A Nem-Tudás Tere: Két Egyszerű Tudat-Gyakorlat

„A gondolatok egyszerűen felbukkannak. A Semmiből jönnek, és a Semmibe térnek vissza, pont úgy, ahogy a felhők úsznak az üres égbolton keresztül. Azért jönnek, hogy továbbmenjenek, nem azért, hogy maradjanak. És semmit nem jelentenek, amíg beléjük nem kapaszkodunk, és igaznak nem nyilvánítjuk őket.” (Byron Katie)

Mind Byron Katie Munkáját, mind pedig Scott Kiloby Megtalálhatatlan Önvizsgálatát az ún. „nem-tudás teréből” végezzük. Nem érdemes mindezt túlmisztifikálni, ugyanakkor nagyon érdemes kapcsolatba lépni ezzel a „térrel”. Ez az Ön-Felismerés nélkülözhetetlen kulcsa. Ahhoz, hogy az Önvizsgálatokat minél hatékonyabban tudd végezni, nagyon fontos, hogy megtapasztald: nem vagy azonos az önvizsgálat során felbukkanó gondolatokkal (képekkel, szavakkal) és érzésekkel, érzetekkel. Fontos minél mélyebben tudatosítani magadban azt a teret, melyben mindezen jelenségek felbukkannak, mely látja a gondolatokat felbukkanni, majd távozni. Így egyre mélyülő megélésed lesz arról, hogy mindennek csupán az elme ad nevet, jelentést, értelmet. Te pedig nem ezekkel a nevekkel, jelentésekkel, értelmekkel vagy azonos. Ezt gondolkozással nem tudod „felfogni”. Ne gondolkozz erről, ne elemezd, hanem tapasztald meg, pl. a következő két gyakorlattal.

Ezt a két gyakorlatot Scott Kiloby: Élő Felismerés című könyvéből vettem ki. Több ilyen is található még benne, valamint rengeteg útmutatás arra vonatkozóan, hogyan mélyítsd valódi Ön-Magad felismerését. A könyv immár megvásárolható magyarul, egy csomagban Scott másik könyvével, az Élő Kapcsolat cíművel. (Ennek részleteiről itt olvashatsz. Ha gondot okoz az internetes fizetés, keress meg email-ben: oraveczandi@yahoo.com)

1. A szoba közepe

Ülj egy szoba közepére egy forgatható székre. Először csak az egyik falra nézz. Vedd észre az összes megjelenő tárgyat, amint a falra nézel. A külső tárgyak, mint színek, anyagok, vonalak, lámpák, ajtók, képek, stb., úgy fognak tűnni, hogy ott vannak, de vedd észre, hogy igazából nincsenek külső elkülönült tárgyak, amíg a gondolat fel nem merül. Semmilyen tárgy nem nyilvánítja ki magát elkülönült dologként. A gondolat végzi ezt a kinyilvánítást.

Ahhoz, hogy egy lámpa, mint elkülönült dolog jelenjen meg, a „lámpa” szó vagy más mentális leírás vagy kép kell, hogy megjelenjen abban, ami tudomással bír, azaz a tudati térben. A dolgok legelsősorban gondolatok. Vedd észre, hogy a gondolat egy úgynevezett belső tárgy. Úgy tűnik, a gondolatok az elmében történnek. A belül felbukkanó gondolatok nélkül nincsenek kívül felbukkanó független dolgok; nincs semmi „ott kinn” a szobában. Csak a tapasztalás megszakítatlan folyamata van, különálló formák nélkül. A gondolat kreálja azt az elképzelést, hogy függetlenül létező dolgok vannak ott kinn. Lásd, hogy minden jelenség, akár külső, akár belső, a tudat terében jelenik meg. A jelenségek egész nap állandóan változnak és jönnek-mennek. A tudat viszont nem mozog és nem változik. Nem jön-megy. Mindig jelen van és éber minden jövés-menésre.

Ellenőrizd ezt le azzal, hogy a széket a következő fal felé fordítod, aztán az utána következő, majd az azutáni felé. Amint minden egyes fallal szembe fordulsz, teljesen új jelenségek bukkannak fel. Új gondolatok vagy mentális képek jelennek meg, amik új tárgyakat neveznek meg ott kint, mint pl. „szék”, „kép” és „ajtó”. Ahogy faltól-falig haladsz, a tapasztalat egyetlen változatlan aspektusa a tudomással bíró tér, amiben ezek a jelenségek jönnek-mennek. Ez a tér a tudat, és ez az egyetlen állandó az életedben. Most próbáld ki ugyanezt a kísérletet a szabadban. Természetesen ez az alapvető, tudatos tér akkor is jelen van, amikor kint vagy a szabadban. Bár a jelenségek mások - talán egy út, néhány fa, néhány új gondolat, érzet vagy érzelem -, a tudat még mindig ott van, változatlanul. Mindig jelen van, mindegy, hol vagy, vagy mit csinálsz.

Amikor világos számodra, hogy minden dolog, akár külső, akár belső, ugyanazon tudati térben jelenik meg, látod, hogy „külső” és „belső” szintén csak gondolat, ami felbukkan és eltűnik a tudaton belül.

2. Két tárgy

Keress két különböző tárgyat a szobában, ahol ülsz, legalább egy méterre egymástól. Bármit használhatsz - egy lámpát, íróasztalt, számítógépet, vagy ami csak a közelben van. Hívjuk őket A és B tárgynak. Figyeld meg, hogy a szem egyszerre csak egy tárgyra tud fókuszálni. Oda-vissza tudsz mozogni A és B között, de egyszerre nem tudod mindkettőre irányítani a figyelmedet. Csak ingadozni tudsz oda-vissza a két tárgy között. Először A, aztán B, aztán vissza A-ra, majd vissza B-re.

Most hagyd abba, hogy egyszerre egy tárgyra fókuszálsz. Ehelyett, úgymond húzódj vissza, és ismerd fel magad a tudatként, amely egyszerre tudatában van az egész szobának. Csak ülj és légy, anélkül, hogy megragadnál bármilyen elképzelést a szobáról, magadról, bármilyen tárgyról a szobában vagy bármi másról. Csak légy a gondolatmentes tér, amiben a pillanat történik. Figyeld meg, hogy a jelen pillanat elválaszthatatlan attól a tudati tértől, amelyik megtapasztalja a jelen pillanatot. Ez nem két különböző dolog. Figyeld meg, hogy amikor így pihensz tudati térként, a szoba a színek, fény, árnyék és formák egyetlen folytonosságának érződik. Gondolat nélkül nincsenek elkülönült tárgyak, mint „szék” vagy „padló”.

Most engedd meg egy gondolatnak, hogy megjelenjen egy tárggyal, talán egy a szobában lévő székkel kapcsolatban. Mondjuk a szék barna és kerek. Amint a „szék” gondolat megjelenik, a szem a székre fókuszál. A szék, mint tárgy akkor jelenik meg, amikor a „szék” gondolat jelenik meg. Ez felfedi azt, hogy az elme gyártja a tárgyakat a gondolkodáson keresztül. Nem tapasztalunk meg elkülönült tárgyakat, amíg az elme színre nem lép.

Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor a gondolataid száguldanak, egyik a másik után. Emiatt azt hiszed, hogy a világ elkülönült dolgokból áll, amik csak ott hevernek mindenütt, akár gondolsz rájuk, akár nem. Sok ember érzi úgy, hogy a gondolat csak tükrözi vagy képviseli azt, ami már „ott van kint” a világban. De gondolat nélkül nincsenek elkülönült dolgok ott kint. Lásd, hogy az összes tárgy, amit úgy hiszel, hogy látsz, mindenekelőtt fogalom. Még az alap dolgok is, mint színek, fény, árnyék és formák a szobában, mind fogalom vagy mentális benyomás. Például, ahhoz, hogy tudjuk, hogy valami kék, a kék emlékének meg kell jelennie gondolatként. A „kék” egy fogalom. Minden, amit látsz, fogalomként jelenik meg. Másképp fogalmazva, a különálló dolgok (leíró tulajdonságaikkal együtt) csak gondolatok jelenlétében bukkannak fel.

Az ismételt gondolatmentes tudati térként való megpihenésen keresztül az elme kezd elcsendesedni. Könnyebben észrevesszük a gondolatok felbukkanását, és könnyebben megpihenünk tudati térként, amint a gondolat távozik. Amikor nincs gondolat, a tapasztalásod nem fogalmi szintű. Nem igazán lehet mit mondani erről a nem fogalmi szintről. Ez a teljes ismeretlen. Csak egyszerű létezés van, gondolat nélkül. Még a „tudat” és a „létezés” szavak sincsenek. A gondolatmentes tudati térben minden fogalom elnyugszik. Pihenj meg ebben a csendes nem-tudásban, amilyen gyakran csak tudsz.

(Scott Kiloby: Élő Felismerés)