2013. szeptember 2., hétfő

A Szorongást Nem Gyógyítani Kell, Hanem Találkozni Vele



„A befelé vezető út a kifelé vezető út.” (Byron Katie)

Napjainkra a szorongás valamilyen formája szinte általános emberi megtapasztalásunkká vált. Stresszelünk, feszülünk, izgulunk, aggódunk, félünk, pánikolunk, rettegünk. Ezért aztán folyamatosan küzdünk és menekülünk, próbálván elkerülni azokat a helyzeteket, melyek mindezt kiváltják. Valójában nem maguk az élethelyzetek váltják ki mindezt, hanem az, ami gondolati szinten ezekre a helyzetekre értelmezésként vetül, ahogy az elménk rávetíti az évtizedek óta hurcolt, felülvizsgálatlan feltételezéseit, hiedelmeit, történeteit minden egyes pillanatunkra. A „filmvetítés” következménye pedig a testi szinten beinduló, kellemetlennek megtanult, elhitt érzetek lesznek, amik a menekülés újabb körét indítják be. Menekülés, menekülés, menekülés. Megjavítani akarás, jobbá tenni akarás, megváltoztatni akarás. Ez pedig örökre így fog tartani, amíg nem tudunk másképp tekinteni erre az egész, ártatlan, önvédelmi mechanizmusra. Gondolkodással és még több gondolkodással sosem fogsz tudni szembenézni a szorongásoddal és félelmeiddel, csak még több elkerülést és feszültséget fogsz tudattalanul gyártani.

Az Élő Önvizsgálatok egyik alap önvizsgálata, a Szorongás/Pánik/Félelem Önvizsgálat (SZÖ), ennek a tudattalan mechanizmusnak a szívébe hatol bele. Olvass róla részletesen itt: Szorongás Önvizsgálat

Ha megtanulnád ezt az önvizsgálatot is, szeretettel várunk Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai Alapcsomagon. Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb a feljövő oldalon: Aktuális Önvizsgálati Tréningek

Szépséges megfogalmazásban pedig mindezt Jeff Foster tollából ajánlom beengedésre.

Végtelen tágasság a szorongás szívében

Beszélgettem egy fiatalemberrel, aki súlyos szorongással küzdött. Semmilyen „szorongás elleni gyógymód” nem használt neki. Megkértem, hogy csak egy pillanatra hagyja abba a szorongás megszerelésére tett próbálkozásait. Meghívtam arra, hogy hagyja abba a szorongással teli vagy épp szorongástól mentes jövő elképzelését, és megkértem, hogy nézzen szembe azzal, ami ténylegesen itt és most van. Meghívtam arra, hogy dobja el a „szorongás” címkét, engedje el ezt a szót, jöjjön ki a múlt- és jövőbeli történetéből és friss szemmel nézzen rá jelenbeli megtapasztalására. Milyen gondolatok és érzetek jelennek meg a mostban?

Rengeteg gondolat zsong össze-vissza, mondta. Erős mentális aktivitás. Mit érez a testében? Meghívtam arra, hogy vegye fel a közvetlen kapcsolatot a testével. Erős izgatottság a gyomorban és mellkasban. Megkérdeztem, hogy csak egy pillanatra lehetővé tudná-e tenni ennek az egész aktivitásnak – gondolatoknak és érzeteknek -, hogy csak úgy legyen, ahogy van: ez az, amit sosem próbált azelőtt, mert túlzottan lekötötte a „szorongásával” való harc, ami természetesen csak fokozta a szorongását. Ahelyett, hogy harcolna a gyomrában lévő érzetekkel, el tudna-e dobni minden címkét, ítélkezést, leírást, és fel tudná-e ismerni önmagát akként a hatalmas nyitott térként, amiben ezek az érzetek szabadon jöhetnek és mehetnek? Tudna-e barátságos lenni ezekkel az érzetekkel, akár csak egyetlen pillanatig?

Kezdett egy kis teret érezni az általa korábban „szorongásnak” nevezett valami körül. Tudatában volt a szorongásnak, tudomással bírt róla, így nem az határozta meg, ki is ő. Már nem vergődött az érzések csapdájában. Ő nagyobb volt, mint a szorongás. Be tudta fogadni, körbevenni, magához ölelni. És a gondolatokat is; ő nagyobb volt, mint azok. Nem temették maguk alá – ő volt számukra a tér, melyben megjelennek.

Képes lett a szorongás felé fordulni és guruként használta azt, hogy emlékeztesse magát valódi végtelenségére. Felfedezte, hogy igazából nincs „szorongó személy”, csak a jelenlét terében felbukkanó gondolatok és érzetek, amiket „szorongásnak” címkézett és emiatt elutasított. Ő nem a szorongás áldozata – hanem annak szerető szülője, aki képes a karjában tartani, amint az megszületik és elhal. A szorongását nem „gyógyítani” – találkozni kellett vele.


A szorongás belsejében lévő végtelen tágasság – az utolsó hely, ahol valaha is eszedbe jutna önmagadat keresni. (Jeff Foster)

9 megjegyzés:

  1. Köszi Andi!

    Az ezzel kapcsolatos saját tapasztalatomat szeretném megosztani itt.

    Alapvetően nem voltam szorongó ember. Valahogy úgy alakult az életem, hogy mindig a megoldást kerestem, a kivezető utat az általam rossznak ítélt helyzetekből. Hívhatnám ezt menekülésnek is, de ezt akkoriban inkább valamiféle pozitivitásnak neveztem.
    Aztán úgy 2 és fél éve volt egy pánikrohamom az éjszaka közepén. És jött még pár ilyen roham, és egyre inkább szorongtam. Nem tudtam mi az oka, és amikor meg úgy gondoltam, hogy tudom, akkor azért szorongtam. Ki-be járkáltam ezekbe az állapotokba több mint egy évig, és nagyon utáltam. A modern kezeléseken kívül sok mindent próbáltam: meditációt, újmedicinát, családállítást, kineziológiát és persze a Munka önvizsgálatot. Ami fontos volt, hogy megszabaduljak tőle. Akár csak a bejegyzésben szereplő pasi.
    Az első változás akkor történt, amikor az egyik ilyen rohamot már nagyon vártam, merthogy készültem rá. Találkozni akartam vele, amire Jeff Foster is hívta a kliensét, találkozni vele úgy, ahogy előtte soha. Kíváncsian, hogy milyen is valójában, mit is érzek pontosan közben, van-e benne félelmetes, milyen gondolatok bukkannak fel közben.
    És a roham jött, megadta nekem a lehetőséget a találkozásra, amiért nagyon hálás vagyok neki! Végig tudtam csinálni és egészen más volt így megélni ezt az egészet. Lelassult a folyamat, és cseppet sem volt félelmetes, függetlenül attól, hogy közben feszültem, remegtem és pl. olyan gondolataim támadtak, mint ’Itt fogok meghalni egyedül, az éjszaka közepén, a kihalt autópályán.’
    Szóval, találkoztam a ’pánikrohammal’, és közben szépen lehullott róla ez a címke. Másképp élődhetett meg ez az egész. És ez volt az utolsó roham. Utána még kb. egy évig, nagyon sokszor találkozhattam a szorongásos érzéseimmel, és mindig találkoztam velük. Ugyanúgy voltam velük, mint az utolsó rohamnál. Többnyire csak pár percig maradtak. Miután már nem voltak elutasítva, meg tudtak élődni, nem is maradtak sokáig. Úgy is mondhatnám, hogy nem voltak fenntartva az ellenállásommal.
    Tényleg nem kellett meggyógyítani a pánikot vagy szorongást! Mert igazából nem is létezett. Csak érzetek, gondolatok, jövőbe vetített félelmek összessége volt, ami megkapta a címkéket, hogy ’pánikroham’ és ’szorongás’.

    Misi

    VálaszTörlés
  2. Szia Misi!

    Nekem kb. 15 éve van erős szorongásom és egyéb lelki problémáim.
    Nálam, amikor jelentkezik a szorongás, akkor létrejön egy nagyon erős blokk,lefagyás. Annyira erős, hogy a gondolataim is megszűnnek. Elárasztja az egész tudatot.

    "Csak érzetek, gondolatok, jövőbe vetített félelmek összessége volt, ami megkapta a címkéket, hogy ’pánikroham’ és ’szorongás’."

    Én is látom, hogy a szorongásról való beszélgetés/gondolkodás nem elegendő. Közvetlenül kell érezni a szorongás érzését az elme nélkül. És akkor csak érzet marad. De ez egy nagy kihívás, amikor az ember lefagy. Egyszer majd jöhetnél Veszprémbe is, ha lesznek annyian.
    András

    VálaszTörlés
  3. Kedves András!

    Van egy kliensem, aki hasonló cipőben jár. 5 konzultáción vagyunk túl és az egész napos szorongása megszűnt.
    A lefagyás teljesen normális működésünk, amikor fenyegetve érezzük magunkat (bővebben ebben a bejegyzésben olvashatsz róla: http://onmunka.blogspot.hu/2013/05/szorongaspanikfelelem-onvizsgalat-szo.html)
    Ez egy ön vagy én-védelmi mechanizmus és a Szorongás Önvizsgálattal ráláthatsz, hogy nincs semmilyen konkrét fenyegetés, így a lefagyás reakció is el fog maradni.

    Igen, a közvetlen megtapasztalás a lényeg, de az elme mindig ott lesz. Ő a részünk, mondjuk úgy, hogy rajta keresztül tapasztaljuk meg a dolgokat. Én barátkozok vele, és felvillanó gondolatoknak egyre kevésbé hiszek, kevésbé azonosulok velük. És az érzésekről szóló értelmezésekkel is így vagyok.
    A lefagyás is érzés, és történet.

    Szívesen megyek Veszprémbe, de ki tudja mikor jön az össze!?
    Érdemes eljönni a fővárosba, okt.5-6.-án lesz a következő ÉÖ alaptanfolyam, amin el lehet sajátítani ezt a módszert. És a SZÖ-t online konzultáción is megtapasztalhatod.
    Misi

    VálaszTörlés
  4. Szia Misi!

    Mi van azokkal a helyzetekkel amikor olyan valamitől van a szorongás ami nem teljesen csak kitalált dolog, hanem valóban félelmetes. A pánik roham az szinte 100% ban egyedül játszódik le, viszont az én szorongásom másokhoz kapcsolható, s így nekem eddig még nem sikerült ilyen helyzetbe "megfigyelni" vagy teret engedni neki.. Ha viszont csak facival csinálom akkor meg nem jön elő közelse olyan erősséggel a szorongás. Szóval ott meg azért nem tudom megfigyelni.. Teret engedni neki. Mit javasolnál?

    VálaszTörlés
  5. Szia Janifly!

    Én már voltam 2* az egyik facilitátornál Skype-on és nekem is az a gondom, hogy nem jön elő annyira a szorongás érzése.
    Pl. ma munkahelyen erősen előjött, amikor mások néznek, figyelnek..stb akkor van egy mély belső bénító érzés,érzet.
    és nem tudom mitől szorongok. :) csak akkor jön elő, amikor élőbe találkozom emberekkel. Skype on teljesen más a reakció. Egyetértek Scott Kiloby-val. Az emberben lehetnek hiány én történetek. Valami oka van, hogy szorongok. Nem tudom mi az, mert tudatalatti. én is probálom megfigyelni a szorongást amikor előjön, de lefagyok. olyan leszek mint egy zombi. nem tudom megszólalni sem. és ez a lefagyás még az elmét is "kikapcsolja". a gondolatok is eltűnnek. csak a nagyon erős bénító érzés van.

    Szia Misi!

    a Köz-Pont épületéről tudnál mutatni képet, mert nehéz megtalálni a Google Mapson és 10 évente egyszer vagyok Budapest közelébe.

    Köszi!

    András

    VálaszTörlés
  6. ja még annyi, hogy munkahelyen vannak olyan munkatársaim akik nagyon magabiztosak,bátrak...stb. nem hiszem, hogy valaha is foglalkoztak önvizsgálattal vagy bármi hasonlóval. az lehet rá a válasz, hogy ők is azonosulnak az egójukkal,gondolataikkal de nekik mások a történeteik. valahogy más és ezért másképp reagálnak. valami ilyesmi lehet. valahol itt a megoldás. :)
    András

    VálaszTörlés
  7. Kedves András!
    Az önvizsgálatok során nem feltétlenül jön fel akkora erővel a szorongás, ez teljesen természetes. Amiről ez szól az az, hogy a facilitátor segítségével MEGTANULOD az önvizsgálatok menetét, hogy EGYEDÜL is képes legyél végezni őket, éles helyzetben. Megtanulsz a testben lenni az érzetekkel, nem pedig beszélni róluk. Ezért is van az, hogy kizárólag 5-ös soroztatot vállalunk azokkal, akik nem voltak tanfolyamon, amitől te elfutottál, bármennyire is keres a facilitátorod. :) 2 önvizsgálat nem elég, ha szeretnéd befejezni az 5-ös sorozatodat, akkor ezt bármikor megteheted. Sehol senki nem fogja tudni helyetted ezt megcsinálni, és tudd, hogy képes vagy rá. szeretettel üdvözöllek, Andi

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  9. https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=D40FnLs1g-k
    pl. ha ezt a videót nézem előjön minden szorongásom. Már csak a nézéstől is. Abba szinte bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha nekem kéne megcsinálnom. Ugyan akor rettenetesen irígylem a srácot, hogy volt bátorsága megcsinálni, s azt is, hogy volt aki megölelte.

    VálaszTörlés