A Sebezhetetlenség Páncéljából a Sebezhetőség Lágy Ölelésébe

„Attól érzem magam biztonságban, hogy mindent felvállalok és elmondok neked, ami bennem zajlik. Mindazt, amilyen vagyok. Fura, de attól érzem magam biztonságban, hogy sebezhető lettem.”

Ez a mondat egy olyan Férfi szájából hangzott el egy esti, erkélyen üldögélős beszélgetésünk során, akinek köszönhetően az én még őrizgetett sebezhetetlenség páncélzatom maradványa is töredezik. Akit nagyon szeretek és akibe szerelmes vagyok. És akivel a kapcsolatom a „nem egyértelmű” címkét hordja magán. És érdekes módon, pont ebből a nem egyértelműségből fakad mindaz az ajándék, amit az elmúlt fél évnek köszönhetek. Mert számos olyan mély érzelmi sebemmel találkozhattam, melyeket ilyen valóságosan és tudatosan még sosem láthattam és sosem érezhettem. Melyeknek nem is voltam tudatában, hisz az élet nem produkált olyan helyzeteket, melyekben előbukkanhattak volna. Mert évtizedek óta egy viszonylag „biztonságos” terepen éltem.

Próbáltam ám magam már az elejétől fogva intellektuálisan kicselezni ebből a kapcsolatból. Stratégiákat gyártottam, hogyan is tudom és mért is kell távol tartanom magam ettől a férfitól. Aztán próbáltam magam tartani ehhez. Aztán csak visszamentem újra meg újra. Miközben a mélyben annyi történt, hogy az utóbbi évek érzelmi szintű munkájának következtében a testemben a tudatos érzések szintjére kerülhettek a kora gyerekkorom óta szép fokozatosan lezárt érzelmi energiák. És mivel ezek fájdalmasak voltak, ezért a legnyilvánvalóbb menekülési útvonalat próbáltam választani: EL INNEN.

Aztán hamarosan feltűnt, hogy miben is mesterkedem, és egyre kíváncsibb lettem. És mivel a Férfi egyre csak tartotta magát ahhoz, hogy megosztotta velem legféltettebb titkait, szégyenét, félelmeit, bukásait, szorongását, gyászát, bizonytalanságát és tehetetlenségét, én is egyre bátrabban vállaltam fel a sajátjaimat. Mindent elmondtam én is, ahogy napról-napra élődtek bennem a sajgó történeteim és a hozzájuk tartozó fájdalmas érzelmi energiák. Aztán szeretettel fordultam oda ezekhez az érzelmi energiákhoz, megköszönve nekik, hogy ilyen élőn megmutatják magukat és átölelve őket. Mindezzel átölelve azokat a „részeimet”, melyek sosem tudtak ilyen szerető elfogadással, dédelgetéssel találkozni még. Magamnak tudtam megadni mindezt, és erre vártam réges-régóta. Csak épp nem is tudtam róla. Abszurd…

Ismerős-e az, hogy:

Vigyáznom kell… Senki nem veheti észre, hogy nem vagyok biztos magamban, hogy tehetetlennek érzem magam, hogy fogalmam sincs, mit kéne tennem, hogy nagyon félek, mit fogsz gondolni rólam, hogy egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, hogy szégyenemben legszívesebben elsüllyednék a föld alá. El kell rejtenem a (vélt) hibáimat.

Életünk java részét úgy töltjük, hogy azt hisszük, teljesítenünk kell, tökéletesnek kell lennünk, és bizonygatnunk kell, mennyire magabiztosak is vagyunk. Ezzel pedig olyan érzelemmentes páncélzatba erőltetjük magunkat, amiről azt hisszük, hogy majd vele sikerül úgy kinéznünk, viselkednünk és cselekednünk, mintha tényleg tökéletesek és magabiztosak lennénk. Meg persze a kritikától is megvéd majd minket ez a védelmi „szerkezet”. Csak épp azt nem vesszük észre, hogy belül haldoklunk, és már azokhoz az emberekhez sem tudunk kapcsolódni, akik igenis számítanak. Ez természetes, hiszen saját lényegünkkel veszítettük el a kapcsolatot.

Sebezhetőnek lenni azt jelenti, hogy képes vagyok megsérülni. A sebezhetőség a bizonytalanság, az érzelmi kiszolgáltatottság és a kockázat vállalásának képessége. Sebezhetőnek lenni annyit tesz, hogy hajlandó vagyok olyat csinálni, aminek a kimenetelét nem tudom kontrollálni, vállalni tudom, hogy semmire nincs garancia. És mindeközben szeretettel és elfogadással fordulok önmagam felé, megtartom magam ennek a terében. A sebezhetőség megtalálható minden érzelem és érzés mélyén, mert érezni egyszerűen annyit jelent, hogy sebezhetőek vagyunk. Legtöbbünk úgy kondicionálódott, hogy az érzelmeket és érzéseket a gyengeség jeleként tanulta meg. Ennek következtében jellemző, hogy már gyerekkorunkban elzárkózunk a saját érzelmeinktől, mert túl nagynak ítéljük a kockázatot, hogy sérülhetünk, és majd megint fájni fogunk. Agyunk úgy programozódott, hogy nem tesz különbséget a fizikai fájdalom és az érzelmi fájdalom között, és hogy védekezzen a túlzott sebezhetőség ellen. Ha ezek a védelmi mechanizmusok krónikussá válnak, védetté válunk a sebezhetőség ellen. Védetté válunk azokkal az információkkal szemben, melyekről úgy véljük, hogy lelki sérülést vagy fájdalmat okozhatnak nekünk. Vagyis elveszítjük az érzelmeinkkel való kapcsolatot. És így elveszítjük az önmagunkkal és az élettel való legfontosabb kapcsolódást is. Páncélt öltünk magunkra.

Legtöbbünk képtelen felfogni – vagy még inkább nem is tud róla -, hogy a sebezhetőség mindazoknak az érzelmeknek, érzéseknek és minőségeknek is a bölcsője, melyekre egész életünkben vágyakozunk. A bátorság, az összekapcsolódás, az együttérzés, a szeretet és a kreativitás mind a sebezhetőségből születnek meg. Ha felvesszük a kapcsolatot önmagunkkal a sebezhetőség és az érzések mély megélésén keresztül, életünk megtelik élettel, tartalommal. Eltűnik az a fájó üresség, ami eddig uralta létezésünket.

Mi történik az életünkkel, ha a sebezhetőségünket elnyomjuk, elzsibbasztjuk?

Úgy tűnik, hogy nem tudunk „félmunkát” végezni, vagyis nem tudjuk csupán csak bizonyos érzelmeinket és érzéseinket elfojtani, elzsibbasztani. Nem tudjuk a „kellemetlennek”, „negatívnak” megtanult szomorúságot, csalódást, szégyent vagy elutasítottságérzetet nem érezni anélkül, hogy az öröm, a hála vagy a boldogság érzését is kiirtanánk magunkból. Minden megy. Mondhatjuk, hogy kiöntjük a fürdővízzel együtt a gyereket is.

Ennek a működésnek pedig sajnálatos következményei vannak. Mivel elveszítettük a kapcsolatot a bensőnkkel, érzelmi és testi érzeti szinten is, olyan mintha élettelenné, halottá válnánk. Így elkezdhetünk olyan erős ingereket keresni, melyektől valamennyire élőnek érezzük magunkat. Itt jönnek képbe a különböző függőségek és szenvedélyek. A szereink és a pillanatnyi gyönyörérzetet, extázist, adrenalinfröccsöt okozó tevékenységeink („szerelem” és szexfüggőség, szexuális extrémitások, veszélyes sportok, játékfüggőség, stb). Vagy súlyos esetben akár még fizikai sebeket is okozhatunk magunknak, tudattalanul arra vágyva, hogy legalább érezzünk valamit.

Sebezhetővé válni az örömteli, teljes élethez vezető egyik legfontosabb kulcs. Elkezdjük magunkat megmutatni úgy, ahogy vagyunk, olyannak, amilyenek vagyunk. Engedjük, hogy repedések keletkezzenek a páncélunkon. Beismerjük, ha nem tudunk valamit, ha fáj valami, ha csalódottak vagyunk, ha bántva érezzük magunkat. Merünk segítséget kérni, merünk beszélni magunkról. És kíváncsisággal fedezzük fel az érzelmeink és a velük járó érzések csodás gazdagságát a testben. Úgy hívom ezt, hogy egy csodás univerzumot fedezünk fel, amiért sehova nem kell elmennünk. És ami olyan mértékben tölti fel, teszi telítetté az életünket, hogy már nem kell külső stimulánsok után keresgélnünk.

Ennek következtében minden pillanatunk egyre inkább örömmel és hálával teltté válik, és ennek egyre inkább tudatában is vagyunk. És mindez nem azt jelenti, hogy nem történnek fájdalmas dolgok, csak már teljesen természetesnek, az élet velejáróinak észleljük őket. Mert már biztonságban vagyunk, attól függetlenül, mi is történik a világunkban. A sebezhetőséget és az érzéseinket átélni azt jelenti, hogy végre igazán élünk, átáramlik rajtunk az élet, nem rakunk elé gátat. Mindez annyira felszabadító, amilyet korábban elképzelni sem tudtunk. Mindig máshol keresgéltünk. Most pedig valódi intimitásra találtunk. Önmagunkkal. Aminek következtében a kapcsolatainkban is képesek leszünk az intimitásra. Emellett pedig másokkal is együttérzővé és megértővé válunk.

Az együttérzés révén észrevesszük mások fájdalmát, észleljük a páncéljukat, érzelmileg megérintődünk általuk. A saját működésünk ismeretéből fakadó megértéssel és jóindulattal fordulunk oda az emberek felé, és már nem kívánunk a „gyengeségeik” miatt ítélkezni felettük. Már tudjuk és megtapasztaltuk, hogy a hibázás, a kudarc, a tökéletlenség és a fájdalom mind közös emberi tapasztalatunk részei.

Ezek a gyönyörű megélések arra indítottak, hogy számotokra is létrehozzak egy olyan biztonságos, kölcsönösen támogató közeget, ahol minden résztvevő megtapasztalhatja ezt a szépséges folyamatot. Ahol „tét nélkül” gyakorolhatod a sebezhetőséget, amit aztán könnyebben ültethetsz át a mindennapokra.

Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagammal és Másokkal Tréning folyamatosan indul, a részletekért kattints ide.

Sebezhetőség, Érzelmi biztonság, Intimitás, Önszeretet – Gyógyító kapcsolódás Önmagadhoz: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. január közepétől

Két csoport indul, egy szerda esti (17.30-20.30) és egy péntek délelőtti (9.30-12.30) – Részletek lentebb

Szeretettel várlak az új évben egy olyan kiscsoportos, 8 alkalmas, támogató Együttléten, melybe mindent beleteszek, amit az utóbbi években tanultam és tapasztaltam, mind a saját utamon, mind pedig az emberekkel való munkámban. Az összes olyan eszközt beleépítjük a 8-hetes folyamatunkba, melyek segítenek az önfeltárásban, az önfelvállalásban, az érzéseinkkel való összekapcsolódásban, önmagunk szeretetteljes megélésében.

Megtanuljuk és használjuk a Munkát is és az Élő Önvizsgálatokat is, hogy ezekkel az eszközökkel önállóan is tudjatok majd haladni. Megtanulunk tisztán, őszintén kommunikálni, fogunk párban és csoportban is dolgozni. Birtokba vesszük a testünket, mint érzelmeink, érzéseink terét. Megtanulunk mélyen elcsendesedni, megérkezni az éppen zajló pillanatba. A morfogenetikus mezőt is használatba vesszük. Sírunk és nevetünk. Fogjuk majd egymás kezét, nézünk mélyen egymás szemébe, átöleljük és megtartjuk, akár ringatjuk egymást, amikor valamelyikőnknek erre van szüksége. Megtanulunk nagy-nagy szeretettel fordulni önmagunk felé, meghallani magunkat, és mindennek hangot adni. Semmi nem lesz kötelező, mindenki annyira nyílik meg, amennyire épp engedődik neki.

Szeretnék egy olyan biztonságos, kölcsönösen támogató közeget létrehozni ehhez, ahol minden résztvevő megtapasztalhatja ezt a szépséges folyamatot.

Ajánlom Neked ezt a 8-hetes Támogató Együttlétet:

·                     ha bármilyen okból nem vagy rendben önmagaddal

·                     ha értéktelennek, kevesebbnek, rosszabbnak, nem szerethetőnek, képtelennek érzékeled magad

·                     ha nem tudsz nemet mondani, felvállalni azt, amit szeretnél

·                     ha nem tudod meghúzni a határaidat, nem mered kinyilatkoztatni a szükségleteidet, sőt tán fel sem ismered őket

·                     ha úgy ismered magad, mint aki rejtegeti a gyengeségnek vélt érzéseit, tulajdonságait

·                     ha gondod van az érzelmeid kifejezésével, átérzésével

·                     ha elítéled a „negatív” érzelmeket vagy saját magadat, ha „ilyened” van

·                     ha nem érzel, közömbös, melankolikus vagy

·                     ha valamelyik emberi kapcsolatod nem jól működik

·                     ha magányosnak, elszigeteltnek érzed magad

·                     férfiassági, nőiességi önleértékelési történet esetén

·                     megfelelési kényszer esetén, ha mindig a tökéletességre törekszel

·                     ha szorongással, depresszióval küzdesz

·                     evési rendellenességek, kényszeres evés esetén

·                     testkép zavar, fogyókúra-mánia, jojózás, kényszeres sportolás vagy épp teljes önelhanyagolás esetén

·                     ha bármilyen szenvedélybetegséged, függőséged van (evés, édesség, szerelem, szexualitás, kapcsolati függőség, munkamánia, stb.)

·                     bármilyen krónikus testi betegség vagy állapot esetén, ami nagyban meghatározza az életminőségedet és az önbecsülésedet

·                     ha szexuális problémáid vannak

·                     ha rossz embernek, nőnek, férfinak, anyának, apának, párnak, gyereknek hiszed magad

·                     ha valamiért nem tudsz megbocsátani magadnak, bűntudat gyötör

·                     ha valakinek nem tudsz megbocsátani

·                     ha traumatikus élményt nem tudsz feldolgozni

·                     ha félsz a jövőtől, ha nem mersz lépni, változtatni

·                     ha elakadtál az életben, beleragadtál egy bizonyos élethelyzetbe

·                     ha már teljesen belefáradtál és mindent kilátástalannak érzékelsz

·                     ha intenzív spirituális keresésbe, önfejlesztésbe menekültél az élet elől

·                     ha egy olyan támogató közegre vágysz, ahol önmagad lehetsz

·                     ha éppenséggel tartasz attól, hogy kapcsolatba lépj másokkal és megoszd önmagadat

Két gyakorló csoporttagunk élménymegosztása:

Kedves Barátaim! 

Ebben a csendességben, ami most kívül-belül körülvesz, sorra felbukkantok. Jönnek-mennek bennem a képek és érzetek a lassan véget érő év történetei kapcsán. Nagy hálát érzek a Teremtő iránt, hogy átélhettem ezeket a tapasztalatokat és ennyi csodás emberrel találkoztam. Minden találkozás gazdagított és közelebb vitt önmagamhoz. Bocsánatot kérek azoktól, akiket arra használtam, hogy a félelmeimet, gonoszságomat és gyengeségeimet kivetítsem rájuk. Köszönöm, azoknak, akik kibírták és még most is részesei az életemnek és köszönöm azoknak is, akik már nélkülem folytatják az útjukat.  Az elmúlt év életem egyik mélyrepülése volt sok szempontból. Ez a csoport tartott meg a sok-sok szeretetével és elfogadásával. Mindenkinek külön köszönöm, akivel kapcsolatba kerültem, aki biztatott és elfogadott olyan pillanatotokban is, amikor ez nekem nem ment és azoknak is, akik nem ezt tették. 

Külön hála Neked, Andi, akivel szemben extra elvárásaim voltak időnként és nem voltam minden pillanatban elégedett azzal a mérhetetlen ajándékkal, amit az életembe hoztál. Ez is csak az önmagammal szembeni maximalizmus kivetülése volt. Köszönet érte, hogy elviselted, amit ebből megéreztél.

Köszönöm Misi, hogy a mélyre-menésem tanújaként jelen voltál és támogattál hétről-hétre. Ezzel együtt néha még is kritizáltalak és megítéltelek olyasmiben, amit én még soha nem csináltam se jól, se rosszul. Köszönöm Csoporttársaim, hogy elviseltétek a sok szövegelésemet és dominanciámat, és nem küldtek el a jó fenébe, hanem szeretettel és elfogadással halmoztatok el. Olyat kaptam, amit én nem tudtam megadni magamnak.  Azt kívánom, hogy a következő év történetei és önmunkája tovább gazdagítson bennünket együtt a csoportban és külön-külön a privát életünkben. Jóvátevésként mindent megteszek, hogy tovább növeljem a bennem levő tudatosságot és eltakarítsam a szeretet útjában álló akadályaimat. Továbbra is azon dolgozom, hogy a létezésem hozzájáruljon ahhoz a sok csodához, amit a Valóság tartogat nekünk, hogy a félelmeim ellenére legyen erőm megtartani a nyitottságomat és átengedni magamon azt, ami VAN. Szeretlek Benneteket!!! (K.)

***

„Rengeteg minden történt azóta, hogy elvégeztem az első ÖnMunka tanfolyamomat. Élénken, gyorsan, automatán és kevésbé automatán. Az alapmotiváció az volt, hogy azért kell nekem ezt csinálni, mert nekem sokkal jobbnak kell lennem ahhoz, hogy szeressenek, sokkal többet kell érte tennem, mint másnak. Önmagamért nem szerethetnek, csak azért, amit teszek. Erre nem olyan rég jöttem rá. És most hálát érzek. Először is hálás vagyok magamnak, hogy elkezdtem ezt az egészet és nem kerültem el (ahogy sokszor csinálom), és azért is, hogy voltam olyan fontos magamnak, hogy nem hagytam abba, amikor fájt vagy féltem. Hálás vagyok Mindenkinek, akiket itt megismerhettem, a sok-sok nagyszerű, emberi, őszinte, sebezhető, bátor és szerethető önmukknak, akik annyit adtak és akiktől annyit tanulhattam. A facilitátoroknak, a mélyítő csoportoknak, a tematikus tréningeknek, az egyéni munkáknak, a sok-sok posztnak, a vidám fotóknak, a nevetésnek, a sírásnak, az együttlétnek. Mindannak, amit megosztottatok velem Magatokból. Mindannyian benne vagytok ebben a posztban. És bennem is.
KÖSZÖNÖM!” (ZS.)

Két csoport indul, egy szerda esti (17.30-20.30) és egy péntek délelőtti (9.30-12.30)

Szerda esti csoport: 2015. január 14. – 17.30-20.30-ig, 8 héten keresztül

Péntek délelőtti csoport: 2015. január 16. – 9.30-12.30-ig, 8 héten keresztül

Miből áll a 8-hetes kurzus:

·                     8 héten keresztül 8 szerda este vagy péntek délelőtt  kiscsoportos Együttlét (max. 8 fő).

·                     A kurzus ideje alatt igénybe vehetsz egy 3 alkalmas egyéni csomagot is, 3 X 75 perces konzultációt, választásod szerint. (Egyéni konzultációk elsősorban skype-on, kivételes esetben személyesen. Velem vagy okleveles facilitátor kollégáimmal)

·                     Ingyenes segítő fórum zárt Facebook csoport formájában csak a csoporttagoknak.

·                     A kurzus végére a csoporttagok már egymással is képesek lehetnek hatékonyan dolgozni a csoportos alkalmak között, így a folyamat még intenzívebbé válik.

Részvételi díj a 8 hetes kurzusra:

·                     8 x 3 óra kiscsoportos Együttlét: 4.500 Ft/alkalom: 36.000Ft (alanyi ÁFA-mentes)

·                     Választható egyéni konzultációs csomag, 3x75 perc: 24.000Ft

Létszám: 6-8 fő

Jelentkezési határidő: december 30. (néhány hely még kiadó)

Jelentkezni itt tudsz, telefonszámot is küldj: andi.oravecz@gmail.com

Kiscsoportos Támogató Együttlétek helyszíne: XIV. Budapest, Kalocsai u.

Egyéni konzultációk elsősorban skype-on, kivételes esetben személyesen.

Fizetési ütemezés:

·                     20.000 Ft helyfoglaló előleg a jelentkezésed megerősítéseként

·                     16.000 Ft a kurzus kezdetéig

·                     Az egyéni csomag bármikor kérhető a kurzus során, ennek fizetése folyamatosan, ha valaki igénybe veszi.

Ha inkább kétnapos, csoportos formában érkeznél meg hozzánk, várunk szeretettel a rendszeresen induló Byron Katie Munka Alapcsomagon és a Scott Kiloby-féle Élő Önvizsgálatok Alapcsomagon. Az Alapcsomagok után Mélyítő kurzuson és tematikus tréningeken tudsz tovább mélyülni. Mindezt segítő közegben, a csoport erejével támogatva tudod megtenni. Ne halogasd tovább saját magad!

Figyelmedbe ajánlom még az ÖnMunka blog majd’ 400 bejegyzését az elmúlt több mint 4 évből.

Várlak szeretettel.

Andrea