2012. december 28., péntek

Ha Ellenállásod Van a Munkával Kapcsolatban - Félreértések és Akadályok




„A megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.” (Andy B.)

Az utamon számtalan könyvvel és mesterrel volt „szerelmi viszonyom”. Némelyik tartós volt, legtöbbjük csupán spirituális megfelelője az egyéjszakás kalandnak. Az összes hanganyag, könyv és módszer közül, amivel az úton találkoztam, Byron Katie eljárása (amit ő „A Munkának” hív) a kevés gyöngy egyikeként tűnik ki, melynek észrevehető és tartós gyógyító hatása volt az elmémre. Ironikus módon, semmi igazán „spirituális” nincs ebben az eljárásban.

November egyik hetében, még semmit sem tudtam Byron Katie-ről; a következő héten három forrásból is hallottam róla. Milyen jellemző. Hamarosan valaki ideadta a Szeretni, Ami Van – A Négy Kérdés hangoskönyv verzióját. Emlékszem, hogy Egyiptomban hallgattam távolsági buszokon, Katie hangja a fülhallgatómban elfedte a Koránt, ami non-stop ment a háttérben; aztán Siwa-ban, a líbiai határ melletti oázis városban, a hotelszobámban fejeztem be a hanganyagot, ahol néhány hétig dekkoltam. A könyv pont jókor jött. Spirituális utam azon szakaszában voltam, amit most úgy nevezek, hogy a „gyomláló fázis”. Miután kipróbáltam nyakatekert technikákat, hogy „gyönyörű virágokat ültessek” magamba, teljesen megváltoztattam a megközelítésemet, és arra jutottam, hogy már egy tökéletes kertben élek – mindössze a gyomokat kell kiirtanom!

Egy szufi mester mondása tökéletesen összefoglalja mindezt:
„Ne kutasd az igazságot; először próbáld megtisztítani magad.”

Byron Katie keretet adott nekem a gyomlálás elkezdéséhez. A módszere segítségével elkezdtem szisztematikusan dolgozni a neheztelésen, amit sok emberrel szemben hurcoltam magamban már évek óta. Ahogy szituációk, körülmények és emberek benyomták a nyomógombjaimat, sorra megvizsgáltam a régóta cipelt mintáimat.

Byron Katie módszerének hatása azonnali és látványos volt. Később, hogy folyamatosan gyógyítsak bizonyos elme mintákat, amik hajlamosak visszatérni, kieszeltem egy három részes eljárást saját használatra. Byron Katie Munkája volt ennek az eljárásnak az első része. Elkezdtem weboldalt is írni erről a módszerről, ami hatalmas segítség volt nekem az utamon. A weboldal  pillanatnyilag „fejtetőre van állítva”: ahelyett, hogy A Munka magyarázatával kezdtem volna ezt az oldalt (amit elolvashatsz Byron Katie weboldalán vagy magyarul itt), elkezdtem lejegyezni néhány félreértést és akadályt, melyek a Munka módszerében kezdőknek gyakran az útjába állnak.


Első Félreértés: Felelősség
Amikor nekiülsz egy ítélkezésen dolgozni a négy kérdéssel, a „megfordítás” szakaszban a „nekik kellene” vagy „nekik nem kellett volna” kezdetű kijelentések gyakran „nekem kellene” vagy „nekem nem kellett volna” kezdetű kijelentésekké fordítódnak át.

Ezen a ponton egyeseknek gondjuk támad, mert azt hiszik, hogy a megfordított kijelentés arra kéri őket, hogy vállaljanak felelősséget egy múltban történt helyzetért – gyakran akkor, amikor még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy bármilyen befolyásuk is legyen a dolgokra. Ez a megfordítási szakasz mögötti szándék félreértése. A megfordított kijelentések nem arra szolgálnak, hogy igazságként, hanem más lehetséges értelmezésekre nyíló ablakokként fogadjuk el őket. Ha egy megfordított kijelentés így szól: „Nekem kellett volna” vagy „Nekem nem kellett volna”, ez nem azt sugallja, hogy vállalj felelősséget másvalaki tetteiért. Azért van ott, hogy lökdösse az elmédet: a megfordítás gyakran fontos felismeréseket hoz.

Igazából nincs „kellene” a Byron Katie módszerben. Sem a te részedről, sem a másik ember részéről. A dolgok azok, amik. Tehát ha valaha is úgy érzékeled, hogy a Munka megmondja neked, hogy mit tegyél, akkor valamit félreértettél.

Mi a helyzet a felelősséggel? Ha nem ők, nem én, akkor ki a felelős? A Munka nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A Munka kontextusában e kérdéseknek egyszerűen nincs jelentésük.

Ha tényleg be akarod hozni a felelősséget, akkor azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben felelős vagy a ma a fejedben lévő gondolatokért és érzelmekért. Nem abban az értelemben vagy felelős, hogy te okoztad eme érzelmeket és gondolatokat: benyomódik egy gombod, a gondolatok és érzelmek pedig megjelennek. De abban az értelemben felelős vagy (majdnem spirituális klisé manapság), hogy „felelő-képes” vagy. Képes vagy választ adni eme érzelmekre és gondolatokra. Van egy eszköz a kezedben. Ha azt választod, hogy nem válaszolsz, akkor azt választod, hogy együtt maradsz ezen érzelmekkel és gondolatokkal. Ez a te választásod.

Bizonyos értelemben senki nem tud neked szenvedést okozni. Nálad vannak az eszközök, tehát van választásod. Ebben az értelemben felelős vagy.


Első Akadály: Kifogáskeresés
Az egyik dolog, ami gyakran Byron Katie technikájának útjába áll, az ellenállás azzal szemben, hogy ténylegesen nekiüljünk tollal és papírral elvégezni a Munkát. Ennek első tünete az, amikor valaki arról beszél, hogy mi a baj Byron Katie-vel, vagy hogy egyetért ezzel a résszel, de azzal a résszel nem. Az elme igen jó abban, hogy mindenféle tevékenységbe belefogjon és mindenféle igazolásokat produkáljon, csak hogy ne kelljen semmi komoly munkát végeznie önmagán, akár lustaságból, akár azért, mert nem áll készen arra, hogy megoldja a problémáit. Amikor ezt látom valakinél, kicsit elszomorít, mert annak a személynek van eszköz a kezében arra, hogy véget vessen szenvedései nagy részének, de azt választja, hogy nem teszi – néha rohanva a következő módszerhez, hogy aztán azzal se értsen egyet… vagy hogy épp egyet értsen vele, még akkor is, ha az a módszer egy zsákutca.

Ha valami hasonlót veszel észre magadban, az a tanácsom, hogy kezdd egy Byron Katie vagy Munka megítélő Ítélkezőlap feldolgozásával.


Második Akadály: Az Én Történetem Más
Ebben az esetben valaki elolvas egy Byron Katie könyvet vagy meghallgatja a hanganyagait, aztán kijelenti, hogy „Ez tényleg nagyszerű, de rám nem vonatkozik. Az én történetem más.” Ja, persze. Mint mindenki másé, akik úgy gondolják, hogy az ő történetük más. Ez a személy úgy látja, hogy mindenkinek a hanganyagban olyan története van, amiről el kell gondolkodni. De az ő története egész véletlenül más. „Tudod, mit tettek velem ők? Miért kellene magamon dolgoznom? Nekik kellene engem megkérniük, hogy bocsássak meg nekik.” Ez egy másik mód a Munka elkerülésére.


Harmadik Akadály: Az Én Történetem Valódi
A legtöbb ember úgy hiszi, hogy amiatt szenved, amit valamikor valaki vele tett. De hol van az mára? Az igazság az, hogy a történet miatt szenved, ami az elméjében folyamatosan lejátszódik.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” igen erőteljes történet. Ha elhiszed, hogy ez a történet valós, akkor elakadsz. Ha az „amit veled tettek” a szenvedésed forrása, akkor mit tehetsz? Miért is próbálnál meg dolgozni rajta?

Nehéz lehet belátni, hogy ez a történet („Amiatt szenvedek, amit ők velem tettek”) nem valós. Azért lehet nehéz, mert teljesen emberi dolog azt feltételezni, hogy amit az elménk mutat nekünk, az igaz kell, hogy legyen; hogy bizonyosan tudjuk az igazságot arról, mi is történt.

Tehát van egy természetes ellenállás azzal szemben, hogy megváltoztassuk a történetünket arról, hogy „ők” mit tettek velünk. Nemcsak azért, mert szeretjük azt gondolni, hogy az elménk nem tud átverni minket és így a történet igaz kell, hogy legyen; hanem azért is, mert túl gyakran beleszeretünk a szenvedéstörténetünkbe. Oly sokat fektettünk e történetekbe, hogy nem akarjuk feladni őket. Identitásunk részévé váltak. Részei annak, hogy „kik vagyunk”.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” történet nélkül nem lennél ugyanaz a személy – egy kicsit olyan, mint egy másik én-verziód egy párhuzamos univerzumban. Ezért a történet elengedése kicsit olyan, mint a haldoklás. Az elme nézőpontjából ez egy kicsit ijesztő. Ki leszel, ha többé nem tudod elmesélni azt a történetet?

Ha azt látod, hogy az elméd akadékoskodik, mondván, hogy „Nem akarok ezen a mintán dolgozni”, csak kényszerítsd magad, hogy nekiülj a négy kérdésnek. A meglepő az, hogy a megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.

Bizonyos szempontból az elméd „megbomlik”: Már nem tudod, amit eddig tudtál. És ez csodálatos. Nevetsz vagy épp sírsz. Nem tudod elhinni, hogy ilyen sokáig vártál. Tehát minél jobban ellenállsz, annál jobb okod van arra, hogy erőltesd magad a Munkára!

Csodás napot kívánok, szeretettel,

Andy


Ha az Új Évet szeretnéd egy alapos Ön-Gyomlálással kezdeni, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: december 30.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)



8 megjegyzés:

  1. Mivel kaptam erre vonatkozó kérdéseket, hozzáteszem a fentiekhez, hogy a cikk egy angol nyelvű eredeti fordítása, nem én írtam. Bár furcsállom, miért nevezném magam Andy B-nek, mégis többen rákérdeztek. :) Az eredetit forrásmegjelölés nélkül találtam egy nemzetközi BK csoportban.

    VálaszTörlés
  2. Sokszor van, hogy egy-egy munka végére csak nyomorultabbul kezdem érezni magam, mert az egyik megfordítást nagyjából úgy fordítanám le, hogy szemét dög vagyok. Ha visszafordítom, akkor megint a másik a szemét, így hiába fordítgatom ide-oda. És persze ilyenkor már a "szemét dög vagyok" nem nagyon vizsgálható, mert nem hagyja magát. Legalábbis nekem eddig nem hagyta. Szóval, egyre kevésbé erőltetem, mert ez így nem túl jó.
    Boldog új évet!
    V.

    VálaszTörlés
  3. Kedves V. A Megfordítások lényege az, hogy különböző perspektívákból mutassa meg, hogyan is értelmezhető teljesen másképp az, amit eddig csak egyféleképpen értelmeztünk. És nagyon erős hangsúly van az "értelmezés" szón, mert mindig minden csupán az elme értelmezése. A megfordításoknál kitágítjuk az eddigi beszűkült értelmezési körünket, rugalmasítjuk az elmét, kiszedjük a beragadásból. De NEM ESÜNK ÁT EGYIK MEGFORDÍTÁSBA SEM! Nem ragadunk bele egyikbe sem, csupán ízlelgetjük, hogy jéé, de érdekes, tényleg így is "igaz". Valójában egyik sem igaz, csupán különböző nézőpontokból való értelmezés, és hogyan lehet egyszerre ennyi nézőpont igaz? Úgy, hogy egyik sem igaz, egy szinten mégis mindegyik. Ettől az elme "megbomlik", és nem próbál már elmenekülni egyik végpontba sem. Ennek a megéléséhez és "megértéséhez" lehet, hogy idő kell. Erőltetni nem lehet ezt a "megértést", főleg amíg az a bizonyos "nem-tudás tere" nem elérhető az adott személy/elme számára. A Ki vagyok a történeteim nélkül tere. Ott semmilyen értelmezés nincs. A Munkát ebből a térből végezzük.
    És még annyit, hogy a megfordítok legfontosabbika a magamra fordítás. A te példáddal élve: Ő szemét velem. - Átviszem a 4 kérdésen. Megfordítások: Én vagyok szemét vele. - Keresek olyan konkrét példákat, mélyen magamba merülve, ahogy így is értelmezhetőek a dolgok. Ez nem önvádolás, egyszerűen egy más nézőpont, és olyasmi észrevétele, amit nem biztos h láttam eddig. De nem ragadok ide, hogy akkor én vagyok a szemét, megyek tovább. - Én vagyok szemét saját magammal. - engedem, hogy felbukkanjanak ezzel a helyzettel kapcsolatban azok a példák, amelyek ezt bizonyítják, hisz amit neki tulajdonítok, hogy ő csinálja velem, azt MAGAMMAL KELL CSINÁLNOM, különben nem tudna kivetítődni, és odakint úgy értelmeződni. Tehát anélkül, hogy ő szemét lenne velem, nem tudnék rálátni, hogyan vagyok én szemét saját magammal, ő a segítségem, a tükröm, hogy ezt megláthassam, és megkönyörülhessek saját magamon, hogy meddig akarom még csinálni ezt saját magammal. És ebbe a megfordításba sem ragadok bele, hanem: - Ő kedves velem. Megnézem, hogy még ez is hogyan igaz, még mindig az adott helyzetben. Hogyan értelmezhető az ő szemétsége akár kedvességnek? Tán úgy, hogy felnyitja a szememet arra, mi is zajlik BENNEM pontosan, mi mindent nem láttam eddig a saját működésemből, mi mindent művelek saját magammal, mi mindentől várom odakint, hogy végre megmentsen, és jobban érezhessem magam. És ennek rengeteg aspektusa, rétege van. Ha nyomorultul érzed magad a Munka elvégzése után, akkor az elme félreért valamit, nem abban a térben vagy, ahonnan az elmének segíteni tudunk kimozdulni. És nem biztos, hogy ez egyedül menni fog. Remélem, segített ez egy kicsit.
    Boldog új pillanatokat! :) Szeretettel, Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Andi! Igen, értem én. Elméletben. Gyakorlatban viszont nem megy. Gyakorlatban bizony legszívesebben képen köptem volna magam. Megfordítottam, én lettem a szemét és rájöttem, hogy sokkal igazabb ez így. Tényleg én voltam a szemét. És hurrá! Most már még jobban utálom magam! :D Próbálom nem elhinni, de úgy tűnik nem megy. De egyszer majd csak sikerül...
      A legviccesebb része ennek: Xy szemét velem. Megvizsgálom, megfordítom... Máris én vagyok a szemét. Kiakadok, utálkozom, dühöngök, hogy milyen dög vagyok, majd gondolok egyet, megvizsgálom ezt is. Persze megfordítom, és megint Xy lesz a szemét. Felmentem magam és megint rá haragszom. Így végülis egyetlen problémával el lehet szórakozni életem végéig... Jajj!! :DDD
      V.

      Törlés
    2. Kedves V.! És arra a megfordításra még nem gondoltál, hogy az elméd, a gondolataid szemét dögök VELED? Nézd csak meg, mert nagyon gyanús :), hiszen te magad írtad, hogy csak még nyomorultabbul érzed magad miattuk.
      Ha gondolod, olvasd el még egyszer a felelősségről szóló részt.
      És köszi Andi ezt a bejegyzést, sok kérdésemre választ kaptam belőle!
      Zsuzsó

      Törlés
  4. Kedves V. A jól-tudom elmében pingpongozol, ennek valóban nem sok értelme. :) És itt nem megértésről van szó, azzal nem megyünk semmire, hanem megélésről. Amíg nem tapasztaltad meg a nemtudást, addig marad a pingpongozás, ami ugyan olimpiai szám, de elég uncsi tud lenni. :) Javaslok neked tapasztalt facilitátorral való konzultációt, ha privátban megkeresel, adok személyes elérhetőségeket. És még mindig él az Alaptanfolyam lehetősége is. Kíváncsi vagyok, mikor engedődik meg neked, hogy megengedd magadnak ezeket a lehetőségeket is. Addig is élvezd ki a pingpong nyújtotta örömöket. :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Zsuzsó! Ez jó! És valóban gyanús! :)

    Kedves Andi! Akkor engedem meg magamnak, ha 1: vagy lesz rá elég pénzem, vagy 2: ingyen szolgáltatást nyújtotok. ;)
    Viszont ahogy magamat ismerem, így sem adom fel! :)
    V.

    VálaszTörlés
  6. Szia V.,
    A vonaton munkáztam és eszembe jutott az itteni beírásod. Az indult el bennem, hogy milyen, mikor bűntudatom van, és volt e ilyen a Munka közben vagy egy megfordításnál. Nem nagyon volt, pedig pusztító bűntudatban nőttem fel. :-D Sőt, egyszerre utáltam mindenkit és magamat mégjobban. Persze gondolatban.
    Az ilyesmi gondolatra, hogy "szemét vagyok" bennem az kérdőjeleződik meg, hogy mi az hogy szemét? Mit jelent ez nekem pontosan. Milyen a szemét ember? Esetleg írd le neked milyen konkrétan és kérdőjelezd meg azokat a gondolatokat.

    Amikor megnézem pontosan mit csinál a másik, amire én címkézem őt valahogy, akkor elkezd kinyílni egy ajtó, hogy talán mégsem igaz, hogy ő szemét pld. és direkt csinálja amit csinál.
    Lehet csak rossz napja van, ideges valakire, vagy alapból szar gyerekkora volt a történetei miatt és rajtam csapódik, mivel én vagyok ott stb.
    Ilyenkor jön egy átélés, megértem a másikat és egyben magamat is, hiszen ilyenkor durván beszélek én is vele, tehát a megfordítás helyénvaló, csakhogy én sem direkt. Merthogy elhiszem, hogy ő durván bánik velem. Mindketten tudatlanul mutogatunk egymásra. De ha én megértem, átélés szinten, hogy az ő durvasága nem személyesen nekem szól, vagy eleve nem is durvaság, csak mondjuk figyelmetlenség, akkor abbamaradhat a kettőnk harca.
    Lehet már nem is olvasod, de azért beírom ide, magamnak :-D
    Jó munkázást!
    Zsu

    VálaszTörlés