„Sztori és ellenség híján a tettek
spontának, célratörők és végtelenül szelídek.”
„A világ mindig olyan, amilyen, nem pedig
olyan, amilyennek lennie kellene. Akár tetszik, akár nem.”
„A nyitott és félelemmentes elme hamar
megtalálja az alternatívákat.” (Byron Katie)
Te is dolgoztál már együtt olyan kollégával, aki nem
értette, nem jól csinálta a dolgát? Te is elvégezted az ő feladatait azért,
hogy a munka egésze időben elkészüljön és biztos megfelelő színvonalú legyen?
Mindeközben pedig sokat dühöngtél, idegeskedtél és haragudtál az illetőre?
Ennek a helyzetnek egy szeletkéjét most Katie vizsgálja
meg Gary-vel, akit végtelenül bosszant hozzá nem értő kollégája. Ha Neked is
ismerős a szituáció, arra biztatlak, hogy alaposan
ítéld meg az adott munkatársadat egy Ítélkezőlapon, majd a lenti
dialógusnak megfelelően vizsgáld végig
az állításaidat a Négy kérdéssel és Megfordításokkal. (A Munkához szükséges
lapok letölthetők innen:
Még annyi, hogy arra biztatlak, a Megfordításoknál mindig keress 3 konkrét példát, bizonyítékot,
hogyan is igaz az adott megfordítás, ne csupán megfordítsd az eredeti állítást.
A konkrét példák ébresztenek rá, hogyan is tükröződik minden „belvilág” vissza
a külvilágban, hogyan is igaz az, hogy amit
te művelsz magaddal, azt fogod kint érzékelni, és azt gondolni, hogy a másik
csinálja veled.
(A következő dialógusban dőlt betűvel olvashatók azok az
állítások, melyeket Gary az önvizsgálat elvégézése előtt az Ítélkezőlapjára
írt. Ezeket kérdőjelezik meg Katie-vel.)
Gary: Haragszom
Frankre, aki a beosztottam, mert semmihez sem ért.
Katie: Rendben. „Franknek értenie kellene a munkájához.”
Igaz ez?
Gary: Meghiszem azt!
Katie: Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Honnan
veszed? Hisz te vetted fel az állásra az önéletrajza és az ajánlásai alapján,
melyek szerint nincs baj Frank képzettségével. Mit tapasztalsz, mi a valóság? Jól dolgozik?
Gary: Tapasztalataim szerint nem.
Katie: Ez az egyetlen
kiindulópont, amelyre józanul alapozhatsz: a valóság. Igaz-e, hogy Franknek
hozzáértőnek kéne lennie? Nem, hiszen nem az. Erről van szó! Ez a te valóságod.
Mindaddig folytatjuk ezt az ellenkezést, amíg meg nem értjük ezt a fajta
valóságpróbát. Ha sikerül, a tények
szerelmesévé válunk, és visszanyerjük a lelki egyensúlyunkat. Hogyan
reagálsz arra a hazugságra, hogy Franknek hozzáértő módon kellene dolgoznia,
holott nem ezt teszi?
Gary: Bosszankodom és szorongok. Úgy érzem, rám rakja a
teendőit. Mindig én teszem rendbe helyette a dolgokat. Képtelen az önálló munkavégzésre.
Katie: Látsz-e okot arra, hogy elejtsd a gondolatot,
miszerint Franknek jó munkaerőnek kéne lennie? És nem arra kérlek, hogy ejtsd
is el.
Gary: Jobban érezném magam, ha elejteném.
Katie: Ez igencsak nyomós ok. És találsz-e olyan stresszmentes
okot, akár csak egyetlen egyet, amely miatt tovább kéne ragaszkodnod ehhez a
valósággal ellenkező gondolathoz?
Gary: Nos, nem értem, mit
jelent „a valósággal ellenkező gondolat”.
Katie: A valóság, ahogyan te is érzékeled, az, hogy Frank
nem ért úgy a munkájához, ahogy szeretnéd. Te pedig azt mondod, hogy értenie
kellene. Ez az elvárás azonban attól még
nem válik be, így helyezkedsz szembe a valósággal. És amint hallom, mindez
szorongással és bosszúsággal tölt el.
Gary: Rendben. Vegyük sorra a dolgokat! A helyzet az, hogy
Frank tényleg rosszul végzi a dolgát. Engem pedig megőrjít a gondolat, hogy ez máshogy is lehetne. Képtelen vagyok
belenyugodni.
Katie: Ő sajnos nem
megfelelő munkaerő a számodra, akár elfogadod ezt, akár nem. A valóság nem vár a mi beleegyezésünkre
vagy jóváhagyásunkra. Olyan, amilyen. Erre mindig számíthatsz.
Gary: A valóság tényleg olyan, amilyen.
Katie: Igen. És a
valóság mindig kedvesebb, mint amit képzelünk róla. Odahaza jól
elszórakozhatsz a bizonyítékok keresésének gyakorlatával. „Franknek
hozzáértőbbnek kellene lennie.” Mi erre a bizonyíték? Írd össze a
bizonyítékaidat, és vizsgáld meg, kiállják-e a valóság próbáját. Valójában
nincs semmiféle bizonyítéka. A valóság
az, hogy Franknek nem kellene
hozzáértőnek lennie, mivel egyszerűen nem az. Nem való erre a munkára.
Gary: A helyzet az, hogy semmihez nem ért, én végzek
mindent helyette. Épp eleget robotolok, nincs szükségem felesleges
sopánkodásra, hogy azt hajtogassam: „Franknek ilyennek meg olyannak kéne
lennie.”
Katie: Ezt jól mondod.
Gary: Minden munkával kapcsolatos szorongásom arra
vonatkozik, hogy Franknek értenie kellene a dolgát. Az igazság azonban az, hogy
semmihez nem ért. Valójában én gürizek helyette. De mostanra betelt a pohár.
Nem elég, hogy tele vagyok munkával, érzelmileg is k…ára megvisel a dolog. Üdv
New Yorkban!
Katie: Nem is tudtam, hogy New Yorkban is használják ezt a
nyomdafestéket nem tűrő szót! [A közönség nevetésben tör ki.]
Gary: Igen, néhanap.
Katie: Milyen ember lennél e nélkül az őrült sztori
nélkül, mely ellenkezik a valósággal?
Gary: Együttérző és hatékony.
Katie: Igen. „Franknek hozzáértőnek kellene lennie.”
Fordítsd meg az állítást!
Gary: Franknek nem
kell hozzáértőnek lennie.
Katie: Látom, már kapiskálod. Amíg tehát Frank nem az, addig nem várhatod tőle, hogy az legyen.
Ez a jelen helyzet. Van még további megfordítás is.
Gary: Nekem magamnak is hozzáértőnek kellene lennem. Ez is
igaz. Például abban, hogy olyan kollégát
választok magam mellé, akivel együtt tudok dolgozni…
Katie: Lássuk a következő mondatodat az Ítélkezőlapodon!
Gary: Szeretném, ha
Frank felelősséget vállalna a munka őt illető részéért.
Katie: Fordítsd meg!
Gary: Szeretném, ha felelősséget vállalnék a munka engem
illető részéért.
Katie: Igen. Mert egészen addig, amíg a munkatársad hozzá
nem értésével foglalkozol, nem vállalsz teljes felelősséget a saját munkádért.
Gary: Szeretném az ő részét is átvállalni.
Katie: Igen, mert ha azt akarod, hogy a munka jól legyen
elvégezve, nincs más választásod. Rendben, lássuk a következő mondatot!
Gary: Szakértőnek
kellene lennie a saját területén, a projekt élére kellene állnia, feljebb kéne
lépnie a ranglétrán.
Katie: Igaz ez? Úgy értem, hogy honnan venné az ehhez
szükséges szakértelmet? „Hé, te, aki semmihez nem értesz, lépj már feljebb a
ranglétrán!”
Gary: Nem, ez kész őrület! Értem, mire gondolsz. Frank pont úgy teljesít, ahogyan.
Katie: Hogyan bánsz
Frankkel, amikor elhiszed ezt a fantazmagóriát?
Gary: Keménykedni
kezdek vele. Úgy vélem, gyorsabbnak kellene lennie, és folyton a sarkában
járok.
Katie: Nem túl hatékony a módszer. Látsz-e okot arra, hogy
elejtsd ezt a gondolatot?
Gary: Épp eleget.
Katie: Fordítsuk akkor meg az állítást!
Gary: A téma szakérőjeként előbbre kéne lépnem a
ranglétrán. Meg is tettem. Ezen túlvagyunk.
Katie: Frank olyan mester, aki a legtöbbet hozza ki belőled. Ebben nincs hiba.
Gary: Igen. Ő az én
tanítóm. Ezt magam is így érzem.
Katie: Helyes, lépjünk tovább a negyedik ponthoz!
Gary: Arra van
szükségem, hogy elvégezze a feladat rá eső részét. Most már azonban látom,
hogy nem is igazán van erre szükségem.
Katie: Reménytelen eset?
Gary: Tökéletesen reménytelen. Arra van szükségem, hogy
mindkettőnk részét elvégezzem a feladatból, ha azt akarom, hogy elkészüljünk
vele.
Katie: Lássuk a következő mondatot!
Gary: Frank nem ért semmihez.
Katie: Fordítsd meg!
Gary: Én nem értek semmihez.
Katie: Mindaddig, amíg
róla panaszkodsz, valóban nem vagy ura a helyzetnek. Egy valamit azonban
mégis megadott neked Frank, ez pedig a tisztánlátás.
Ez az ő érdeme. Meglehet, hogy még több is telik tőle. Ki tudja?
Gary: Nem igazán értek egyet a megfordítással. Önmagamat
igenis hozzáértőnek tudom.
Katie: Csak nem a
kollégáddal kapcsolatban. Eddig nem értettél eléggé a dolgodhoz abban, hogy
belásd az ő tehetségtelenségét.
Gary: Ezzel egyetértek. Ez az én mulasztásom. Rajta kell tartanom a szememet akkor is, ha
jóval idősebb nálam. Magamon kell
tartanom a szememet. Igen, ez így igazabb. Néha ugyanis elveszítem e
fejemet.
Katie: Most rátaláltál egy nagy belső igazságra. Amikor
megérted, hogy mindössze a saját
gondolkodásodon kell munkálkodnod, az egész világ boldogabb hellyé válik
számodra. Aki valóban kíváncsi az
igazságra, az végül boldog világra lel.
Gary: Amikor egyedül próbálkoztam ezzel az önvizsgálattal,
elakadtam. Azt hittem, igazam van. Most magamba nézve azonban azt látom, hogy az összes megfordításnak van értelme és
igazsága.
Katie: Besétál egy fickó az életedbe, te a nyakába akasztod a sztoridat, és őt okolod
a bajaidért. És még el is hiszed azt a koholmányt, hogy ő a ludas. Anélkül
a gondolat nélkül, hogy a munkatársadnak hozzáértőbbnek kéne lennie, bizonyára
azonnal kirúgnád. És ha ezt megtennéd, akkor ő is olyan állást kereshetne, ahol jól tud teljesíteni, és bátran
nézhetne az emberek szemébe. Az ő számára is van valahol hely a nap alatt. Két
hét múlva tán felhívna, és azt mondaná: „Kösz, hogy kidobtál. Utáltam azt a
melót, az új munkámat azonban imádom.” Minden lehetséges. De az is lehetséges,
hogy miután elvégzed a saját belső
Munkádat, világosabban látsz már, és hétfő reggel azt fedezed fel, hogy a
fickó mégiscsak ért valamihez. Jó, most olvasd fel az Ítélkezőlap utolsó
mondatát, kérlek!
Gary: Soha többé nem
akarom látni sem őt, sem egy hozzá hasonló balféket a csapatomban.
Katie: Fordítsd meg ezt a mondatot!
Gary: Hajlandó
vagyok újra látni őt magát vagy egy hozzá hasonló balféket a csapatomban. Alig várom, hogy újra láthassam őt vagy
egy hasonló balféket a csapatomban, mivel ez a tény legondolkodtatna, és
elvezetne a megoldáshoz.
Katie: Kitűnő! Üdvözöllek a Munka birodalmában!
(Byron Katie: A Négy Kérdés – Édesvíz – sok ponton
átdolgozva az eredeti fordítást)
Ha szeretnéd technikailag
is profin megtanulni a Munkát, és mélyen megmártózni az önvizsgálat
hihetetlenül izgalmas világában, szeretettel látlak az egyetlen augusztusi
Alaptanfolyamon.
KI LENNÉL A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL? - 2-napos, kiscsoportos
ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. augusztus 11-12. Jelentkezési határidő: július 25.
Részleteket
itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html
Elmesélem ma mi történt velem a munkahelyemen.
VálaszTörlésA nap első felében jól voltam, aztán eléggé romlott az állapotom.
Van egy csaj. Melindának hívják.
Megsértődtem rá. Tisztán éreztem a sértődöttség érzését. A hozzá tartozó
gondolatok valami ilyesmik lehetnek szerintem:
"Nem jön ide hozzám.
Nem kedvel engem.
Nem szeret engem.
Nem beszélget velem."
Azt tudni kell, hogy én sem megyek oda hozzá, mert zavar, hogy nem jön ide
hozzám.
Nem kedvelem, mert zavar, hogy nem kedvel.
Nem szeretem, mert zavar, hogy nem szeret.
Nem beszélgetek vele, mert zavar, hogy nem beszélget velem. Ezek lehet, hogy
hiedelmek.
Most nézzük meg az egyiket:
"Nem kedvel engem."
2 variáció van. Ez most vagy egy hiedelem vagy valóban ez az igazság.
Azért gondolom, hogy lehet ez igazság, mert Melinda sem szent. Az ő
elméjében is felbukanhat az a gondolat, hogy: "Péter nem kedvel engem."
És ez a gondolata valóban igaz, mert valóban nem kedvelem. Nem tudom
kedvelni, amig ilyen gondolataim vannak róla. És az ilyen gondolatok miatt
kialakuló érzelmeim és viselkedésem elárulják, hogy nem kedvelem. Pl.
Amikor elmegy mellettem, akkor nem nézek a szemébe. Nem tudok ránézni, amig
a sértődöttség állapotában vagyok. Van amikor látom rajt, hogy bizonytalan
és szomorkás, amikor odajön hozzám. Mert látja, hogy nem kedvelem. Ezért
bizonytalanná válik. Az ő bizonytalansága engem felzaklat és jönnek a
gondolatok: "Biztos nem kedvel, azért bizonytalan." Ez egy örödögi kör. Oda
vissza "játék".
Hogyan tudnám megbocsátani Melindának, hogy ilyeneket gondol rólam?
(Lehet, hogy nekem gondolja rólam.) Hogyan tudok megbocsátani az embereknek
azért, mert az elméjük negatív gondolataival azonosulnak?
Én és Melina között a nagy különbség az egó. Neki az egója egészséges, az
enyém beteg. Miért van az, hogy egyik embernek egészséges az egója(van önbizalma..stb -Byron Katie nélkül) és én meg szenvedek rendesen.
Az elmém túl érzékennyé vált.
Andi írtam egy kérdést Neked az előző blogbejegyzésbe. Légyszi válaszolj, majd ott is lesz időd és kedved.
Köszi!
Péter
paradoxon
VálaszTörlés"Hogyan tudnám megbocsátani Melindának, hogy ilyeneket gondol rólam?"
a te fejed a te dolgod... az övé az ő dolga...
mi jobb neked mit hiszel? nem szeret vs szeret
négy kérdés és 12 példa s a benned a béke ..
többi elszállt
v