Ha Ellenállásod Van a Munkával Kapcsolatban - Félreértések és Akadályok

„A megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.” (Andy B.)

Az utamon számtalan könyvvel és mesterrel volt „szerelmi viszonyom”. Némelyik tartós volt, legtöbbjük csupán spirituális megfelelője az egyéjszakás kalandnak. Az összes hanganyag, könyv és módszer közül, amivel az úton találkoztam, Byron Katie eljárása (amit ő „A Munkának” hív) a kevés gyöngy egyikeként tűnik ki, melynek észrevehető és tartós gyógyító hatása volt az elmémre. Ironikus módon, semmi igazán „spirituális” nincs ebben az eljárásban.

November egyik hetében, még semmit sem tudtam Byron Katie-ről; a következő héten három forrásból is hallottam róla. Milyen jellemző. Hamarosan valaki ideadta a Szeretni, Ami Van – A Négy Kérdés hangoskönyv verzióját. Emlékszem, hogy Egyiptomban hallgattam távolsági buszokon, Katie hangja a fülhallgatómban elfedte a Koránt, ami non-stop ment a háttérben; aztán Siwa-ban, a líbiai határ melletti oázis városban, a hotelszobámban fejeztem be a hanganyagot, ahol néhány hétig dekkoltam. A könyv pont jókor jött. Spirituális utam azon szakaszában voltam, amit most úgy nevezek, hogy a „gyomláló fázis”. Miután kipróbáltam nyakatekert technikákat, hogy „gyönyörű virágokat ültessek” magamba, teljesen megváltoztattam a megközelítésemet, és arra jutottam, hogy már egy tökéletes kertben élek – mindössze a gyomokat kell kiirtanom!

Egy szufi mester mondása tökéletesen összefoglalja mindezt:

„Ne kutasd az igazságot; először próbáld megtisztítani magad.”

Byron Katie keretet adott nekem a gyomlálás elkezdéséhez. A módszere segítségével elkezdtem szisztematikusan dolgozni a neheztelésen, amit sok emberrel szemben hurcoltam magamban már évek óta. Ahogy szituációk, körülmények és emberek benyomták a nyomógombjaimat, sorra megvizsgáltam a régóta cipelt mintáimat.

Byron Katie módszerének hatása azonnali és látványos volt. Később, hogy folyamatosan gyógyítsak bizonyos elme mintákat, amik hajlamosak visszatérni, kieszeltem egy három részes eljárást saját használatra. Byron Katie Munkája volt ennek az eljárásnak az első része. Elkezdtem weboldalt is írni erről a módszerről, ami hatalmas segítség volt nekem az utamon. A weboldal  pillanatnyilag „fejtetőre van állítva”: ahelyett, hogy A Munka magyarázatával kezdtem volna ezt az oldalt (amit elolvashatsz Byron Katie weboldalán vagy magyarul itt), elkezdtem lejegyezni néhány félreértést és akadályt, melyek a Munka módszerében kezdőknek gyakran az útjába állnak.

Első Félreértés: Felelősség

Amikor nekiülsz egy ítélkezésen dolgozni a négy kérdéssel, a „megfordítás” szakaszban a „nekik kellene” vagy „nekik nem kellett volna” kezdetű kijelentések gyakran „nekem kellene” vagy „nekem nem kellett volna” kezdetű kijelentésekké fordítódnak át.

Ezen a ponton egyeseknek gondjuk támad, mert azt hiszik, hogy a megfordított kijelentés arra kéri őket, hogy vállaljanak felelősséget egy múltban történt helyzetért – gyakran akkor, amikor még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy bármilyen befolyásuk is legyen a dolgokra. Ez a megfordítási szakasz mögötti szándék félreértése. A megfordított kijelentések nem arra szolgálnak, hogy igazságként, hanem más lehetséges értelmezésekre nyíló ablakokként fogadjuk el őket. Ha egy megfordított kijelentés így szól: „Nekem kellett volna” vagy „Nekem nem kellett volna”, ez nem azt sugallja, hogy vállalj felelősséget másvalaki tetteiért. Azért van ott, hogy lökdösse az elmédet: a megfordítás gyakran fontos felismeréseket hoz.

Igazából nincs „kellene” a Byron Katie módszerben. Sem a te részedről, sem a másik ember részéről. A dolgok azok, amik. Tehát ha valaha is úgy érzékeled, hogy a Munka megmondja neked, hogy mit tegyél, akkor valamit félreértettél.

Mi a helyzet a felelősséggel? Ha nem ők, nem én, akkor ki a felelős? A Munka nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A Munka kontextusában e kérdéseknek egyszerűen nincs jelentésük.

Ha tényleg be akarod hozni a felelősséget, akkor azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben felelős vagy a ma a fejedben lévő gondolatokért és érzelmekért. Nem abban az értelemben vagy felelős, hogy te okoztad eme érzelmeket és gondolatokat: benyomódik egy gombod, a gondolatok és érzelmek pedig megjelennek. De abban az értelemben felelős vagy (majdnem spirituális klisé manapság), hogy „felelő-képes” vagy. Képes vagy választ adni eme érzelmekre és gondolatokra. Van egy eszköz a kezedben. Ha azt választod, hogy nem válaszolsz, akkor azt választod, hogy együtt maradsz ezen érzelmekkel és gondolatokkal. Ez a te választásod.

Bizonyos értelemben senki nem tud neked szenvedést okozni. Nálad vannak az eszközök, tehát van választásod. Ebben az értelemben felelős vagy.

Első Akadály: Kifogáskeresés

Az egyik dolog, ami gyakran Byron Katie technikájának útjába áll, az ellenállás azzal szemben, hogy ténylegesen nekiüljünk tollal és papírral elvégezni a Munkát. Ennek első tünete az, amikor valaki arról beszél, hogy mi a baj Byron Katie-vel, vagy hogy egyetért ezzel a résszel, de azzal a résszel nem. Az elme igen jó abban, hogy mindenféle tevékenységbe belefogjon és mindenféle igazolásokat produkáljon, csak hogy ne kelljen semmi komoly munkát végeznie önmagán, akár lustaságból, akár azért, mert nem áll készen arra, hogy megoldja a problémáit. Amikor ezt látom valakinél, kicsit elszomorít, mert annak a személynek van eszköz a kezében arra, hogy véget vessen szenvedései nagy részének, de azt választja, hogy nem teszi – néha rohanva a következő módszerhez, hogy aztán azzal se értsen egyet… vagy hogy épp egyet értsen vele, még akkor is, ha az a módszer egy zsákutca.

Ha valami hasonlót veszel észre magadban, az a tanácsom, hogy kezdd egy Byron Katie vagy Munka megítélő Ítélkezőlap feldolgozásával.

Második Akadály: Az Én Történetem Más

Ebben az esetben valaki elolvas egy Byron Katie könyvet vagy meghallgatja a hanganyagait, aztán kijelenti, hogy „Ez tényleg nagyszerű, de rám nem vonatkozik. Az én történetem más.” Ja, persze. Mint mindenki másé, akik úgy gondolják, hogy az ő történetük más. Ez a személy úgy látja, hogy mindenkinek a hanganyagban olyan története van, amiről el kell gondolkodni. De az ő története egész véletlenül más. „Tudod, mit tettek velem ők? Miért kellene magamon dolgoznom? Nekik kellene engem megkérniük, hogy bocsássak meg nekik.” Ez egy másik mód a Munka elkerülésére.

Harmadik Akadály: Az Én Történetem Valódi

A legtöbb ember úgy hiszi, hogy amiatt szenved, amit valamikor valaki vele tett. De hol van az mára? Az igazság az, hogy a történet miatt szenved, ami az elméjében folyamatosan lejátszódik.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” igen erőteljes történet. Ha elhiszed, hogy ez a történet valós, akkor elakadsz. Ha az „amit veled tettek” a szenvedésed forrása, akkor mit tehetsz? Miért is próbálnál meg dolgozni rajta?

Nehéz lehet belátni, hogy ez a történet („Amiatt szenvedek, amit ők velem tettek”) nem valós. Azért lehet nehéz, mert teljesen emberi dolog azt feltételezni, hogy amit az elménk mutat nekünk, az igaz kell, hogy legyen; hogy bizonyosan tudjuk az igazságot arról, mi is történt.

Tehát van egy természetes ellenállás azzal szemben, hogy megváltoztassuk a történetünket arról, hogy „ők” mit tettek velünk. Nemcsak azért, mert szeretjük azt gondolni, hogy az elménk nem tud átverni minket és így a történet igaz kell, hogy legyen; hanem azért is, mert túl gyakran beleszeretünk a szenvedéstörténetünkbe. Oly sokat fektettünk e történetekbe, hogy nem akarjuk feladni őket. Identitásunk részévé váltak. Részei annak, hogy „kik vagyunk”.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” történet nélkül nem lennél ugyanaz a személy – egy kicsit olyan, mint egy másik én-verziód egy párhuzamos univerzumban. Ezért a történet elengedése kicsit olyan, mint a haldoklás. Az elme nézőpontjából ez egy kicsit ijesztő. Ki leszel, ha többé nem tudod elmesélni azt a történetet?

Ha azt látod, hogy az elméd akadékoskodik, mondván, hogy „Nem akarok ezen a mintán dolgozni”, csak kényszerítsd magad, hogy nekiülj a négy kérdésnek. A meglepő az, hogy a megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.

Bizonyos szempontból az elméd „megbomlik”: Már nem tudod, amit eddig tudtál. És ez csodálatos. Nevetsz vagy épp sírsz. Nem tudod elhinni, hogy ilyen sokáig vártál. Tehát minél jobban ellenállsz, annál jobb okod van arra, hogy erőltesd magad a Munkára!

Csodás napot kívánok, szeretettel,

Andy

Ha az Új Évet szeretnéd egy alapos Ön-Gyomlálással kezdeni, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: december 30.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)

http://kincsamivan.hu/programok.html