2011. október 17., hétfő

Az Önmegismerés Útja Néha Ráz


„Nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy elindulj befelé magadba, és valódi válaszokat találj a Munka négy kérdésére. Amikor megteszed, akkor elveszíted a világról szóló összes történetedet – elveszíted az egész világot, amilyennek azt eddig értetted.” (Byron Katie)

Könnyű megijedni, elbizonytalanodni, eltántorítódni az Úton. Könnyű sutba vágni az egészet, amikor valamilyen „akadály” kerül eléd, amit az elméd úgy értelmez, hogy „Na, figyelj, nem jutottál sehova. Tök feleslegesen nyüstölöd magad ezzel az önmegismeréssel. Hagyd a francba! Sokkal nyugisabb volt az életed azelőtt, a boldog tudatlanságban. Jól van, hát szenvedtél, csak akkor azt sem tudtad, hogy lehet nem szenvedni, és az volt a normális számodra. Nézd csak meg, mit csinálsz: ugyanúgy szenvedsz most is. Felesleges. Add fel. Nem vezet ez sehova.”
         Az Út néha ráz. És csak az elme tudja elhitetni veled, hogy ezzel a rázkódással valami baj van. Mert elképzelte, hogyan is kéne kinéznie az Utadnak: szárnyalósnak, simának, villámgyorsan célba érősnek. És ha bármi történik, ami nem egyezik ezzel a képpel, akkor máris harcba kezd, ahogy szokta. Megpróbál meggyőzni, hogy nem jó úton jársz, megpróbál meggyőzni, hogy a váratlanul felmerült „nehézségek” nem összeegyeztethetők a „kívánatos úttal”. Az Útba minden belefér, az Úton bármi felmerülhet. Az Út nem nyújt védelmet a látszólagos kellemetlenségek, nehézségek ellen. Viszont, ha él Benned a Munka, akkor mindezt valahogy egy másik szintről, másik nézőpontból éled már meg. És szívesen látsz mindent, ami csak szembejön. Mert amúgy is szembejön…

Következzék egy teljes fejezet Byron Katie, Az Öröm Ezer Neve című könyvéből. Töményre sikeredett. Lassan, meg-megállva olvasd, engedd mélyen magadba a szavakat, hogy megtalálják a hozzád vezető utat.

54 Azt, ki a Valóságban vert gyökeret, semmi nem boríthatja meg.

Az életben csak három dolgot tudunk csinálni: ülünk, állunk, vagy vízszintesen fekszünk. Ennyi. Minden más történet. Az élet nem nehéz; a gondolkodásod teszi azzá. Ebből ered a boldogságod vagy a nyomorúságod. Kétféleképpen lehet ülni, állni vagy feküdni: vagy kényelmesen csinálod, vagy pedig feszültséggel telve. Ha nem tetszik, ahol éppen vagy, arra invitállak, hogy vizsgáld meg a hiedelmeidet.
            Nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy elindulj befelé magadba, és valódi válaszokat találj a Munka négy kérdésére. Amikor megteszed, akkor elveszíted a világról szóló összes történetedet – elveszíted az egész világot, amilyennek azt eddig értetted. Amint megkérdőjelezed azt, amit hiszel, tisztán kezdesz el látni, mert az elme már nem áll többé harcban önmagával. Igazából elkezd izgatni a valóság, még a lehető legrosszabb dolog is, ami csak megtörténhet. Kitárod a karjaidat a valóság átölelésére. Mutass nekem egy problémát, ami nem egy hamis gondolat elhívéséből ered.
            Bármi történjék is, én mindig az ajándékot keresem meg benne. Semmi máshoz nincsen szemem. Tudom, hogy ha valamit vagy valakit elveszítek, megkímélődtem. Ha a férjem elhagyna, azt gondolnám, Honnan tudhatom, hogy nincsen szükségem rá? Onnan, hogy elment. Ha elveszíteném a lábaimat, azt gondolnám, Honnan tudhatom, hogy nincs szükségem lábakra? Onnan, hogy nincsenek lábaim. Természetesen a szabadság nem azt jelenti, hogy hagyod, kellemetlen dolgok történjenek – nem passzivitást vagy önkínzást jelent. Ha valaki azt mondja, le fogja vágni a lábaidat, fuss!
            Honnan tudhatod, hogy a rákra van szükséged? Onnan, hogy rákos vagy. De a rák elfogadása nem azt jelenti, hogy hátradőlsz és semmit sem teszel: ez a tagadás. Elmész a legjobb orvosokhoz, és a lehető legjobb kezeléseket veszed igénybe. Azt hiszed, hogy a tested akkor fog leghatékonyabban gyógyulni, ha feszült vagy és rettegsz, és ellenségként kezeled a rákot? Vagy akkor, ha szereted azt, ami épp van, és felfedezed az összes okot, amiért igazából jobb neked a rákkal, és aztán ebből a nyugodt középpontból mindent megteszel, ami a gyógyuláshoz szükséges? A belső békénél semmi sem életadóbb.
            Egyetlen esetben tudsz szenvedni: ha elhiszel egy olyan gondolatot, mely vitába száll a valósággal. Te vagy a saját szenvedésed okozója – de csak az összesé. A világon nem létezik szenvedés; csak megvizsgálatlan történetek vannak, melyek elhitetik veled, hogy van szenvedés. Nincs a világon szenvedés, mely valós lenne. Hát nem elképesztő ez?
            Az élvezet és a fájdalom is kivetítések, és ezt csak egy tiszta elme képes megérteni. Az önvizsgálat után megváltozik a fájdalom megtapasztalása. Az öröm, mely eddig is mindig ott volt a fájdalom felszíne alatt elsődlegessé válik, és a fájdalom kerül ez alá. Azok, akik a Munkát végzik, többé nem félnek a fájdalomtól. Belecsendesülnek. Figyelik, ahogy jön és megy, és azt látják, hogy mindig a tökéletes pillanatban érkezik, illetve távozik.
            Ma reggel fájnak a szemeim. Ezzel a Fuchs disztrófiával az a helyzet, hogy felhólyagosodik a szaruhártya belső fele, és néha nagyon intenzív a fájdalom. Emellett, a szemorvosom arra kért, hogy naponta hat-nyolc alkalommal csöpögtessek sóoldatot a szemeimbe; ez felszárítja a homályos látást okozó nedvességet, de szó szerint só a sebbe – tovább fokozza a fájdalmat. És még a cseppentés után is, amikor ránézek a kisunokám pofijára, csak egy elmosódott foltot látok. Észreveszem a gondolatot, hogy Milyen gyönyörű a kis Marley!, és aztán az is eszembe jut, hogy a betegségem előrehaladásának ismeretében, elérkezhet az idő, amikor már többé nem fogom látni az arcát. Tisztán értem, hogy ez felesleges is; egyetlen olyan helyet sem találok magamban, ahol ez végső soron számítana. Lehet, hogy egyik unokámat sem fogom látni felnőni, lehet, hogy sosem látom többé Stephen, vagy a gyerekeim arcát. És ahogy ezt átgondolom, keresem a szomorúságot, és csak örömöt találok. Az élet iránti hála mindent elsöprő érzése bugyog fel bennem, hogy mennyire teljes is az élet, és hogy mennyire nem hiányzik sosem semmi, hogyan is van minden pont úgy, ahogy lennie kell. Tovább várok, és figyelem, találok-e bármilyen szükségletet magamban, és semmi nem merül fel.
            Egy másik napon, ahogy a nappaliban üldögélek, forró teát öntök a kannából egy csészébe, és nem látom, hogy a csésze meg van repedve, és a forró tea a bal kezemre ömlik. Hoppá! Micsoda kaland! Még amikor a kezem lüktetni kezd is, tudatában vagyok, hogy épp a totális tökéletességet figyelem. Hogyan is hihetném azt, hogy a kezemnek nem kellett volna leforrázódnia, mikor épp ez történik vele? Miért mozdulnék el a valóságtól egy olyan fantázia felé, hogy milyennek kéne lennie a kezemnek? Amikor már élő benned az önvizsgálat, akkor a gondolatok már nem vonnak el attól, hogy szeresd azt, ami éppen van, és ahogyan épp történik.

(Byron Katie – Az Öröm Ezer Neve)

22 megjegyzés:

  1. Andrea honnan veszed ezeket a képeket?

    VálaszTörlés
  2. Ez a post most jólesett. Bár Katie hozzáállása nekem még mindig túl sok, az elme ellenállásában tökéletesen sikerült magamra, illetve az elmémre ismerni. Harcol rendesen, marhára nem hiszi el, hogy ebből bármi jó is kisülhet. Ergo nem hiszem el, hogy ebből bármi jó kisülhet.
    Annyira harcol, hogy fogok egy gondolatot, már ha egyáltalán hagyja elfogni magát, megvizsgálom, de ez az "elindulás befelé valódi válaszokért"... Nos ez egyszerűen elmarad. Egy felszínes beszélgetésnek tűnik, aminek a vége az, hogy már az elején tudom hogy milyen megfordítások lesznek, a végén pedig megfordítom, esetleg talán találok 3 példát is, majd megvonom a vállam, hogy oké, és?
    Vagy tovább ragaszkodom az alap gondolathoz, a mellé, hogy az ellenkezője is igaz lehet, vagy egyszerűen meg sem "hallom", hogy lehet másképp is.
    Vagy, a legrosszabb, hogy utána csak rosszabbul érzem magam. Mert pl. azt állítom magamról, hogy xy nem törődött velem. Megfordítás: én nem törődtem vele. És persze ez igaz, és ettől csak vacakabbul érzem magam. Fordítsam meg ezt is? Hogy megint az jöjjön, hogy ő nem törődött velem?? Fordítás-körbe ragadok... :S

    De érdekes az is, hogy már attól a gondolattól kiráz a hideg, hogy szeretni valamit, ami nem jó. Pl. a fenti írásból Katie szembetegsége, vagy a rák... Mégis ki az az elmebeteg, aki SZERETI ezeket??? Még ha elfogadja... Na de szeretni??
    És nem tudom, hogy ezzel kezdenem kellene valamit, meg kellene vizsgálnom, vagy egyszerűen csak az van, hogy az én szótáramban mást jelent a szeretni, mint Katie, vagy akár a Te szótáradban?! Ha szeretni szó helyett elfogadást olvasok, akkor máris befogadóbbá válok a történettel szemben, és érthetőbb is számomra.

    A "kellene" szótól amúgy már a falnak megyek. Ezt biztos meg kellene vizsgálnom... Kellene? Igaz ez? Nem. Oké, akkor nem vizsgálom meg.
    Szuperül sikerült felhasználom arra, hogy ne csináljak semmit... Szép... :D
    V.

    VálaszTörlés
  3. Kedves andrass, ezt a mait kb. 40 percig kerestem. :) Sokszor tovább tart képet találni, mint a bejegyzést megírni, valamikor találok egy jó képet, amihet később lesz bejegyzés, vagy az adja az ötletet a témához. Angolul szoktam beírni a keresett kifejezést a google-ba, és úgy keresem.

    VálaszTörlés
  4. szerintem Katie arra gondol, hogy el kell fogadni ha rákos vagy. azért, mert rákos vagy. ha rákos vagy és elutasítod a rákot az nem sokra vezet.
    ez pont olyan, mint amikor esik az eső és azt akarod, hogy ne essen. elutasítod az esőt.
    pedig az már van. semmit nem tudsz tenni ellenne
    mentálisan. el kell fogadni az esőt és akkor
    az elfogadásból születik meg a cselekedet(pl. viszel magaddal esernyőt).
    az elfogadásból(nem beletörődés) született cselekedetet mindig átjárja a béke. az adott helyzet/pillanat elfogadásából születik meg a szeretet. szeretet=elfogadás/elengedés.
    mert nem azok szeretnek akik templomba járnak, hanem azok akiknek, azt mondod dögölj meg és Ő elfogadja a Te tudattalanságod.
    http://www.youtube.com/watch?v=HHdFQ6jTaUY

    VálaszTörlés
  5. Szia, V.,
    nem állíthatom, hogy az én fejemben nem fordultak meg hasonló vagy éppen ugyanilyen gondolatok B. Katie betegségei, illetve az azokhoz való - nyilvánosságra hozott - gondolatai, érzései kapcsán. De úgy döntöttem, hogy ez Katie dolga, akár igazat mond, akár nem. Az én dolgom meg az, hogy a saját hiedelmeimet, hozzá állásaimat vizsgáljam meg. Alig néhány hete csinálom a munkát, de máris fantasztikus áttörést hozott az életem egyik részletében. Mégpedig egy olyan konkrét munka, ami semmiféle érzelmi megrázkódtatással, nagy belső élménnyel nem járt, ha jól emlékszem, nem is nagyon erőltettem meg magam, hogy minden részletet alaposan végigcsináljak. Engem is megdöbbentett, hogy ez a hevenyészett munka mekkora változást okozott több ember életében.
    Nekem ez ad erőt és elszántságot a folytatáshoz. Ha elmerülnék Katie, és egy általam (hála az égnek) ismeretlen helyzet kritizálásában, valószínűleg csak a kifogásaim számát szaporítanám.
    Kedves V., még hosszan tudnék reagálni a leveledre, mert nagyon "árulkodó" megfogalmazások vannak benne, de nem akarok semmit rád tukmálni.
    Arany

    VálaszTörlés
  6. Az én szekeremet most nagyon rázza az út megint, kb. 4 napja folyamatosan. Ezzel kapcsolatosan lenne egy kérdésem: Mónika blogján keresztül felfedeztem az EFT-t, utánaolvastam, érdekesnek találtam, kipróbáltam. Rövid max. 1 órás átmeneti javulást tapasztaltam összesen a rosszkedvemben aztán kezdődött újra. Lehet, hogy ebben benne volt az is, hogy "a gondolatból születik az érzelem, tehát tüneti kezelés" (hmmmm igaz ez? :))
    elve alapján fogtam hozzá.
    Andi felé lenne egy kérdésem: helyettesítheti e szerinted az EFT az általad ismertetett tűzoltó módszert? Illetve más önmunkás társaknak mik a tapasztalatai ezzel kapcsolatosan? Könnyíti e a haladást az úton?

    Gábor

    VálaszTörlés
  7. Az a tűzoltó módszer mókás, már vagy 5x elolvastam és egyetlen kukkot nem tudok értelmezni belőle.
    Ha sorban végignézem a leírtakat...
    Van egy érzésem. Mondjuk jelenleg, hogy konkrét példát mondjak, marhára hiányzik a volt kedvesem.
    "Válassz le róla mindenféle ítéletet, hogy nem kéne ott lennie, hogy mennyire kellemetlen, mennyire fáj"
    A vége máris nem működik. Hogy választom le azt hogy fáj, arról hogy fáj?
    "hol, mit csinál a testedben, nyom, szúr, lüktet, ide-oda vándorol,"
    Ezt sosem értettem, pl. a Munka ezen részét sem értem. Hol érzem a testemben??? Nem hol érzem. Csak érzem. Na jó, ha szerelemről van szó, akkor a szívemben. De egyébként nincs hol, csak van.
    "Aztán menj bele az érzésbe ezerrel, ne félj tőle, semmi bajod nem lehet tőle. Csak érezd, érezd, érezd, és figyelj, hogy mi történik vele."
    Nem tudom, hogy hogy kell "belemenni" egy érzésbe, de ha ez alatt azt értjük, hogy hagyom, hogy átjárjon, nos akkor az történik, hogy addig kínlódok zokogva, fuldokolva, meghalást kívánva, míg a testem totál kimerül és egy időre visszaáll a kezdeti fájdalom állapotába, mielőtt hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, azaz mielőtt belementem.

    Ha pl. valami hasonlót eljátszanék akkor ha mondjuk haragszom valakire, akkor valószínűleg az eredmény az lenne, hogy elküldök valamit melegebb égtájra, összetörök valamit, vagy ilyesmi. Tény, utána valóban jobb, de csak amíg rá nem eszmélek, hogy mit műveltem...

    Egyszóval, én ezt a tűzoltómódszert egyszerűen nem értem.

    VálaszTörlés
  8. Gábor, nem vagyok hiteles, mert nem használtam sosem az EFT-t. Azt gondolom, hogy ha a hiedelem megvizsgálását összekapcsolod a kikopogtatással is, ártani nem árthat. Teszteld le, hogyan működik együtt, és számolj be nekünk. A tűzoltó módszer hatása is átmeneti, és ha épp eszünkbe jut használni "vészhelyzet" esetén, nagyon megkönnyebbítő.
    Ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  9. Ja, hozzáteszem a beszéltetős módszer sem működik nálam. Nem szokott beszélgetni az érzés. Maximum olyan jó felszínes egós szinten beszélgetek helyette én magammal.
    Ígyjártam.

    VálaszTörlés
  10. "Nem tudom, hogy hogy kell "belemenni" egy érzésbe, de ha ez alatt azt értjük, hogy hagyom, hogy átjárjon, nos akkor az történik, hogy addig kínlódok zokogva, fuldokolva, meghalást kívánva, míg a testem totál kimerül és egy időre visszaáll a kezdeti fájdalom állapotába, mielőtt hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, azaz mielőtt belementem."
    Máris hallottunk valamit az érzésből. Ilyenkor beszéltesd, a blogon található kérdésekre válaszoltasd. Akkor amikor meg akarsz halni és szenvedsz. Olyan szinten éld át. Akkor elmondja a véleményét az életről, az emberekről, rólad... nem lesz benne köszönet. Ilyen szinten éld át az érzést, ha beszéltetni akarod.

    Más dolog. Nem érzed az érzést? Nem szokott görcsbe rándulni a gyomrod? Összeszorulni a torkod? Nem zsibbadsz le szinte teljesen néha, úgy hogy elgyengülnek a végtagjaid? Ilyenre gondolj.

    Mondtad, hogy a munka során az elindulás befelé a valódi válaszokért elmarad. Miért marad el? Ugyanazért, amiért az érzés beszéltetés is? Mennyire próbálsz magadba nézni? Mennyire és mivel szabotálja az egód a magadba nézést? (engem szabályosan bealtatott néha munka közben :) Téged szerintem elterel, mielőtt igazán mélyre néznél.

    A megfordítások... nekem is ott vannak a fejemben az elején már sokszor. Aztán nem foglalkozok velük. Ha elkalandozok rájuk, akkor amint kapcsolok újra visszatérek az eredeti kérdéshez. És elkalandozok, rendszeresen. Ezért is kell írni, bármennyire útáltam.

    Jó munkát.
    G.

    VálaszTörlés
  11. Kedves Gábor!
    Köszönöm a válaszod!

    Nos, áÁltalában ilyenkor leragadok a "miért??", "miért én?", a "nem bírom tovább", és a "meg akarok halni" kéréseknél és kijelentéseknél. Elég tömör beszélgetés.

    Oké, akadnak helyzetek, amikor a gyomrom görcsbe rándul. Mondjuk, ha nagyon izgulok. De azt hiszem pl. egy hivatalos beszélgetés előtt 2 perccel nem alkalmas az idő összeomlani :)
    Észrevehető fizikai jele nem sok érzésnek van nálam. Főleg nem mondjuk a vállamban, ahogy azt valaki körülírta Katie valamelyik könyvében, ha jól emlékszem. Jó, értem én, hogy a stressz fizikai tüneteket produkál, de hogy rájöjjek, hogy ettől a gondolatomtól fáj a vállam,lábam, egyebem...?! Hááát, sanszos, hogy maximum tippelgetek mint a lottón, aztán vagy bejön, vagy inkább nem :)

    Azt hiszem a befelé elindulás azért marad el, mert még nem jöttem rá, hogy hogy kell befelé elindulni. Vagy befelé figyelni. Nem értem mit jelent az, hogy befelé. Nekem befelé belső szerveim vannak. Nem tudom mi van még befelé. És hol? És hogy jutok oda? Hol keressem? Néha annyira akarok befelé figyelni, pl. meditáció közben, hogy majdhogynem hátrafordulnak a szemeim, hogy végre meglássak valamit bent...
    Egyszerűen nem tudom, hogy hol van a "bent". És megjegyzem ettől irtó csalódott vagyok! Néha már azt gondolom, nekem nincs is olyan, hogy bent.
    A másik ilyen az "engedd el". Oké, gondolom, de nem fogok semmit, üres a markom..!
    Valamit valahogy nagyon rosszul csinálok, rosszul fogok ehhez hozzá (igaz ez??), de vajon hogy kell jól csinálni?! :S

    Mióta próbálkozom ezzel a Munkával, a gondolataim lapulnak. Amint nekiállnék Munkázni, eltűnnek. Illetve ott vannak, de terepszínű cuccba bújnak és nem találom őket. Látom, hogy ott vannak, de mégsem vannak ott.
    Persze mikor se papír, se számítógép, vagy épp elfelejtem, hogy létezik eme módszer, akkor rohangásznak mint az őrültek.
    Azt érzem, hogy rágörcsöltem az egészre, de már nem találom az átmenetet a feladás és a rágörcsölés között sem :(

    VálaszTörlés
  12. (Gondolom G = Gábor :) )

    VálaszTörlés
  13. Szia V.! Jól gondoltad a G.-t :)

    "Nem bírom tovább. Meg akarok halni." Két szép gondolat ami az érzésből jött. Lehet kezdeni a vizsgálódást. Remek munkatémák, előre borítékolhatóan szép kövér alvilággal :) Amik aztán újabb munkatémát adnak.

    Sok sikert!

    G.

    VálaszTörlés
  14. Kedves G!

    Sokan vagyunk, akiknek nem megy egyedül olyan könnyen az elején ez a dolog. Mármint meglátni, hogy mi van belül, és társai. Ezen folyamatok megkönnyítésére két utat tanácsolok. Az egyik, hogy személyesen kell Andival, vagy az ő javaslatára esetleg más ügyesebb facilitátorral belemerülni a Munkába. Az elakadásoknál nagyon ügyesen ki tudnak segíteni, és az a tapasztalatom, hogy így sokkal könnyebb.
    A másik lehetőség, hogy a kis csoportos alaptanfolyamon vegyél részt, és ott nem kell mást tenni, csak "figyelni". Hamarosan jönni fognak azok a gondolatok, amig megmutatják Neked, hogy a másik hiedelmében, problémájában hol van a Tied. Fantasztikus felismerések birtokába lehet jutni ezen a módon is. Ezt is tapasztalatból tudom.
    Teljesen rendben van az is, ha (bármilyen kifogással) úgy érzed momentán, hogy nem akarsz/mersz/vagy képes mások előtt ezekről a dolgokról beszélni. Legyen az akár a "legprofibb" segítő, maga Katie, vagy Andi, vagy akárki más. Bármi történik, az nem Veled történik, hanem érted. Ha (még) nem vagy "kész" erre a dologra, az is teljesen rendben van. Legyél türelmes, és előbb-utóbb megtapasztalod majd, hogy miként is működik ez a dolog. Érdemes :-)

    VálaszTörlés
  15. Az utóbbi hozzászólás szerintem nem G-nek, hanem V-nek szólt. :) G. nagy léptekben halad a Munkájával, már a tanfolyam előtt is "ügyesen" csinálta. Most meg már megválaszolja a mások által feltett kérdéseket, így mentesülök ez alól időnként. Köszönöm Gábor, hajrá V.! Andrea

    VálaszTörlés
  16. :-)
    Igen, csak a sok egybetűs név között elkeveredtem...
    L

    VálaszTörlés
  17. Szia Andi!

    Köszi a dicséretet! Húúú még a végén elbízom magamat és újabb megvizsgálnivalóim lesznek. :)

    EFT tapasztalat: nekem a gondolat megmarad, de az érzés amit kivált az megszűnik, vagy legalábbis enyhül, a rázós részeken - legalábbis számomra - segítség. A gondolatot pedig meg lehet vizsgálni később :)

    Gábor

    VálaszTörlés
  18. :)
    Köszönöm :)
    A "bármilyen kifogás"-om az legfőképp az, hogy ezt most nem tudom anyagilag megengedni magamnak.
    Igaz, rejlik még mögötte egy "ezt én még nem merném" dolog is, de ha eljutok oda, hogy lesz miből, akkor el fogom rugdalni magam odáig akkor is, ha egyéb kifogásokat találok... :)

    Egyébként tegnap nekimentem G. által ajánlott 2 saját gondolatomnak. Nézzük csak: Nem bírom tovább. Igaz ez? Nem.
    Heh?!
    Oké, másik. Meg akarok halni. Igaz ez? Nem.
    Őőő....
    Hát erről ennyit :D
    V.

    VálaszTörlés
  19. Ahogy olvasom a Négy kérdés c. könyvet az jutott eszembe, hogy a második kérdés "rossz" :)
    Ha felteszem a 2. kérdést, a legtöbbször igen a válaszom, mert én úgy érzem/gondolom. De ha a kérdés úgy hangzik, hogy a valóságban így van-e, akkor mindjárt "Nem" lesz a válasz, és valahogy én is jobban értem, hogy miről is társalgok épp magammal :)
    Úgy tűnik nekem egy saját nyelvezetre kell lefordítanom Katie mondanivalóját ahhoz, hogy megértsem :))
    Csak úgy leírtam. :) V.

    VálaszTörlés
  20. Kedves V.!

    Vedd figyelembe, hogy az elméd nem akarja ezt az egészet. Nem akarja, hgoy megvizsgáld. Én nem hittem volna, hogy ezen a négy kérdésen ennyire össze lehet zavarodni, de ezek szerint nálad az elméd ezt használja védekező reakcióként. (engem megpróbál bealtatni, volt hogy sikerrel)

    Nem értem, hogy pl. a "meg akarok halni" gondolthoz, hogy jön a mi ennek a valóságalapja kérdés.

    Meg akarok halni.
    Igaz ez?
    Teljesen biztos, hogy igaz?
    Mit érzek, hogyan viselkedek, stb. ha ezt a gondolatot elhiszem?
    Ki vagy mi lennék e nélkül a godolat nélkül?
    Megfordítások.

    Ennyi. Nincs valóságalap. Ajánlom a letölthető munkalapot használni. Ha nem tudsz nyomtatni írd le a kérdéseket előre és után menj végig egyesével.

    Hajrá!

    Gábor

    VálaszTörlés
  21. Kedves G(ábor)! :)

    De kicselezem ;) Ahogy a szeretet nálam elfogadás lett, a második kérdést kicsit átvariálom. Különben elakadok.

    A meghaláshoz sehogy sem jön, de azt feljebb letudtam azzal, hogy már nem igaz ;)
    De pl. a valakinek valamit kellene, vagy nem kellene tennie kérdésnél így nekem egyszerűbb.
    Xy-nak tudom is én, meg kellene bocsájtania nekem.
    Igaz ez?
    Igen.
    Teljesen biztos, hogy igaz?
    IGEN! - kiabálja az elmém.
    De ha a kérdés úgy hangzik, hogy:
    Így van? Ez a valóság?
    Rávágom, hogy: nem!
    Xy épp utál, gyűlöl, le se tojja a fejem, haragszik rám.
    Azt gondolom, hogy IGEN, meg kellene bocsájtania, de NEM, nem teszi, ez van.
    Toporoghatok én a "Teljesen biztos, hogy igaz?" kérdés felett, ha 100-ból 100x rávágom, hogy igen, igen, igen, igen, igen...!
    Te talán kávét iszol, hogy ne aludj be, én meg átvariálok... :)
    Lehet, hogy más gondolatnál majd másképp variálok, vagy épp nem variálok, mert jó lesz az eredeti is.
    Hogy szabad-e ilyet, nem tudom. Hogy jó-e így, nem tudom. De bevált. Nekem. Eddig. :)
    V.

    VálaszTörlés
  22. Ha bevált akkor jó. :)

    VálaszTörlés