2016. november 29., kedd

Csak Embernek Ne Kelljen Lenni, avagy a Tudatosság és Spiritualitás Csapdája



„Teljességgel embernek lenni – na, ehhez kell kib@szott nagy bátorság.” (Jeff Foster)

Régebben terveztem már, hogy írok egy bejegyzést azzal a címmel, hogy „Csak embernek ne kelljen lenni”. Jelentem, Jeff Foster megelőzött, és ezért igen hálás vagyok neki, így csak kisebb kiegészítéseket teszek. J Jeff nem pont ezzel a címmel ugyan, de az Emberség illetve a Tudatosság-Spiritualitás csapdájának kérdéskörével foglalkozik egy friss szösszenetében, amit lentebb olvashattok, magyarítottam.

A téma amúgy nem új a blogon; belesimul az általam már jó ideje és több posztban is megénekelt spirituális elkerülés jelenségébe. Én is rendesen műveltem ezt az elkerülés dolgot, tehát jól tudom, miről beszélek, és nem elítélőleg foglalkozom vele újra meg újra. Hanem azért, mert mára tömegeket érint. (Összes spirituális elkerüléses és függőséges bejegyzés listája itt.)

Amikor nem tanulhattunk meg jól embernek lenni, amikor nem nőhettünk fel, amikor annyira fáj az emberléttel járó sok érzelem és érzés, akkor bármibe belekapaszkodunk. Sima esetben csupán hétköznapi függőségi szerekbe, tevékenységekbe, kapcsolódásokba, míg fennköltebbnek tűnő verziójában a „spiritualitásba”, „tudatosságba”. És amikor nem akarunk sebezhetők és emberiek lenni, akkor jön az ötlet, hogy majd leszünk „isteni” vagy legalábbis „emberfeletti”. Spirituális zsargonnal úgy is mondjuk, hogy „én az egység vagyok”, vagy „én semmi vagyok”, „én vagyok a tudat”, „nem-én vagyok”.

Még amikor a Scott-féle önvizsgálatokat tanultam 2012-ben, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ki a jó ég akarna „nem-én” lenni, ha jól van a bőrében, mint „én”??? Mert ugyebár a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal az ún. elkülönült ént keressük, pl. azt, aki értéktelennek, nem szerethetőnek, rossznak, selejtesnek, jelentéktelennek, nem elég jónak, stb. hiszi magát. Ilyen „én” persze nem vagyunk és sosem voltunk, de ez még nem azt jelenti, hogy nem vagyunk ember(i)ek. És az önvizsgálat folyamatában mélyen át is érezzük az ezekkel az azonosulásokkal járó érzelmi fájdalmunkat, vagyis jó mélyen beleengedődünk az emberségünkbe. Mostanra az ÖnMunka egész eszköztára ennek a csodás kettősségnek – végső egységnek a gyakorlati megtapasztalását segíti: megéljük és megszeretjük, hogy mennyire emberiek vagyunk, s megéljük, hogy maga a tudatosság is vagyunk. Kapcsolódunk minden aspektusunkkal, felnövünk pszichológiai értelemben, és szép fokozatosan egy új minőségű, minden ízében emberi életet tudunk élni, ahonnan már nem kívánunk elmenekülni.

És akkor Jeff:

A „TUDATOSSÁG” CSAPDÁJA (Jeff Foster)

Szomorú látni, hogy még mindig mennyi kortárs spirituális tanító próbálja arról meggyőzni az embereket, hogy „tiszta tudatosság” vagyunk. Hogy csak az abszolút a valóban valódi, hogy a viszonylagos csupán illúzió, az elkülönült én pedig egy szigorú vizsgálódás útján megoldandó probléma.

Miért választjuk el a tudatosságot mindattól, amit a fényével megvilágít? Miért választjuk el a napfényt mindattól, amire sugarai rávetülnek? Miért választjuk el szépséges emberségünket az istenségünktől, ezzel lehetetlen és embertelen célokat, és az embertelen tökéletesség ideáljait teremtve meg?

Ó, Barátaim, hát nem látjátok, hogy a zilált, tökéletlen, sebezhető és törékeny emberség NEM MÁS, mint az Abszolút tánca! Az örömünk, a fájdalmunk, az unalmunk, az izgatottságunk, a kételyeink, a félelmeink, a vágyaink és sóvárgásaink, a játékunk és szenvedélyünk mind-mind végtelenül értékes gyermekek a szerető végtelen szemében, mélységesen érdemlegesek, és sosem hibák vagy foltok a „tökéletes tudatosság tiszta tökéletességén”.

Te maga a tudatosság vagy, igen, de egyben mélységesen emberi is, eredeti és csodálatos és fura és érzésekkel teli! Tökéletlen vagy, sebezhető, és időnként összezuhansz. Kétségek gyötörnek és természetednél fogva korlátozott vagy. Nem tudod mindenre a választ. Előfordul, hogy elszúrod. Emberként egészséges szégyen, vagyis lelkiismeret és alázat adatott neked. Hajlandó vagy beismerni, hogy időnként nagyon kicsinek érzed magad, és néha segítségre szorulsz, és mélyen emberi szükségleteid vannak. Hajlandó vagy megengedni, hogy valaki megérintse a szíved, hajlandó vagy leengedni az álarcodat és hagyni, hogy meglássanak, csupaszon és kinyitottan; hajlandó vagy sírni, nevetni, hibázni, és kimerülve vagy épp áhítattal, tán mérhetetlen csodálattal a földre rogyni. És mindezt ünnepelni. És mindennek fejet hajtani.

’Tudatosságnak’ lenni könnyű, csak aztán ebből lesz az újabb védelmi mechanizmus. „Én a tudatosság vagyok” a legnagyszerűbb búvóhely, ha elmenekülnénk emberlétünk kihívásaitól, az emberi intimitástól és az egészséges szégyentől.

Teljességgel embernek lenni – na, ehhez kell kib@szott nagy bátorság.

Tanítók, vezetők, guruk, ne gyártsatok a tudatosságból egy újabb istenséget! Soha ne állítsatok olyat, hogy az emberségünk kevesebb, mint az isteniségünk. A Szívben nem létezik ’kevesebb, mint’. Nem bűnben fogantunk és nem bűnbe születünk bele, csak átható sebezhetőségbe. Nincs semmi szégyellnivaló a szégyen érzésében, és gyengéd, emberi szívünk oly nagyszerű. A gyengédségünkben pedig óriási erő rejlik.
(Jeff Foster)


Még egy kis John Bradshaw ugyanebben a témában, ismétlés gyanánt: EMBERI, TÖBB MINT EMBERI, KEVESEBB MINT EMBERI:

Az egészséges szégyen természetes emberi érzelem, melynek rendeltetése az emberi korlátok jelzése - végességünk jelzése. Embernek lenni azt is jelenti, hogy hibázunk, segítségre szorulunk, és tudjuk azt, hogy létezik egy nálunk nagyobb valami, egy magasabb rendű erő. Az egészséges szégyen emberi mivoltunk egyik lényeges alkotóeleme, hiszen a lelki egyensúlyunk fenntartásához elengedhetetlen a korlátaink és határaink ismerete. Amikor nincsenek megfelelő korlátaink és határaink, akkor kétféle úton tudunk működni: több, mint emberivé (szégyentelenné), vagy kevesebb, mint emberivé (szégyenteljessé) válunk, és ún. krónikus vagy mérgező szégyenben kezdünk élni.

Első esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELENNÉ – több, mint emberivé - válunk, úgy kell viselkednünk, mintha tökéletesek lennénk. Magunkat és a környezetünkben mindenkit kontrollálni próbálunk, kényszeresen hajszoljuk a hatalmat, kritizálunk, lenézünk és erkölcsileg megítélünk másokat. Használjuk az embereket, akár átgázolunk rajtuk. Túlzott önbizalommal nyilvánulunk meg, úgy, mintha fölötte állnánk mindenkinek. Felsőbbrendűnek érzékeljük magunkat, és sok esetben szuperteljesítőként élünk.

A másik esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELJESSÉ – kevesebb, mint emberivé- válunk, csődtömegnek éljük meg magunkat. Folyamatos kontrollvesztésben élünk, valamilyen szernek vagy viselkedési függőségnek a rabjaként. Gyengének és tehetetlennek mutatjuk magunkat, hogy így nyerjünk erőt és hatalmat mások felett. Hülyének és butának tettetjük magunkat, hogy mások csinálják meg helyettünk, amit mi magunk is meg tudnánk csinálni. Állandóan önmagunkat vádoljuk és kritizáljuk, alulteljesítünk, és alsóbbrendűként élünk. Az életünk egy kudarcsorozattá válhat.

Ha végignézed a fent vázolt működéseket, valószínűleg mindkét változatot megtalálod magadban. Emiatt ne haragudj magadra, mivel ezek is univerzális működések. Ezek a viselkedések TÜNETEK. Olyan védelmi mechanizmusok, melyeket fájdalmad elcsitítására fejlesztettél ki, mindenféle tudatos szándék nélkül. Ezek a tünetek pont, hogy segítenek a gyógyulásodban, utat nyitnak valódi, természetes, emberi önmagad felé.

Szeretettel látlak, ha eleged van az emberségedtől való menekülésből, ha emberfelettinek akarsz tűnni, ha ember alatti szintre estél, ha azt mondogatod magadnak, hogy te a tiszta tudat vagy. Ha végre találkoznál a benned nyüszítő Belső Gyermekecskéddel és kapcsolódnál a fájdalmához. Fájni fog. És szépséges lesz. Lehet, hogy Te még inkább menekülsz. Azt is lehet. 💓

Várlak Egyéni konzultációs csomagon vagy csoportos formában:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2017. január 6-8.Részletekért kattints ide.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése