Ha Már Elég Volt a Drámázásból – Avagy a Te Boldogságod Kitől Függ?

„A legtöbb ember abban a hitben él, hogy csak akkor élhet szeretetben és kerülheti el a magány, ha rátalál valaki különlegesre. Ősi hiedelem ez, és nagy bátorság kell a megkérdőjelezéséhez. De ha megteszed, óriási meglepetésben lesz részed: képessé válsz érzékelni a szeretetet, akár van veled valaki, akár nincs. A vele és a nélküle egyenlővé válnak, rájössz, hogy mindkettő ugyanolyan jó.” (Byron Katie)

„És Mi a Baj Ezzel?” – Egy Fontos Feltáró Kérdés

Használok egy „csúnya” kérdést a Munka facilitálások során. Azért „csúnya”, mert nem hagyja, hogy továbbra is onnan közelítsd meg az életedben felbukkanó helyzeteket, jelenségeket, illetve más embereket és önmagadat, ahogy azt eddigi életed során megtanultad. Nem engedi, hogy tovább drámázz. Szépen, egyenként visszabontja a dráma-rétegeidet.

Mondok egy példát: Valakivel, mondjuk, azon a történetén dolgozunk, hogy „A párom elfelejtett felköszönteni a szülinapomon”. Ilyenkor érdemes mélyebbre is menni, és feltenni azt a kérdést, hogy:

”És mi a baj azzal, hogy a párod elfelejtett felköszönteni a szülinapodon?”

Már ekkor keletkezik némi döbbenet, hisz hát egészen eddig (szinte) mindenki egyetértett az „alanyunkkal” (nevezzük őt így) abban, hogy a párjának az lenne a dolga, hogy felköszöntse a szülinapján. Erre az egyetértésre valók, például, a barátnők. Hisz azt tanultuk meg, hogy a barát arra való, hogy egyetértsen velünk és velünk szenvedjen. Sőt, időnként akár még egy kolléganő is megteszi, akinek jól elpanaszolhatjuk, hogy milyen szegény, szerencsétlenek is vagyunk, mert olyan párt fogtunk ki, aki még erre az alapvető semmiségre sem képes.

Nos, egy Munka-önvizsgálat során tőlem nem fogod megkapni azt az együtt-sajnálkozást, amiből fenntarthatod a Szegény Én identitásodat, hisz én pont azért vagyok, hogy felismertessem és megkérdőjeleztessem veled, mintegy „elvegyem” tőled azokat a történeteket, melyek az összes szenvedésedet okozzák. Mindemellett, elmegyek veled „oda, ahol vagy” – így hívjuk ezt a Munkában -, azaz felidézem, amikor a számodra stresszt okozó történetek még számomra is stresszt okoztak, így teljesen meg tudom érteni, miben vagy. Csak már nem fájok veled, épp ezért tudok más utat megláttatni veled. Helyetted nem tudom megcsinálni, és az is lehet, hogy nem elsőre engedődik ez meg neked.

(Nagyon fontos megjegyzés: tudj róla, hogy amíg érzelmileg érintettnek érzed magad valaki történetében, addig a te saját megvizsgálatlan történetedről van szó, amivel neked van dolgod. Vagyis, ha téged is felháborít, hogy az a pár elfelejtette a szülinapi köszöntést, akkor neked is jó ezt megMunkáznod.)

Szóval, akkor, nézzük újra:

”És mi a baj azzal, hogy a párod elfelejtett felköszönteni a szülinapodon?”

„Hát, az, hogy ennyire nem figyel rám.” (Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz? Ezt a gondolatot később megkérdőjelezzük, most még megyünk mélyebbre.)

„És mi a baj azzal, hogy nem figyel rád?”

„Hogy nem vagyok fontos neki.” (Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz? Ez is megkérdőjelezésre vár.)

„És mi a baj azzal, hogy nem vagy fontos neki?”

Na, ennél a kérdésnél már nagy zavarodottság tud lenni…

„Hát, hogy-hogy mi? Nem az a párom dolga, hogy figyeljen rám és fontos legyek neki?”

Ilyenkor szoktam mondani, hogy legalább már kicsit ráláthat arra, miért is „tartja” a párját. Igen, ez is egy „csúnya” kifejezés, mégis ez van. És ilyenkor szoktam a csoport többi tagját is megkérni, hogy nézzenek bele, vajon ők miért is tartják a párjukat? Mit akarnak tőle? Milyen elvárásokkal élnek felé? (És életünk összes szereplőjével való kapcsolatunkat is érdemes eszerint megvizsgálnunk.)

„Szóval, az a párod dolga, hogy figyeljen rád és fontos legyél neki?” (később megkérdőjelezés) „És mi a baj azzal, ha nem figyel rád és nem vagy fontos neki?”

„Az, hogy így nem lehetek boldog. Mert nem úgy bánik velem, amitől én boldog vagyok.”

„Tehát, csak akkor lehetsz boldog, ha a párod úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?”

„Igen. Hát, nem ez a természetes?”

„Mi szólnál, ha megkérdőjeleznénk ezt a gondolatot? Feltéve, hogy szeretnél akkor is boldog lenni, ha a párod vagy bárki más nem úgy bánik veled, ahogy szeretnéd.”

„Jó. Ez szuper lenne!”

Akkor nézzük meg együtt ennek a gondolatnak a megvizsgálását. Végezd velem a Munkát! Keress egy olyan személyt az életedből, akivel kapcsolatban ez igaz rád:

Csak akkor lehetek boldog, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

1. Igaz az, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak engedd mélyen magadba a kérdést. Abba a nem-tudás térbe, ahol más válaszok is rejtőzhetnek a kérdéseidre, mint amit eddig hallottál. A Munka meditáció.

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

a) Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt benned?

b) Hogyan bánsz magaddal, hogyan viszonyulsz magadhoz, ha elhiszed, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Miket gondolsz magadról?

c) Hogyan viszonyulsz ilyenkor ahhoz az emberhez, aki szerinted nem megfelelően bánik veled? Hogyan nézel rá, milyen közel engeded magadhoz, miket gondolsz róla?

d) Milyen érzés jelenik meg benned, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hol érzed a testedben?

e) Milyen mániáid, szenvedélyeid, függőségeid jutnak eszedbe, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hova menekülsz, mivel vigasztalod magad?

f) Mitől félsz, mi történne, ha nem hinnéd el többé, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Mire jó neked ez a gondolat, mit kapsz tőle?

g) Mire nem vagy képes, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

h) Mi mindent nem kell megtenned, ha ezt elhiszed? Mi minden alól ad felmentést ez a gondolat?

4. Ki lennél a gondolat nélkül, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: Csak akkor lehetek boldog, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

+ Csak akkor lehetek boldog, ha XY nem úgy bánik velem, ahogy szeretném.

Hogyan igaz ez? Mit mond ez nekem?

Csukd be a szemedet, engedd be ezt a megfordítást, és keresd meg az igazságot benne. Most nem feltétlenül konkrét, az életedből vett megtörtént példákat keresel (azokat is lehet), hanem egy kicsit szimbolikusan nézel bele ebbe az elsőre nagyon abszurdnak tűnő megfordításba. És a „keresés” nem a megfelelő szó. Ne keress, hanem csak engedd magadba az állítást, és várj. Kérdezz és várj! Ha kérdezel és vársz, akkor előbukkan belőled a válasz. Ha keresel, akkor a szokásos jól-tudom elmédet, a szokásos gondolataidat tudod csak meglátni, megtalálni. És ne hagyd, hogy kidobjon a megfordítás, az elme hajlandó kimenekülni a példakeresésből, és egy pillanat alatt rávágni, hogy „Erre aztán nincs példa. Ez nem lehet igaz. Nem tudom.” Így nincs esélyed az öngyógyulásra. Mindenre van példa, csak türelmesen várd meg, hogy felbukkanjon, és ne csak egy, hanem legalább kettő, de még inkább három.

Olyan példákat kereshetsz itt, amikor valaki nem úgy bánt veled, ahogy szeretetted volna, és pont ez indított el benned egy olyan folyamatot, hogy függetlenítsd magad a külvilágban való keresgéléstől. Igen, ez a jól elcsépelt frázis: amíg önmagadban nem találod meg a boldogságot, addig hosszú távon senki nem fog tudni boldoggá tenni. Sőt, pont arra leszel kihegyezve, hogy megtaláld benne, ami boldogtalanná tesz. Nem is lehet másképp, hisz még „magadnak nem vagy meg”. Elkülönültél, elváltál önmagadtól, elhitted, hogy hiányaid vannak, és azóta ezeket a képzelt hiányokat kívülről próbálod pótolni. Amíg azonban nem látsz rá, hogy belül nincs semmi hiány, addig fenntartódik ez a játszma, ez a kívül keresgélés. A Négy kérdés és megfordítások minden képzelt hiányodat felfedezteti veled, és meg is kérdőjelezi. Így pedig fokozatosan visszatalálsz önmagadhoz, és már nem a külvilágot fogod zaklatni a „tegyél már boldoggá” című elvárásaiddal. Nagyon felszabadító így élni.

+ Csak akkor lehetek boldogtalan, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

Az előzőre nagyon hajaz. Hisz, ha valaki pont úgy bánik veled, ahogy szeretnéd, akkor semmi sem késztet arra, hogy elindulj önmagadba, a végső ön-elfogadás, önszeretet, feltétel nélküli boldogság túrájára. És így retteghetsz, hogy „Jaj, mi lesz, ha elveszítem ezt a tökéletes embert az életemből, aki pont azt adja nekem, amire szükségem van?” Már ettől a gondolattól boldogtalan vagy. És bármikor dőlsz, ha ő dől, és nem szolgálja ki tovább az igényeidet, szükségleteidet. Vagyis nem tudod megtanulni a valódi boldogságot, „csak” ennyi marad ki az életedből.

+ Csak akkor lehetek boldog, ha úgy bánok magammal, ahogy szeretném.

Bárhol, ahol azt érzékeled, hogy a másik nem bánik veled úgy, ahogy szeretnéd, ott te nem bánsz saját magaddal úgy, ahogy szeretnéd. A külső ember ennek a tökéletes visszatükröződését adja, ezért nagyon hálás vagyok neki. Nélküle mindezt nem láthatnám meg. Általa ráébredhetek minden olyan pontra, ahol magamnak nem vagyok fontos, ahol magamat nem teszem boldoggá, ahol ütöm-vágom, szőnyeg alá söpröm. Azt ajánlom, hogy írj össze mindent, amiben szerinted a másik ember nem jól bánik veled, és vesd alá a négy kérdésnek, merülj el benne, és lásd meg, hogyan bánsz saját magaddal. Ahogy haladsz ezzel a Munkával, úgy bánsz majd egyre kedvesebben saját magaddal, és tünedeznek el az eddig érzékelt hiányaid.

Jó Munkát kívánok ÖnMagadhoz!