Ma egy tudományos megközelítésű cikket ajánlok figyelmetekbe, melynek szerzője összeveti Byron Katie Munka-módszerét a pszichológiában használt Kognitív Terápia / Átkeretezés módszerével. Azok, akik nem, vagy csak felületesen ismerik a Munkát, alapvetően a Kognitív Terápiához szokták hasonlítani, és el is vetik a további belemélyülést azzal, hogy "hát, ezt már ismerem". Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ismered? :)
A cikket Fülöp Kati fordította, aki - többek között - pszichológus végzettségű is, és megtartotta a cikkben is a szakmai nyelvben használt idegen szavakat. Azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul és nem értenek "pszichológiául", néhány szó magyar változata: szelf - én, identifikáció - azonosulás, dezidentifikáció - kiazonosulás, diszkurzív - következtető, decentrál - központból kihoz.
És akkor a cikk maga:
Byron Katie
Munka-módszere és a Kognitív Átkeretezés
Az igazság megismeréséhez nem csak értelem, szív
is szükséges. (Blaise Pascal)
Byron Katie Munka-módszere a negatív hiedelmek
okozta szenvedés enyhítésének egy új megközelítése.[1]
A módszer a hiedelmeket kérdőjelezi meg, a szókratészi kérdésekhez hasonlóan,
melyeket a kognitív átkeretezés is használ. Ugyanakkor ez a módszer meditatív vagy éber figyelmen alapuló
kérdésfeltevések sorozata – egy olyan vizsgálódási metódus, amely fontos
alapvetéseiben tér el a hagyományos intellektuális-diszkurzív érveléstől. Ebben
a módszerben megvan a kognitív átstrukturálás minden pozitívuma, és ugyanakkor
néhány hatalmas előny is a számlájára írható.
Ahhoz, hogy helyesen értsük Byron Katie
Munka-módszerét, két alapvetően különböző mentális folyamat között kell
különbséget tennünk.
1. Irányított
gondolkodás. Irányított gondolkodásról akkor beszélünk, amikor az ember tudatosan
és szándékosan gondolkodik valamin. Az irányított gondolkodás esetében az ember
saját magát a gondolkodás „csinálójaként” éli meg.
2. Az éberség
megfigyelése (befogadó figyelem). Az éberség megfigyelése akkor lehetséges, ha az
ember pillanatról pillanatra megfigyeli, hogy az éber állapotban mi bukkan fel
az elméjében anélkül, hogy azt kontrollálná, vagy intellektuálisan gondolkodna
azon, hogy mi az, amit megfigyel. Az éberség megfigyelésekor az ember tudatában
van a gondolatoknak, ahogy azok maguktól felbukkannak a tudatosság terében, s
eközben tudatában van annak is, hogy ő a gondolatok tanúja csupán. Az ember
ilyenkor nem tudatosan gondolkodik, mint az irányított gondolkodás esetében.
Továbbá, az automatikus gondolkodással ellentétben, a Byron Katie-féle
önvizsgálat során az ember tökéletesen tudatában van annak, hogy ő csupán
megfigyelője a felbukkanó gondolatoknak. Az éberség megfigyelésének
elsajátítása az Éberségen Alapuló Kognitív terápiának és az Éberségen Alapuló
Stressz-csökkentésnek (MBSR) is alapösszetevője.
A
Négy kérdés és a megfordítások
Byron Katie Munka-módszerének központi elemei a
Négy kérdés és a „megfordítások”. Mindegyik kérdést felteheti facilitátor, de
akár saját magának is felteheti az önvizsgálatot végző személy. Miután facilitátorként
felteszünk egy kérdést, arra kérjük a
munkában részt vevő személyt, hogy elcsendesülve éber, befogadó figyelemmel
figyeljen befele, és várjon, hogy a kérdésre belülről bukkanjon fel válasz.
Ebben a módszerben a négy kérdés azt a célt
szolgálja, hogy a szenvedést okozó gondolatok igazságtartalmát vizsgálják meg
és megmutassák, hogy milyen hatása van egy-egy hűen dédelgetett gondolatnak. A
négy kérdés a következő:
1.
Igaz ez?
2.
Teljesen biztos lehetsz abban, hogy ez igaz?
3.
Hogyan reagálsz, mit érzel, mi történik benned,
amikor elhiszed ezt a gondolatot?
4.
Ki vagy mi lennél e nélkül a gondolat nélkül?
A megfordítások azt hivatottak vizsgálni, hogy
egy-egy gondolatnak vagy hiedelemnek az ellentéte nem ugyanolyan igaz, vagy
akár igazabb-e, mint az eredeti gondolat.[2]
Ha csak a felszínt nézzük, akkor a Kognitív
Terápiában képzett szem azt láthatja, hogy ez pusztán a kognitív átkeretezés
egy módozata. Pedig valójában alapvető
különbségek vannak a két módszer között, és ezeknek messzemenő hatásuk
mutatkozik.
Fő
különbségek
1. A kognitív
átkeretezés a személyt arra kéri, hogy irányított gondolkodást használjon
kérdések megválaszolására, míg Byron Katie arra invitálja az önvizsgálatban
részt vevőt, hogy az irányított gondolkodást a kérdések feltevésére használja, majd támaszkodjon a befogadó, éber
figyelemre, hogy a természetes módon belülről felbukkanó választ meghallja.
A „receptív, befogadó várakozás a belülről
felbukkanó válaszra” belső működésmód minőségében nagyban eltérő belső
megtapasztalás az irányított, „bal agyféltekés” gondolkodás megéléséhez képest.
- Az egyik fő különbség, hogy az éberség, az éber figyelem az egész testben oszlik el, nem pedig elsődlegesen a fejben lokalizálódik.
- Egy másik fő különbség, hogy az önvizsgálat folyamatában részt vevő személy saját magát az éberség előterében felbukkanó gondolatok és érzések megfigyelőjeként érzékeli, ellentétben azzal, hogy magát a felbukkanó érzésekkel és gondolatokkal azonosítsa, identifikálja.
- Byron Katie kérdései a belülről felbukkanó felismerések révén érzet-váltást (felt shift) is előidéznek. A testben megjelenő érzet-váltás pedig erős terápiás hatással bír.[3]
A valós
gyakorlatban az emberek többségének Byron Katie Munka-módszere a megfigyelő
gondolkodás és az irányított gondolkodás egyfajta keverékeként működik.
Ez a jelenség, avagy működésmód, miszerint belülről halljuk meg a felbukkanó
választ egy kérdésre, mind a nyugati mind a keleti filozófiai hagyományban
rendelkezik gyökerekkel. A nyugati filozófiában Martin Heidegger tesz
különbséget aközött, amit ő „kalkulatív gondolkodásnak” és „meditatív
gondolkodásnak” hív. A „kalkulatív” gondolkodás alatt a standard logikai számításokat
és következtetéseket érti, melyeken a nyugati filozófia alapszik, és a
„meditatív” gondolkodás pedig egyfajta kilazítás afelé, ami a tudatosság
holisztikus terében bukkan fel.[4] A Zen meditációt tanító Tony Packer szintén
különbséget tesz a standard filozófiai diskurzus intellektuális
kérdésmegválaszolása és a meditatív megközelítésű kérdésmegválaszolások között.
Packer szerint:
A
kérdésfeltevés általában azt jelenti … hogy intellektuális kérdéseket teszünk
fel, amelyekre intellektuális választ keresünk … De van a kérdésfeltevésnek egy
másik jelentéstartama is. Ez úgy néz ki, hogy egy kérdéssel indítunk, és aztán
megpihenünk, hogy csak közvetlenül befele nézzünk és hallgassunk, nem a
valamiről való tudással elárasztva, hanem csendben elmélkedve, anélkül, hogy
tudnánk a választ.[5]
Mind Heidegger és Packer a
kérdésmegválaszolásoknak olyan módjáról beszél, amely egyértelműen különbözik az
intellektuális elemzéstől és okfejtéstől, amin pedig a nyugati filozófia
diskurzusa és a hagyományos kognitív terápia alapul.
2. A kognitív
terápia a gondolatok megváltoztatására törekszik; Byron Katie Munka-módszere
pedig a gondolatok megismerésére és az
azokhoz kapcsolódó tudatosságra épít, nem
törekszik manipulálni vagy megváltoztatni azokat.
A kognitív terápia központi módszere, hogy
stratégiai szinten segítsen a kliensnek gondolkodásának, gondolatainak
megváltoztatásában. A jól alátámasztott és kellően megmagyarázott irányított
gondolkodás eszközét használva válik meg a kliens értelmetlen és stresszes
gondolataitól, és épít be pontosabb és hasznosabb, jobban működő alternatív
gondolatokat – innen jön a „kognitív átkeretezés” kifejezés.
A Byron Katie-féle önvizsgálat invitálás az
éberségre. A módszer a kérdéseket arra használja, hogy velük az önvizsgálatot
végző felfedezze, hogy számára mi a hitelesen igaz, és így ok-okozati
tudatosságra tegyen szert a gondolatok, érzések és viselkedések rendszerében.
Míg a kognitív átstrukturálás akár spontán módon is megjelenhet, ha a negatív
gondolatokat pozitívra cseréljük le, a Munka-módszer pusztán az igazság megértésére törekszik ahelyett, hogy
manipulálni akarná a gondolatokat. Az, hogy a kérdésekre felbukkanó válaszokat
belülről várjuk, úgy tűnhet, hogy pusztán arra tett törekvés, hogy megpróbáljuk
megváltoztatni az elménket. Ugyanakkor az, hogy befele tekintve azt figyeljük, hogy milyen belső válasz bukkan
fel egy-egy kérdésre, nem igényel semmilyen manipulatív törekvést egy hiedelem
megváltoztatására vonatkozóan. Sőt, valójában Byron Katie Munka-módszerének
gyakorlati alkalmazásakor a személyeket kifejezetten arra kérjük, hogy ne
próbáljanak megszabadulni vagy megváltoztatni negatív gondolataikat. A gondolatokhoz
való ilyen hozzáállás nagyon hasonlít ahhoz, amit az Éber Figyelmen Alapuló
Stressz-csökkentésben (MBSR) és az Éber Figyelmen Alapuló Kognitív Terápiában
látunk: a személy befogadó, nem pedig manipulatív módon tekint rá a pszichéjében
felbukkanó gondolatokra. A változás így természetes módon következik be
azáltal, hogy a személy rálátást nyer gondolkodásának hatásaira.
3. Byron
Katie Munka-módszere révén a szelf nem azonosul, nem azonosítja magát a gyötrő
gondolatokkal és érzésekkel. Így közvetlenül a metakognitív megismerést és
valóságismeretet erősíti.
Ha valaki befogadó módon figyel egy belülről felbukkanó
válaszra, akkor ez a szelfet identifikálódás-mentesen hagyja a homloktérben
megjelenő gondolatokkal. Ha a gondolatok ebben az uralgó pontban bukkannak fel,
az egyén kevéssé hajlamos saját magát ezekkel a gondolatokkal azonosítani, mint
ahogy azt az irányított gondolkodás esetén tenné. Továbbá a kérdés, „Ki lennél
e nélkül a gondolat nélkül?” közvetlenül erősíti tovább az egy adott gondolattal
való dezidentifikációt, s idővel az egyén a gondolataival általános szinten sem
azonosul.
A
felismerés mélysége, mint az átalakulás központi eleme
Évekkel ezelőtt egy méhész azt mesélte nekem,
hogy ha nem félek a méhektől, akkor azok nem fognak megcsípni. Úgy tűnik, hogy
a méhek érzékelik a félelmi választ, és megijednek tőle. A legtöbb ember elég
erősen szocializálódott arra, hogy ha egy méhecske a testén landol, akkor
félelmet érezzen. Ha intellektuális módon megtanuljuk, hogy kellő lelazulás
mellett nem fog a méh megcsípni bennünket, nos, ez el fog tartani egy darabig
(ha egyáltalán sikerül), hogy valóban bízzunk abban, hogy a méh nem fog
megcsípni, és tényleg ne érezzünk félelmet, ha egy méh ránk száll. Nagy
különbség van aközött, ha valamit intellektuálisan tudunk, és aközött, hogy ha
ezt a megértést olyan mélyre engedjük magunkban, amely mélységben igazán elhisszük azt. Különbség van a „Nem fog megcsípni” intellektuálisan
elhitt gondolat és aközött, amikor annyira mély a tudásunk erről, hogy a
tévesen érzékelt fenyegetés által már nem aktiválódik testi szinten a
fiziológiás félelmi válasz.
Voltak idők, amikor későn este az erdőben sétálva
úgy éreztem, hogy valaki van mögöttem, és „el akar kapni”. Ekkor, felnőttként,
intellektuális szinten természetesen teljes mértékben tudatában voltam annak,
hogy senki sincs ott. De hiába tudtam
mindezt az értelem által, a legtöbb esetben mégsem tudtam intellektuális
módon elérni azt, hogy ne féljek a sötétben.
Azok a hiedelmek, melyek a szorongást, dühöt és
depressziót táplálják az emberi pszichében mélyebben gyökereznek, mint az
érvelő intellektus. Azok a mélyen gyökerező hiedelmek, amelyekben a személy
saját magát fenyegetettnek, gyámoltalannak, a saját gondolait védelmezni
kényszerülőnek éli meg, rendszerint nem múlnak el a hibátlan érvelés hatására, még
a tökéletes és hibátlan intellektuális bizonyítás nyomására sem.
Ebből viszont magától értetődően következik a
kérdés: milyen folyamat akkor az, amelynek hatására a mélyen gyökerező
hiedelmek jó eséllyel feloldhatók?
Ez az, ahol úgy vélem, Byron Katie Munka-módszere
előrébb jár a kognitív
átstrukturálásnál. Úgy vélem, hogy az önvizsgálat ezen folyamata nagyobb
eséllyel jut el abba a pszichés térbe, ahol a hiedelmek valójában laknak – és a
mélyreható és éles felismerés révén
nagyobb eséllyel tudnak ezek a hiedelmek elengedődni.
Az emberi psziché a hiedelmeket az emlékekkel,
emlékképekkel és érzésekkel szorosan összefonódva tárolja. A méhcsípés emléke,
a méhcsípéshez kapcsolódó fájdalom egy összetett asszociációs folyamatot takar
a méh, a csípés okozta fájdalom, a különböző érzet benyomások és a diszkurzív
kogníció relációjában. A kognitív terápia a logika és az irányított gondolkodás
kánonán alapszik. Ugyanakkor a szelf
érzete, a világról alkotott kép, és a kapcsolati relációkban megjelenő szelf egy érzelmekbe és érzet benyomások kötésébe
ágyazott bonyolult emlékháló.
Byron Katie Munka-módszerében a kérdéseket az
elme teszi föl, és aztán elcsendesülve vár egy belül felbukkanó válaszra. Az,
hogy a válasz felbukkanását belülről várja, arról árulkodik, hogy a válasz
felbukkanását egy az irányított gondolkodást működtető diszkurzív elmétől
eltérő helyről várja. Byron Katie Munka-módszere közvetlenül a psziché mélyebb
rétegébe invitál egy-egy kérdés megválaszolásában.
A Dialektikus Viselkedésterápiában Marsha Linehan
a psziché ezen mélyebb rétegébe való belépést a „bölcs elme” fogalmával írja
le. Linehan szerint „’A bölcs elme’ a tudás összes módjának teljes
együttműködésén alapszik: a megfigyelés, logikai elemzés, kinetikus és
szenzoros érzékelés, viselkedéses tanulás és intuíció egyszerre.”Azt is mondja
„…a bölcs elmébe való belépés ahhoz hasonlít, mint amikor nagyon mélyre jutunk
egy földbe ásott kútban”. Az énhez kapcsolódó olyan hiedelmekkel kapcsolatban,
mint „Nem vagyok szerethető” vagy „Nem tudok nélküle élni”, Linehan arra kéri
pácienseit, hogy lépjenek a bölcs elme terébe a következő javasolt
kérdéslogikát követve: „Nem érdekel, hogyan érzed magad, nem érdekel, hogy mit
hiszel vagy gondolsz. Az érdekel, hogy mi az, amiről tudod, hogy igaz (a ’bölcs
elmében’)[6]
Vessünk egy pillantást arra a hiedelemre, hogy
„Intim kapcsolatban nagyon meg fogok sérülni”. Tételezzük fel, hogy a hiedelem
állandó félelmet és bezárkózást táplál. Amikor feltesszük a kérdést „Igaz ez?”,
megpróbálhatjuk a választ irányított gondolkodás által megtalálni, ami az
intellektuális okfejtés és érvelés felségterülete. Ez az egyén fókuszát a fejben, más szóval az intellektusban
tartja. Ugyanakkor, ha az „Igaz ez?” kérdés kapcsán valamilyen mélyebb,
belsőbb dolog felbukkanására figyelünk, ami a psziché tudatos szintjén még nem
öltött formát, akkor egy igazabb felismerés érkezhet, hogy „Nem, nem tudom,
hogy egy intim kapcsolatban megsérülök-e, lehet, hogy ez ebben az esetben nem
igaz.” Ennek a belső felismerésnek egész más lesz az érzése. Nagy eséllyel egy
belső elengedés és megnyugvás is kapcsolódik hozzá.
Ha egy kérdés feltevése után befogadó módon egy
belülről magától felbukkanó válaszra várunk, az a megvizsgált gondolatokhoz
kapcsolódó intellektuális válaszkeresést gátolja meg, és elősegíti, hogy a psziché azon rétegeivel kerüljünk közvetlen
kapcsoltba, ahol az egyén szelf-érzete és a külvilágról alkotott képe, valamint
a szelf külvilághoz való kapcsolatának aktuális formálódása történik.
Illeszkedés
az éber figyelmen alapuló módszerekhez, az életviteli tanácsadáshoz és a
pszichoterápiához
Byron Katie Munka-módszere abban is hasonlít az
éber meditációhoz, hogy nem próbálja
megváltoztatni a gondolkodást. Hanem a valóságismeretről szól. A valóság
ismeretének pedig lehet az a hatása,
hogy a gondolkodás is megváltozik.
Ez egy nagyon fontos különbségtétel, főleg, ha az
éberségen alapuló megközelítéseket terápiás céllal vagy életviteli
tanácsadásban használjuk. Az éber figyelmen alapuló megközelítések
alapfeltevése, hogy nem próbálja elnyomni, megszabadulni vagy megváltoztatni a
felmerülő gondolatokat, beleértve a negatív gondolatokat is. Ha megpróbáljuk
ötvözni a kognitív átkeretezést a valódi éber figyelmen alapuló folyamattal,
akkor implicit ellentmondást látunk annak kapcsán, hogy a negatív gondolatokkal
melyik hogyan bánik. A kognitív átkeretezés a gondolatok, a gondolkodás
megváltoztatásának szükségességét hangsúlyozza. Az éber figyelmen alapuló
folyamat egyik alapvető jellemzője, hogy nem próbálja manipulálni vagy
megváltoztatni a gondolatokat. Az éber figyelmen alapuló folyamatban az egyén
gondolkodásához való kapcsolatát decentrálni törekszünk. Az éber figyelmen
alapuló folyamat segíthet az embereknek, hogy gondolataikat anélkül figyeljék
meg, hogy elhinnék a történetüket. Byron Katie Munkamódszere jól kiegészíti az éber figyelmen alapuló megközelítéseket, mivel
szintén nem törekszik az emberek hiedelmeinek megváltoztatására vagy
manipulálására. Szintúgy a valóság ismeretének elmélyítésről szól.
Zárógondolat
Byron Katie Munka-módszere sok előnyt rejt a
kognitív átkeretezéshez képest. Hasznos eszköz lehet azoknak, akik az
elfogadást és az éber figyelmen alapuló megközelítést használva elutasítják a
hagyományos kognitív terápia „gondolatok és érzések kontrollja” forgatókönyvét.
Ám figyelembe véve azt a tényt, hogy a
kognitív terápia jelenleg felsőbbrendű a mentálhigiénében és az egészségügyben,
ezen kijelentés további vizsgálódás tárgya lehet.
Ken Farber; MA
(510) 868-1629
Fordította: Fülöp Katalin
[1] Byron Katie és Stephen Mitchell: Négy
kérdés. Édesvíz Kiadó. 2008
[2] A Byron Katie Munka-módszer teljes
folyamatának megfordításai azt láttatják meg, hogy a körülöttünk levő világba
kivetített hiedelmeink hogyan világítanak rá saját magunk lényeges
aspektusaira. Ez részletesen a Négy
kérdés c. könyvben található, itt pusztán egy alap rövidített verziót mutattunk
be.
[3] Gendlin, E., Fókuszolás. Edge 2000
Kft. 2009.
[4] Heidegger, M.; Discourse on Thinking.
New York, Harpur and Row. 1966.
[5] Packer, T., Seeing Without Knowing:
And What is Meditative Inquiry. Rochester: SPringwater Center, 1995.
[6] Linehan Marsha, M. A borderline
személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája. Medicina Könyvkiadó. 2010.
Nagyon jó ez a cikk. Igazán érdekes tudományos megközelítésben olvasni azt, amit hétköznapi szinten szerintem valamennyi, az ÖnMunkában egy kicsit is jártas ember megtapasztal. Arról nem beszélve, hogy közel két év tapasztalatával a hátam mögött nem kevés újdonságot olvastam. Köszönet a fordítónak (is)!
VálaszTörlésKöszönet a cikkért, nagyon jó, hogy rávilágít a különbségekre és hasonlóságokra. Én magam használom a kognitív terápiát, amit én magam is meglehetősen unalmasnak és fárasztónak tartok. Ez nem mondható el BK módszeréről! Én azt élem meg, hogy sokkal több jelen idejű tapasztalatot ad és megadja a ráismerés élményét. Élvezetes tud mélységeket megmozgatni. Köszönet a közzétételért és a nagyszerű fordításért. Anna
VálaszTörlés