Az Unalom Szerepe a Függőségekben

Amikor a következő cikket először elolvastam angolul, még nem érintett meg erősen. Aztán jól elmélyültem a saját gondolati, tevékenységi és szer-függőségeim feltárásában és vizsgálatában, és szembetalálkoztam az unalommal. És hozzá kapcsolódóan valami elképesztő nyughatatlansággal, mindig-csinálni-kell-valamiséggel. Felbukkantak a gyerekkori képek, amikor unatkozni kezdtem, amikor megtanultam, hogy mindig csinálni kell valamit, hogy az unalomtól, a „semmitől” menekülni kell, minden pillanatot ki kell tölteni valamivel. Hol volt mindez azelőtt, hogy az „unalom” felbukkant?

Nézz csak vissza a saját gyerekkorodba és körülötted élő pici gyerekek életébe, mikor, hol, hogyan bukkan fel az unalom? Mit tanultál meg róla? Hogyan tanítottad ki magadat, hogyan tanítod ki a gyerekedet az egyszerű levésből? Hogyan minősül az egyszerű levés lustasággá, hogyan kapcsolódik hozzá ítélet és így bűntudat, hogyan értékelődik fel az állandó elfoglaltság?

Hogyan nem bírunk egyszerűen csak lenni, érzékelni, ami épp van, felfedezni ebben újra a csodát, a mindent. És hogyan kapcsolódik mindez össze kényszeres, függőségi tevékenységekkel, rögeszmés szokásokkal, szerek használatával.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Scott cikkét a témában. Fontos kiegészítés lehet a Függőségi tréning résztvevőinek is, saját önvizsgálataikhoz.

Unalom és Függőség

Sokak számára az unalom szorosan kapcsolódik a függőséghez. Már nagyon korai életkorban elkezdődik. Ha megfigyelsz egy gyerekcsapatot, akik épp unalmas pillanatba kerülnek, melyben nincs mit csinálni, gyakran lázasan kezdik el keresni a következő csinálnivalót, csak hogy betölthessék a jelen pillanat üresség-érzetét. Mindannyian ezzel az örökös üresség-betöltő késztetéssel növünk fel. Sokak számára az élet egy hosszú cselekvéssor, melyet azért végeznek, hogy elkerülhessék a csinálás nélküli létet vagy a csendességet. És ez lehet az emberi fejlődés hajtóereje is sok területen, például a technológia és ipari fejlesztések területét. De a függőségeink mögött is ugyanez a hajtóerő húzódik meg.

Az unalom megjelenésekor mindig valamilyen mentális kép vagy szavak bukkannak fel, vagy az üresnek érződő jelen pillanatról, vagy pedig egy közvetlen jövőbeni pillanatról, mely majd üres lesz. Akár úgy is érződhet, mintha a halál várna ránk, amennyiben ez az üresség nem kerül betöltésre. Drámai ereje lehet. Úgy tűnhet, mintha az én halála várakozna a küszöbön, ami nagyon ijesztő tud lenni. Ezért ennek az ürességnek a megtapasztalása szorongással, nyugtalansággal, feszültséggel járhat együtt. Ezért aztán mindenáron próbáljuk valamivel kitölteni ezt az űrt, legyen az ital, cigaretta, étel, számítógépezés, takarítás, rendezgetés, beszélgetés, gondolkodás, vagy bármi jövőbeni több-jobb keresése.

A függőségekkel kapcsolatos munkámnak lényeges pontja az unalom témaköre, megvizsgálása és megtapasztalása. A következő gyakorlat segítségével te is belenézhetsz ebbe.

Amikor unatkozáson kapod magad, vedd észre, hogy valamilyen kép jelent meg a jelen vagy a közvetlenül eljövendő pillanatról, melyben üresség érzékelhető, ami mintha betöltésre szorulna. Tudatosítsd ezt a képet, hozd magad elé az elmédben, és nézz rá közvetlenül, anélkül, hogy a jelentésén gondolkoznál. Tedd fel magadnak a kérdést: „Ez a kép a halál?” Vagy azt is megkérdezheted: „Ez a kép én vagyok?” Amint meglátod, hogy az csupán egy kép, nem pedig te magad vagy a halálod, nézd addig a képet szavak és címkék hozzáadása nélkül, elemzés nélkül, csak a puszta képet, amíg az elhalványul és feloldódik a térben. Pihenj meg néhány pillanatig gondolatok nélkül, és hozd a figyelmedet a testedbe. Vedd észre, ha a testben bármilyen érzés, érzet, energia van jelen, és csak érezd, anélkül, hogy gondolkodnál róla, címkék és történetek nélkül. Érzed a puszta energiát, anélkül, hogy bármit is kezdeni szeretnél vele, pont olyannak, amilyen. Észreveheted, ahogy az érzés, energia átalakul, elhalványul, akár el is tűnik. Amint ez megtörténik, vedd észre, hogy a jelen pillanatból semmi nem hiányzik. Semmilyen módon nem hiányos. Az az érzet, hogy bármi is hiányozna, illetve hogy az adott pillanat unalmas lenne, csak azért bukkanhatott fel, mert megjelent az a bizonyos kép és vele együtt a testi érzetek is, melyeknek nem voltál tudatában. Ha megfigyeled a képet és érzed az energiát gondolatok nélkül, akkor amint eltűnnek, az unalom is velük együtt tűnik el. Bízz bennem. Próbáld ki! Nagyon valószínű, hogy csökkenni fognak a függőségi késztetéseid, amint megtapasztalod, hogy az unalom csupán illúzió. És azt is megtapasztalod majd, hogy az üresség nem jár együtt a halállal, ha az az üres tér nem kerül betöltésre. Ez mind az elme által keltett illúzió. Nincs olyan „én”, melynek létét fenyegetné egy semmit nem tévő pillanat.

(Scott Kiloby cikke)

Kétféle „semmi” létezik. Az elme mondhatja, hogy „semmi”, de ez a „semmi” egy pszichológiai állapot. Matematikai, steril, mozdulatlan, sivár. A valódi „semmi” az üresség, pszichológiai tartalomtól mentes. Szabadság, teljesség, csend, béke és szeretet – ezek ragyognak ott. Amikor azt mondom, hogy „semmi”, hagyd a „semmi” szót eltűnni és csak legyél itt.

(Mooji)

(Ajánlom felfrissítésre ezt a korábbi bejegyzést is: Ahova folyton vágyunk és ahonnan folyton elmenekülünk)

ÖNSZERETET/ÖNÉRTÉKELÉS TRÉNING SCOTT KILOBY ÉLŐ ÖNVIZSGÁLATAI ALAPJÁN. BUDAPEST, JÚNIUS 29-30.

RÉSZLETEKET ITT TALÁLSZ: AKTUÁLIS TRÉNINGEK (gördíts lejjebb a feljövő oldalon)