„A lényeg annyi: senkinek nem KELL semmit sem tennie. És
csak azt vesszük észre, hogy cselekszünk. Csak egy teljesen más pozícióból. Amikor tudjuk, hogy nem kell, akkor szabadon tesszük, vagy nem tesszük. És
ilyenkor egy szeretetteljes emberi lényt élünk meg, nem pedig olyasvalakit, aki
bűntudattól hajtva, utálkozva teszi, amit tesz.” (Byron Katie)
Ma egy rövid Byron Katie videót nézhettek meg arról, hogyan is élünk, ha elhisszük, hogy meg
KELL valamit tennünk, és kik vagyunk a gondolat nélkül. Sokadszor szeretném
leszögezni, hogy a Munka nem arról szól,
hogy a gondolat ellentétét fogjuk utána hinni. Csak megvizsgáljuk, mekkora
stresszt hoz az életünkbe, megkérdőjelezzük, és meglátjuk, kik vagyunk, ha nem
tudjuk elhinni (nem pedig az ellentétét hisszük), és hogy mennyire igaz a
szöges ellentéte is. Innentől kezdve pedig sem
az eredeti gondolat, sem a megfordítások nem tudják „beragasztani” az elmét.
Az elme egy semleges, nem értelmező pozícióban marad, így sokkal szabadabban,
kreatívabban áramlik, és hihetetlen mennyiségű választási lehetőséget,
szépséget, kedvességet érzékel.
Javaslom, hogy a videó
alatt vázolt Önvizsgálatot is végezd el saját magad nagyon komolyan. Gyűjtögesd
össze, mi mindent KELL, MUSZÁJ,
KÖTELESSÉGED szerinted csinálnod az életben. És persze írd le az összes talált dolgot, a Munka írásos műfaj. Ha nem írod
le a gondolataidat, nem tudod megvizsgálni őket. A videó alatt találod a
kérdéseket, alkalmazd a Munka-menetet a Te gondolatodra. Érdemes minél több
„kell” helyzettel kapcsolatban elvégezned ezt a rövid Munkát.
A vizsgálandó gondolat: „Ezt meg KELL tennem.”
1. Igaz
az, hogy meg ezt meg KELL tennem? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás,
hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak mélyen
magamba engedem a kérdést. A Munka meditáció.
2.
Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy ezt meg KELL tennem? Igen/Nem. (Nem tudom.)
3. Mi
zajlik bennem, ha elhiszem, hogy ezt meg KELL tennem?
a) Ez a gondolat feszültséget vagy békességet
kelt bennem?
b) Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok
magamhoz, ha elhiszem, hogy ezt meg kell tennem? Miket gondolok magamról?
c) Hogyan viszonyulok ilyenkor ahhoz a
dologhoz, amit szerintem meg KELL tennem? Hogyan viszonyulok ahhoz az emberhez,
aki ezt kéri, elvárja tőlem, aki miatt meg KELL tennem?
d) Milyen érzés jelenik meg bennem, ha
elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben?
e) Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim
jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hova menekülök, mivel vigasztalom
magam?
f) Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el
többé, hogy ezt meg KELL tennem? Mire jó nekem ez a gondolat, mit kapok tőle?
g) Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem azt
a gondolatot, hogy ezt meg KELL tennem?
4. Ki
lennék a gondolat nélkül, hogy ezt meg KELL tennem?
Következzenek a
Megfordítások. Az eredeti állításunk: Ezt
meg KELL tennem.
+ Nem KELL ezt megtennem. Hogyan igaz az, hogy
nem kell, muszáj ezt megtennem? Miért is teszem pontosan? Legalább 3 példát,
indokot keress!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése