2011. szeptember 19., hétfő

Saját Magunktól Félünk…


Amikor nem szereted a másik embert, az fáj, mert a szeretet a valódi természeted. És a szeretésre nem tudod rákényszeríteni magad! Nem tudod meggyőzni magadat arról, hogy szeress valakit. De amikor megkérdőjelezed a gondolataidat, akkor megszereted önmagad,  és automatikusan szeretni fogod a többi embert. Nem tudod nem ezt tenni. Épp úgy, ahogy nem tudsz parancsszóra szeretni minket, tiszta elmével nem tudsz parancsszóra sem nem szeretni minket. Mindannyian a saját elméd kivetítései vagyunk.” (Byron Katie)

Rengeteg Byron Katie hanganyagot hallgatok. Felvételek ezek a legkülönbözőbb egy-két-többnapos rendezvényekről, ahol Katie sok-sok embert visz végig stresszes gondolataik megkérdőjelezésének mély folyamatán. És a Munkák közben és között érdekes, sokszor nagyon humoros példákat, történeteket is mesél, úgymond magyaráz. Ezekben a néhány perces szösszenetekben nagyon érzékletesen mutat rá, hogyan is működünk, ha elhisszük a gondolatainkat, és milyen „jutalomban” részesülünk, ha megvizsgáljuk őket. Mára egy rövidke, négyperces felvétel magyar átiratát ajánlom a figyelmetekbe. Számomra sokkal ütősebb Katie hangját, szavait hallgatva, de remélem, a mondanivaló lényege így is átjön.


„Saját magunktól félünk. Semmi mástól. Nem az emberektől félünk. A félelem akkor keletkezik, amikor elhisszük az emberekről szóló gondolatainkat. És mivel ilyenkor az elménk összezavarodott állapotban van, azt hisszük, hogy az adott embertől félünk. Egyrészt van az adott személy, másrészt pedig vannak nekünk jó kis gondolataink arról a személyről, melyek meghatározzák, hogy szimpatikus-e számunkra az emberünk, avagy sem. Hogy félünk-e tőle, vagy nem. Tehát, ha félek tőled, vagy nem kedvellek, akkor nekem kell megkérdőjeleznem a rólad szóló gondolataimat.

Tegyük fel, például, hogy valaki besétál ebbe a terembe, az én elmém pedig rögtön elkezd ítélkezni felette. „Hú, milyen ijesztő ember!” „Az a nő pedig milyen gonosznak látszik!” Az emberek rögtön ilyenné vagy olyanná válnak a szemünkben. Valaki egyszerűen csak besétál a terembe, te pedig ezeket a gondolatokat rávetíted. Hallottátok már tőlem azt a mondást, hogy „A gondolatok megtörténnek”. Vagyis, amikor a gondolatok megtörténnek, máris megítélted a személyt, és mivel elhiszed a gondolataidat, azt hiszed, hogy az jött be a terembe, akinek te véled őt.

Belép egy nő, és te azt gondolod, „Oh, milyen fantasztikus ember, szeretnék megismerkedni vele, olyan kedves, olyan csodás.” Na, most pedig kérlek, érezd is meg a testedben, milyen érzés, amikor ilyen kellemes gondolatokat hiszel valakiről. Érezd! Érzed? Ez olyan jóleső érzés, fincsi, egyensúlyban vagy.

Most nézzük meg, mi zajlik a mellettem ülő emberben, amikor ugyanez a nő besétál a terembe, az én szomszédom pedig azt gondolja: „Te jó ég! Ez a nő aztán jól fent hordja az orrát! Nézd csak meg a járását. Találkoztam én már hasonló emberekkel. Ez a nő megjátszós.” Most pedig ezt érezd a testedben! Megvan?

Nos, a gondolataink ugyebár teljesen ártatlanok, de mivel elhisszük őket, rögtön érzés is keletkezik a testünkben. Vagyis akkor ki lépett be a terembe? Én magam. Miközben ülök a székemen, én sétálok be a terembe. Honnan tudhatnám, milyen, soha nem is találkoztam még vele! Akár jót, akár rosszat képzelek róla, honnan tudhatnám!?! Ki sétált be a terembe? Az a személy, akinek én hiszem őt. Ha pedig rossz érzések, feszültség, stressz keletkezik a testemben, akkor azokat a gondolatokat érzem meg, amiket még nem kérdőjeleztem meg magamban.

Amikor mindezeket a még megvizsgálatlan gondolatokat feldolgozod magadban, akkor majd csak ámulsz és bámulsz, hogy többé már egyszerűen nem tudod nem szeretni az embereket. Hazamész innen a School-ból, és le fogsz döbbenni, hogy azok az emberek, akiket korábban nem szívleltél, milyen kedvessé válnak. Képtelen leszel rábeszélni magad arra, hogy nem szerethetők. Mindez mindössze azért, mert ráébredtél saját csodálatos önmagadra.

„Nincs két ember, aki találkozott volna.” Ne hidd ezt el nekem, kérlek, teszteld le saját magad! A te saját megtapasztalásod az, ami számít.” (Byron Katie)


GYAKORLAT: Javaslom, hogy teszteld magad, amikor csak eszedbe jut ez a gyakorlat. Én ezt régebben sokat csináltam pl. a metrón utazva, és rengeteget tanultam így saját magamról. Szóval, csak figyeld az embereket - az ismerősöket és a teljesen ismeretleneket is. Nézz rájuk, és várj egy kicsit. Figyeld meg, milyen ítéletek jelennek meg benned velük kapcsolatban, milyen címkéket aggat rájuk az elméd pillanatok leforgása alatt. És figyeld a testedet is: milyen érzések jelennek meg benned, hol keletkezik a testedben feszültség? Milyen érezni a gondolataidnak a fizikai szintű megjelenését? Érdemes egy kis jegyzetfüzetbe le is írni az ítéleteidet, hogy később jól meg tudd vizsgálni őket a Munka segítségével.
Ha rendszeresen végzed a Munkát, hamarosan nagyon meglepő megtapasztalásokban lesz részed a metrón, az utcán, a boltban, a munkahelyeden, otthon, mindenhol. Végezd a Munkát! :)

Ha szeretnéd minél hamarabb megtapasztalni, milyen is az, amikor nem tudod nem szeretni az embereket, szeretettel várlak a kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyamon.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2011. október 29-30. Jelentkezési határidő: szept. 30. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

13 megjegyzés:

  1. Esélyes, Miki! :) És nem csak botlani...

    VálaszTörlés
  2. Andi,
    lehet perverzitás, de én még elakadtam a képnél, annnnyyyiiiiiira tetszik! :-)
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Nem fordult még elő veletek, hogy gyakoroltátok a különböző tudatosság növelő módszereket(Eckhart Tolle,Adyashanti..stb)és hirtelen egy nagyon erős késztetést éreztetek az öngyilkosságra?
    Ma ez történt velem. Nem sok tartott vissza. Most már lenyugodott az elmém. Igazából ez már a második eset. Az elmém rá akar kényszeríteni az öngyilkosságra, amikor gyakorlom a tudatosságot.
    Volt Nektek már ilyesmi?
    Tamás

    VálaszTörlés
  4. Kedves Tamás! A Munka nem tudatosság növelő módszer. Amíg növelni szeretnéd a tudatosságodat, addig azt érdemes megkérdőjelezni a Négy kérdéssel. Miért szeretnéd növelni a tudatosságodat? Mit vársz attól az állapottól? Egyáltalán honnan fogod tudni, hogy Te már "magasabb tudatszinten vagy"? Mindez kinek fontos? Ez gyönyörű játszma, amibe rengeteg keresőt hajszol bele az elméje. Kérlek, írj erről bővebben: mi zajlik Benned ilyenkor, milyen gondolatok kezdenek el bejönni, melyek arra késztetnek, hogy öngyilkos légy? Ezeket a gonsolatokat lenne szükséges megkérdőjelezned, illetve ennek az egész tudatosságra törekvésnek a mélyére hatolni. Ezt itt is megoszthatod velünk, biztos sokakat érdekel, illetve privátban írhatsz nekem at oraveczandi@yahoo.com címre.

    VálaszTörlés
  5. Szia Tamas!
    Az ongyilkossag gondolata nagyjabol az emberek tobbsegeben megfordul az elet bizonyos szakaszaban. Ezt eloidezheti anyagi problemaktol, csaladi konfliktusoktol, tars kapcsolatoktol, fizikai inkapacitastol es meg egy 1,000 tobb mindent mastol fakado dolog. Legtobb fiatal ugyancsak atragja magat ilyen szorny gondolatokon magat es remelhetoleg a jo utat valasztja majd. En azt tudnam javasolni hogy ha van eselyed beszelj valakivel aki kozel all hozzad es prbald felterkepezni hogy mi a fo kivalto oka a pesszimista kilatasodnak.

    En 18 evesen kivandoroltam Londonba mert sehogy sem tudtam beilleszkedni a kornyezetembe meg tul nagy problemanak tartottam kavargo erzeseim felszinre hozatalat. 90-es evek elejen, a tel kozepen en sokaig otthontalan voltam es neha hetekig alig-alig ettem meg kenyeret is/sem. Tobb 1 evig aludtam a leg vadabb helyeken es korulmenyek kozt soha nem tudva hogy megerem-e majd a reggelt vagy csak oda fagyok a padlohoz?! Es neha kilatastalan talaltam az egesz helyzetet ami nagyon a 'kuszob' szelere nyomott de nem hagytam megtorni magam a rosz gondolatokktol. A kezdet elejen orultem meg 5 Fontnak hetente meg ha egy heten egyszer birtam valaki idegen lakasan megmosakodni vagy egy honap utan megborotvalkozni. Sok Magyarral talalkoztam az evek alatt akik jottek, probalkoztak es sity-suty, feladtak a dolgot mert nem birtak a gyurodest! Itt most nem azt akarom eljatszani hogy hu de nagy comandos vagyok, csak peldat adni hogy mindig vannka nalunk rosszabb sorsban levo emberek, sokkalta nagyobb 'keresztet' hordva. Amikor en vegre kubikuskent bekerultem egy epitkezesre es lapattal nyeltem a port £2 Font/orankent sokszor neztem keresztbe (mikor ep volt egy pillanatom) a szomszed epuletre ahol ingben, oltonyben dolgoztak emberek elokelo irodakban. En magamban csak azt ismetelgettem hogy "nem tudom hogy mikent de en azt a munkat akarom csinalni, ha valaki 'veszi' az en kivansagom mutassa meg az oda vezeto utat!".

    Goronygyos volt az Informatikai, rendszer gazdai pozicio fele (kulonosen nulla Angol tudassal) de 7 ev utan elertem kemeny munkaval es a sors kifurkeszhetetlen segitsegevel amire vagytam. Es en azt szeretnem mondani neked ha van egy terved/almod akkor csak hidjel benne mert ha eleg erosen akarod akkor valora valthatod! :)

    Nekem ugyancsak sok erot adott hogy resz vettem kulonbozo jotekonysagi segelyekben es a puszta teny segiteni masokon akik jobban ra voltak szorulva dolgokra mert pont egy foldrenges, viz aradas vagy egyebb elvitte/tonkretette mindenuket az egy roppant jo belso erzessel toltott el. Tudtam hogy lehet hogy soha nem talalkozok majd a raszorultakkal de amit birtam magam erelyebol hozza jarulni kamionokat felpakolni ruha, elelem es egyeb adomanyokkal vagy ep megosztani azt a kis elelmet othontalannal az tobb ambiciozust nyujtott mint barmi mas!

    Ne hagyd el magad pajtas, fel a fejjel.

    Udv. Jozsi
    Londonbol
    21ev es szamolom...

    VálaszTörlés
  6. Abban az esetben amikor csak vagyunk, gondolatok nélkül utazunk pl a metrón és mások nekünk jönnek, meglőknek vagy gorombák velünk akkor "tárgyak"vagyunk a másik ember számára?
    Tehát amikor a másik ember dühkitőrését kell elviselni
    :)

    VálaszTörlés
  7. köszönöm a válaszokat.
    ma túl jól voltam. nagyon nagy lelki békét éreztem és mások elfogadását. az elmém lenyugodott szerencsére. tegnap nagyon sokat szenvedtem érzelmileg és lelkileg.
    Tamás

    VálaszTörlés
  8. egyébként nem értem tegnap majdnem meghaltam ma meg olyan boldog voltam a semmitől, hogy én voltam Jézus Krisztus. nagyon szélsőséges állapotok.
    Tamás

    VálaszTörlés
  9. Kedves Tamás!

    Szerintem ezen amit leírtál az ezen blogot olvasók jó része már átesett. Bepillantottunk "valahová" (elmén túli birodalom, megnyilvánulatlan, önvaló, stb...) valamikor, valahogyan (én teljesen spontán módon egy séta közben és nem értettem, hogy miért annyira különleges minden). Ezután ráébredtünk, hogy amit eddig életnek gondoltunk az valahogy nem az igazi. Elkezdtünk keresni. (én magam sem tudtam, hogy mit, aztán Tolle tanításain keresztül lassan letisztult a kép, számos félreértést követően) Véleményem szerint eleve érzékenyebb (vagyis nem beton egójú) embereket kezd el ez a téma, a megvilágosodás érdekelni. A "megvilágosodás" utáni hajsza (mert hajszoljuk kár tagadni) közben pedig még sérülékenyebbé válunk. Én valahogy elfelejtettem az érzelmek elfojtásának "tudományát", miközben "tanúskodó jelenlétként tudatom éber őreként próbáltam jelen lenni"... Na ez egy fantasztikus megtapasztalása a szenvedésnek. Égetett, fájt, és annak ellenére, hogy azt hittem és tudtam, hogy ez csak egy érzelem, ami nem én vagyok, bizony ugyanúgy maga alá gyűrt. Sőt, mivel nem tudtam elfojtani, még jobban, mint korábban.
    Amire nagyon kell figyelni, az az, hogy az egónak nagyon tetszik ez az egész megvilágosodásos dolog. Elhiteti veled ő (az ego), hogy nagyon fantasztikus dolog lesz tőle (az egotól) megszabadulnod. Hogy akkor majd nagyon boldog leszel. Természetesen, hogy ne legyen olyan egyszerű, hozzákötheti a megvilágosodást sok mindenhez. Tárgyhoz, személyhez, szenvedéshez.... stb. "Majd ha Őt, vagy azt megszerzem, vagy ha eleget szenvedtem, akkor lelkileg békés és nyugodt és boldog leszek.... Már csak ez hiányzik ahhoz, hogy megvilágosodjak.... " Te mihez kötöd? Milyen feltételhez? Mit akarsz megszerezni a "tudat szint emeléssel"? Nézz magadba és légy őszinte magaddal.

    Az öngyilkosság gondolatához. Húúúúú ez is ismerős. De már tudod, hogy lehet másképp is élni. Tudod, hogy lehet élni. Ez a tapasztalás majd továbbvisz az úton. Sok sikert hozzá!

    G.

    VálaszTörlés
  10. Mit gondoljak arról amikor azt hallom,hogy bízz a megérzésedben, az első benyomás az igazi?
    Ha belép valaki rögtön megítélem, akkor nincs is az embernek valódi jó megérzése?

    VálaszTörlés
  11. Szia Andi! Nagyon jó kérdés. Az első megérzésem sem tud semmi más lenni, mint egy történet valakiről, ami vagy később igaznak, vagy nem igaznak bizonyul. Fontos, hogy később. És ha úgy történik, ahogy én azt már előre "megéreztem", akkor azt gondolom, hú, de ügyesen megéreztem. Ha pedig nem, akkor haragszom magamra, hogy hú, de hülye vagyok, és hallgatnom kellett volna az első megérzésemre. Kérlek, idézz fel pár ilyen esetet, és nézz beléjük, milyen gondolataid segítették elő vagy épp akadályozták meg, hogy az első megérzésedet kövesd, vagy épp ne kövesd. Rengeteg történetet fogsz találni. Mondok egy példát: Egyszer egy ismerősöm azzal állt elém, hogy ennyi meg ennyi pénz szeretne kölcsönkérni tőlem, és elég furcsán viselkedett a mondókája közben, ami viszont nagyon hihetőnek tűnt. Bennem elkezdett dübörögni az a gondolat, hogy ne adj neki, ne adj neki, de én azért adtam neki. Aztán később kiderült, hogy nem azért kérte, amit mondott, hanem eljátszotta. Na, ekkor gondolhattam volna azt, hogy az első megérzésemre kellett volna hallgatnom. Gondoltam is, aztán viszont megvizsgáltam, és a helyzetből fakadó tucatnyi más feltételezésemet is megkérdőjeleztem. Élhetnék azzal a történettel, hogy vissza kéne adnia, haragudhatnék magamra, hogy milyen hülye voltam, ehelyett azonban ez a történet olyan fantasztikus megtapasztalásokat, megértéseket, ráébredéseket hozott nekem, amiket máshogy nem biztos, hogy megélhettem volna. Hagyományos értelemben ez a totális marhaság receptje,önvizsgált elmével azonban a szeretet megtapasztalásának számtalan szintje és lehetősége. És ez nem azt jelenti, hogy legközelebb is odaadom, ha valaki kér. Az majd akkor és ott kiderül. :)

    VálaszTörlés
  12. Mások megítélése a metrón, utcán. Vajon a "de csúnya ez a kabát" gondolattal is foglalkoznom kellene? (Kellene? :) ) Mondjuk, ronda barna. Nem tetszik a színe. Vagy a szabása. Vagy a kabát gazdája. Fura az arca. ?! Fura... Az most rossz? Vagy jó? Nekem inkább semleges. Fura.

    Az első megérzés első látásra nálam vegyes, vagy bejön, vagy nem.
    De sokszor volt már, hogy bizonyos helyzetekben éreztem egy határozott késztetést valamire, hogy ezt megtegyem, vagy azt ne tegyem meg. Utóbb általában kiderül, hogy hallgatni kell rá. Néha apróbb, néha nagyobb hasznos dolgok sülnek ki belőle. Nem véletlenül jönnek.
    Szerintem.

    VálaszTörlés