„Az önvizsgálatok
lehetőséget adnak rá, hogy találkozzunk magunkkal és egymással ott, ahol a
szeretet már nem kérdés, ahol egyáltalában nincs kérdés.” (Mayer Móni)
Móni
pár napja oszotta meg velünk ezt az írását, ami életének egyfajta
összefoglalója, nagy hangsúlyt helyezve az utóbbi másfél év mély változásaira.
Érdemes végigolvasni, Móni csudán tudja formálni a mondókáját. Egy korábbi
írását is megosztottam már itt a blogon, amit rögtön a megismerkedésünk után
írt, ezt itt olvashatod: Az Ember: Ajándék – Egy vak lány története
Móni
az elmúlt másfél évben élete legfontosabb helyére tette az önvizsgálatokat.
Rendíthetetlenül jött a tanfolyamokra, mélyítőkre, ismétlőkre, intenzíven
dolgozott másokkal és önállóan, és szeptember óta a facilitátor-képzés
résztvevőjeként merült még mélyebbre önmagában. Ez ihlette az itt következő
megosztását, köszönöm.
Móni
– nagy tapasztalatával az önvizsgálatokban - szeretettel ajánlja figyelmetekbe
ezt a hamarosan induló, intenzív, kiscsoportos kurzust:
2-hónapos Intenzív, Kiscsoportos, Gyakorlati
Önszeretet-Önértékelés Kurzus: Gondolati, Érzelmi és Testi Ön-Gyógyítás,
február 26-tól szerda esténként, részletek lentebb. Jelentkezési határidő:
január 31.
Részletek ide kattintva: Önszeretet-Önértékelés Intenzív
„Azelőtt,
mikor ilyeneket mondott nekem valaki: "Amíg Te nem szereted magad, hogy
várhatod másoktól, hogy szeressenek", hát... ütni tudtam volna. Helyette
azt gondoltam: "Micsoda egy majom ez, beszél itt nekem, ha tudnám, már rég
csinálnám", mert bizony nagyon jó lenne valahogy szeretni ezt a Mónit itt
bennem. Ha mertem volna, talán elsírom magam és megkérem, segítsen akkor,
mutassa meg, nála hogy megy ez.
És
jó sokan jöttek nekem hasonló okosságokkal az elmúlt bő tíz évben. Mikor már
egyre többen mondogatták, nagyon próbáltam figyelni rájuk, megérteni a
magyarázataikat, lassan kezdtem hülyén érezni magam, ezek szerint annyira
pocsék vagyok, hogy még ezt se tudom az életembe építeni...
Aztán
a nagy figyelésben rájöttem, hogy legtöbbször Ők is "csalnak" ám. Észrevettem,
hogy van valami furcsa működése az embernek. Amit magunkban nem merünk
szeretni, értékelni, azt másban se bírjuk. Amire vágyunk, sokszor inkább a
másiknak adjuk meg, vagy tőle várjuk el.
Vidám,
cserfes, mindenre kíváncsi, csupa bizalom, szeretet kislányként emlékszem magamra
úgy jó négy éves koromig. Odáig nincs olyan emlékem, ami a szeretetet bármilyen
módon boncolgatta vagy megkérdőjelezte, és nem jut eszembe, hogy akkoriban
valami baj lett volna velem.
Aztán
olyan környezetbe kerültem, ahol sokan azt hitték, hogy az valami nagy gáz, ha
én ügyetlen, buta, rendetlen, nagyszájú, főkolompos meg még ezer mindenféle
vagyok. Ráadásul szerintük ez nem esetenként volt így, hanem mindig.
Én
meg jól bevettem. Ettől persze kétségbeesetten vágytam vissza oda, ahol még
minden rendben volt. Csak ahogy teltek az évek, egyre messzebb jutottam onnan.
Elkezdődött
a keresés. Ugyan hol az a hely, hol az a pont, hogy találhatnék vissza. Az
eszembe se jutott, hogy itt lehet bennem, mert belül fájdalom lakott, meg sok-sok
magamban tartott érzés, amiket végképp tilos volt megmutatni (na, ezekből lett
később a pánikszerű szorongás).
Így
kezdtem el mások közelében keresgélni.
Valaki
biztos érzi, tudja, ismeri azt a helyet.
Esetleg
ha legalább elhinnénk egymásnak, hogy van ilyen hely mindnyájunk számára, még
akkor is, ha most nincs meg...
Valahol
lennie kell, mert legbelül, minden sejtemmel
emlékszem rá, és úgy hiányzik...
Bárcsak
akadna, aki egyetért velem ebben a világ legfontosabb dolgában...
És
ha barátkozni vagy szerelmeződni kezdtem, sőt, minden számottevő kapcsolatomban
ott lengett ez a keresés. Mentem Fűhöz-Fához, tele reménnyel ajánlgatva
magamat, hátha itt most összetalálunk, pont így kellünk egymásnak, ahogy
vagyunk. Mert akkor máris a helyemen érezhetném magam, mint régen. Közben
roppant kíváncsi voltam, , a másik vajon hogy látja a világot.
Amúgy
végül ez lett a „szerencsém”.
Sok-sok
csalódásnak tűnő folyamaton mentem keresztül, és épp nem nagyon tudtam, merre
állok arccal, mikor „egész véletlenül” jó másfél éve találkoztam Byron Katie
Munka módszerével. A négy kérdés és megfordítások menete már eleve elképesztő
volt. Valami olyan srófra járatta az agyamat meg a szívemet, amit addig nem
ismertem.
Egy
mondata amúgy is hatalmas kaput nyitott rajtam:
"Minden
szenvedésünk okozója az a meggyőződésünk, hogy a dolgoknak máshogy kellene
lenniük, mint ahogy vannak."
Hát,
erre még sose gondoltam. Nekiálltam szép lassan megvizsgálni, megkérdőjelezni,
amit eddig a világról bombabiztosan hittem.
Ezt
a folyamatot támogatja, tágítja Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszere. Ahogy
elkezdtem megismerni és alkalmazni, felfogtam, hogy mindenki, akivel csak
találkozom, ugyanabban a keresésben ügyködik, mint én. És mivel a legtöbben
nyakig benne vagyunk, meg se merjük mutatni egymásnak, hogy valójában hogy áll
a szénánk. Nem merünk együtt lenni a hiányérzetünkkel, félelmeinkkel,
szorongásainkkal, esetleg pánikunkkal és főleg a testünkkel - ahol ezek
jelentkeznek -, mert azt tanultuk meg, hogy biztonságosabb őket elkerülni. Az elkerülésnek
pedig ezernyi módját dolgoztuk ki, generációkon át gyűjtögetve a választékot. Így
alakultak ki a függőségeink.
Sokan
úgy hiszik, függőség az, mikor valaki látványosan romboló szerekhez ragaszkodik
mondjuk (drog, cigi, alkohol). Sokszor észre se vesszük, mikor például a
kapcsolatainktól, szextől, sporttól, kajától vagy bármi olyantól függünk, ami
látszólag betölti a hiányt, segít elkerülni a különféle rossznak ítélt
érzelmeket, érzeteket.
Vizsgálódás
közben egyre gyakrabban merült fel bennem, hogy itt valami nagy közös
tévedésről lehet szó. Mi van, ha a világon semmi baj nincs senkivel, csak jól
beletekertük magunkat ebbe az elképzelésbe? J
Az
idáig vezető úton, gyerekkorunk óta kialakult hiány-ének, koncepciók, félelmek,
szorongások, függőségek felismerésében, átlátásában, megkérdőjelezésében,
szétszedésében nyújtanak óriási segítséget Byron Katie és Scott Kiloby
önvizsgálatai. Lehetőséget adnak rá, hogy találkozzunk magunkkal és egymással
ott, ahol a szeretet már nem kérdés, ahol egyáltalában nincs kérdés.” (Mayer
Móni)
Móni
szeretettel ajánlja figyelmetekbe ezt a hamarosan induló, intenzív,
kiscsoportos kurzust:
2-hónapos Intenzív, Kiscsoportos, Gyakorlati
Önszeretet-Önértékelés Kurzus: Gondolati, Érzelmi és Testi Ön-Gyógyítás,
február 26-tól szerda esténként, részletek lentebb. Jelentkezési határidő:
január 31.
Részletek ide kattintva: Önszeretet-Önértékelés Intenzív
Ha
az Alapcsomagokkal kezdenél, a következő kurzusok indulnak hamarosan, még
mindegyikre van 2-3 hely:
Élő Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem
Önvizsgálat) 2014. február 1-2. Jelentkezési határidő: 3 hely maradt.
Részletek itt: Aktuális Tanfolyamok
Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomag
2014. január 25-26. Jelentkezési határidő: 2 hely maradt. Részletek itt: Aktuális Tanfolyamok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése