Tanulj Meg ÉREZNI – 4-napos Intenzív Önvizsgálati Tréning, augusztus 24-27.

Tanulj Meg ÉREZNI – 4-napos Intenzív Önvizsgálati Tréning, augusztus 24-27. - Ha már tényleg elkezdenél ÉLNI (1 hely maradt)

Düh, szomorúság, félelem, bűntudat, tehetetlenség, szégyen… Mi zajlik benned, ha meghallod vagy olvasod ezeket a szavakat? Figyelj be a testedbe, ahogy egyenként ránézel a fenti érzelmek szavaira, és érezd meg, mi történik odabent. Érezd meg, hogy egyszerű betűsorok milyen hatással vannak rád.

Kérlek, idézd fel és tudatosítsd magadban, mit is tanultál meg gyerekként ezekről az érzelmekről. Mit mondtak neked róluk? Mihez kell velük kezdeni? Szabad-e egyáltalán őket érezni? Hogyan néz ki az, ha valaki dühös, fél, tehetetlen? Milyennek ítélték az ilyen embereket? Milyennek ítélted magadat, ha felbukkantak benned ezek az érzelmi energiák?

És hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez most, felnőtt fejjel? Mennyire vagy barátságban a félelmeddel, dühöddel, bánatoddal, tehetetlenségeddel? Mennyire vagy képes megélni őket? És egyáltalán, mi az, hogy megélni az érzelmeket? Szinte semelyikünknek nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja szabadon MEGÉLNI, nem pedig KIÉLNI az érzelmek energiáját. Mert minden érzelem energiaként, bizonyos érzetekként jelenik meg a testben. Ezeket az érzeteket pedig kellemetlennek, fájónak, rossznak tanultuk meg, ezért automatikus reakcióként elmenekülünk tőlük. Pedig „ők” mindössze energiamozgások a testben. Amik sosem kaptak esélyt arra, hogy szabadon áthaladhassanak, megélődhessenek. A megélés, vagyis az érzelmi energia fizikai szintű érzése, megtapasztalása nem egyenlő a „kiélésével”. Amikor pl. felbukkan a „düh”-nek elnevezett energia a testben, fogalmunk sincsen, hogyan legyünk vele, hogyan tegyük lehetővé az áthaladását. A rápakolódott ítéletek és címkék miatt sokan automatikusan és tudattalanul azonnal elfojtjuk az energiát, így bezárva azt az energiarendszerünkbe, s ez által betegségeket, depressziót, szorongást idézve elő. (A szenvedélybetegségekről és függőségekről már nem is beszélve, melyeknek fő oka szintén az érzelmeinktől való megszabadulni akarás.) A másik variáció, hogy „kiéljük”, vagyis pl. ordítunk, ütünk, toporzékolunk, törünk-zúzunk. És mindenközben nem vagyunk tudatában annak – hisz sosem mondta nekünk senki -, hogy egyszerűen az energiára fordítva a figyelmünket, képesek vagyunk azt energiaként megélni a testben. És akkor az energia megmozdul, átalakul és önmagától fogva, természetes módon távozik.

Az érzelmi energiák negatív megítélése, a tőlük való folyamatos menekülés, az elkerülésükre tett állandó, tudattalan manővereink rengeteg élet-energiát szívnak el tőlünk. Mikor pedig ezek az energiák is intelligens ÉLET-ENERGIÁK - hisz mi másért is teremtődtek volna? Az utóbbi években elterjedt „kontrolláld és szabadulj meg a negatív érzelmeidtől” című hitrendszer pedig még mélyebbre tunkolja bennünk a beragadást, és még véresebbé teszi a küzdelmet. Egyre jobban félünk a „negatív” érzelmektől, mert most már azt is elhittük róluk, hogy miattuk történnek velünk „negatív” események (lásd „bevonzás”). Ez pedig a végső őrület, a végső ön-erőszak, a végső csapás önmagunk ellen. Mindezt a „jobbítás” és „változtatás” és „pozitivizmus” jegyében. (Erről már írtam Az érzelmek totális félreértése című bejegyzésben.)

Saját megtapasztalásom - és szinte minden hozzám eltaláló emberen is azt látom -, hogy az egész spirituális keresést, önfejlesztést, „tudatos teremtést” az a félelem vezérli, hogy NEHOGY ÉREZNI KELLJEN. Mindenféle módszereket próbálunk azért bevetni, hogy valahogy megússzuk az élet testi szinten megjelenő áramlásának megélését. Mindenre képesek vagyunk a menekülés jegyében, persze nem tudunk róla, hogy ezért tesszük. Pedig mindannyian arra vágyunk, hogy a „szívünk” meggyógyuljon, hogy újra teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Még amikor pl. az érzelmi intelligenciánkat fejlesztjük is, akkor is általában beszélni tanulunk meg az érzelmeinkről és érzéseinkről, fejben marad az egész, nem lesz energetikai szintű megtapasztalás. Pedig ez az, ami valóban felszabadít! És ez az, ami az egész lényedet MEGGYÓGYÍTJA. Ez valódi Ön-Gyógyítás, mely csak belülről érkezhet el.

Azért is szeretem az ÖnMunka két önvizsgálati módszerét (Byron Katie Munka-módszere és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai), mert önjáróvá válsz tőlük. Meglátod, hogy MINDEN megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és menekülésedben, mert MINDANNYIAN ezt csináljuk. Meglátod, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való nincsen. Megtanulod, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET TELJES VALÓJUKBAN. Meglátod, mennyire egyszerű is ez az egész, ha pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Megtapasztalod, milyen felszabadító is megérkezni a testedbe és érezni. Megtapasztalod, hogy erre bármikor képes vagy és nem szorulsz évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. MEGTANULSZ ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak, az emberi kapcsolataidnak. Csak úgy.

A 4 nap alatt nem csak az érzelmi energiákat tanuljuk meg megtapasztalni, hanem körbejárjuk a félelmet, dühöt, tehetetlenséget, bűntudatot, szégyent okozó TÖRTÉNETEIDET. Mert az érzelmek már mind következmények, melyek az elhitt történeteinkhez, értelmezéseinkhez, nézőpontjainkhoz „tapadtak hozzá”. Megismerkedünk a két önvizsgálati módszerünk alapjaival, hogy önállóan is tudd őket alkalmazni. Dolgozom majd minden résztvevővel egyénileg (a csoport előtt), és lesznek páros és teljes csoportos feladatok is. Négy nap teljes szellemi-lelki-testi energetikai átélés, elmélyülés és nézőpont-váltás. Egy 2-napos tréning résztvevőjének beszámolóját örömmel osztom meg Veletek:

Szia Andi!

Szóval a 7vége, húúúúú. Már régóta szemeztem a tanfolyammal, a blogodat meg folyamatosan olvasom, de valahogy most jött el az ideje. Kicsit féltem, hogy mit találhatok - amit mondtam is, hogy ha egyszer megengedem magamnak, hogy érezzek, akkor majd aztán apokalipszis meg minden...

De nagyon KÖSZÖNÖM, hogy elhoztad ezt a módszert, mert nekem eddig ez az Önismeret Szent Grálja. Fantasztikus, hogy megláthattam, hogy nem kell félni az érzésektől, érzetektől. Egész életemben mást sem csináltam. Most megjelent előttem egy kép, hogy egy kis süniként összegömbölyödve létezem, és a testem is egyből befeszült. És a csodálatos az, hogy már nem az van, hogy most akkor jól lejjebb passzírozom ezt az érzést, hanem mintha valami jótündér szólna hozzá a kedves kis hangján, hogy „szia, hát te meg ki vagy? ne szaladj el, maradj csak itt velem”. Az érzet meg: „oké, ne aggódj, nem foglak bántani”. Micsoda megkönnyebbülés!!!! A kis közönykirálynőnek bennem ez tűzijáték és örömtánc. Komolyan, még a „rossz”, „bénító” érzések is. Mert itt vannak, mert élek.

És képzeld, mi történt. Ugye említettem, hogy Apával már nem beszéltünk egy ideje. Hétfőn felhívott. Én meg nem vettem fel. És valahogy ez a dolog odáig fajult, hogy tegnap nyolc A4-es lapot teleírtam, és elküldtem neki postán. Arról írtam benne, hogy bennem hogyan élődött meg az elmúlt 24 és fél év. És én ilyenről még az életben nem beszéltem neki (kb. egyszer, de egyből le is lettem oltva, hogy STOP, én meg jókislány módjára ugye...akkor aztán befogom, mert nem bánthatjuk meg a Nagy Apát). És megkértem, hogy most ne hívogasson. Hogy ha kommunikálni szeretne, írjon. És a fantasztikus ebben az egészben, hogy a levél nem fájdalomból vagy vádaskodásból íródott. Hanem egyszerűen egy olyan sürgető belső késztetésből, amit már sokszor éreztem, de nem engedtem neki szabad utat. Úgy tudnám leírni talán, hogy az őszinte lány szólalt meg a levélben, aki felismerte, hogy semmit nem kell „elviselnie”, mert van szava, elmondhatja, hogy hogyan érez, és neki mi az ami működik és nem. Akinek van kontrollja, de ez egy rossz szó (az én szótáramban legalábbis), mert nem az a szorító, egyeduralkodó, mindent földbedöngölő kontroll, hanem egy olyan megengedő fajta (: Egy olyan jó kontroll  És sírtam is miközben írtam egy kicsit, mert jöttek fel a képek, és a végére csak úgy voltam. Kifacsarva, de elvárások nélkül. És rájöttem, hogy ez nem róla szól ez a levél, hanem rólam. Hogy nekem ezt ki kellett mondanom/írnom magamból. És talán az sem számítana, ha nem olvasná el soha, bár nyilván örülnék neki ha végre megtudná, hogy mi ment itt végig a felszín alatt. De egyszerűen csak az önmagamból kiírás miatt volt jó ez az egész. És köszönöm. Köszönöm Neked is, és a Többieknek is akik ott voltak hétvégén, mert ez valami csoda...az érzések...Szóval egy hatalmas Lájk az Érzéseknek! (K.D.)

A tanfolyam során SEMMI NEM KÖTELEZŐ. Mindenki annyira nyílik meg, addig megy el, amennyire neki kényelmes. Én mindannyiótok személyes igényeihez, stílusához, készségszintjéhez igyekszem alkalmazkodni. Mostanra 3,5 évnyi és ezernyi órányi önvizsgálati-tapasztalat áll a hátam mögött.

Rengeteg információt, feliratos videót, segítő anyagot találsz az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre.

Jelentkezési határidő: július 25. (1 hely maradt) (Köszönöm, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)

Időpont: augusztus 24-27. (szombat-kedd)

Helyszín: Köz-Pont, Benczúr u. 20. (kellemes, csendes, hűvös)

Részvételi díj: 38.000 Ft (alanyi áfa mentes) A tanfolyami díj fizetése 2 részletben történik, előleg befizetésével a csoport betelésekor, majd a helyszínen. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Páros kedvezmény: Ha Pároddal, Családtagoddal együtt jössz: 32 ezer Ft/fő

Baráti kedvezmény: Ha barátoddal, barátnőddel jössz: 36 ezer Ft/fő

Létszám korlátozva: max. 12 fő

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: oraveczandi@yahoo.com, 30-343-7453

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.