2019. január 16., szerda

2019 Januári Kurzus Visszajelzések




Szeretettel osztok meg egy friss csokor visszajelzést a nemrég befejeződött online ÖnMunka kurzus Hallgatóinak tollából.

Újra csodás Hallgatókkal csinálhattam végig az ÖnMunka gyakorlati, online kurzusát egy intenzív, 4 hónapos folyamatban. Közülük néhányan már megosztották az élményeiket, melyeket mindig nagy kíváncsisággal olvasok. Annyira különböző, kiben hogyan csapódik le egy ilyen tapasztalás, hol vannak számára a kiemelkedő, megfogható, szavakba önthető pontok.


JELENTKEZÉSI AKCIÓ ÉS AJÁNDÉK:
Azok között, akik január 28-ig befizetik a regisztrációs díjat, 2 ajándékot sorsolok ki:
1. Egy résztvevő 50% kedvezménnyel végezheti el a kurzust.
2. Egy másik résztvevő ajándékba kap egy 29.900 Ft értékű, 3 alkalmas, skype-os egyéni konzultációs csomagot velem. (3x60 perc)

SPIRI REHAB A TÖKÉLETLENSÉG KURZUSÁN. „Arra jöttem rá, hogy ez a kurzus egy Erőforrás. Andi folyamatos (!) jelenléte, a csoport, a gyakorlatok és számomra a strukturáltság is biztonságot és támogatást adnak. "Spiri rehab"-nak is hívom néha magamban J, ami azt jelenti nekem, hogy az utóbbi évek nonstop tisztulás- és fejlődésmániája után - lényegében - megpihenhetek. A biztonságot, "megtartottságot" látom most alapnak, ami minden mást is lehetővé tesz: a változtatást, kockázatvállalást, új dolgok, kihívások beengedését és kezelését, határkijelölést, új minőségek megtapasztalását, integrálását és a növekedést. Ez az egyik nagy tanulság számomra, hogy mennyire létfontosságú a "problémák" helyett az erőforrásokra fókuszálnom. Külső és belső szinten is sok "ajándékot" kaptam és kapok, több lehetőséget látok, több lábon állok. Kevesebb erőfeszítés, több könnyedség, lágyság, megengedés, játékosság. ÉS természetesen jönnek nehéz érzések is, ÉS szükséges időt, energiát belefektetni. Még úgy is hívom, hogy a "Tökéletlenség kurzusa" :), mert egyre jobban megengedem magamnak, hogy egyszerűen csak legyek az, aki vagyok, úgy, ahogyan éppen vagyok, ahelyett, hogy valami irreális, "szuperhős" ideálképet kergetnék és tettetnék. Köszönöm.”

EZ NEM EGY TANFOLYAM, HANEM ÉLETMÓD. Az eddig megszokottnál annyival sokdimenziósabb világ, világ-érzékelés, én-érzékelés, világgal kapcsolódás nyílik, hogy beleszédülök. Úgyhogy picinként adagolom. Azt érzem sok gyakorlatnál, hogy bekapcsolnak, rendeződnek a sejtek az agyamban. Ez komoly igénybevétel, de jó érzés tudni, érezni, hogy ekkora változásokat lehet kitartással elérni. Nagyon köszi, én most kezdem érteni, amit mondogatsz, hogy ez nem egy tanfolyam, hanem életmód. Nagyon erőteljes!

SZABÁLYOSAN MEGLEPŐDÖK MAGAMON. Az elmúlt pár napban - szokásomhoz híven - ismét megálltam a gyakorlatokkal. Ilyenkor "történik", ilyenkor nem tudom "csinálni". És mindig kiforr valami. Már második napja, hogy azt észlelem, hogy határozott vagyok. Nem finomkodok, nagyon egyenesen kommunikálok, rövidre zárok dolgokat, közben rengeteg energiám van, ami elém jön, azt megoldom, és tolom a napot tovább. Azt élem meg, hogy elkezdek fontos lenni magamnak. Ha valaki belém gyalogol, nagy küzdelmek árán tudtam sokszor csak helyre tenni, miközben többnyire még jó pofát is kellett vágnom ahhoz, hogy megbántottak. Azt észlelem, hogy egyszerűen - nem tudom megmagyarázni, hogyan -, de úgy kommunikálok, hogy ne érjen el a bántás. Mivel nem akarok újabb kisregényt, nem írok nektek példát, de szabályosan meglepődök magamon. De leginkább azon, hogy ez nekem jó így, nincs bennem az állandó önvádlás, minden szavam felülvizsgálata, minden tettem értékelése utólag, hanem benne a pillanatban teszem a dolgom, és megyek tovább. Érdekes, új nekem ez az Énem, még kell ismerkednünk. J

IGAZABB, ŐSZINTÉBB ÉLET. Nagyon hálás vagyok Neked, Andi, hogy hozzásegítettél egy igazabb, őszintébb élethez!

JÓ ÉRZÉSEKKEL TAPADOK A FOTELBA. Andi, szuper volt a legutóbbi Kérdés-Válasz tréning is, örülök, hogy felvételről is meg tudom nézni. Szép, különleges, ragyogó nő vagy. A benned lévő tudás, bölcsesség és a saját humoraddal átszőtt kifejezőképességed nyugalommal, jó érzéssel tapasztanak a fotelba minden videós anyagod megtekintésénél.

AMIT ÖSSZEGYŰJTÖTTÉL, AZ EGY KINCS. Szorgalmasan csinálok mindent, de a saját tempómban.  Fantasztikus minden anyag! Juhééé!

AZ ÖNMAGUNKKAL VALÓ GYENGÉDSÉG ÉS ŐSZINTESÉG TANULÁSA A KÍVÁNCSISÁGON ÉS FELFEDEZÉSEN KERESZTÜL. „Átfogó élménybeszámolót írni erről az átfogó kurzusról, hát nem egyszerű. Először is az átlátható struktúra, tiszta kommunikáció, a könnyedén használható rendszer nekem már anélkül is kellemes élmény, hogy bármit csináltam volna, aztán meg a későbbiekben sokat könnyített az életemen. Ez amúgy is egy masszív négy hónap volt az életemben, és nagyon jó, hogy belefoglalódott ez a kurzus. Szeretem a csoportot és szeretem a felfedezéseinket, a gyakorlatokat. Andi, Neked pedig hálás vagyok, hogy megalkottad a mindezt, támogatsz minket, és egy ilyen biztonságos helyet hoztál létre, ahol még én is meg mertem nyílni. Hogy most már mennyivel inkább nyitott tudok lenni másokkal, például rengeteget alakult itt bennem. Ezzel együtt pedig élőbbek lettek az emberi kapcsolataim.
Aztán történt velem itt sok olyan kis tapasztalás, amik önmagukban is nagy örömöt jelentettek nekem, de ahogy ezek összeadódnak, egész mássá teszik a létezést. Olyan szigorú voltam magammal, de a kíváncsi felfedezések, szép lassan ön-együttérzésre tanítanak. Ez leginkább akkor jön, amikor csak a testembe figyelek arra, mire van szüksége, hagyatkozom úgymond az ő bölcsességére, megengedem neki, hogy végbemenjen, és ennek érzem a gyógyító erejét. És azt tapasztalgatom, figyelgetem, hogy ezt a "testbölcsességet" annyi másféleképpen is ki lehet bontakoztatni. Számomra talán ez a legfontosabb abból, amit itt tanulunk. Azt hiszem, ez így, ahogy belőlem fakad, olyan misztikusnak tűnhet, pedig itt inkább praktikus, józan dolgokról van szó, tudományosan megalapozott háttérrel. Na de megélni, érezni, akkor is varázslatos. Az pedig hatalmas megkönnyebbülés, hogy lehet nem jól csinálni dolgokat, lehet próbálkozni, és nem baj, ha nem sikerül úgy, ahogy elképzeljük, nincs olyan, hogy valaminek ilyennek, vagy olyannak kell lennie. Ezek a fajta kíváncsi, felfedező, megengedő minőségek egyre szabadabbá tesznek.
Megéltem ez idő alatt sokféle nehéz érzést itt is. A szégyen áthatja a lényemet, és ezzel számos formában találkoztam, és tanulom, hogyan öleljem át ezt a fájó nem létezni, nem terhelni akaró sebzett részemet. Megkönnyebbülés volt megosztani, hogy is vagyok ezzel kapcsolatban, hiszen olyan erős ez bennem, de eddig azt hittem az ilyesmiket rejtegetnem kell, mert nem "normális", és mert leginkább a kirekesztettségtől félek, vagy talán csak féltem. Aztán ott a düh, a harag, a másik elrejtendő érzelmünk, amiből nekem szintén sok van, és egyébként a szégyenem egyik tárgya. Élvezem, ahogyan a dühvel dolgozunk itt, és megkönnyebbülés, ahogyan felszabadul bennem egy csomó energia, amit az elnyomására fordítottam, ráadásul az egészséges düh önmagában is egy hajtóerő.
Ami meg nem régiben történt kész csoda a kis belső világomban, ellágyult a bizalmatlanságom, ami olyan szinten egyfajta megfoghatatlan lételemem volt, hogy fel sem figyeltem rá. Nagyon összetett dolog ez, de kb. úgy történt, hogy nagyon magányosnak éreztem magam, ez is egy gyakori, beragadt nehéz érzésem, ami szinte csak úgy a semmiből jön néha, és nagyon szégyellem. De most volt bátorságom elmondani a páromnak, meg előtte már kidolgozódtak belőlem dolgok. Ő pedig olyan jó volt hozzám, szeretve és megtartva éreztem magam. Azóta pedig biztonságban érzem magam vele, nem is gondoltam, hogy nekem lehet ezt így is. De egyébként arra se, hogy ez eddig nem biztonságos, egyfajta természetesnek tűnő szorongás volt ez. Szóval annyi itt a tapasztalás, de a lényeg számomra talán, habár valójában leírhatatlannak érzem, az önmagunkkal való gyengédség és őszinteség tanulása a kíváncsiságon keresztül. Nagyon hálás vagyok, köszönöm ezt az új világot.”

A RÉGI SÉMÁK MÁR NEM MŰKÖDNEK. Nagyon sok minden történik velem mostanában, mondjuk eddig is intenzív volt, de most meg olyan, mintha az eddigi "munka" mostanra érne be, kinyílnak olyan tapasztalatok, amikre nem is számítottam, nem is tudtam, hogy lehetséges. Kicsit fura is, azt hiszem, nem tudok visszamenni abba a "világba", amit korábban ismertem, ahogy finomodik az érzékelésem, más módon kell megtanulnom élni, reagálni, a régi sémák már nem működnek.

MILYEN EGYSZERŰ! Azon gondolkoztam ma, hogy "tényleg szabad elkerülnöm a nyüzsgést"? Még mindig fel-felbukkan az az elvárás, hogy "milyen életet kellene képesnek lennem élni", vagyis a "mindig minden körülmények között jól kéne éreznem magam" lemez. Mintha valaki más életét kéne élnem, ez a sugallat. Itt a második megerősítés ma, hogy szabad jól lennem, igent mondanom arra, ami jól esik, NEMET arra, ami nem esik jól, kellemes emberekkel kitölteni a szociális igényemet, és kikerülni a felesleges stresszt, ami nem ad, hanem elvesz. Milyen egyszerű.

SOK LÁGYSÁGOT ÉS ERŐFESZÍTÉS NÉLKÜLI ÉLETET TANULOK ITT. Olyan finomak a változások, az átmenet szinte észrevehetetlen.

EGYRE TÖBB ÉRZELEM MEGENGEDŐDIK A TÁGULÁSBAN. Az jutott még eszembe a napokban, hogy mintha egyre inkább kezdene az életem egy filmhez hasonlítani - leginkább abban az értelemben, hogy egyre több érzelem "megengedődik", ahogy egy filmben is van hullámzás, kalandok, változások, fordulatok, fentek és lentek, bizonytalanság és izgalom, gyász és eksztázis. A teljes skála képviselteti magát, és ettől élmény végignézni és végigélni. És valami hasonló történik az életemben is, ahogy igent mondok olyan dolgokra, melyek korábban nem tűntek biztonságosnak és "elbírhatónak". Ezt még kiegészíti egyfajta tágas bizalomérzés is, hogy "szabad hibázni" és "rosszul csinálni", másnak lenni, mint aki eddig voltam. Leginkább tágulásként tudom leírni a folyamat lényegét. Nem tudom, mi lesz, hogyan alakulnak a dolgok, én élem, amit élek, legjobb képességeim szerint, és akárhogy is lesz, mintha lenne egy háló alattam, ami megtart és továbblendít, lépésről lépésre, a régiből az újba. Valójában nagyon izgalmas.

TÚLÉLÉSBŐL AZ ÖNKAPCSOLÓDÁSBA. Ahogy haladok a kurzusban, egyre kopik ki a verbalitás, vagyis egyre kevésbé szükséges belemennem a történetbe, mert ha kapcsolódok az érzetekkel, akkor már elindul egy gyógyulási folyamat, ami nálam főképp érzetekben és néhány képben mutatkozik meg.  Még amit észrevettem, hogy mennyivel jobban bírom a stresszt, nőtt és/vagy üresedett az "úszómedencém". Ez nekem azért érdekes, mert így nem is érzem akkora szükségét a folyamatos "problémamegoldásnak", hanem egyszerűen csak élhetek, legjobb képességeim szerint. Valójában az jön át, hogy az önkapcsolódás itt a lényeg, és ha így élek, akkor értelemszerűen kevesebb lesz a "problémám", mert vagy már eleve megfelelőbben reagálok a világban, vagy nem kattan rá az elmém szitukra úgy, mintha a túlélés lenne a tét.

Látlak szeretettel az induló 15 hetes online ÖnMunka kurzuson, ha elérkezett az időd. Részletes leírást itt találsz:


JELENTKEZÉSI AKCIÓ ÉS AJÁNDÉK:
Azok között, akik január 28-ig befizetik a regisztrációs díjat, 2 ajándékot sorsolok ki:
1. Egy résztvevő 50% kedvezménnyel végezheti el a kurzust.
2. Egy másik résztvevő ajándékba kap egy 29.900 Ft értékű, 3 alkalmas, skype-os egyéni konzultációs csomagot velem. (3x60 perc)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése