Szerelem, Párkapcsolat, Ön-Szabotázs, Ön-Áltatás: 2-napos Gyakorlati Tematikus Tréning, február 22-23.

Keresem, keresem, de hol is van? Létezik-e egyáltalán? Egyik nap olyan, mintha igen, a másik nap pedig biztos vagyok benne, hogy nem. Egyik nap nagyon lelkes vagyok, a következő nap elkeseredem. Mit keresek valójában? Mit kapnék a szerelemtől? Mit kapnék TŐLE, attól a Férfitól vagy Nőtől, ha végre bizonyosan megtalálnám? Honnan fogom tudni, hogy bizonyosan megtaláltam, mit fogok akkor élni, érezni, gondolni? Mit szeretnék valójában megtapasztalni: azt, hogy tartozom valakihez; hogy összeolvadhatok, eggyé válhatok valakivel; hogy teljes és egész vagyok, amikor vele vagyok; hogy van, aki figyel rám és meghallgat; hogy nem kell többé egyedül lennem és a magányosságot éreznem; hogy itt van ez a bizonyos, izgalmas-kellemes érzetcsomag a testemben, amitől olyan, mintha igazán élő lennék; hogy annyira egy hullámhosszon vagyunk, ugyanazt gondoljuk és mondjuk; hogy imád és a tenyerén hordoz, minden kívánságomat lesi; hogy szép szavakat suttog a fülembe, amitől különlegesnek, értékesnek, egyedinek érezhetem magam; hogy megáll az idő és a világ, mintha csak mi ketten lennénk; hogy közös terveket szövögetünk, gyereket, családot tervezgetünk; hogy végre értelme van az életemnek; hogy van kiről gondoskodnom; hogy csodásan működik a szex; hogy izzik közöttünk még a levegő is; hogy végre igazán Férfinak vagy Nőnek érzem magam mellette; hogy el sem tudom képzelni többé az életemet nélküle, hogy végre abbahagyhatom a keresést, mert azt hiszem, megérkeztem?

Egyáltalán, hiszem-e, hogy létezik szerelem? És egyáltalán, mi az? Mit hiszek magáról a szerelemről? Nem tudatos szinten, hanem ott mélyen. Ahova tán még sosem hallgattam be. Milyen félelmeim, fájdalmaim, vágyaim tapadtak hozzá ahhoz, amit szerelemnek tanultam meg? Mennyire engedem meg magamnak? Mennyire hajszolom? Mennyire függök tőle? Mennyire tudok létezni nélküle? Mennyire félek tőle? Milyen helye, fontossága van az életemben? Bármit föláldoznék érte? De pontosan miért is áldoznék fel mindent? Vagy úri huncutságnak, hóbortnak tartom, ezért inkább nem is érdekel? Vagy már elveszítettem a benne való hitemet, cinikus és elkeseredett lettem, mert nekem ez úgysem jár? Vagy ha jön is, akkor is csupán szenvedést fog szülni, röpke boldogság után?

Egyáltalán, hiszem-e, hogy létezik olyan Férfi vagy Nő, akivel működhet? Nagyon őszintén magamba nézve, milyen válasz bukkan fel erre a kérdésre?

Mi mindent hittem el magamról, amiért ez nekem nem jár, nem való, nem érdemlem meg? Mitől félek, mi történne, ha lenne nekem egy „olyanom”? Hol szabotálom tudattalanul, hogy legyen, lehessen? Milyen szorongásaim, eltemetett érzelmi sebeim kapcsolódnak ide, melyek teljesen tudattalanul megakadályozzák, hogy akár csak észre vehessek olyan embert, akivel lehet „olyat”? Miért csak azokat veszem észre, akik nem akarnak engem, akik nem viszonozzák, amit érzek?

És mi van, ha egyszer csak ott van a szerelem, amire vágytam? Mi van, ha egyszer csak ott van Ő, akire mindig is vártam? Akkor mi minden aktivizálódik bennem azon a „robotpilóta szinten”, ahol minden döntésem meg fog születni, anélkül, hogy tudnék róla, mit miért mondok, teszek, lépek? Csak figyelem magam, ahogy belelovallom magam az egészbe, ahogy csak magamnak akarom, hogy örökké itt maradjon, hogy „ez” örökké tartson. Ahogy kétségbeesve keresni kezdem most már az állapot véglegesítését, állandósítását. Mert ha már egyszer megvan, akkor nehogy már nélküle kelljen akár egy pillanatot is tovább élnem. Ahogy finomabban vagy erőszakosabban nyomást kezdek gyakorolni rá, hogy így meg úgy tegyen. Vagy pont az ellenkezője: próbálok semmilyen nyomást nem gyakorolni, nehogy erőszakosnak tűnjek. Inkább úgy csinálok, mintha nekem aztán semmilyen elvárásom nem lenne, akarni pedig egyáltalán nem akarnék semmit. Nekem mindig pont úgy van jól, ahogy van. Vagy valamilyen megmagyarázhatatlan okból, egyszer csak nem is kell már, már nem is annyira szép, vonzó, okos, tökéletes: elkezdem keresgélni az indokokat, miért is nem jó ez az egész valójában, hol hibádzik az, ami tegnap még oly mesésnek tűnt?

És mi van akkor, ha már egy ideje együtt vagyunk, és kezd megfakulni a varázs? Hol rontottuk el? Mit nem vettünk észre? Van-e kedvünk és erőnk ránézni még a kapcsolatunkra és rendbe hozni azt? Önmagunkban keressük a hibát vagy a párunkban? Vagy épp van-e erőnk meghozni azt a döntést, hogy nem együtt folytatjuk tovább? Mi tarthat vissza ettől? Miért is választjuk mégis inkább a „megszokott rosszat”? Ami persze ilyenkor már nem is tűnik olyan rossznak. Mert úgy könnyebb elviselni, hogy mégis csak maradunk. A következő krízisig…

Ki mondja meg, hogyan kell csinálni? Hogyan kell „jól” csinálni? Van-e ennek az egésznek értelme? Nem egyszerűbb-e egyáltalán nem foglalkozni a szerelemmel és párkapcsolattal? Nem egyszerűbb-e teljesen kizárni az életemből? Ki fogja egyszer és mindenkorra megválaszolni számomra ezeket a kérdéseket??? És mit kapnék attól, ha ezek a kérdések egytől-egyig megválaszolásra kerülnének?

Ha szeretnéd a saját válaszaidat felfedezni, szeretettel várlak 2 intenzív napra. Abszolút gyakorlatias szinten nézünk bele a történeteinkbe, nem csupán az önvizsgálatokkal, hanem energetikailag is, a „térbe” felállítva bizonyos szereplőket, koncepciókat. Erős feltárását kaphatod ezek alapján annak, merre is indulj tovább ebben a sokszor útvesztőnek tűnő önfeltárási folyamatban. Hol vannak a legfontosabb hiányaid, mik az ebből fakadó félelmeid, szorongásaid, tudattalan motivációid, kényszereid, függőségeid.

Különböző típusú gyakorlatokkal készülök, melyek mind segítenek tudatosítani, feltárni, átélni, feldolgozni. Csinálunk több csoportos önvizsgálatot is a két nap alatt, csinálunk teljes csoportos  feltáró állítást, lesznek páros és kiscsoportos gyakorlatok is. Két intenzív nap ÖnMagadért.

Kinek ajánlott? Kicsiknek és nagyoknak, egyedülállóknak és párosoknak. Lelkeseknek és megfáradtaknak. Ha még sosem volt, ha épp nincs, ha mindig van, ha van, de nem jó. Ha van, de annyira jó, hogy félted. Ha menekülsz tőle és kerülöd. Ha mindig befullad, ha épp befulladt, ha félsz, hogy megint ez lesz. Ha egyszerűen sehol nincs, ha függsz tőle, ha enélkül értelmetlen az élet. Ha egyszerűen érdekel a téma. Ha ismerős az önszabotálás és nem tudod, mihez kezdj vele.

Tréning időpontja: február 22-23.

Részvétel előfeltétele: Élő Önvizsgálatok Alapcsomag elvégzése (február 1-2. Alapcsomag időközben betelt). Ha szeretnél részt venni ezen a tematikus tréningen, de még nem voltál ÉÖ Alapon, keress meg emailben.

Részvételi díj a 2 napra: 16 ezer Ft

Jelentkezési határidő: február 3.

Helyszín: VI. ker. Benczúr u. 20.

Jelentkezés kizárólag emailben: andi.oravecz@gmail.com

Várlak szeretettel.