A Gödör Mélyéről Vissza az Életbe – Katica Története

A Munkának csodásabbnál csodásabb embereket köszönhetek. Katica májusban lépett be az életembe. Élete 10 évének tragédiáját - a kisfia betegségét, elvesztését, és ennek feldolgozatlan gyászát rakta le már az Alaptanfolyam asztalára, hihetetlen bátorsággal. Azóta megértettem, hogy mennyire szenvedett ő akkor már nagyon hosszú ideje. Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy olyan nyitottsági állapotba engedődött addigra, amikorra az ő Ítélkezőlapjának feldolgozásához értünk, hogy szinte automatikusan ment az összes önkínzó állításának megkérdőjelezése. Pillanatok alatt tekeredtek szét a végtelenség óta hurcolt fájdalmas szavak és mondatok, és nyílt ki egy teljesen új világ Katica számára.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe ennek a fantasztikus lánynak, nőnek, anyának a történetét, melyet Katica immár könyv formában is elérhetővé tett, hogy kézzel fogható segítséget nyújtson a hozzá hasonló helyzetben lévő szülők számára. Egy részlet a könyvből:

„Az én utam nagyon rögös, sok-sok akadállyal teli, és végtelenül hosszú volt, de végül célba értem, és megkaptam a választ a kérdéseimre, méghozzá magamtól! Tudom, hogy ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll. Csak meg kell élni a fájdalmas valóságot a maga teljességében. Hiedelmek, köré szőtt történetek nélkül. A mélypontokat is lecsupaszított valóságként kell megélni. A gödör falába való szánalmas és további sebeket okozó kapaszkodás csak elodázza végső felismerést, hogy minden túlélhető. És hogy sokszor az elviselhetetlennek hitt fájdalom az, ami végül megmutatja, hogy kik is vagyunk, és hogy mit is akarunk. Nekem ez kellett, hogy rájöjjek, milyen értékes is vagyok. Ezt sosem tudtam volna meg, ha nem esem le a gödör mélyére. Harmincöt évesen így döbbentem rá, hogy még magamat sem ismertem igazán. Most viszont már igen!

Mindezt sosem tudtam volna meg, ha nem esem le a gödör mélyére, ahol azonban még hosszasan vergődtem a sötétben, anélkül, hogy felfedeztem volna az ott lógó kötélhágcsót. Amikor már elviselhetetlen volt a gödör alján élnem fény nélkül, reményvesztett kétségbeesésben, akkor végre megpillantottam a szabadulásomat jelentő létrát. Megragadtam, és felsétáltam rajta. Ez a mentőkötél mindnyájunknak ott van a közelében. A tiédben is. Azt remélem, ez a könyv segít megpillantani.”

(Nagylaki Kata: Anyuka, velem jössz, vagy csak utánam?)

A könyv megvásárolható itt.

Katica könyvének Facebook oldala pedig itt.

"Ha a gyermekem meghalt, akkor ez a valóság. Bármilyen ezzel kapcsolatos ellenkezés belső pokolba juttat. „Túl fiatalon halt meg.” „Nem láthattam felnőni.” „Tehettem volna valamit a megmentéséért.” „Rossz anya voltam.” „Isten igazságtalan.” De a gyermek halála valóság. A világon semmilyen ellenkezés sem tud egy picit sem változtatni azon, ami már megtörtént. Az imádság nem képes változtatni rajta, a könyörgés és az esdeklés sem, önmagad büntetése sem képes rá, az akaratodnak semmilyen hatalma nincsen. Egy dologhoz azonban megvan a hatalmad: megkérdőjelezni a gondolataidat. Ehhez azonban radikálisan nyitott elmére van szükség, mert csak a nyitott elme kreativitása képes megszabadítani téged attól a fájdalomtól, melyet a valósággal való szembeszállás okoz. A békéhez vezető egyetlen út a nyitott elme. Amíg azt gondolod, hogy tudod, minek kéne vagy nem kéne megtörténnie, a Jóistent próbálod manipulálni. Ez pedig a boldogtalanság receptje."

(Byron Katie: Az Öröm Ezer Neve)