Régen osztottam meg itt a blogon utoljára a
Facebook-on rendszeresen posztolt idézeteket. Íme, most egy üres kosárra való
belőlük. J Csodás napot Nektek!
„Ha fognád az összes gondolatodat és betennéd őket egy
kosárba, majd belenéznél a kosárba, mit találnál benne? Semmit.”
„Bármikor, amikor olyasmit akarsz, amid nincsen, nem veszed észre azt, amid van.”
„Ha tudnád, hogy milyen
gyönyörűséges is vagy valójában, térdre borulnál saját magad előtt.”
„Minden koncepció, minden gondolat, ami valaha is létezett,
benned van. És egyik sem személyes.
Évezredek óta ugyanazok a gondolatok várják mindannyiunkban, hogy végre egy kis
kedvességgel és megértéssel forduljunk
feléjük, ahelyett, hogy gyógyszerekkel, alkohollal, édességgel, szexszel,
és mindig valami más keresésével elmeneküljünk és elbújjunk előlük, mert nem
tudjuk, mi máshoz is kezdhetnénk velük.”
„Egyszerűen csak öleld át magad és tedd fel a kérdést: „Óóó,
Édesem, amit épp gondolsz és hiszel, igaz, teljes
bizonyossággal tudhatod, hogy igaz?”
„A szenvedés bajnokai vagyunk. ’Ha eleget szenvedek, akkor
majd jobb emberré válok.’– Van ennek értelme? Tapasztalatom szerint a szeretet
az út. Amikor az elméd nyitva van, a szíved is kinyílik, és akkor felismered az
utat. Nincs olyan ember, aki nem ismerné az utat.”
„Megkérdőjelezted mostanában mindazt, amit „tény”-nek
gondolsz? Mielőtt feltételezel, próbálj
ki egy igen őrült módszert, a kérdezést!”
„Nem növünk fel. A test felnő, de mi nem. Csupán kifinomultabbá válnak az elhitt
gondolatokra adott reakcióink.”
„Amíg az elme nem nyílik ki, a szív is zárva marad. A nyitott szív kulcsa a nyitott elme.”
„Te nem tudsz háborút kezdeni kettőnk között. Csak én
tudom ezt megtenni. A védekezés a háború
első lépése.”
Te mondasz
valamit, de én nem azt hallom, amit mondani szeretnél, hanem azt feltételezem,
hogy bántani, fenyegetni, támadni akarsz. Mert bekapcsolódnak a részben
tudattalan történeteim, melyek aztán védekezésre késztetnek. Pl. azt mondod:
„Több hibát is találtam a munkádban.” Én pedig azt hallom: „Nem vagyok elég jó.
Megint elszúrtam. Ki fog rúgni. Nem kedvel. Milyen szemét.” Vagy azt mondod:
„Ma este mégsem tudok átjönni.” Én pedig azt hallom: „Már nem szeret. Biztos
átver. Persze velem ezt meg lehet tenni. Mert értéktelen vagyok. És sosem
tartja be az ígéreteit. Utálom.” És máris védekezésbe, veszekedésbe, háborúba
kezdek, mert azt hiszem, te tettél velem valamit. Fárasztó?
Figyeld, mi
indul be benned, amikor valaki mond vagy ír neked valamit. Fedezd fel a
történeteidet, hiedelmeidet, melyek ilyenkor felbukkannak. És kérdőjelezd meg
őket. Az ÖnMunka mindkét módszere erre való. Hogy tisztán hallj, ne pedig a
szűrőiden keresztül.
„Amíg nem szereted, ha jól megkritizálnak, a Munkád nincs
elvégezve. A kritika óriási ajándék
azok számára, akiket érdekel az ön-felismerés. Akiket pedig ez nem érdekel,
nos, üdv a pokolban, üdv a szülőddel, szomszédoddal, gyerekeiddel, főnököddel
vívott háborúban. Amikor kitárod a karodat a kritika fogadására, te válsz a
saját közvetlen utaddá a szabadság felé, hiszen sosem leszel képes
megváltoztatni minket, sem pedig azt, mit is gondolunk rólad. Amíg nem szeretsz
minket, bármennyire csúnyákat gondoljunk is rólad, a Munkád nincs elvégezve.”
„Ha képes vagy megérteni a saját szenvedésed okát, az
képessé tesz arra, hogy a mi szenvedésünket is megértsd. Csak akkor értesz meg minket, ha magadat már felismerted.”
„Kedveseim! A tavasz (már majdnem) itt van, sokatok
mégis az elme állandó telében él.
Elhiszitek, amit az elme mond és vetít, megkérdőjelezetlenül, így pedig
továbbra is a régi valóságban kell élnetek. Ez az egész addig tart, míg meg nem
tanuljátok beazonosítani, felismerni és megkérdőjelezni a téves
gondolataitokat, feltételezéseiteket, történeteiteket. Én (Byron Katie) azt a
célt szolgálom a Munka önvizsgálatával, hogy lehetőséget kapjatok a saját magatok és mások ellen irányuló erőszak és
agresszió abbahagyására, melyet kizárólag a magatokról és a másokról elhitt
gondolataitok okoznak. Amíg újra és újra játsszátok a félelmet okozó
gondolataitokat, sosem ébredhettek fel a valóság kitavaszodására. Ez pedig
hosszú, zord telet jósol. De ha már Te is kitavaszodnál és kivirágoznál,
bármikor elkezdheted, akár most is.
A kérdések és megfordítások mindig a rendelkezésedre állnak.”
„Félelmetesnek tűnhet mélyen elmerülni a Munkában,
mert azt gondolhatod, hogy valami értékeset fogsz elveszíteni. Csak a történeteidet veszítheted el. És
tapasztalatom szerint a történeteink nélkül az élet mindig gazdagabbá válik.”
„Amíg nem kérdőjelezzük meg a zakatoló, stresszes, fájdalmat
okozó gondolatainkat, a fejünkben lévő képek
áldozatai maradunk.”
„Hagyja, hogy a dolgok jöjjenek, hisz úgyis jönnek; nem mintha lenne választása. Hagyja,
hogy a dolgok távozzanak, hisz úgyis távoznak, akár beleegyezik ebbe, akár nem.
Semmi olyan nem jön, amire ne lenne szüksége, és minden csak akkor távozik,
amikor már nincs szüksége rá.”
„A legtöbb ember folyton a negatívtól akar megszabadulni, a
kellemetlen gondolatokat és rossz érzéseket akarja megsemmisíteni. Ez pedig az élethosszig tartó ön-javítás hátsó
ajtaján való ismételt belépésre kényszeríti őket. Hajlandó vagy-e észrevenni és
elfogadni, hogy az élet rossz és jó érzésekből, rossz és jó megtapasztalásokból
áll? Ha folyton a jót üldözöd, akkor az elérhetetlen
mézesmadzag kergetésével töltöd az életedet.”
„Rossz ember vagyok” vagy „Jó ember vagyok”, ezek mind csupán
a múltról szóló szavak és képek. Semmi közük ahhoz, aki most vagy. Nézz új szemmel, a mozid nélkül.”
„Ha ellenséget látok, akkor meg kell állnom egy pillanatra és
közelebbről megvizsgálni a dolgot… mert az az illető valójában a barátom, nem pedig az ellenségem. Az ellenségek
ráismertetnek önmagamra. Ettől lesznek a barátaim. A személyiségek világában
azokat nevezzük barátnak, akik egyetértenek velünk. Ha azt mondod: ’Nézzétek,
milyen szörnyű ember ez’, a barátaid pedig egyetértenek, hogy ’Igen, ez egy
szörnyű ember’… akkor van egy csapatod, akik úgy hiszik, ahogy TE hiszed. Egy
olyan szekta ez, akik azt prédikálják, hogy Az Univerzum Szemét és
Barátságtalan. És ha az egyikük meg meri kérdőjelezni az álláspontotokat,
mondván, hogy ’Teljesen biztosak lehettek benne, hogy ez egy szörnyű ember?’,
ez a szektára nézve fenyegető, vagyis ki kell őt rúgnod a
Velem-egyetértők-Szektájából, mivel volt mersze megkérdőjelezni azt, amit az
univerzum természetéről hiszel. És ennek sosem lesz így vége. Tehát, tekints
barátként az ellenségre, ismerd fel önmagadban, mit mutat neked. És tekints a
barátra is barátként. Így csak barátaid lesznek.”
KI VAGY A
TÖRTÉNETEID NÉLKÜL? - 2-NAPOS, KISCSOPORTOS, EGYÉNI MUNKÁS TRÉNING BYRON KATIE
MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN.
2013. MÁJUS
31-JÚNIUS 1. BUDAPEST
ELLENSÉG:
VálaszTörlésVálófélben vagyok,férj talált magának egy nőt,akinek van egy gyereke.
Gyűlölöm ezt a nőt,akit csak látásból ismerek,és akiről anyit tudok,h félig roma származású,és szerintem egy igénytelen,dagadt nőszemély.
Nem tudom kiverni a fejemből,h ő jobb ember,társ,anya mint én. Nyílván,hisz férj vele él,nem velem és a gyerekeivel.
Kérdés a következző,hogyan tudna bármit is Rólam megmutatni ez a nő?nem ismerek benne magamra..
Amúgy rengeteg energiát elvesz tőlem az állandó összehasonlítgatás.
Szeretném,ha újra egy család lehetnénk,de ez a nő itt van a képben..
Judit
Judit, az a nő azt tudja megmutatni rólad, amit hiszel: családról, férfiról, nőről, a kettőjük kapcsolatáról, az ideálokról, arról, hogyan ragaszkodsz ahhoz, hogy az életnek úgy kell történnie, ahogy te képzeled, arról, hogyan esel magad alá, ha ez nem így van, arról, hogyan küzdesz és harcolsz, arról, milyen előítéleteid van, arról, hogy azt gondolod, tudod, kinek mi a legmegfelelőbb, és folytathatnánk a végtelenségig. És arról is tanít ez a nő téged, hogyan hasonlítgatod magad hozzá: egyik pillanatban te vagy alul, aztán pedig felül. Le kell nyomnod őt ahhoz, hogy te jól érezd magad a bőrödben. Bármennyire elfogadhatatlannak tűnik is ilyenkor, hogy ő valamit tanít, mégis a lehető legnagyobb guruk ezek az emberek az életünkben. És igen, lehet, hogy jobb társ, mint te vagy, és lehet, hogy sokat tudna neked tanítani arról, hogyan lehetsz te is jobb társ. És legfőképp hogyan lehetsz önmagad jobb társa, hiszen a Munkával ide megyünk mindig vissza: önmagunkhoz. Hogyan csinálom azt magammal, amit szerintem az a másik személy csinál velem? És tudok-e magammal gyengédebben bánni végre, mikor esik meg saját magamon a szívem. CSAK ennyit tanít ez a nő Neked. <3 Andi
TörlésKöszönöm a választ,Andi.
VálaszTörlésHuh,ennyi mindent meg tud mutatni nekem,nem gondoltam volna.
Nos,a családról azt gondolom,talán elég mereven is,h csak úgy működik,ha papa,mama,gyerekek...Valószínű gyerekkorból jöhet ez a dolog,hisz apukám meghalt,nem ismertem.Anyum egyedül nevelt fel hármunkat.
Őszintén szólva igazad van abban,h azt hiszem,h tudom mi a legjobb a férjnek,a gyerekeknek.Pedig,ha jól belegondolok,sokszor még azt sem tudom,h nekem mi lenne a legjobb.
Leírom,hogyan néz ki az összehasonlítgatásom,miközben nézem a fotóját::-D
Hú,milyen dagadt már,én sokkal vékonyabb,formásabb vagyok.
Hú,annyira ódivatú a tetovált szemöldök,az enyém legalább természetes.
Hú,hatalmas a homloka,bulldog álla van,az én arcom mennyivel szebb
Stb,stb..:-D
Szóval erre megy el az energiám,és azt vettem észre,h mikor ezek járnak afejemben,hirtelen elkezdek magammal foglalkozni.Pl:tornázok,sokat nézem magam a tükörbe,még némi sminket is feldobok..(ezeket eddig nem gyakran tettem,sőt)
Judit
Még mindig Judit vagyok.:-)
VálaszTörlésAndi!Azt írtad az új nő megmutatja mit hiszek,nőről,férfiről.
Nos a nőről annyit,h a Nő dolga a háztartás,gyerek,a férfié a pénzkeresés.Férj ilyen családban nőtt fel,anyukája szinte a cselédje volt neki,apósnak,és férj tesójának.A hideg kiráz/zott ettől a felállástól,vagyis szereposztástól.Fogalmazhatnék úgy is,h lázadtam,ennek megfelelően viselkedtem a házasságban.Többek között ez is közrejátszott,h most válófélben vagyok.A másik a férfi mítosz. A férfié a hatalom,a dicsőség,neki mindent szabad,a nőnek kuss a neve.Férj ilyen családban nevelkedett,ezt a mintát szerette volna továbbvinni a mi házasságunkba,hát nem jött össze..