köszönjük meg nekik, hogy védtek, védenek és vannak nekünk, nem minősítődtek rossznak. Csupán csak működnek, amíg működnek. Ha tudatos leszek rájuk, segítenek meglátni, hogy mit is védelmezek oly nagyon velük. Tehát egyenesen jók! :)
    Ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  10. köszönöm ..jól esett
    hálából video a hiedelmekröl etologus szemmel

    http://www.youtube.com/watch?v=hFitqMvBO8w

    http://www.c3.hu/~tillmann/egyebek/arsvitae/csanyi.html
    v

    VálaszTörlés