„Véleményem szerint
nem lehet érett módon beszélni a függőségből való kiszabadulásról, ha nem látjuk tisztán, miről szól.
Arról szól, hogy szeretnénk elkerülni
fájdalmas vagy kellemetlen gondolatokat, érzelmeket és érzeteket. Arra van
szükség, hogy róluk szóló gondolatok nélkül valóban üldögéljünk ezekkel az érzelmekkel és érzetekkel. E nélkül a
szabadulás csak az elme játéka. Az ember mondogathatja a szabadulásfüggésről
vagy valami más hasonló függésről szóló történeteit. Így nem megy elég mélyre.
Bármitől is szeretnél távol maradni, az előbb utóbb visszatér, és az elme megtalálja a következő pótszert,
hogy elkerülje. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy az összes érzelem és érzet a hozzá
adott gondolat nélkül tovatűnő, folyton változó energia, az elkerülésre tett
erőfeszítés is megszűnik, és a függőség természetes módon kikapcsolja önmagát.” (Scott Kiloby)
„Minden alkalommal, amikor átmeneti
kielégülést nyerünk a szerünktől vagy tevékenységünktől, tévesen azt a hiedelmet erősítjük, hogy a megelégedettség magától a szerből vagy tevékenységből fakad. Az
elme a keresés elnyugvását a szerrel vagy a tevékenységgel társítja. Ez egy
nagyon fontos belátás, melyet mindenkinek saját maga számára szükséges
felfedeznie és megtapasztalnia. Mert
valójában a keresés végét, a kereséstől való megszabadulást keressük.” (Scott Kiloby)
Colette Kelso és Scott Kiloby sokáig kísérleteztek, amíg
rátaláltak a függőségek és sóvárgások mögött húzódó kényszeres erő
kikapcsolásának módjára, melyet egy erőteljes,
új, egyéni ülésben végzett folyamatban, a Függőség Önvizsgálatban bocsátottak
az érdeklődők rendelkezésére.
A Függőség
Önvizsgálat (FÖ) Scott Természetes
Nyugalom Módszerén és a Megtalálhatatlan Önvizsgálaton alapul. Bármilyen
függőségi szerről vagy tevékenységről is legyen szó, az FÖ minden esetben ugyan
úgy alkalmazandó. Először is tudatosítjuk a klienst az ún. szellemképre, mely egy finom, gyakran tudattalan mentális kép (vagy
szavak), mely a szer használata vagy a tevékenység végzése előtt villan be az elmébe.
Másodszor pedig felismerjük és
megvizsgáljuk az összes gondolati mintát, képet, testi érzetet és érzelmet,
melyek a szerrel vagy tevékenységgel kapcsolatosak. Ez az egyszerű, közvetlen ránézés a jelenben felbukkanó
megtapasztalásainkra felfedi, hogy valójában sehol nem található parancs,
utasítás vagy késztetés arra, hogy valamilyen szert használjunk/tevékenységet
végezzünk. Harmadsoron pedig, a kliens tapasztalati
úton ismeri fel és éli meg azt a nyugalmat
és megpihenést, mely már most is jelen van; egy mély, de igen ritkán
tapasztalt békesség bukkan elő, mellyel szinte mindannyian elveszítettük a kapcsolatot. Amint a kliens összekapcsolódik ezzel
a „megpihenési ponttal”, felismeri, hogy ehhez
a létállapothoz nem kell semmilyen szert fogyasztania/tevékenységet
végeznie, és nem kell érte elmennie a jövőbe.
A Függőség Önvizsgálatot bármilyen függőségre, sóvárgásra,
kényszerre lehet alkalmazni, legyen szó túlevésről, csokiról, édességekről, kávéról,
kóláról, alkoholról, dohányzásról, rendmániáról, szerencsejátékról, szexuális
vonatkozású függőségekről, internetről, Facebook-ról,
mobiltelefon-használatról, elismerés, szeretet, siker vagy pénz utáni
hajszáról, spirituális keresésről, önfejlesztésről, egészséges étkezésről,
túlzott sportolásról, meditációról vagy épp étrendkiegészítők kényszeres
használatáról. (És a lista ennél jóval bővebb, hihetetlen változatosságban
tudunk függőségek rabjai lenni, és sokszor még csak nem is vagyunk függőségünk,
kényszeres használatunk tudatában.) Az Élő
Önvizsgálatok Akkreditált Facilitátorai mindannyian képzettek ebben az
önvizsgálatban, és saját magukon is
megtapasztalták annak működési mechanizmusát és hatását. Mindannyian azon
érdeklődők rendelkezésére állnak, akik tényleg szeretnének változtatni a
függőségi/kényszeres viselkedési mintáikon.
(Élő Önvizsgálatok Akkreditált Facilitátorok listája itt.)
Ahogy az Élő Önvizsgálatok többi típusánál
(Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás Önvizsgálat), az írásos instrukciók
a Függőség Önvizsgálat esetében sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a
kliensek hatékonyan végezzék el a folyamatot. Ez egy abszolút gyakorlati és a kliens
mindenkori megtapasztalásához alkalmazkodó önvizsgálati folyamat, melyet –
főként eleinte - képzett facilitátorral
érdemes végezni. A facilitátor lépésről-lépésre viszi végig a klienst a
folyamaton, gyengéden biztosítja, hogy a kliens valóban megtapasztalja a felbukkanó érzelmeket és érzeteket, ne
pedig mentális kompenzálásba meneküljön el. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy a 4-alkalmas, szoros egymás utánban
elvégzett önvizsgálati sorozat a legcélravezetőbb. Négy alkalom után a kliens
képessé válik akár önállóan is folytatni a munkát. A hatékonyság és a szükséges
találkozások száma a kliens nyitottságától, elszántságától, és az ülések közötti rendszeres gyakorlásától
is függ. Azt találtuk, hogy amint az önvizsgálat „beépül” az életünkbe, akkor
önállóan is végezhetővé válik és egy idő után „önmagát végzi el.”
Ez a módszer a leszokás abszolút humánus formája. Nem ítélkezünk, nincsenek elvárásaink és nem
moralizálunk; nem arról szól, hogy milyen „jól” vagy „rosszul” haladsz,
hogy milyen gyorsan vagy képes leszokni vagy enyhíteni a függőségedet. Nem
használunk semmilyen elvonói-leszoktatói zsargont, nem kívánunk tőled olyasmit,
hogy egyik napról a másikra akaraterő segítségével hagyd abba a
szered/tevékenységed használatát. Mivel az egész függőségi kényszer-folyamat tudattalan mechanizmusokból áll, így az
akaraterő csak ideig-óráig hoz megoldást.
A leszokási folyamat itt arról szól, hogy tudatossá
válasz az összes tudattalan mechanizmusra és rendszeresen rájuk nézel azokkal az eszközökkel, melyeket az
önvizsgálatok adnak a kezedbe. Ennek eredményeként nem csupán az adott szerrel/tevékenységgel
kapcsolatos függőséged oldódik, hanem mindenféle
függőségi viselkedésed, melyeknek most még akár nem is vagy tudatában. És
nem fogsz az egyik szerről való leszokás után másik, ún. helyettesítő szerre
átállni. Amikor akaraterővel szokik le valaki, akkor szinte mindig átkapcsol
valamilyen másik függőségre, mert az alapvető gondolati, érzelmi, elme-minták a
helyükön maradnak.
(Élő Önvizsgálatok Akkreditált Facilitátorok listája itt.)
Scott Videója a Függőség Önvizsgálatról magyar felirattal
itt.
További bejegyzések a Függőségek, kényszerek, leszokás
témakörében itt:
Scott Kiloby: Függőségről és Leszokásról
A társadalom függőséget kezelő rendszerei nincsenek kapcsolatban egymással. Az
igazságszolgáltatás nem beszélget az orvostársadalommal. Ezek a rendszerek
nincsenek kapcsolatban a rehabilitációs programokkal. A spirituális közösségek
és ezek a rendszerek többségében szintén nem kapcsolódnak. Felosztott
világunkban minden ilyen csoport a saját,
egyedül üdvösnek hitt módján próbálja kezelni a függőséget. Ha majd ezek a
csoportok megszűnnek elválasztó vonalat húzni maguk és más csoportok között és
beszélgetni kezdenek egymással, akkor majd egészségesebb, holisztikusabb,
integrált és hatékony módon lehet gyógyítani a függőséget.
Véleményem szerint nem lehet érett módon beszélni a
függőségből való kiszabadulásról, ha nem
látjuk tisztán, miről szól. Arról szól, hogy szeretnénk elkerülni fájdalmas vagy kellemetlen gondolatokat,
érzelmeket és érzeteket. Arra van szükség, hogy róluk szóló gondolatok
nélkül valóban üldögéljünk ezekkel az
érzelmekkel és érzetekkel. E nélkül a szabadulás csak az elme játéka. Az
ember mondogathatja a szabadulásfüggésről vagy valami más hasonló függésről
szóló történeteit. Így nem megy elég mélyre. Bármitől is szeretnél távol
maradni, az előbb utóbb visszatér, és az elme
megtalálja a következő pótszert, hogy elkerülje. Ha nyilvánvalóvá válik,
hogy az összes érzelem és érzet a hozzá adott gondolat nélkül tovatűnő, folyton
változó energia, az elkerülésre tett erőfeszítés is megszűnik, és a függőség
természetes módon kikapcsolja önmagát.
A függőséget okozó szerrel vagy aktivitással kapcsolatos „kellene” és „nem kellene” tartalmú
gondolatok hangsúlyozása segít a
függőség fennmaradásában, mivel egy kontrollt gyakorló én képzetét keltik.
Ha a függőségre a kontroll lenne a válasz, az emberek nem maradnának függőek,
hiszen mindannyiunk alapvetően kontrollálni próbálja a függőségét. A kontroll nem működik.
Aki kijelenti, hogy abba akarja hagyni az édességevést,
megteremti a szándékát körüllebegő bűntudat
és szégyen érzetét, és ezzel kudarcra
ítéli magát. Az édesség megevése, mint tett, önmagában és önmagától
ártalmatlan dolog. A lényeg az édesség evésével kapcsolatos szokásainkban
rejlik. Ezért az, aki a fenti módon kudarcra ítéli magát, csak még egy szokást
ad a kupachoz, ahogy elkezdi önmagát
„rossznak” vagy „hibásnak” ítélni. Ezen
a szokáson kell átlátni az édességevés elhagyása előtt, máskülönben
egyszerűen más szerhez vagy tevékenységhez fog fordulni, hogy elkerülje az
önmaga megítéléséve teremtett szégyent, a bűntudatot és más érzéseket.
Ha sikerül is lejönni az addiktív szerről vagy
tevékenységről, még nem végeztél magával a függőség szokásával. Vedd észre,
ahogy egy másik szer vagy tevékenység egyszerűen
belép az előző helyébe. Ez az, amiért az
akaraterő nem működik. A függőséged csak átmenetileg kötődik egy bizonyos
szerhez vagy tevékenységhez. Amikor emberek arról számolnak be, hogy évek óta
józanak vagy tiszták, nagyon valószínű, hogy ezzel azt mondják, a függőségüket egyszerűen átkapcsolták egyik
szerről vagy tevékenységről a másikra. Talán nem isznak már, de valami más
függőséggel élnek: gondolkodás, spirituális keresés, önfejlesztés, a „nekem
mindig igazam van” hite, tévé, internet, pornó és hasonlók. Ez nem tisztaság és
józanság, hanem behelyettesítés. A test és az elme továbbra is kötődik a
függőség egyéb formáihoz.
Ne gyárts azonosulást általad használt szerekkel és
cselekvésekkel kapcsolatban. Keresd a függőség
igazi tettesét, a kis szellemképet, ami gyors felvillanásával megelőzi a
szerhez vagy tevékenységhez való kapcsolódásodat. Nézz rá közvetlenül erre a képre. Vedd észre, hogy nincs azon a képen semmilyen parancs arra
vonatkozóan, hogy mit is tegyél. Hagyd, hogy a kép elvonuljon. Pihenj meg a testben az épp jelenlévő
energiában (szavak és képek hozzáadása nélkül) addig, amíg az energia is
eltűnik. Amint ez megtörténik, a szer élvezetére vagy a tevékenységre sürgető
vágy vele együtt szertefoszlik.
A függőség talán legjobb ellenszere az egyszerű, gondolat-mentes megpihenés, a
tágasságban való, eszmefuttatások nélküli állapot megtapasztalása. Azt hinni,
hogy gondolkodással kiutat találunk a függőségből, csak egy új függőség;
maguktól a gondolatoktól való függés.
Amikor ez a gondolat-függőség ellazul, a gondolatok ugyan úgy megtörténnek, de
nem érzékeljük az ént ezekben, és nem érzékeljük azt sem, hogy valahogyan egy
parancsot hordoznának arra, hogy egy addiktív szerrel vagy tevékenységgel
szoros kapcsolatba kerüljünk.
Egy doboz pirula soha sem szólít a neveden. A doboz nem
tartalmaz olyan parancsot, hogy vegyél be gyógyszert. Ugyan így nincs parancs a whisky-s üvegen, a
cigarettás dobozon, a füves tasakon és a heroinos tűn. Ezek a dolgok maguktól
illetve magukban, lényegüktől fogva
semlegesek. Ha ezeket a dolgokat bűnösnek kiáltjuk ki, elmegyünk a lényeg
mellett. El kell kezdenünk közvetlenül és meditatívan
ránézni azokra a szavakra, képekre és energiákra, amikről úgy hisszük, hogy
késztetést okoznak bennünk, amikor a pirulás dobozra nézünk. Erről van szó
a Függőségi Önvizsgálatban.
Végtére még a gondolat sem lehet a probléma. A gondolatok
vagy szavak, vagy képek. Nézz rá közvetlenül bármilyen felbukkanó szóra vagy
képre és kérdezd meg, vajon hol van azon
a szón vagy képen parancs arra, hogy igyál. A parancs nincs rajtuk. Az csak
egy szó, vagy csak egy kép. Csak a gondolatokhoz
rögzült testi energiák miatt tűnik úgy, hogy ott van a parancs. Ülj magával az érzettel, nézd
gondolatok nélkül és vedd észre, hogy nincs rajta semmilyen parancs, ami
bármire utasítana téged. Ebben a nézésben az
energia ellazul. Nézz rá mindenre, ami felbukkan. A parancsot nem lehet
megtalálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése