„Amikor azt hiszed, hogy tudsz valamit, akkor egy múltbeli
történetet hiszel el. Ez pedig őrültség. Minden
alkalommal, amikor úgy gondolod, hogy tudsz valamit, az fáj, mert
valójában nincs semmi, amit tudnod kéne. Kapaszkodsz
valamibe, ami nem is létezik. Nincs semmi megtudnivaló, és nincs senki, aki
tudni szeretné.
Annyival könnyebb azt tudni, hogy nem
tudod. És egyben kellemesebb is. A
nem-tudom elme igazán szeretetreméltó. Amikor tudod, hogy nem tudod, akkor természetes
nyitottság van benned a
valóságra, és hagyhatod, hogy oda vigyen, ahova csak akar. Eldobhatod az identitásodat, és
egyszerűen csak az lehetsz, aki valójában vagy: a határtalan, a megnevezetlen.”
(Byron Katie)
Kiűzetés az oviból
Kérdé az óvó néni:
Ádám, mit tettél?
erről a fáról
Kérdé az óvó néni:
Ádám, mit tettél?
erről a fáról
te miért is ettél??
Ádám ujjával Évára mutogat…
Éva pedig szép szemével a kígyóra tekint
ő mondta nekem, hogy jobb lesz odakint…
……
Ádám ujjával Évára mutogat…
Éva pedig szép szemével a kígyóra tekint
ő mondta nekem, hogy jobb lesz odakint…
……
Útra keltek hát
mennek, mendegélnek
hallják csak egyszer
mit mesélnek népek:
Van ám egy másik fa!
lehet, az kell néktek
ők pedig sóhajtanak…
a nemtudás fájáról
bárcsak ehetnének…
Aztán mennek tovább
és csak mennek, mennek…
Egyszer csak, mikor épp nem keresgélnek
a nemtudás egyetemére véletlen betérnek…
Körülnéznek, látják, vannak ott diákok
van ki ül, ki áll, ki fekszik…
- Sziasztok, gyerekek, mit kell itt csinálni?
odajön az egyik:
- No para, srácok, itt nem tudtok hibázni
itt az sem baj, ha valaki kiváncsi…(sőt)…
- Hogy mit kell itt csinálni?
semmi különöset…
elég, ha csak vagytok…
- Hogy mit kell tennetek
úgyis attól függ
amit eddig elhittetek…
- Nem a ti dolgotok
hogy teszitek-e dolgotok.
- Amúgy meg itt is csak
eszünk, iszunk, alszunk,
állunk, ülünk, fekszünk
közben meg ha tudunk
figyelünk meg fülelünk.
- Itt is csak az lehet, ami megengedődik
ezzel zárul minden nap és ezzel kezdődik.
Ádám, Éva úgy gondolták, hogy ez nekik tetszik
bár a diák szavait nem is nagyon értik
mit veszíthetünk? - kérdik, és az első
ítélkezőlapot máris kitöltik…
mennek, mendegélnek
hallják csak egyszer
mit mesélnek népek:
Van ám egy másik fa!
lehet, az kell néktek
ők pedig sóhajtanak…
a nemtudás fájáról
bárcsak ehetnének…
Aztán mennek tovább
és csak mennek, mennek…
Egyszer csak, mikor épp nem keresgélnek
a nemtudás egyetemére véletlen betérnek…
Körülnéznek, látják, vannak ott diákok
van ki ül, ki áll, ki fekszik…
- Sziasztok, gyerekek, mit kell itt csinálni?
odajön az egyik:
- No para, srácok, itt nem tudtok hibázni
itt az sem baj, ha valaki kiváncsi…(sőt)…
- Hogy mit kell itt csinálni?
semmi különöset…
elég, ha csak vagytok…
- Hogy mit kell tennetek
úgyis attól függ
amit eddig elhittetek…
- Nem a ti dolgotok
hogy teszitek-e dolgotok.
- Amúgy meg itt is csak
eszünk, iszunk, alszunk,
állunk, ülünk, fekszünk
közben meg ha tudunk
figyelünk meg fülelünk.
- Itt is csak az lehet, ami megengedődik
ezzel zárul minden nap és ezzel kezdődik.
Ádám, Éva úgy gondolták, hogy ez nekik tetszik
bár a diák szavait nem is nagyon értik
mit veszíthetünk? - kérdik, és az első
ítélkezőlapot máris kitöltik…
Frissensült
Frissensült költő
nő,
irul,
pirul,
lájkoljatok
szeressetek
különben még
felébredek...
nő,
irul,
pirul,
lájkoljatok
szeressetek
különben még
felébredek...
A Kétlábonjáró Hiedelemrendszerek
Tegnap állok a buszmegállóban, várom a buszt.
Odajön 2 kétlábonjáró hiedelemrendszer..aztán egy harmadik, aki
mobiltelefonál... Felszállunk a buszra...leülök. Körülöttem ott ül egy csomó
hiedelemrendszer... Kinézek az ablakon...mellettem négykeréken guruló színes
hiedelemrendszerek...Bemegyek a mekibe egy sajtburgerre.. kiszolgál egy
hiedelemrendszer...Leülök, a hangszórókon át énekel egy
hiedelemrendszer...kölcsönkérek egy tollat egy hiedelemrendszertől...és
megpróbálok lerajzolni egy hiedelemrendszert...de nem sikerül...ezért inkább
ideírtam most ezt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése