A Megfelelési Kényszer Enyhüléséről – ÖnMunkás Megtapasztalások

„A szenvedés ott kezdődik, ha elhiszed a gondolatot, hogy bárkinek szeretnie kellene téged. Ezért is mondom sokszor: Ha imádkoznék, az így szólna: Istenem, ments meg a szeretet, az elfogadás és az elismerés utáni sóvárgástól. Ámen.” (Byron Katie)

Valamelyik nap kaptam egy interjú-felkérést az egyik magazinunktól. Az újságíró hölgy a megfelelési kényszer témájában szeretne beszélgetni velem arról, hogyan is használható Byron Katie Munkája ennek a szinte mindannyiunkat érintő kényszeres viselkedésnek és motivációknak az enyhítésére, abbahagyására. Ő az alapján, amit eddig megismert a módszerről, nagyon alkalmasnak találja erre, ebben már a telefonban is megerősítettem. J Az interjú még a jövő, én azonban addig is feltettem azt a kérdést már gyakorló ÖnMunkásoknak, hogy kinek milyen változást hozott megfelelési kényszer téren az életébe a rendszeres Munkázás és az Élő Önvizsgálatok. Összeraktam egy kis válogatást a beérkezett megosztásokból.

Ha szeretnél belekóstolni Byron Katie Munka-módszerébe, május 10-én várunk szeretettel a MagNet Házban, egy egész napos bemutató workshopra. Részleteket itt találsz az eseményről: HOGYAN HAGYD ABBA? – KÉRDŐJELEZD MEG!

Nálam határozottan enyhült a megfelelési vágy magam felé és mások felé is a Munka hatására. Néha teljesen észrevétlenül tevékenykedik ezen egy-egy más témában kitöltött Ítélkezőlap is. Az a nyomás, neheztelés is enyhült bennem, amit azért érzek, mert meg akarok felelni. Sokkal türelmesebb vagyok ezen a téren önmagamhoz és másokhoz is. Lazábban, természetesebben tudok létezni a kapcsolataimban. Amikor mégsem, akkor meg arra Munkázok. (Esther)

A Munka és az Élő Önvizsgálatok használata hozzásegített ahhoz, hogy tudjam, mikor valakinek problémája van velem az legbelül az ő gondja saját magával! Ezt megtapasztalva nem veszem már magamra a vádakat és könnyebben tudom tisztázni az ilyen szituációkat, sértettség, önvád, önmarcangolás és dührohamok nélkül, szeretettel fordulva a másik felé! Be kell, hogy valljam ez hihetetlenül felszabadító érzés! Köszönöm ezt a két csodás módszert!  Hajrá Andi!!

(Juci)

Hm… Ez jutott eszembe… Azt tapasztaltam magamon, hogy a megfelelési kényszer abból gyökeredzik, hogy én azt hiszem, tudom, hogy mit akar a másik. És hittem/hiszem, hogy az tuti biztos; nem hogy ő, én is biztosan tudom, hogy mit akar.

Aztán a Munkázások során tisztulgat, hogy hát biza, még a saját akaratommal sem vagyok tisztában (az mi???). Hát még másokéval. És ha még úgy is fest, hogy akar valamit, hogy valóban azt akarja-e… Nem tudhatom.

A megfelelési kényszerhez nálam hozzá tartozott/tartozik, hogy nem akarom, hogy rossz érzést keltsek magam iránt a másikban, hogy rossz színben tűnjek fel. Azt akarom - míg mások visszajelzésétől függök - hogy engem minél pozitívabban tükrözzenek vissza, hogy az énképem erősödjék, fényesedjen. Oszt, mikor kicsit kezdem magamat szeretgetni, az énképem már nem teljes mértékben másoktól függ (vagy oszlik fel), akkor időnként megadatik, hogy mások véleménye, érzése nem ijeszt meg. Mert hát lehet (még úgy is, hogy a másik nem tudatos rá), hogy mikor látszólag valami rossz érzéssel (???) viseltetik irányomba, végső soron csak jobban erősödik köztünk a kapcsolat. Hogy valahol sokkal mélyebben, ez alatt a „rossz” alatt, valami más van kettőnk között, ami akkor is tud erősödni, ha ezt akkor nem is látjuk. Tisztábbak az irányok, a kötődések és távolodások, ha az lehetek, aki vagyok. Előfordulhat például, hogy a főnökömmel összevitatkozunk egy munkán, nem értünk egyet. Még úgy is fest, mintha megsértődött volna, mintha haragudna. Aztán szó nélkül felelősségteljesebb feladatokat ad, kikéri a tanácsom, megemeli a fizetésem stb. (És most hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy ez „jó” vagy az „rossz”. Most ilyen.)

Nagy könnyebbség úgy élni az életet, hogy legalább időnként abban a bizalomban vagyok, hogy másoknak nem kell tudniuk, hogy én mit akarok, mert hát szólok, és teszek, ha valamit akarok és nekem sem kell másokét feltétlen tudnom, mert bizalmam van, hogy ő is ezt teszi. Ahogy mást sem okolhatok, úgy én sem felelek másért. A jó érzéseiért sem.

És ott az önerőszak. Azok a sztorik, hogy én uralom a tetteim, az életem, és mindig tökéletesnek kell lenni. Aztán időnként tudom szeretni azt a tökéletlenségnek ítélt tökéletességet magamban, ami maga az élet teljessége és misztériuma. És mindezt, az életet ítéletek nélkül tanúként figyelni nagyon felszabadító.

Nekem ez egy folyamat. Semmi nem volt még olyan hatással rám, mint az Élő Önvizsgálatok és a Munka. Nyílogatnak a valóságra a szemecskéim és minél jobban nyílik, annál izgibb ez az egész.

Lehet, hogy kusza… Baromi nehéz nekem erről beszélni. Olyan, mintha nem tudnám kifejezni ezeket szavakkal. Van valami tapasztalás bent és mikor leírom, az már nem az. :(

Sok pussz Drága Andi!

Frei Kitti

Nekem most nem a saját megfelelési kényszereim jutottak eszembe, hanem a másokat magamnak megfeleltetni próbáló kényszerem. Mindig nagyon tudtam, hogy másoknak mit kellene, hogyan kellene csinálniuk, mondaniuk, viselkedniük, hogy az én elképzeléseimhez illeszkedhessenek (végre). És hát ellenálltak, nem tudom miért. ;) Mondjuk nem voltam mindig  megmondóember, de magamban pörögtem a véleményemmel rendesen, időt-energiát nem kímélve. Ezek 90%-ban mérséklődtek, nem foglalkozom a mások dolgával (csak 10%-ban és ez nagyon jelentős energia-megtakarítás a magam számára), nem akarok mások helyett élni, cselekedni, még csak megmondani, végiggondolni sem akarom a tökéletes tanácsaimat - amelyek nyilván magamnak szólnának egyébként is.

Az ÖnMunka két módszerének és neked nagyon sokat köszönhetek, az életem megváltozott, döntéseket tudtam végre hozni párkapcsolati kérdésekben, belementem új, félelmetes, kellemetlennek tűnő helyzetekbe, és nagyon sokat tanultam magamról. Ugyanakkor nagyon ritka volt a nagy rádöbbenés, minden lassanként történt, aprókicsi, néha észrevehetetlen kis történések formájában. Órákat írhatnék róla. (Viki)

Az ÖnMunka mindkét módszere főleg a megfelelési kényszerünk működésével, természetével szembesít minket. Megmutatja, mit szenvedünk össze, ha elhisszük, hogy egy helyzet, a másik ember hozzáállása, vagy a saját viselkedésünk nincs rendben úgy, ahogy van, tehát nem felel meg.
Valójában az összes ellenállásunk, szenvedésünk az ilyen hiedelmeinkből fakad.
Ha rábízzuk magunkat a Munka folyamatára, kitöltjük azt az Ítélkezőlapot, beengedjük a négy egyszerű, mélyre vivő kérdést, hajlandók vagyunk megnézni, hogy lehetnek igazak a megfordítások, az ellenállásunk oka természeténél fogva elfogy.
A Munka rendszeres végzésével, a hiedelmeink vizsgálatával, a viselkedésünk megfigyelésével a megfelelési kényszer szép lassan, egyszerűen feldolgozza magát, Önmagunk, a Többiek és az Élet szeretetévé válik.
Én másfél éve haverkodom ezzel a szemléletmóddal, és ez a kapcsolat rengeteget lazított azon az egész életemet irányító elképzelésemen, hogy sose lehetek elég. Egészen más minőségű az élet így. (Mayer Móni)

Szia, rájöttem, hogy nem vagyok felelős más gondolataiért és bármit teszek, nem fogom tudni 100%-osan kontrollálni őket. Az „esélytelenek” nyugalmával teszek meg persze mindent, amit szeretnék, és utána sodródok. (Cz. Anita)

Állandóan tökéletes anyuka akartam lenni, és amikor a gyerekeim ezt nem értékelték, sőt, inkább idegesítette őket, akkor megsértődtem, mártírkodtam. Az ÖnMunka hatására már nem akarok tökéletes lenni és a gyerekeim ezt most nagyon értékelik. (Évi)

Bár én most inkább a Scott Kiloby módszerével merülök, de dolgoztam korábban Byron Katie Munkájával is, és emlékszem arra a szabad érzésre, amit a munka után tapasztaltam a másik ember társaságában. Megengedés, tisztaság és tér. (F. Rita)


Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. május 31-június 1. Részletekért kattints ide.

Én továbbra is meg akarok felelni mindenkinek, de többször jut eszembe, hogy ne haragudjak magamra emiatt. (Zsolt)

A másoknak való megfelelés stresszes küldetés! Magával hozza az elutasítástól való félelmet is, és satuba fogja ezzel a lelket. Ez azt eredményezte, hogy fura módon sokszor olyan dolgokat feltételeztem a másikról, amit ő nem is gondol, sőt eszébe sem jutott.
Annyira féltem az elutasítástól, hogy úgy éreztem, hiába teszek meg mindent annak érdekében, hogy ne történjen meg, a másik mindig ijesztő jeleket ad. Ugyanakkor szerettem volna ellene dolgozni, hogy ne akarjak megfelelni, mert ugyan, az ennyi idősen ne legyen már opció. Úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy magamnak kell elsősorban megfelelnem. 
Így több oldalról is beleharcoltam magam elvárásokba és ön-bántásokba.
Hadd ejtsek még egy szót egy tipikus női tulajdonságról! A kombinálásról!
Imádunk mások fejével gondolkodni, különösen, mi nők szeretjük elképzelni, mire is gondol a másik, kisakkozni, mit is szeretne, pontosan mire célzott, mikor ezt vagy azt mondta... pedig ez sokszor nem felel meg a valóságnak.
Úgy látom, leginkább ebben segít a Munka, hogy kijöjjünk ezekből a félre vezető utakból, világosságot gyújt a fejekben, hogy az élet nem olyan, mint amilyennek elképzeltük.
Rájövünk, mennyire jó, hogy nem bírunk akkora jelentőséggel mások életében, és észrevesszük, hogy ezzel párhuzamosan mennyire nem voltunk fontosak saját magunknak… és egyszerre csak fontosak leszünk saját magunknak—ez már az önbecsülés előszobája, ahonnan már az út a megfelelési kényszer valódi feloldásáig vezethet... 
Feltéve, ha rendszeresen végezzük a Munkát!

(M. Mónika)

Ha szeretnél belekóstolni Byron Katie Munka-módszerébe, május 10-én várunk szeretettel a MagNet Házban, egy egész napos bemutató workshopra. Részleteket itt találsz az eseményről: HOGYAN HAGYD ABBA? – KÉRDŐJELEZD MEG!

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. május 31-június 1. Részletekért kattints ide.