2011. december 28., szerda

A Betegség, Mint Esély


„Nem olyankor fejlődsz, amikor békés vagy és elégedett. Épp ellenkezőleg: amikor dühbe gurulsz, elszomorodsz, kapzsivá, féltékennyé, türelmetlenné, kritikussá válsz. Mert ilyenkor lehullik rólad a maszkod, és rájössz, hogy nem szuperember vagy, csupán egy egyszerű emberi lény, aki szeretni tanul.” (Paul Ferrini)

Sokszor írtam már arról, hogy mindannyian arra kondícionálódtunk, hogy elmeneküljünk a jól-tudom elménk által rossznak bélyegzett helyzetekből, érzésektől, emberektől. Arra vágyunk, hogy minden pillanatban gondtalanul, örömködve, egészségesen, gazdagon, szeretetteljesen élhessük az életünket, sőt ezeknek a feltételeknek a teljesítését állítjuk állandó követelményként magunknak a „megfelelőségünk”, a „jóságunk”, a „rendben levőségünk” bizonyítására. Vagyis, ha például megbetegszünk, akkor máris haragudhatunk magunkra, mert „Jobban kellett volna vigyáznom magamra”; „Óvatosabbnak kellett volna lennem”; „Valamit elrontottam”; „Valamit biztos rosszul csináltam”; „Büntetve vagyok”, stb. És az, hogy a betegségünkre ajándékként tekintsünk, általában csak azoknak adatik meg, akik valóban súlyos, életveszélyes, akár „halálos” állapotba kerülnek. Mert akkor az egész életünk átértékelődik. Mint ahogy más, hagyományosan „tragédiának” tekintett történések esetén is.

A mai Byron Katie videót igazán nyitott elméjű, befogadó, tabukat felülvizsgálni hajlandó Olvasóimnak ajánlom. Egy rákos testű, csodálatosan megnyíló elméjű férfi Önvizsgálata Katie segítségével.

„Az igazság az, hogy amíg nem szeretjük a rákot, nem szerethetjük Istent. Nem számít, hogy milyen jelképet használunk erre – a szegénységet, a magányt, a veszteséget – hiszen az általunk hozzájuk kapcsolt jónak vagy rossznak a fogalma az, ami miatt szenvedünk. Egyszer üldögéltem egy barátnőmmel, akinek óriási daganata volt, és az orvosok néhány hetet adtak neki. Amint készülődtem, hogy felállok az ágya mellől, azt mondta, „Szeretlek”, én pedig erre azt válaszoltam, „Nem, nem szeretsz. Nem szerethetsz, amíg nem szereted azt a tumort. Mert bármi, amit ahhoz a daganathoz kötsz, azt előbb-utóbb rám is fogod vonatkoztatni. Csak egyszer forduljon elő, hogy nem adom meg neked, amit akarsz, vagy fenyegetést jelentek egy hiedelmed számára, azt a meg nem vizsgált koncepciót rám fogod vonatkoztatni.” Lehet, hogy ez így keménynek tűnik, de a barátnőm már jóval azelőtt megkért, hogy mindig mondjak neki igazat. A szemében csillogó könnyek a hála könnyei voltak, mondta.” (Byron Katie)




6 megjegyzés:

  1. Fúúúúúú, de gyönyörűűűűű!!!

    VálaszTörlés
  2. Ó, milyen jó is, ha az ember nem tudja elvégezni a munkáját, ha másoknak kell kitörölni a hátsóját, ha meghal, vagy csak egyre betegebb lesz, mert még az orvosi számlákat vagy a gyógyszereit sem tudja kifizetni... Nem is értem, hogy az emberek hogy bírják elviselni, hogy egészségesek. Borzalmas lehet nekik. Hogy örülnek majd, ha jön az influenza járvány!! Végre, lebetegedhetnek!!

    VálaszTörlés
  3. ezt az önmunkát nagyon nehéz így megtanulni.
    túl sok bejegyzés van már a blogban. nem tudja az ember hol kezdje az olvasást. a lényeges,alapvető bejegyzéseket kéne rendezni valahogy. 2 év mire megtanulom, hogy mit kell csinálni. András

    VálaszTörlés
  4. Kedves András!
    Az Önmunka megtanulásához a www.kincsamivan.hu honlapomat ajánlom, illetve Byron Katie könyveit. Vagy egy Alaptanfolyamot. A blog gyakorlásra való, elgondolkodásra, témaindításra, elmélyülésre. Lehet őt szidni, hogy túl méretes, de ez nem az ő hibája. :)
    És mostanában nem tervezem a tematizálást, mert igencsak nagy meló lett mostanra. Ajánlom, hogy kezdd az elején, szép sorban, és gyűjtögesd ki a szerinted alapvető bejegyzéseket, küldd el nekem a listát, és akkor ezt fel tudjuk ide is tenni. És mire a blog végére érsz, nem lesz több kérdésed. Érdemes belevágni.
    Szeretettel üdvözöllek, andi

    VálaszTörlés
  5. Érdekes módon, a rendszer elvesztette Andrásnak írt előző válaszomat. Lényeg, Kedves András, a blog nem tanulásra való, hanem gyakorlásra, elmélyülésre, továbbgondolásra, témaindításra. Az ÖnMunka megtanulására ajánlom a www.kincsamivan.hu honlapot, Byron Katie könyveit, vagy egy Alaptanfolyamot.
    És a blogot az elején érdemes kezdened, akár ki is gyűjtheted a szerinted alapvető bejegyzéseket, így másoknak és nekem is segíthetsz. Mire a végére érsz, nem lesz több kérdésed.
    Jó Munkát kívánok Neked, üdvözlettel, andi

    VálaszTörlés
  6. köszönöm én leszek a legjobb önmunkás András

    VálaszTörlés