„Amikor elhiszed a testedről szóló gondolataidat, megerőszakolod a testedet azzal, hogy azt követeled tőle, legyen szebb, egészségesebb, magasabb vagy épp alacsonyabb, teltebb vagy soványabb, fiatalabb, vagy erősebb. Fogod a tökéletes testedet, és széttaposod.” (Byron Katie)
A testünkkel kapcsolatos berögződött, megingathatatlannak tűnő ítéleteink, kritikáink és elvárásaink képesek teljesen tönkretenni az életünket, teljesen meggátolni minket az életöröm megélésében. Ezért is tartom kiemelten fontosnak ezt a témát, hisz amíg nem vagyunk jóban a testünkkel, addig folyamatosan börtönben élünk.
Napjainkra bőrünk alá épült elvárás lett az, hogy találjunk valami hibát a testünkben. Szinte kötelességünknek érezzük, hogy kritizáljuk, megvessük, ostorozzuk, és mindenféle módszerekkel és eljárásokkal kínozzuk, hogy olyan legyen, mint az "ideális", a "tökéletes". (Én 20 évig éltem így. Tömény önutálatban és depresszióban.) Hogyan bánsz a testeddel, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy valami csúnya rajta? Milyen érzéssel viseltetsz ilyenkor iránta? Ha ez az érzés bármi más, mint a szeretet, akkor csakis ártani tudsz neki és magadnak. Mindezzel pedig Te is fenntartod a közös tudatban a testutálatot, amit aztán a következő generációk még korábbi életkorokban kezdenek el gyakorolni, mint ahogy azt manapság már teljesen tisztán lehet látni.
Hogyan bánsz a testeddel, ha szeretettel tekintesz rá, bármilyen is legyen éppen? Ha nem tudod elhinni, hogy ez vagy az a része, formája, állapota elfogadhatatlan, szörnyűséges vagy gusztustalan? Mikor van több energiád szeretetteljesen foglalkozni vele, vajon? Amikor megveted és ostorozod, vagy amikor elfogadod és szeretettel tekintesz rá?
A testeddel kapcsolatos ítéleteid megkérdőjelezése el tud vinni az önelfogadáshoz, amikor az önértékelésed már nem a tested kinézetétől vagy állapotától függ. Sokunknak „a testünk a hazafelé vezető utunk”, ahogy Byron Katie fogalmaz. A mai videóban Katie vezet egy kétségbeesett hölgyet a testéről szóló gyűlölködő ítéleteinek felülvizsgálatában. A videó címe „Túl kövér a testem”.
„Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk. Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk.” (Byron Katie)
Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen is az, amikor békében és kapcsolódásban vagy magaddal és a világgal, szeretettel várlak a következő minicsoportos ÖnMunka Alapcsomagon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése